Eger - hetente kétszer, 1913

1913-06-18 / 49. szám

2 EGER. (49. sz.) 1913. junius 18. Egri ügyek. Eger városának a törvényház­hoz vivő aszfaltgyalogjáró építése, a tisztilak eladása, a 230,000 K kölcsön kamatlábjának emelése, az aszfaltgyalogjárók költségeire, az Uszoda-utca csatornázására, a hirdetési táb­lákra és a Samassa-féle alapítvány oklevelére, a városi bolthelyiségek bérletére és az uj asz- faltgyalogjárók vállalati szerződésére vonat­kozóan hozott határozatát jóváhagyta, a vá­rosi tisztviselők részére megszavazott családi pótlék ügyében hozott határozatát részben megváltoztatta, a Ráchegyi kút ügyében ho­zott határozatát pedig feloldotta a törvény- hatósági bizottság. Elhatározta továbbá a köz­gyűlés, hogy Eger városának, az Eger—Füzes­abony között létesítendő villamos üzemü vasút­vonal érdekében a kereskedelemügyi kormány­hoz intézett feliratát, pártolóan terjeszti fel és a főispán elnöklete alatt bizottságot küldött ki az Egerben létesítendő vármegyei közkór­ház ügyeinek előkészítésére. A vármegye szükségletei. A vármegye részére az 1913. és 1914. évekre szükséges tűzifát az egri érseki uradalomtól szerzik be, a szén­szükségletnek megrendelését pedig az alispánra bizták; a fizetésképtelenné vált Bauer H. egri cégnek és az Egri Kereskedelmi Részvény­társaságnak azt a kérelmét, hogy a vármegye részére irodaszerek szállítására kötött szerző­dést ruházza át a törvényhatóság, a közgyű­lés elutasította, és a alispánt erre nézve ver­senytárgyalás tartására hívta fel. Ösztőndij adományozás. A ííevesvármegyei Tűzoltó Szövetség kérelmére három 80 koronás ösztöndíjat adományozott a közgyűlés az Eger­ben, augusztus hó folyamán tartandó kerületi tűzoltótanfolyam hallgatóinak segélyezésére. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete, a szokástól eltérően, nem szombaton és nem délelőtt 10 vagy 11 órakor, hanem ma, kedden délelőtt 9 órakor tartotta rendes közgyűlését, amelyen igen fontos ügyek fölött tanácskozott és dön­tött a közgyűlés, bár a képviselők közül csak igen kevesen érdeklődtek a napirend iránt. A közgyűlésen Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnökölt és reggel 9 órától csaknem délig tartott a napirend tárgyalása, amelynek lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Interpelláció. A közgyűlés napirend előtti felszólalással kezdődött. Kánitz Gyula dr. három rendbeli kérdést intézett a polgármesterhez. Először is arra volt kiváncsi, hogy tudja-e a polgármester azt, hogy a közfogyasztásra szánt élő állatok ára igen alacsony és az egri piacon a mészárosok, hentesek és egyéb husárusok mégis igen magas árakon árusítják a húst? Ha pedig tudomása van erről, hajlandó-e oda­hatni, ha kell, akár a hatósági mészárszék felállításával is, hogy a húsvágók túlkapásai megszűnjenek ? Másodszor a Deák Ferenc-uton, a Torna-kert telkén folyó építkezésűéi, ami közvetetlenül a városi színház mellett történik, olyan nagy a piszok, mintha az egész város közönsége ezt a helyet választotta volna ki — illemhelyül. Azt kérdezte, hogy hajlandó-e a polgármester hatósági intézkedéssel ezen a helyen a köztisztaság érdekeit megóvni ? Har­madszor meglepve olvasta egyik helyi lapban, egyik városi alkalmazottnak, Bárány Géza városi mérnöknek miuősíthetlen, goromba ki­rohanását egy kritikára, amely a városi mér­nöki hivatal által legújabban összeállított és kiadott városi térkép hibáira és fogyatkozá­saira vonatkozott. Ilyen hangon egy közhiva­talnok nem beszélhet még akkor sem, ha igaza van. Azt kérdi a polgármestertől, hogy igaz-e az, hogy a város bizonyos számú térképet meg akar vásárolni ebből a kifogásolt munkából? A polgármester nyomban válaszolt mind a három kérdésre. A hús