Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-25 / 24. szám
2 EGER. (24. ss.) 1914 március 25. ösztönt meríthetünk a követésre. Kassuba Domokos részesülhetett királyi kitüntetésben nem egyszer; érhette a fel- sőbbség részéről az elismerés sokszor: de a mostaninál bensőbb, melegebb, közvetetlenebb és lelkesebb ünnepel- tetésben még soha sem volt része. Adjon neki ez a meleg ünnepel- tetés újabb erőt, hogy tettrekészségé- nek, munkásságának nagy áldásait még sokáig élvezhesse és élvezhesse városunk, vármegyénk és hazánk! * A Tinódi szombati előadásának Nyitánya megszakadt egy elhaló akkordnál s a jelenvoltak nagy meglepődésére a függöny elé lépett illek Jenő VIII. o. tanuló. Elszavalta Madarász Flóris dr. tanárnak igen szép üdvözlő költeményét s az ifjúság előadását felajánlotta Kassuba Domokos c. főigazgató tiszteletére. Majd a közönségnek percekig tartó lelkes éljenzése és tapsai között szétvált a függöny s látható lett a Kassuba Domokos pompásan sikerült arcképe, melyet Mayler Ede budapesti festőművésszel festetett meg a tanári kar nagy titokban. A Prológ utólsó szavait meghatottsággal hallgatta a közönség. ... Ne félj, Atyáuk! lelked harmóniáját Meg nem zavarjuk ünneplés zajával, Csak hódoló szivünknek szent adóját Fogadd el tölünk egyszerű szavakban. Miként az illat száll fel a virágból És üdvözli a jótevő napot; Miként a rög kalászokkal űzet meg A fényért, harmatért, amit kapott; Miként a kis madár megnyitja torkát És úgy hallatja hálaénekét: Olyan magától, oly természetesen Hirdetjük nagy szived dicséretét. Eöszönjük Néked mind a jót, a szépet, Miben oly sok részünk volt általad: Tanár, diák most egyesülve áldja Nyolc lusztrumos tevékeny múltadat. S szelid areodnak mása lesz ez emlék, Mely hirdeti szivük kegyeletét: Dusán termő munkádban társaid Szánták Neked szeretetök jelét. S mi — gyermeki hálánk adójaképen Feltárjuk a régmúltak fátyolét; A szó, a hang, a fény ma Téged illet: Halld a magyar dal első lantosát! meke s a vitézi sorba kerülő Nádasdy László is. Mikor pedig a kicsike Török Ilonát látjuk, önkéntelenül is megérezzük, hogy a hazának e két jeles családja vérségi kötelékkel pecsételi meg egykor ezt a kibékülést. A II. felvonás Budavárában játszik 1541-ben. A kis János Zsigmond már lenn van a Szulejmán táborában, hová Török Bálintot is lehivatja a padisah. A vitéz szorongó lélekkel búcsúzik két fiától, kiket a Sebő diák gondjaira bíz. A törökök — kiváncsiskodás orvé alatt — beszállingóznak a várba s egyszerre, mikor egy éneklő dervis-csapat is a kapuk elé vonult, Hasszán parancsára fegyvert rántanak. A magyar lobogó helyére a lófarkas török zászló kerül. Török Bálintot fogolyként viszi magával a hitszegö szultán, Tinódi pedig előbb sírva borul av magyar zászlóra, majd tehetetlen keserűségében össze akarja törni a lantját, de végül mégis arra esküszik, hogy a magyart lelkesíteni jár majd szerte a hazában. A III. felvonás színhelye Nádasdy Tamásnak sárvári várkastélya. 