Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-25 / 24. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. F él évre____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a iap szellemi részét illető közlemények —intézendők. ■ ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 24. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szerda, március 25. Az érdem ünneplése. Eger, 1914. márc. 23-án. A magyarországi ciszterci rend egri konventjének perjele s a főgimnázium igazgatója, Kassuba Domokos, kir. tankerületi e. főigazgató most tölti be tanári működésének negyvenedik évét. Kassuba Domokos izig-vérig a mi szűkebb hazánknak embere, aki testvér- városunkban született. Gyöngyösön és a nagyhírű egri gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait; 1868-ban öltözött be a ciszterci rendbe, 1875- ben tett ünnepélyes fogadalmat s 1879- től működik Égerben. Munkás életének 63 esztendejéből tehát csak mintegy tíz évet töltött távol vármegyéjétől s félévszázadnál hosszabb időnek emlékei fűzik Egerhez. Városunk javát 35 esztendő óta munkálja az egri kát. főgimnáziumban, melynek immár 22 év óta irányítója, vezetője, és — áldásos életének eredményekópen — fejlesztője. Most, mikor a szerzetesség ellen oly mindennapi a „liberális“ támadás; most, mikor az úgynevezett „felvilágo- sultság“ lépten-nyomon üldözi, vagy legalább lekicsinyleni törekszik a szerzetesek önfeláldozó munkáját: kétszeres értékű a tanúsága és tanulsága az olyan életnek, mint aminő a főgimnázium jubiláns igazgatójáé. Az önzetlenségnek mind gyérebben jelentkező és folyton csökkenő mai korában, fölemelő dolog látni az altruizmus megtestesülését. Fölemelő és megnyugtató látni, hogy akad nagyművelt- ségü és nagytudásu férfiú, aki megveti a földi javakat, a vagyont s egész életét az eszmények szolgálatára szenteli. Mert Kassuba Domokos ezt tette, mint tanár s ezt teszi, mint igazgató, mint perjel, mint érdemes közéleti férfiú és mint emberbarát. Mindig az Istent és a hazát szolgálta; mindig az igazat, szépet és jót munkálta; mindig másokért élt s lelkének nagy értékeit mindig másokért áldozta. Szellemének javait fáradhatatlanul hordta a magyar közművelődés oltárára s még évenkinti szünidei szórakozása, nyári utazása is csak eszköz volt arra, hogy minél többet adhasson majd tovább nagyértókü tapasztalataiból. Szemünk előtt és a mi javunkra fáradt nemcsak folyton öregbedő hírnevű főgimnáziumunk katedráján, hanem atyai szeretettel kormányzott, példás rendű konventjének falain kívül is, mint a közéletnek igen értékes és mindig szolgálatra kész munkása. S bár mind többen vesztik el kedvüket és vonulnak vissza a sivár közszerepléstől: őt még a rövidlátók részéről tapasztalt hálátlanság sem kedvetleníti el, midőn a közösséget kell szolgálnia. És szolgálja ezt is, mint felelősséges hivatalait, még mindig fiatalos erővel, nagy készséggel és fölemelő eredményekben nyilvánuló képességekkel. A Kassuba Domokos munkás élete fényes tanúság arra, hogy a magyar szerzetesek fontos tényezők, nagy hatóerők voltak és ma is azok a magyar nemzeti állam kiépítésében, kultúránk megteremtésében és fejlesztésében. De tanulság is rejlik az ő áldásos életében s annak eredményeiben. Mivel nem földi javak szerzésében fáradozott: jutalma az emberi élet legnemesebb javai lettek; mivel szíve szerint szeretett: a mások őszinte szeretetót érdemelte ki; saját énjének megbecsülésével alapozta meg nagy és általános megbecsültetését; lelkének harmóniáját biztosította szerető és becsülni tudó jó szivének s minden nemes tettre kész akaraterejének egyensúlya . . . És mintha titokban összehalmozott jóeselekedetei egyszerre szolgáltatták volna be dús kamatjukat: Kassuba Domokost ismét a közbecsülés, a lelkesedés, az elismerő szeretet és hála gyújtópontjába állította életének e nem közönséges határjelzője. A nemesen eltöltött élet dús eredményeiről szól a közhangulat