Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-03 / 97. szám
2 EGER. (97. sz 1913. deczember 3. ténye a hívek részéről mintha áthidalta volna a közöttük lévő nagy távolságot s mintha a szeretet arany- kapcsával kötötte volna össze a pásztort és a nyájat. Igen, arany kapocscsal, mely nemes és nagyértékű, mely soha meg nem rozsdásodik. Hálátlanok lennénk, ha külön meg nem emlékeznénk a rendezőbizottságról, mely Petrovits Gyula apát-plebá- nosnak lankadatlan vezetésével megbecsülhetetlen szolgálatokat tett és nagy része volt a missió bámulatos sikerének biztosításában. Az önzetlen és lankadatlan munka, a nemes és lelkesítő példa, az aprólékos részletekig kidolgozott előmunkálatok, a folyton tettrekész vezetés azonban csak Isten segítségével hozhatott olyan gazdag termést, aminőre igazán alig számíthattunk. A hívek ezrei megértették az intőszót, szívesen hallgattak a kereszt hívó szavára s örömmel, kitartással, folyton fokozódó áhítattal törekedtek is lelkűk boldogságának biztosítására. Az ünnepi hagulatú, nagy napok befejezésekor, nem kívánhatunk szebbet, jobbat, üdvösebbet, mint hogy legyen állandó Eger falai között ez a valódi boldogságra törekvő nemes érzület és áhitat. Amen. * A missió befejezése vasárnap délután volt olyan fenségein ünnepi hangulatban, aminőre igazán alig emlékezünk. Már 4 óra után megtelt a fószékesegyház és a Minorita-atyák temploma s a missiós keresztet hozó fehér-ruhás leányok és legények csak nagy nehezen tudtak feljutni a főoltárhoz s a Líceum, illetve a Kát. Legényegylet udvaráról jövő nagynépességü körmeuet híveivel szorongásig megtelt a két templom. A közönség soraiban mindkét helyütt a legelőkelőbb férfiakat és hölgyeket lehetett látni. A főtemplomban Szmrecsányi Lajos érsek, a minoritáknál p-dig Petrovits Gyula apát-pleb. szentelte az egyszerű missiós kereszteket. Ezután P Jámbor és illetve P. Fiedler mondottak gyönyörű beszédeket és búcsúztak el meghatóan a könnyező hivőseregtől. Majd a szónokok felolvasták a pápai áldásra vonatkozó iratot, megmagyarázták a missióval kapcsolatos lelki kegyelmeket s a celebráló érsek és apátplebános megadták a pápai áldást. A Te D<-um fenséges hangjaival végződött a lelki megújhodás fényes ünnepe, melynek áldásaiban még azok is részesülhetnek, akik a missiós gyónást két héten belül elvégzik és megáldoznak. Hubay Jenő. A 80-as években két ifjú magyar művész volt a párisi szalónok ünnepeltje, kikben a magyar géniusz tüueményes ragyogását csodálhatta a nagy világ. E két művész: Munkácsi Mihály és — Hubay Jenő dr. Az előbbi, fájdalom, már a múlté; de az utóbbi még most is büszkesége fajunknak. Mindkettő, de kivált Hubay, fanatikus magyar volt. Mert bár Párison kívül a többi világvárosok is, miut London, Berlin, Róma, Moszkva, Szentpétervár, stb. rajongva ünnepelték az ifjú virtuózt; bár a belga kormány Brüsszelben az elhalt Wteux- temps megürült tanszékére nevezte ki: mégis mind e szédi'ő ünneplés nem tudta őt lebilincselni. A belga kormány üres lapot tett eléje, hogy írja rá, mily feltételekkel marad meg nálok, de Hubay nem volt leköthető, mert szíve haza vonzotta. Londonban 20 ezer sterling évi díjért akarták a zeneakadémiához szerződtetni, hozzá azon kedvezménnyel, bogy csak 5 hónapig tauítson, heti 6 óraval; Chikágó még fényesebb Ígéretekkel csalogatta, — de Hubay mindezt gondolkozás néLül vi-szautasírotta, és haza jött — nyomorogni. Kezdetben itthon ros.