1554-ben vagyunk s éppen akkor hozza Török János a húgát, Ilonkát, a Nádasdy László aráját. Itt van Hasz- szán is, mint rab; itt van Peterdi, Szigetvár egykori várnagya, ki tiz nehéz évet töltött a török rabságban. Megérkezik a hajlott korú Tinódi Sebestyén. Hozza a »betűbe öntetett« Krónikáját s a várkastély urának ajánlja, majd elmondja hányódásait s üdvözlő éneket mond az ifjú párhoz. Utoljára jön Török Ferenc, a Bálint második fia, aki egykori praeceptoránák 100 arany jutalmat hoz Ferdinánd királytól és A zugó taps utáu rögtön tovább folytatták a Nyitányt. A kedves és meglepetés gyanánt pompásan sikerült ünnepléshez járultak Békefi Rémig dr. zirci apátnak és Majzik Viktornak, mint vármegyénk első tisztviselőjének meleghangú üdvözlő levelei, amelyeket az előadás után tisztelgő tanári kar vezetője adott át a jubilánsnak a délután folyamán érkezett s gyöngéd előrelátással visszatartott — üdvözlő telegramotokkal együtt. Úgy tudjuk, hogy főgimnáziumunk igazgatóját ritka jubileuma alkalmából nemcsak egyesek halmozzák el üdvözlésükkel, hauem intézmények, testületek és társulatok is vetélkedve sietnek üdvözlésére. Török Kálmánnak, Gyöngyös országgyűlési képviselőjének összeférhetetlenségi ügyét csütörtökön tárgyalta újra a képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága. — Megállapítíatván, hogy a bejelentő az összeférhetetlenségi bejelentést visszavonta, s a visszavonó iratok ismertetése után a bizottság úgy határozott, hogy a bejelentő visszavonása magában foglalja annak az állításnak az elejtését is, amelyre a bejelentő az összeférhetetlenséget alapította. Minthogy a bejelentést az állítás elejtésével az ügy mai stádiumában semmiféle egyéb bizonyíték nem támogatja, a bizottság ez ügyben a további eljárást megszüntette. Városi ügyek. — Eger város rendkívüli közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 21-én, délelőtt 7« 12 órakor rövid, alig 5 percig tartó közgyűlésre ült össze, Jan- kovios Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlésnek csak egyetlen tárgya volt: Hanák Gyula városi főjegyző bejelentette a március hó 16-án tartott városi képviselőválasztások eredményét és amidőn felolvasta a város tizenkét kerületében megválasztott 50 képviselő és ugyanennyi póttag névsorát, egyben indítványozta, hogy a választási iratoknak bemutatása mellett kérjék fel az alispánt, hogy az így megujhódott képviselőtesncmesi oklevelet, elismerésül a sok szép, lelkesítő históriás 'énekért. A felvonás és az egész darab Tinódinak egy pompásan beillesztett látomásával fejeződik be. A poéta váteszi lelke előtt a késői kór hazafias ifjúsága jelenik meg, midőn a nemzet kegyeletéből s a király áldozatkészségéből, országunk fővárosában fölállított szobrát körülveszi s lelkesedve, majd las- sankint elhaló piánóval énekli az »Egervár via- dallyáról való históriás enec«-et ... Még egy-két perc: gyönyörű szép tabló, remekül előadott diadalmas hangulatú karének s vége az előadásnak. A nagyközönség tüntetőén ünnepli a szerzőkét, lelkesedve tapsol az ügyes szereplőknek, az ifjúsági énnekkarnak, a katonai zenekarnak s általában, a legteljesebb megelégedéssel és elismeréssel távozik. »Tinódi« éppen olyan diadalt aratott, mint elődei: József Egyiptomban, a Tékozló fiú, a Hunyadiak, a Zrínyiek stb. Olyan diadalt aratott, aminőt eddigelé bizonyára sehol, pedig már sok helyütt előadták, példáúl a cisztercirend bajai és székesfejérvári, a premontreiek kassai és a bencések győri főgimnáziumaiban, Pécsett a honvéd hadapród-iskolában stb. Nálunk az első szótól az utolsóig, a legelső jelenettől a legutolsó akkordokig mintaszerű és a maga nemében szinte abszolút értékű volt a Tinódi ifjúsági előadása. A főgimnáziumi énekkar ismét szaporította babérait. Olyan összelőadást nyújtott, olyan erőt s a III. felvonás vizió-jelenetében olyan pianisszimót produkált, amellyel szinte fölülmúlta önmagát. Valóban, fegyelmezettségénél tület alakuló közgyűlésére határidőül április hó 6-át tűzze ki. A közgyűlés a bejelentést és az indítványt elfogadta s ezzel véget élt nem csak ez a rendkívüli közgyűlés, hanem az a három éves ülésszak is, amelynek végén lejár a megbízatása azoknak a hatesztendős képviselőknek, akiket nem választottak meg újra. Kicsoda az ur? „Ki az űr? Mit akar az űr? Semmi közöm az úrhoz! Az úr rendelkezéseivel mit se törődöm!