s szava tanulság, melyből Az „EGER“ tárcája. Tinódi. — Ifjúsági színjáték 3 felvonásban. Irta Tordai Ányos dr„ zenéjét szerzetté Kalovits Alajos dr. Előadta főgimnáziumunk ifjúsága 1914. márc. 21-én és 22-én. — Az ifjúsági színjátékokról, mint régi, jó, lélekreható pedagógiai tényezőről, nem egyszer mondottuk már el véleményünket alkalom- adtán és éppen főgimnáziumunk ifjúsági előadásaival kapcsolatban. Most és ehelyütt tehát csak arra szorítkozunk, hogy megállapítjuk a Tordai Ányos dr. darabjának e tekintetben való jelességeit. A szerző mélyrelátó szemmel választotta ki ezt a kedves irodalomtörténeti alakot, avatott tollal dolgozta ki s a nevelő helyes érzékével állította be életének tanulságait. Tinódi a XVI. század publicista lantosa, akit az a nagy cél lelkesít, az a szent eszme vezet, hogy nemzetét eggyé forrva lássa a haza szolgálatában, a haza védelmében. Intő példa ez a mai szomorú korban éppen úgy, mint a Tinódi működése: mindenkinek ügy kell szolgálnia hazáját, ahogy tudja. Ki karddal, ki tollal, ki szerszámmal; ki ésszel, ki kézzel!... És ha ezt megértjük, és ha ezt követjük: naggyá lesz a magyar. Csak a csüggedés, csak a kétségbeesés ne legyen úrrá rajtunk, hanem megértsük és kövessük a kornak és lelkiismeretünknek intő szavát. És ezt az oktatást gyönyörű, jellegzetes régiességü magyar nyelven, numerózus stílusban, szinte verses prózában adja Tordai Ányos dr. úgy, hogy a szereplők nyelve jellemzőjük is egyszersmind. A hatásos, sőt néha káprázatos képek úgy sorakoznak egymáshoz, .hogy minden felvonás egy-egy lélekemelő »nagy jelenettel« végződik. És e tárgyhoz a más sorsra érdemes K a- lovits Alajos dr., állami el. iskolai tanító írt igen értékes, hatásos zenét. Nemcsak a melódiákat alkotta ő maga, hanem a nehéz és művészi hangszerelés is az ő munkája s ugyanő dirigálta nyugodt és határozott stílusban az egész előadást. A darab zenéjében Tinódi régi szép melódiái csendülnek fel s a piccicato pompás kifejezője lesz a lantpengetésnek. Az eredeti dallamok régies szépségével mesteri módon fonódnak össze a Kalovits dr. alkotásai, színesen, de mindamellett nagy erőteljességgel visszhangozva a kor váltakozó hangulatát, melyet már a maradandó értékű Nyitány is hűen tolmácsol. A Békedal (Diadalnak harsonája ... I. felv.) örömmel telt ritmusa hűen fejezi ki az egymással megbékélt magyarság érzelmeit és ugyancsak az I. felvonás Finálé-jának hatalmas, szinte megrázó hatású akkordjai ismétlődnek meg a darab legvégén, amikor a költő magasztalása szól belőlük. A II. felvonásban három nagyobb zenei részlet van. A török dervisek karának bánatos hangja diadalmas énekbe csap át, melyből a törökök hatalmi tudata tör elő s a hála szava Allah iránt, ki Budavárát kezükbe adta. Szinte az egész darabnak leghatásosabb részlete a II. felvonásnak zárójelenete. Művészi tökéletességgel olvad itt egybe a Tinódi kétségbeesett panasza, majd fogadalma és könyörgése, a muezin ima-dala és a mesteri melodramatiküs zene. A közönség mindkét alkalommal lélegzet-visszafojtva hallgatta és élvezte ezt a jelenetet, utána pedig szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. A 111. felvonás Nászkara csupa naiv öröm és li- rikus gyöngédség, melynek zenei problémáját — a gyermek- és férfikarnak egymásba fonódá- sát — kitünően oldotta meg Kalovits. A Tinódi első felvonása 'Szigetvárott játszik 1535-toen. Éppen ostromolja a várat Nádasdy Tamás, János király főembere. A várbelieket is mind odahúzza a szívük, de Török Bálint, a vár parancsnoka, Ferdinánd pártján van, mert »circumspectus« férfiú. Nevelt fia, a lantos Sebestyén diák, azonban jobb belátásra birja s a várbeliek nagy örömére vendégszere- tően nyílnak meg a kapuk. A két vezér egymás keblére borúi. János király nagy erővel szaporodott s Török Bálint is nagy győzelmet aratott, mert legyőzte — önmagát. A kibékülés, örömunnepén ott van Török Bálint három gyér
