Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-11 / 20. szám
1914. március 11. 2 EGER. «20. sz.'i — és ilyeneknek is folyósították a kölcsönöket — kiknek eszeágában sem állott a szőlő felújítása; továbbá voltak olyanok, kik 5—6 évi törlesztési részletekkel voltak hátralékban.“ Innét erednek a nagy veszteségek! No hát ha igy áll a dolog, akkor teljesen jogosnak és méltányosnak látszik az agráradósok kérelme, hogy a tartalékalapnak ilykép előállott veszteségeit ne a pontosan fizető adóstársak viseljék, hanem az állam. Ezzel szemben furcsán hangzik a pénzügyminiszter visszautasító válasza és rideg bankári érvelése, amely egy- felül mereven hivatkozik az egyetem- leges kötelezettségre, másfelül azt állítja, hogy nem lehet az állam adózó polgárait megterhelni a szőlősgazdák javára. Csakhogy a miniszter úr tévedésben van. Az agráradósok nem könyör- adományt kérnek, hanem az őket jogosan megillető, tőlük visszatartott, nekik gyümölcsöző saját tőkéjüket követelik vissza. Es ha ez elveszett, hát számadást követelnek arról, hogy miért, hogyan, kinek a hibájából úszott el az ő pénzük!? A pénzügyminiszter merev visszautasítása nem riasztja el az igazukat érző agráradósokat. Elhatározták, hogy per útján fogják jogos követeléseiket érvényesíteni. Es alighanem eredménnyel! (m.) Városi képviselők választása. Eger város képviselőtestületéből a választott képviselőknek fele, tehát 50 képviselő, a törvény értelmében kilép, mert 6 éves megbízatása az idén lejárt. Az uj választások határidejét az alispán hétfőre, március 16-ára tűzte ki és Okolicsányl Lajos választási elnök a választás rendjére és helyére nézve a következően intézkedett: /. választó kerület: A város I. neerved (1 régi házszámtól 182 régi házszámig) választ 4 képviselőt. Választási einök Turtsanyi Gyuia dr., h. einök Gröber Ferenc. Választási heiy: az iparostauulók rajzterme a Generális-épületben. II. Választó kerület: a város II. negyed (183 régi számtól 360 számig) választ 5 képviselőt Választási elnök Setét Sándor dr., n. einök Ruzsin Bertalan. Választási nely a rendőrkapitány hivatalos helyisége. III. választó kerület: a város III. negyed (361 régi számtól 541 számig) választ 4 Képviselőt. Választási elnök Ott Péter dr., h. einök Gaál Lajos. Választási hely a városház nagyterme. IV. választó kerület: a város IV. negyed (542 régi számtól 715 számig) választ 4 képviselőt. Választási elnök Szabó Antal, h. elnök Strausz Sándor. Választási hely a kér. iparoskör nagyterme. V. választó kerület: a hatvani I. negyed (1 régi számtól 344 számig) választ 4 képviselőt. Választási elnök Velcsey István, h. elnök Bóta Mihály. Választási hely Bóta Mihály Farkas- vöigy-u. 1. szám alatti háza. VI. választó kerület: a hatvani II. negyed (345 régi számtól 668 számig) választ 4 képviselőt. Választási elnök Lipcsey Péter dr., h. elnök Oláh Ferenc. Választási hely a Szvoréuyi- utcai állami iskola. VII. választó kerület: a hatvani III. negyed (690 légi számtól 940 számig) választ 4 képviselőt. Választási elnök Okolicsányi Imre, h. elnök Tóth Csepregby Ferenc. Választási hely a Kacsaparti ovoda. Vili. választó kerület: a hatvani IV. negyed (941 régi számtól 1264 számig) választ 4 képviselőt. Választási elnök Kánitz Gyula dr., h. elnök Bicsáuszky Gyula. Választási hely a Nagy János Malom utcai háza. IX. választó kerület: a felnémeti negyed választ 4 képviselőt. Választási elnök Kánitz Dezső, h. elnök Koncz János. Választási hely a földműves olvasókör. X. választó kerület: a Cifrasánc negyed, választ 4 képviselőt. Választási elnök Szabó Vilmos, h. elnök Kocsis János. Választási hely a Kocsis János Ciglédi-u. 1. szám alatt lévő háza. XI. választó kerület: a makiári I. negyed (1 régi számtól 319 számig), választ 5 képviselőt. Választási elnök Mlinkó István, h. elnök Csank Béla. Választási hely Zahorecz Mihály Miklári-út 140. sz. háza. XII. választó kerület: a makiári II. negyed (320 régi számtól 341 számig), választ 4 képviselőt. Választási elnök Simáczius Andor, h. elnök Siller Imre. Választási hely a Kertészutcai állami iskola. A szavazás a választás napján reggeli 9 órakor veszi kezdetét és tart este 4 óráig. Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton, március hó 8-án tartotta utolsó közgyűlését az uj választások előtt. Talán ez okozta, hogy olyan népes és olyan hangos volt ez a közgyűlés, mintha nem is jelentéktelen, szürke ügyek felett, hanem főbenjáró várospolitikai kérdésekben kellett volna döntenie. A közgyűlés délelőtt 10 órakor kezdődött és 3/412-kor ért véget. Az elintézett ügyekről tudósítónk a következőket jelenti: A gazda szeme és a parkírozás. A közgyűlés interpellációval kezdődött. Fiozere József érsekuradalmi jószágfelügyelő azt kérdezte a polgár- mestertől, hogy van-e tudomása arról, mi kép a város szépítésének és a közterek parkírozásának örve alatt, a már meglévő parkokban az évtizedes, kifejlett, lombos fákat kiirtják? A városi színház előtt levő Hunyadi téren például valóságos vandalizmust követtek el az idén a fairtásban, holott köztudomású dolog, hogy a fák ültetése és növelése nemcsak fáradságos munkába és gondos ápolásba, hanem sok időbe is kerül. Arra kéri a polgármestert, hogy a jövőb-n akadályozza meg a fairtást és a város képviselőtestületének hozzájárulása nélkül ne engedélyezzen parkirozási munkálatokat. Jankovies Dezső kir. tanácsos, polgár- mester azonnal válaszolt az interpellációra és kijelentette, hogy a város köztereinek parkírozása és befásítása neki egyik legnagyobb öröme, mert ez a modern irányú és közhasznú fejlődés az ő polgármesterkedésének idejével esik össze. Éppen ezért nem is tűr semmi indokolatlan fairtást a város területén. A panaszolt Hunyaditéri fairtást nem a vandalizmus, hanem a tervszerű munka jegyében kell elbírálni. Az a 15 évvel ezelőtt, vad-fákból ültetett facsoport, nem park, hanem bozót volt az utóbbi időben, amely ellen az ottani háztulajdonosok panaszkodtak legtöbbet, mert nem csupán a kilátást korlátozták a bérlakások előtt, hanem bőséges alkalmat szolgáltattak a kevésbbé épületes romantikus idillekre is, amelyek pedig nem váltak előnyére a közerkölcsnek. Erre való tekintettel, a szépészeti és kertészeti bizottság, a város tervszerű parkírozása kapcsán, ennek a térnek rendezésére is tervet készíttetett, amelyet a közgyűlés annak idején el is fogadott s amely tervet most vitt keresztül a bizottság Prihoda Józsefnek, a gróf Károlyi uradalom főkertészének útmutatása szerint. Egyébként kijelenti, hogy miután a Hunyadi-térihez hasonló elvadult, bozótos parkunk nincsen, a jövőben nem is történhetnek tömeges fairtások. — A polgármester válaszát a közgyűlés is és az interpelláló is tudomásul vette. — Kérlek, — szóltam, — először is én semmiféle dicséretre érdemes nem vagyok, de még azt se kívánom, hogy megemlékezzenek rólam. Amit teszek, az ügy érdekében cselekszem. Szívesen. Hogy pedig a Ny ír vidék mindenkit dicsér, énrólam pedig meg se emlékezik, annak nagyon egyszerű a magyarázata. Azokat a dicsérő cikkeket ugyanis (mind én írom. Magamat pedig már csak azért se dicsérem, mert — nem érdemiem meg. Ebből láthatod különben, hogy az újságíró soha magáról nem beszél, a lap szépirodalmi részeit kivéve, hanem az a hivatása, hogy másokat dicsőítsen, másokat a magasba emeljen, másokat célhoz juttasson... ha megérdemlik. Ez az epizód jutott eszembe, hogy B r e z- n a y Imre megvált e laptól. Elvonult lelki szemeim előtt egy sor. Ama kiváló férfiak, ama példás emberek sora, kiket egyik vagy másik alkalommal Breznay Imre jellemzett, tehát — kiváló emberekről lévén szó — dicsért. Menynyi megértés, mennyi szeretet volt egy-egy ilyen cikkében! És mennyi utánjárással szerezte meg az adatokat! Hogy jellemzései mesteriek voltak, azon a Breznay Imrét ismerők nem fognak csodálkozni. Született vérbeli újságíró volt, kinek éles megfigyelőképessége ragyogó kifejező erővel párosult. És mindenhez értett, minden téren otthonos volt. Mindenhez nemcsak talpraesetten tudott — zsurnalisztikái értelemben — hozzászólni, de a kérdést teljes egészében is ismerte. ő maga beszélte egyszer nekem, hogy ez nem az ő érdeme. Fiatal korában egy évig Bécsben nevelősködött s ezáltal hatalmasan ki- szélesbült a látóköre. Az egri tanítóképzőben három évig tanította a matematika-természettudományi szakcsoportba tartozó tárgyakat, azóta pedig a nyelvészeti-történeti tantárgyak tanára. Elismerem, miszerint az nem az ő érdeme, hogy három évig egyik tudománycsoportot tanította, azóta pedig a másikat tanítja. De az már az ő érdeme, hogy oly lelki- ismeretesen kiművelte magát minden téren, miszerint mindenhez alaposan ért; hogy könyvtárakat olvasott végig és tart emlékezetében; hogy nem egy híres idegen író művéből szószerint idéz s ha valamiről szó van: rányít a könyvben az illető lapra. Izig-vérig az értelem, a tudás embere. De nem1 a tudósok eredendő bűnével: darabos, körmönfont, érthetetlen nyelvvel. Stílusa kristályosán tiszta. Magyar zarnata felülmúlhatatlan üdévé teszi. Szellemes fordulatokban, szójátékokban felette gazdag. Meglátszik rajta, hogy a magyar nyelv tanára, sőt az is meglátszik, hogy milyen tanára. Rendkívüli élvezettel olvastam minden sorát, minden betűjét, de leginkább mégis vezércikkei tetszettek. Ezeket nem olvastam: ezeket valósággal tanulmányoztam. Szinte láttam, ! amint éles nézésű, szép tiszta szemével vizsgálja a fórumon küzdők viaskodását; felfedezi a harc rejtett rugóit; meglátja a — sokak által nem is sejtett — fenyegető veszélyt, mely az ádáz küzdelem szükségszerű következménye lesz. És félti hazáját s aggódásánál csak e gyönyörű földdarab iránt érzett szeretete nagyobb. »Vallásosság és hazaszeretet« volt az újságírói ikereszméje éppen úgy, mint ahogy állandóan e két magasztos idea vezeti tanári működését. Vallásossága mély, benső. Csodás tisztasággal ragyog ki egy-egy alkalmi vezércikkéből. Egy karácsonyi vezércikke, mely a betlehemi jászolról és a keresztről szól, most is, évek múlva, hatása alatt tart. A »hét« rovat vezércikkei mellett olyanféle volt, mint a parlamenti szónoklat mellett a beszámoló beszéd. Nem olyan méltóságteljes, de éppen oly gondos, komoly és találó. Soha egyetlen felesleges szó nem található itt sem. A vonal alatt mint Vén palócot látjuk, mint komoly intelmek íróját; mint a múlt emlékeinek idézőjét. A tanügyi rovatban a hivatásos pedagógus szólt hozzánk. ... E néhány igénytelen sorban nemcsak annak a harmadfélévi szerkesztői minőségben eltöltött időnek áldozom, amíg Breznay Imre a redaktorom volt; nem csupán arra a négyévi időszakra gondolok, míg Breznay Imre a képzőben sok-sok fáradsággal és szinte túlzott lelkiismeretességgel tanított; nem kizárólag az lebeg előttem, hogy Breznay Imre már régi, nagyon régi újságíró: hanem az a tudat késztet e sorok leírására, hogy Breznay Imrére a magyar és katholikus újságírásnak még szüksége lesz és komoly időkben az én mesterem tudni fogja kötelességét... Maiiák József.
