Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-18 / 49. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közleményei ===== intézendők. - Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 49, szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, junius 18. Két közgyűlés. Eger, 1913. junius 17. Hétfőn délelőtt Hevesvár megye törvényhatósága, ma, kedden, délelőtt pedig Eger város képviselőtestülete tartott közgyűlést. Amott igen sok volt a tárgy, de fontosabb — különösen pedig politikai természetű — nem akadt; einitt azonban életbevágó ügyek voltak szőnyegen. És sajátságos, a vármegyén szokatlan nagy volt az érdeklődés, mig a város közgyűlési termébe kevesen jöttek össze a nagyon fontos tárgyak megvitatására. Hogy azután végül még teljesebb legyen az ellentét, a törvényhatóság ötnegyed óra alatt végzett a 676 üggyel, mig a városi képviselőtestület 9 órától délig tárgyalta le a 28 pontból álló sorozatot. A két közgyűlésről egyébként a következő tudósítást adjuk: Hevesvármegye közgyűlése. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn, junius hó 16-án, délelőtt 10 órakor tartotta rendes évnegyedes nyári közgyűlését, amelyen szokatlanul nagy számban jelentek meg a megyebizottság tagjai. Nemcsak, a közgyűlés nagyterme, hanem a folyosó is szinültig megtelt érdeklődőkkel és mintha csak valami nagy politikai állásfoglalásról lett volna szó, teljes erővel vonultak föl a politikai pártok. Azonban összeütközésre nem került, a dolog. A napirendre tűzött 676 ügyet szürke egyhangúsággal morzsolták le úgy, hogy a folytonos zajban, amelyet az elnöki csengetyü sem mérsékelt, alig lehetett valamit, hallani. Azonban téved az, aki azt hiszi, hogy a közügyek érdekében voltak ilyen kitartóan hangosak a vármegye képviselői. Nem. Mindenki a maga dolgát mesélte el a szomszédjának és az ötnegyedóráig tartó társalgás alatt az előadók szépen lereferálták az egész napirendet. Hát igy is jól van. Legalább nem volt semmi izgalom a megye gyüléstermében, ahol most enélkül is meglehetősen puskaporos volt a levegő. A nyomott hangulaton és a szokatlanul élénk társalgáson meglátszott, hogy valami egyebet sejtett mindenki a szürke napirend sorai között, azonban ez a sejtelem, szerencsére, nem jutott tovább a sejtelemnél. A délelőtt 10 órától egynegyed 12-ig, tehát ötnegyed óráig tartó közgyűlésen Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán elnökölt, és egészen a 356-ik tárgyig mi sem zavarta a napirend sima egyformaságát. Ekkor Szabolcs vármegyének a közigazgatás reformja ügyében kelt átirata került sorra. A közgyűlés tudomásul vette az átiratot, hanem néhány tüzesebb munkapárti jónak vélte ezzel kapcsolatban megéljenezni Tisza Istvánt, az uj miniszter- elnököt. A felbuzdulás nem volt ragadós. A folyosóról betóduló bizottsági tagok azt sem tudták meg, hogy voltaképen kit, kik és miért éljeneznek. Ettől kezdve ismét a régi kerékvágásba zökkent, minden, v napirendet tovább pörgették, mig végre lepergett egészen. Ekkor meg néhány tüzesebb ellenzéki Károlyi Mihály grófot vélte jónak éljenezni. Hát megéljenezték. Egyéb azonban nem történt. * A közgyűlés napirendjéből tudósítónk a következőket emeli ki: Jelentések, számadások. A szokásos évnegyedes jelenté-ek és a számonkérőszék jegyzőkönyvének felolvasása után a jövő évnegyedes közgyűlés határidejét szeptember hó 15-re tűzte ki a közgyűlés, majd pedig a vármegye háztartási alapjának 1912. évi és a törvényhatóság vámos utainak s a közúti alapnak 1911. és 1912. évi zárószámadását hagyta jóvá. Törvényhatósági átiratok. Zemplén vármegye a román nemzeti bank ellensúlyozása tárgyában, Torontálvármegye a mezőgazdasági és technikai irányú polgári iskola tárgyában, Nógrád vármegye a községi gyógyszertárak létesítése és Temesvármegye a sertésvész és baromfivész elleni védekezés ügyében irt át vármegyénk- hez. A közgyűlés valamennyit hasonló felirattal támogatja. Alsófehérmegye a fegyvertartás