-zul mentek dolgai. Az országos daláregye- sület karolta fel egyelőre, de bizony lassan sikerült a jeget megtörnie. De amint egyszer megindult a dolog, attól fogva lavinaként emelkedett dicsősége itthon is. Bizonyítja ezt úgy a királyi kegy, mely fokozatosan nemessé: majd a Ferenc József rend lovagjává, végre udvari tanácsossá emelte, mint azon körülmény is, hogy a Magyar Tud. Egyetem díszdoktorai sorába avatta. Siet is minden hazai zenemüvészi kör dísztagjává tenni e jeles, istenáldotta művészt, ki az Egri Dalkörnek már évtizedek óta dísztagja. És vájjon miért volt oly lelki ereje Hubay- nak, hogy a fönt elszámlált fényes ajánlatokat visszautasítva haza jöjjön küzkö.ini és nyomorogni? Az adott neki erre erőt, hogy eszméi voltak : a magyar műzene megteremtése és a magyar zenei műveltség fejlesztése. Ez eszmétől ihletve írta zenemüveit: Alienort, Cre- monai hegedűst, Falurosszát, Moharózsát, La- votta szerelmét s egyéb dalait és — csárdajeleneteit. Hasonló nagysikerű tevékenységet fejtett ki a hrgedütanítás terén is. Vecsey Feri, Szigeti Józsi, Geyer Stefi s még többen az ő tanítványai, kik mesterök tüneményes sikereit hasonló sikerekkel folytatták Európa hangversenypódiumain, s hirdették a nagy világnak a magyar zenei talentum képességét. íme, e derék, ízig fanatikus magyar, de világhírű művész jő most közénk, mert büszke rá, hogy ő kezdje meg sorozatát azon hangversenyeknek, melyekben a Felsőmagyarországi Zeneszövetség a zeneművészet magasztos ideáljait akarja bemutatni a magyar közönség azon részének, mely csak hírlapokból vehet tudomást a világhírű művészekről, de egyenként úgy Eger, mint Miskolcz, Kassa, szóval egyik város sem képes az ily nagy művészek meghívására s fölléptetésére. Adja Isten, hogy a szövetséges városok sorában is kivívjuk majd az egri nevet! . . . A katolikus sajtó fejlődéséhez — amint története bizonyítja — az elnyomás és üldözés nélkülözhetetlen kellékek. A tények azt mutatják, hogy erős katolikus reakció rendesen ott és akkor fejlődik ki, ahol és amikor a hitet durván el akarják tiporni és a legszentebb igazságokat a hívők leikéből ki akarják tépni. Nos, Magyarországon akkor közel van a katolikus sajtó fellendülése; olyan durván ugyanis nem bántják és olyan szemérmetlenül nem gúnyolják a hitünket sehol sem, mint a Kárpátok ölén. Szmrecsányi Lajos érsek legjobban örülhet a népunssió rendkívüli sikerének, mert a négy missiós atyával ó fáradt érette legtöbbet. * A missiós atyák munkájáról fogalmat nyújt egy napjus. Fölkelés legkésőbb félnégykor, de többnyire 3 orakor, sót még előbb. Breviárium- olva8ás, elmélkedés, mise. 5 órától este 8-ig (leszámítva deiben 2 órát ebédre és pihenőre) vagyis összesen 13 óráo át gyóntatás és közben egy, esetleg két szent beszéd naponkint. Miuden szembeszéd egy óra hosszáig tart átlagosan. Este Vackor vac-ora, egy kis társalgás, ajtatossag és 10 óra tájban lefekvés. P. Jámbor, a missió vezetője és P. Vargha rendszerint a főtemplomban, P. Fiedler és P. Müiier pedig jobbára a Mmorita-atyak templomában prédikáltak és gyóntattak nem csökkenő lelkesedéssel, de bizony e rettenetes napi munka fárasztó hatása olykor-olykor észrevehető volt rajtuk. És ezek a jó emberek