Eger - hetente kétszer, 1914
1914-01-10 / 3. szám
Előfizetési árak: Egész évre- - 10 korona. Fél évre ____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a -ap szellemi részét illető közlemények — ■ ■ intézendők. ■■ ■■ Kiadóhivatal: Lyeeumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 3. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szombat, január 10. Uj év, — uj ember. Mikor a Szilveszter-éji óra elüti az éjfélt s a virrasztók ajakán elhangzik az akár sablonos, akár őszinte újévi jókívánság: akkor minden gondolkodó, józan itéletű ember magába száll. Veleszületett, érthető egoizmusból egyrészt, a kezdődő újév móhében rejlő ismeretlen események titokzatosságától másrészt az jnt eszébe, hogy a rnult, az ó esztendő nyújtotta szenvedések, keserűségek java részének sajátmaga az előidézője, okozója. Aki könyvtára legbecsesebb könyvéből, önlelkéből tud olvasni, az föltétlenül erre a következtetésre jut. Bajainkat legtöbbször a magunk hibája, gyöngesége eredményezi. Újév elején be kell ezt látnunk, igy újév táján ez az önvallomás igen hasznos lelki tény. Mert e belátásból ered a jóra való erősfogadás, mert ez önvallomásból sarjad ki az óhaj: tőlünk telhetőén, a mi szempontunkból jobbá, hasznosabbá, üdvösebbé, eredményesebbé tenni az ujesztendőt minden viszonylatunkban, tehát magunkra, családunkra, barátainkra, a társadalomra, a hazára, a vallásra nézve egyaránt. Hatalmas munkaprogramm ez. Van bőven tenni valónk! Családi, baráti, társadalmi körünkben való működésünket itt és most nem érintjük. E három irányban az ember nem any- nyira altruista tevékenységet fejt ki, mint inkább saját érdekeit műveli. Itt tehát igyekezik jól és jót tenni, mert a mulasztásból eredő kár közvetetlenül és igen érzékenyen érinti. Egész más irányú a hazafiui és vallási kötelmeink teljesítése. E téren közönyünk, mulasztásaink káros hatását nem érezi talán azonnal az egyes ember, azonban az idővel mutatkozó kár annál nagyobb, mivel igen sok más ember érdekköreit zavarja meg. Ebből a magasabb szempontból fogva fel kötelmeinket, hazafiul szempontból feltétlenül éreznünk kell az uj esztendőben, hogy az ó-esztendő ezen a téren nem mutat fel semmi lélekemelőt. Mert a hazát szolgáim nem pártoskodással, nem egymás üldözésével, hanem komoly munkával kell. S ezt a komoly munkát el lehet végezni bármely pártárnyalat mellett, bármily munkakörben. Ne aszerint Ítélje meg tehát a magyar a magyart, hogy melyik párt értekezletein vesz részt, hanem aszerint, hogy becsülettel, tisztességesen végzi-e el azt a munka-részletet, ami a nagy nemzeti munkából reá szabó- dott! ? Minden pályán a becsületes munka a hazafiasság legelső kritériuma, mert csak igy lehet hatalmassá, nagygyá tenni ezt a sokat sanyargatott országot; csak igy lehet való Széchenyi ideális álma: Magyarország — lesz. Ez a hazafiság az igazi a munkapárton ép’ úgy, mint bármelyik árnyalatú ellenzéki pártnál. Ami ezen kívül van, az szédelgés, az csak száj- hősködés. A vallási kérdés ennél sokkal kényesebb. Aki vallást említ, az sok ember szemében elfogult. Legyen! De ezzel szemben legyen szabad felemlítenünk igen tiszteletreméltó ajakról jött figyelmeztetést! Hazánk újraéledésétől, 1867. óta figyeljük meg a birtok-viszonyokat, a szabad pályákat, a pénzt hozó kereskedelmet, a jövedelmezőbb szellemi foglalkozásokat, a sajtót, egyszóval mindent, ahol mód, ahol hatalom van! Mindenütt azt látjuk, hogy a kereszténység percent száma irtózatosan és fenyegetően esik. Mindig kevesebb a százalék száma évről-évre a keresztény földet bíróknak, az ügyvédeknek, orvosoknak, bankároknak, újságíróknak stb. r Es ebből mi a tanúlság? Az, hogy a keresztény faj nem gondol arra, hogy vallása törvényeit megtartva, azt megbecsülve, annak érdekeit szem elől nem tévesztve, azt erősítve: magát becsüli meg, magát erősíti, magát teszi Az „EGER“ tárcája. R tűz feltalálása és jelentősége. A primitív ősember kultúráját egy lapon nem is iehet említeni a XX. század emberének kultúrájával. De ha a kultúra fogalmát összeszorítjuk és a relatív kultúrát vesszük megfigyelés alá: azt kell mondanunk, hogy az ősember relatív kultúrája talán mégis csak n a- g y o b b volt. A kultúrát nagyjából két részre, u. m. anyagi és szellemi kultúrára oszthatjuk. Az anyagi kultúra termékei közé azokat a dolgokat, illetve okozatokat sorozzuk, melyek az ember életére úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszközök. Ily anyagi kultúrtényezők a házi eszközök, fegyverek, tűz, földművelés, állat- tenyésztés, a világítás eszköze i stb. Ezzel szemben a szellemi kultúra már sokkal tisztább légkörben mozog. A szellemi kultúrát már inkább az ember erkölcsi és szépérzéke, valamint magasabbrendű értelme hozza létre. Ennek a 'körébe sorozható a társadalmi és vallási élet, művészet, kereskedelem, tudományok stb. Az anyagi és szellemi kultúra nagysága a kultúrfok. A kultúrképesség pedig a kultúra nagyságától és a külső körülményektől függ. Ilyen külső körülmény például a klimatikus viszony és a nép megélhetési viszonyai, melyek mind nagy hatással vannak a nép kultúrájának a kialakulására. A kultúrképességre tehát a relatív kultúr- fokról tudunk következtetést vonni. Ha ugyanis két nép anyagi és szellemi kultúrájának nagyságát, vagyis a kultúrfokát, annak külső körülményeivel összehasonlítjuk, akkor meghatározhatjuk a két nép kultúrájának relatív kultúrfokát. Például ha valamely népnek, mely a kultúrára nézve kedvező körülmények között él, éppen olyan a kultúrája, mint egy másik népnek, mely az előbbihez képest rendkívül kedvezőtlen viszonyok közt sínylődik: akkor relatív kultúrfok tekintetében az utóbbi az előbbit messze túlhaladja, bár egyébként kultúrájuk egyforma. Mindezeket azért bocsájtottam előre, hogy megérthessük, mily fontos kultúrtényező a tűz, melynek feltalálója, a jégkorszak Prometheusa, mily zseniális ember volt. Persze, _ha a modern kor gyermeke a cigarettára gyújtva, a gyujtófát gondolkozás nélkül elhajítja, rá sem gondol arra, hogy az ősembernek mily sok fáradságába került tüzet élesztenie, és hogy a tüzet fel kellett tatálnia,, mint sokkal később a puskaport. Bizonyossággal meg nem állapíthatjuk, hogy az ősember fadarabok egymáshoz való dörzsölése által élesztette-e a tüzet, vagy pedig a tűzkőnek egymáshoz ütése következtében keletkezett szikrával gyujtotta-e meg a száraz lombokat és gallyakat, — mert hiszen még könnyen gyúló papírja sem volt. Némelyek a természeti népek szokásai alapján a tűzélesztés előbbi módját tartják valószínűnek. Az ősember ugyanis észrevette, hogy a tárgyaknak egymáshoz való huzamos ütése, vagy dörzsölése — tehát munka — útján meleg származik. Száraz fadarabokat addig dörzsölt ezután egymáshoz, míg azok tüzesek nem lettek, majd ezután fúvás és dörzsölés együttes alkalmazása által csakhamar világos lángra lobbantak a fadarabok. E fölfedezése után igyekezett a tüzet folytonosan ébrentartani azáltal, hogy a barlangban tűzhelyet készített és a nehéz munka által nyert tűzre ismételten fát rakott. Uj-Kaledóniában még ma is használják ezt a módszert, egy darab kemény és egy darab puha fát dörzsölnek össze és körülbelül 6— 10 perc alatt tüzet fog a fa. Helyes alapokon nyugszik a másik vélemény is, mely a tűzélesztés módját a tűzkő egymáshoz ütésében keresi. Rengeteg sok maradvány, tűzkőből készült szerszám tanúskodik a mellett, hogy az ősember ezt a követ hasz-