árak leszállítására nézve tárgyalásokat folytat a husárusokkal és amennyiben ezek nem lennének hajlandók a húsáraknak megfelelő leszállítására, azonnal előterjesztést tesz a képviselőtestületnek a ható­sági mészárszék fölállítása iránt. — A Deák Ferenc-utcai építkezésre nézve bejelenti, hogy ott az építkezés nem történik hatósági enge­déllyel, mert ezt az engedélyt nem is kérte az építtető. Ami tehát ott történik, minden az építtető telektulajdonos kárára, veszélyére és felelősségére megy. A vizsgálatot egyébként megindítja. — Ami a városi uj térképet, il­letve Bárány Géza városi mérnöknek éles hangú polémiáját illeti, erre nézve csak azt válaszol­hatja, hogy a térképet tüzetes megvizsgálás vé­gett kiadja egy hozzáértő szakértő bizottság­nak és ennek a döntésétől teszi függővé, hogy a város anyagilag segíti-e a térkép kiadását, avagy nem. A közgyűlés a polgármester vála­szát tudomásul vette. Számadások. A napirend számadásokkal kez­dődött, amelyek között Eger város 1912. évi háztartási számadása volt a legfontosabb. A közgyűlés valamennyi számadást elfogadta. Érdekesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy Eger város háztartása az 1912. év végén 224,665 K. bevétellel, 223,290 K. kiadással és igy 1374 K. pénztári maradvánnyal zárult. Az uj nyugdij-szabályrendelet. Eger város uj nyugdíj-szabályrendeletének tervezete hosszas vitára szolgált alapul, de nem sokat módosí­tottak rajta. A módosítások mindössze ezek: A nyugdíj-jogosultság minimumát 5 évi szol­gálat helyett 10 évi szolgálatban állapították meg; a nyugdíjjogosultaknak évi hozzájárulása a fizetésük után 4% (3% helyett) a lakás­pénzük után évi 2%. A 40 rendőr legény után évi 2000 koronát fizetnek be a nyugdíjalapba a rendőrségnek folyósított államsegélyből. El­határozta végül a közgyűlés, hogy az ajánlati alap és a rajziskola-alap jövedelmeit átengedi a városi nyugdíjintézetnek. A közvágóhíd! és husvágási szabályrendelet. Ez a szabályrendelet ugyan csak akkor lép életbe, ha az uj közvágóhíd fölépül, hanem a szabály­rendeletet azért megalkották. Azon a terveze­ten, amelyet a minap mi is ismertettünk, nem sok változtatás történt. Mindössze a vasárnapi vágások idejét módosították, a hűtő-kamarák használatba vételét nyáron reggel 4 órától, télen pedig reggel 5 órától engedélyezték és elhatározták, hogy a rendkívüli vágásokért külön díjat szednek. A vágási díjak megálla­pításáról a közgyűlés esetről-esetre külön in­tézkedik. A harmadik városi orvos. A belügyminiszter a harmadik városi orvosi állás betöltését el­rendelte. A közgyűlés tehát letárgyalta a vá­rosi orvosok teendőire vonatkozó szabályren­delet-tervezetet, amelyet nemrégiben bőven is­mertettünk lapunk hasábjain. A tervezeten mindössze az a változtatás történt, hogy a köz­egészségügyi kerületeket másként osztották be és az orvosi bizonyítványok árát egységesen 3 koronában állapították meg (az egészségi bizonyítványt ugyanis 4 koronára tervezték). Az uj egészségügyi kerületek igy alakultak: az I. kerület a négy belvárosi negyed, a hat­vani IV. negyed, a felnémeti negyed és a cifra-sánc-negyed képezi, a II. egészségi ke­rületbe a két makiári negyed és a hatvani I., II. és III. negyed jut. A fiu-internátusnak ügye. Az „Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület“ tudvalévőén Eger­ben 100 középiskolai tanulóra internátus fölál­lítását tervezi, ha a város a fölajáulutt ingyen telken, világításon és vízszolgáltatáson kivül egy hársfalevél hullott a vállára: ahová ez a hársfalevél esett, ott volt megsebezhető Siegfried. — Schiller egy hársfa alatt siratta el bol­dogtalanságát, midőn a törzsébe belevéste fe­lejthetetlen Laurája nevét. A régiek a hársfát a szeretet