mindamellett kedé- , lyesek s úgy-yégzik önként vállalt teendőiket, mintha ezreket fizetnének nekik. Pedig hát nem pénzért teszik, hanem I-ten dicsőségére és embertársaik lelkiüdvéért. Mesebeszéd u. i. az, amelyet — úgy látszik — tervszerűen hi- resztelnek a városban, hogy a négy missiós páter tizenhatezer koronát kapott volna itteni működéséért. Ha ez nem rosszakarat, hanem tévedés, akkor a koronákat a gyónók számával tévesztik össze. Persze, persze, akik igy beszélnek, még csak föltételezni sem tudják, hogy eszmékért, nemes célokért — ingyen is lehet lelkesedni és dolgozni. * A papság szolgálata. A missió érdemes rendezősége a legaprolékossbb gonddal készítette elő a teendőket. így például az illetők meghallgatása után, mindru napra és óráról-órára kijelölte, hogy kik és hol gyóntassanak. A rendezőség csupán avval az egy örvendetes körülménnyel nem számolt, hogy olyan óriási kereslete lesz a gyóntatószéknek. Ilyen módon előre lehetett látni, hogy a hivek gyóntatása csak sokkal nagyobb erővel lesz végrehajtható. Ezért Szmrecsányi Lajos dr. érsek úgy intézkedett, hogy minden más halasztható munkát félre kell tenni és aki csak teheti: gyóntasson. Az irodai munkák a legsürgősebbekre szorítkoztak, a teológián pedig délelőttönkint csak 11 órakor kezdődtek az előadások. A középponti papság az Egerben működő szerzetesekkel karöltve i?y volt képes tizenhatezer hívőnél többet meggyóntatni. * A csökönyös nem-gyónók is megszelídültek e napokban. Akárhány olyan férfi és nő járult feloldozásért a paphoz, aki 20—25 év óta nem végzett gyónást. A legtöbb olyan volt, hogy esküvője előtt volt gyónni ut,óljára. És most meggondolta, megfontolta; beletekintett a lelkiismeretébe. megvizsgálta azt és . . . odatérdelt a gyóntatószékbe. Száz meg száz ilyen beroz«dá«odott szivet fényesített ki, ilyen megkeményedett lelket puhított meg a missió. Sőt ismerüuk egy öreg urat, akit 47 (negyvenhét) év óta nem tudtak rávenni arra, hogy gyóuását elvégezze és az Oitáriszentséghez járuljon. És amit nem tudott elérni hozzátartozóinak minden nagyböjtben megismétlődő könyörgése, azt elérte a missió: az öreg ur töredelmes szívvel meggyónt, megáldozott és megfiatalodott lélekkel hallgatta végig az utolsó napok szentbeszédeit. * Egy bünteien bűnös. Egy kisebb társaság igyekszik a missiós szt. beszédre. Köztük van egy urhölgy is, ki már 38 óv óta nem gyónt. A társalgás közben a gyónásra terelődik. Önérzetes büszkeséggel említik meg a társaság tagjai, hogy már elvégezték missió-gyónásukat és megáldoztak. Kérő szóval akarják rávenni a gyónásra az urhölgyet is, aki azonban azzal mentegetőzik, hogy neki nincs bűne. Beérnek a templomba. Megkezdődik a prédikáció, amelyben a páter épen azokról beszélt szívvel-lélek- kel, akik magukat bűntelennek hiszik. De nem gondolják meg. hogy hányszor nem imádkoztak, hányszor nem mondtak igazat, hányszor zúgolódtak Isten ellen, hányszor voltak haragosak stb. stb. A nőre a meggyőző okokkal mondott szép beszéd oly hatással volt, hogy 38 év után másnap reggel első volt a gyónószékhez törtetők között. <P. i1 | ! |r' "i r'-i A nemes példa. A katonák is gyóntak, áldoztak, amelyet elismeréssel kell fölemlítenünk és az illetékes parancsnokságok javára Írnunk. A kaszárnya nyelve, élete bizony nem valami finom; akik abban a légkörben élnek, azokra