korlátozása, Zalavármegye a közigazgatási letétben kezelt készpénz-összegek gyümölcsözte- tése, Pozsonyvármegye a gyámpénztári pénzek gyümölcsöztetése, Tolnavármegye a munkásnő- otthonok létesítése, Temes és Szatmár megyék, valamint a miskolczi kereskedelmi és iparkamara a Balkán államokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződés ügyében, Szabolcs vármegye pedig a közigazgatás reformja ügyében kereste meg Hevesvármegye közönségét, mely az átiratokat mind tudomásul vette. — Itt jegyezzük föl, hogyaszolnok-kiskunfélegyházi helyiérdekű vasút részvénytársaság kérelmére 100,000 korona értékű törzsrészvény jegyzését helyezte kilátásba a közgyűlés. Alapítványi hely a Ludovikában. A honvédségi Ludovika Akadémiában megüresedett egy alapítványi helyre négyen pályáztak. A közgyűlés névszerinti szavazással első sorban Vedlik Sán dort (134 szavazat), másodsorban Bagi Jácintot (49 szavazat) jelölte. A harmadik pályázó, Síkhegyi László, 43 szavazattal kisebbségben maradt. Az „EGER“ tárcája. Kálvária. Az út, melyen járok, csak tövist terem: Tövisek, kavicsok vérzik meg a lábam . . . Isten fényes napja soh’se süt nekem: Sötétség lakik csak egy ilyen — „országban.“*) Virág utam mellett soha nem fakad. Csillagfény nem ragyog bús, gyászos utamra. Szemsugaram erre soha nem akad Mezőre, erdőre, csobogó patakra. Gyászos, sötét vidék! Szomorú határ 1 Kietlen pusztaság! Végtelen Szahara! . . . Fagyott világ ez itt! — Nem dalol madár, Csicsergő pacsirta nem száll a magasba. Édes magyar beszéd mifelénk nem cseng, Idegen emberek más nyelven beszélnek. Hallik — ha úgy néha megtörik a csend — Magyar nóta helyett — síró oláh ének. *) Cára Oltulni-nak hivja e vidéket a nép, ami Olt- országot jelent. Az út, melyen járok, csak tövist terem. Ám piros véremet hiába hullatom: Csak sötétség honol itt e bús helyen . . . Piros vérem nyomán nem fakad csak — gyom. Matlák József. A mi öreg hársunk. Kertünk öreg hársfája alatt ülök. Csendesen meg-tnegrezzennek lombos ágai s virágainak édes illata árad a lelkembe. Öreg hars! Érzed-e, amit én érzek? Talán beszéluél is ? Hiszen beszélsz. Hosszan kinyújtod felém karjaidat, mintha meg akarnál ölelni. Dalban szólsz hozzám, madárdalban; igen, ez a te dalod, üdvözlő himnuszod, madárfészket rejtő öi eg hárs. Én is beszélek hozzád. Elmondom neked mennyi és mily szép, kegyelete?, elragadó emlék fűződik hozzád. * * * A hársfa Donár és Vothán pogányistenek- nek volt szentelve. Azt mondja a rege, hogy midőn ez a két isten a földön járt, mindig valamelyik hársfa tövében pihent meg. Ä pogányok hitéletében oly nagy szerepet ! játszott a hars, hogy még a kereszténység első I századaiban is kegyelettel viseltettek iránta: hitük szerint ment volt a mennykőcsapástól. A háncsából készült hám megóvta az igavonó állatokat a boszorkányok rontásától. De hogy a hársat nemcsak a pogányok, hanem a keresztények is szent fának tekintették, kitűnik abból is, hogy egyedül a hársfából készítették a szentképek kereteit; ebből a lignum sacrum-n&k nevezett fából faragták a szentek szobrait; hársfát, ültettek kegyeletük jeléül elköltözőtteik sírjához is . . . Akár öröm, akár bánat érte a múlt idők emberét, mindig megemlékezett a faluvégi hárs- ról. Megemlékeztek róla az ősök, mert kívánták, hogy az a fa, melyet apáik valamely nagy dolog emlékére ültettek s a melyet szent fájukként tiszteltek, tanúja legyen az ő vígságuknak vagy szomorúságuknak: hársfa alatt tették a leányok fejére a menyasszonyi koszorút, ott szűnt meg leánykori szabadságuk; ott volt az örömünnep gyermekeik születésekor; hársfa alatt ülték meg az elköltözöttek halotti torát; alatta beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat; áldozatokat mutattak be alatta isteneiknek. Hársfa alatt hozták ítéletüket a bírák. Ily hatalmas történeti szereplés után nem csoda, hoíy úgy a mondák világában, mint a valóságban sokat szerepel a hársfa. Midőn Siegfried megfürdött a megölt sárkány vérében,
