Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-15 / 14. szám
lilőfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a- lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize - tések és hirdetések küldendői; HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. - 14. szám. —== XXXVI. ÉVFOLYAM. =- Szombat, február 15. A ciszterciek. Eger, 1913. febr. 14. Kulturális ünnepünk lesz vasárnap, mint arról már többször megemlékeztünk. Ezzel kapcsolatosan nem lesz érdektelen és éppen alkalomszerűnek kinálkozik néhány sort szentelni a mi hazafias ciszterci rendünk itteni működésének/ Előre kell bocsátani, hogy nem kritizálni akarunk. Hisz’ a kritika nem egyéb, mint felsorolása a jónak, részletes kimutatása a rossznak. Erre pedig sem jogunk, sem okunk ciszterci rendünkkel szemben. Jellemezni sem akarunk, mert az illendőség tiltja, hogy az ilyen nagyérdemű, ilyen tiszteletreméltó rendről egy — csupán műló aktualitásnak szánt — cikkben próbálkozzunk jellemzést adni. A dicsérgetés szintén nem alkalmas feladat. A mi cisztereink érdemeit ugyanis egy hosszú, beláthatatlan históriai múlt dicséri, erre tehát pár alkalmi sor igen gyönge lenne. Mégis írunk a ciszterciekről most, mert lehetetlen — nem Írni. Annyira toliunk alá kinálkozik ez a téma a kulturális ünnep alkalmából. Es száműzve az itt nem helyén való kritikát s a históriának hagyva a jellemzést, a dicséretet: Írunk a tényekről. Azokról, amiket látunk, ami a szemünk előtt folyik. A rend egri jelenéről; eleven, előretörő munkájáról. És ebben a munkában három újszerű tünet emelkedik ki, amely mint új rendszer, modern intézmény fejlődik előttünk az utóbbi évek alatt. A legelső az ismeretterjesztő előadások sorozata. Ez kiemelkedik a gimnázium falai közül s a város társadalmának szól, mint azt nemrég két hosz- szabb cikkben volt alkalmunk előtárni. A második új jelenség már tisztán az intézet belügye, kizáróan a magyar ifjúság nevelésének körébe vágó. Az ifjúsági műkedvelő előadásokat értjük ez alatt. Ezeket gimnáziumunk tanári kara pár év óta rendszerré fejlesztette, nevelve a közéletnek lámpaláz-mentes, életrevaló ifiuságot. Hogy ez mit jelent, azt mindenki tudja. A gimnáziumra bízott nevelés-anyagot olyan ifjúság adja, amely hivatott a jövő magyar intelligens középosztály közéletét ellátni. Nem kell-e tehát — kérdezzük — ezt az ifjúságot arra nevelni már a középiskolában is, hogy a köz, a nyilvánosság előtt fejtse ki tehetségeit? Nem kell-e ezt az ifjúságot hozzászoktatni a nyilvános szerepléshez? Igenis kell. Ezért karolja fel most országszerte minden középiskola az ifjúsági műkedvelői előadásokat. Azonban mig ez ma még a legtöbb helyen az újdonság ingerével hat, addig Egerben, a cisztercita gimnáziumban már szép múlttal dicsekvő, jól bevált rendszer. Itt már régen felismerték az ifjúsági előadások nevelő erejét; még akkor, amikor az járatlan út taposása volt. Hivatkozhatik rá a tanári kar, hogy ő nem ismert példát követett e téren, hanem úttörő módjára példát adott a magyar pedagógiának az ifjúság nevelésének ezen a terén is. Ezen a téren is, mert más téren is úttörők ... Méltányoltak ugyanis egy régi — és tegyük hozzá — alapos panaszt, azt t i, hogy a magyar ifjúság a négy elemi és nyolc középiskola 12 évi iskola-ideje alatt nem jut hozzá, hogy látókörét szélesbítse életismerettel is; úgy nő fel, hogy nem lát túl fatornyos hazájának, városának határán. — Igaz, úgy van! — felelte rá gimnáziumunk tanári kara. Csakhogy tovább is ment ennél. 1902 tavaszán összetoborzott egy nagy csomó diákot és elvitte őket világot látni olcsó pénzen. Salgótarján volt az első út. S a sok élénkszemű diákgyerek, pár nap alatt olcsó pénzen, játszi módon egy életre tanult annyit, amennyit könyvből bajosan lehet. (Mátrai Rudolf, Perényi Kandid és Kürti Menyhért dr., ez első tanulmányút lelkei, tanúsíthatják e soroknak igazságát.) Azóta már jártak az egri diákok igy testületileg igen sok helyen: Fiúméban, Debrecenben, Budapesten, Veneziában, Bécsben, a Balatonnál, a Magas Tátrában, az Al-Dunán, Kassán, meg hirtelenében nem is tudjuk, hogy hol! Ma már ez sem újság, ma már ez is — divat; még pedig üdvös divat. De 1902-ben még nagyot nézett a világ, mikor azt hallotta, hogy a ciszterciek nem is egész „tíz pengőből“ hat nap hosszat akarják utaztatni a diákjaikat. Mégis beváltották a tervüket s újból csak példát adtak, amit ma száz más iskola követ. Minduiegannyi újítás ez az ifjúság nevelése terén, amelyek közül azonban egy sem megy ám a komoly munka rovására! Azért csak úgy folyik a nevelés, a tanítás munkája, amelyben a mi cisztereink olyan kiválóak, hogy a neveltjeikre évek hosszú sora múlva is — ha már le is kopik róluk az iíjuság naivitása, az ifjúság himpora, — ujjal lehet mutatni: — No, meglátszik, hogy az egri ciszterciek nevelték! r Es ez olyan dicséret, amire büszke lehet, aki kapja! * 1898-ban napokon át tartó ünnepet ült gimnáziumunk. A ciszterci rend 800 éves fennállásának emlékünnepét. De ez nem a rend, nem a diákság, nem a szülők, nem Eger város, hanem a vármegye ünnepe volt. Többen, a nevelés ügyével nem törődök, akkor szinte csodálkozva azt kérdezték: — Honnan a cisztereknek ez a nagy népszerűsége? Ez a kérdés ma, a 100-ik ismeret- terjesztő előadás napján is aktuális. Es a válasz reá ma is az, mint akkor volt, hogy a népszerűség alapja: — A hittel, hazafisággal, tudással és modernséggel tündökölő nevelés-tanítási rendszer. Az egri érseki jogakadómia jövője. * in. A jogakadémiák hazánkban kulturszük- ségletet kép znek. Közmívelődésünk érdeke az életképes akadémiák fenntartása. Ha tehát ez akadémiákat az egyetemek szaporítása, vagyis létszámának és belső értéküknek növekedése mellett is fel akarjuk tartani, akkor ez intézetek fejlesztése, tökéletesítése, jogaik kiterjesztése elsőrendű, nemzeti feladat. Első sorban a magyar kultúra kívánja ezt meg, másodsorban a természet rendje, mely nemcsak a színvonal sülyedését, hanem a stagnációt is visszaesésnek miuő'íti az intézmények életében. E fejlesztés tétén elsősorban az órahallgatás kötelező voltából kell kiindulni. Mert nem ér semmit a legüdvösetib reform sem, ha üres padoknak ad elő a tanár. Fegyelmezettséget kell bevinni a főiskolai nevelésbe. Ez nem a jogász- ifjusag tekintélyének lekisebbitése lesz, hanem