“ — ezekkel a szavakkal fordult X. hírlapíró a képviselőház elnökéhez az összeférhetetlenségi bizottság csütörtöki ülésében. Az előzmény az, hogy az összeférhetetlenségi bizottság elnöke jelentést tett a képviselőház elnökségének, hogy X. hírlapíró akadályozza a bizottság tárgyalását, s ennek következtében a házelnök felszólította X. urat, hogy távozzék. — A következmény pedig az lett, hogy a házelnök először karhatalommal távolította el az izgága embert; másodszor migvouca tőle az újságírói karzatra szóló igazolványát s kitiltotta a képviselóházból. És mit tett erre X. űr? Mikor a palotaőrség őrmestere udvariasan — mert a palotaöröknek van fogalmuk a tisztességes hangról és modorról — felszólította őt, hogy hagyja el az épületet, hát X. úr sietett a felszólításnak eleget tenni. Nem kérdezte meg az őrmestertől, hogy: kicsoda az úr? Tudta, hogy ez az ur nem tréfál, és jónak látta engedelmeskedni, — ő, X. hírlapiró úr, akinek a nemzet első választott tisztviselője nem parancsol, aki a nemzet első választott tisztviselőjének rendelkezéseivel nem törődik. És mit tett még X. úr? Elkezdett panaszkodni, hogy keresetforrásától akarják elzárni, kenyérkereső foglalkozásától akarják megfosztani, ekszisztenciájában akarják tönkretenni! Ejnye X. úr, de hamar le méltóztatott szállani a magas paripáról! Méltóztatik-e most már tudni, hogy: „Kicsoda az az úr?/u.... ... Bizony, — hiába a már megszokott lárma, hiába a nagy műfelháborodás, mi nem vagyunk hajlandók ebben az esetben a sajtószabadság és készségénél csak törekvése és tudása nagyobb. Nemcsak vezetője, K a 1 o v i t s Alajos dr., lehet rá büszke, hanem maga az intézet is. — De a szereplőkről szintén csak elismerőt, dicsérőt mondhatunk; a betanulás és betanítás nagy munkájának megvolt az eredménye s Tordai Ányos dr. és Kovács Pius dr. nem hiába fáradtak annyit, mert sehol egyetlen zökkenő, sehol egyetlen diszharmonikus hang, 1 egyetlen bántó mozdulat nem volt. Tinódit Szabó Sándor VIII. o. t. játszotta meg. Úgy játékával, mint drámai erejű előadásával és kellemes tenorjával egyaránt a legteljesebb elismerést aratta. Becsületes tanulmányozással, komoly törekvéssel iparkódott nehéz és fáradságos szerepében a legjobbat nyújtani s ez sikerült is neki. Tinódi-nótái (Sirva veszékel most ..., Elszállnak a felhők ..., Mostan emlékezem ...), melyekben egy-egy kis kultúr-történeti kép elevenedik meg, rendkívül tetszettek, de legnagyobb hatást ért el a III. felvonásnak Kalovits-alkotta szólójával (Kelet felől ...). Ró tér Ferenc VIII. o. a Török Bálint és Kiss Zsigmond VIII. o. a Nádasdy Ferenc rokonszenves szerepeit alakították hatásosan. Igen jó kabinet-alakot csinált Peterdiből Pogonyi Antal Vili. o. t., akinek tudatos es átérzett szereplését más évekből is jól ismeri közönségünk. Recse Dezső VIII. o. t. Hasszán basa kisebb szerepét játszotta művészi megfontoltsággal, meglepő hatással. A II. felvonásnak komikus epizód-alakjait: Simon mestert és Tollius Jakabot Petkovits Iván VII. és F ó g e 1 Elemér VIII. o. tanulók alakították