fájának te­kintették. Alatta esküdtek hűséget a szerelme­sek s a hársfáról szakított levél volt az első emlék, amit egymásnak adtak. A hagyományok kétség:elenül bizonyítják, hogy a magyarnak is mindig kedves faja volt a hárs. A legkisebb falunak is megvolt a maga kitüntetett hársfája, sőt minden valamirevaló kert és udvar dicsekedett a növényvilág e díszével. Mikor Nagy Lajos a velencei had­járatba ment és a szt. Pálrendi mária-nosztrai kolostorban időzött, egy Lukács nevű szerze­tes megjósolta neki, hogy szerencse fogja kí­sérni fegyvereit. Kérte a királyt, hogy győ­zelem esetén szt. Pálnak Velencében őrzött ereklyéit szerezze meg a rend részére. Lukács, hogy szavainak nyomarékot szerezzen, a kolos­tor-kert hársfájáról levágott egy ágat és azt a király előtt a földbe szúrván, szt. Pálhoz fohászkodott, hogy amennyiben kedvet talál az Urnái Nagy Lajos cselekedete, tegyen érte csodát. A legenda szerint, az ágacska tövet eresztett. Nagy Lajos fegyvereit szerencse ki­sérte. Szt. Pálnak a béke feltételeként áten­gedett tetemét nagy ünnepélyességgel Magyar­országba hozatta és új nyugvó helyére, a szent­lőrinci szt. Pál kolostorba vitette. Az 1526 iki szomorú napok idején a törökök elpusztították a kolostort, a szerzeteseket pedig földönfu­tókká tették. És hogy még nagyobb sebet üssenek a magyarok szivén, a tönkretett sok kegyeletes emlék mellett, a nép által annyira tisztelt s Lajos-fajának nevezett mária-uosztrai hársfát is kivágatták. Van egy hársfa a Rima forrásánál, mely­ről azt mondja a néprege, hogy ezeréves. Azt beszélik róla, hogy a honfoglaláskor ez alatt pihentek meg a vezérek. Sok csodás dolgot regélnek e hársról. Ha az ember leül a tövé­hez, lágy hangokat hall, mintha nem is a szellő érné a fa lombjait, hanem a múlt szellemének hangja zsongana felette és beszélne a rég letűnt idők dicsőségéről és gyászáról. A vidék lakói még ma is s/.ent fájuknak tartják s messze földről zarándokolnak hozzá, különösen a sze­relmesek, mert azt hiszik, hogy jót jövendöl nekik a fa és szerencsét hoz életükre. Mátyás királynak is kedves fája volt a hárs. A szliácsi hársfa alatt gyakran megpi­hent s ott adomány-leveleket írt alá. A bajmóci vár (Nyitva m.) előtt hazánk egyik nevezetes hársfája díszük, mely, jóllehet már meghaladta az ötg/áz évet, még most is ép. > Ez alól a fa alól indult Pálffy János, a nagy I labanc, a szatmári béke megkötésére, alatta többször tanácskoztak nagyjaink az ország dolgairól. Történelmi nevezetességű a sárosmegyei Zboró vára alatt levő száz hársfa, amelyekuek lombjai a nagy Rákócziról .-uttoguak. Sok híres hársfája van Magyarországnak. Európában hazánknak vannak leggazdagabb hárs erdői: Aradmegyében, a Báusagban, a Duna és Dráva közötti részen, az Alduna men­tén. Nevezetesek a visegrádi, a mária-remetei, de különösen Kolozsvár több századot megért hársfái és a pozsonyi Slubeck kert hatalmas fatörzse, melynek átmérője 67a m. Még mielőtt a költők dicsőítő himnuszt zenghettek volna a hársfáról, már nélkülöz­hetetlen fája volt az emberiségnek. Nemcsak terebélyes lombkoronájáért és illatos virágai­ért nagyrabecsült, hanem minden legkisebb része hasznos a hársfának. Teophrastos ó-kori görög író említi, hogy kötelek és sok más kézimun­kák készültek háncsából. A rómaiak hársfa háncsára írtak, mielőtt a p-rgameut és a pa­pirost feltalálták és ruhaneműiket is hársfa­háncsából szőtték a len és keuder használata előtt. Oroszországban a szegény népnek úgy­szólván életadó fája: házfedelet, kocsika-t, papucsot, kosarat, zsákot, sőt csolnakot is fon­nak a háncsából. De nemcsak a letűnt korokban, hanem ma is nagy hasznát veszik a hársfának. Az asz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom