Eger - hetente kétszer, 1913
1913-12-03 / 97. szám
1913. deczember 3 EGER. (97. sz.) 3 HÍREK. Eger, 1913. december 2-án. Tájékoztató. December 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 6. Zenepártoló Egyesület I. hangversenye. 7. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. " 7, 8. Országos vásár Füzesabonyban. " 8. Boldog Ä88Z0I y szeplőtelen fogantatása. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 9. Kát mai felülvizsgálat Egerben. „ 10. Tiszafüredi főszolgab. tárgy, napja Sarudon. „ 13 Eötvös ünnepély a főreáliskolában „ 13. A hevesi főszolgabíró tárgy napja Erdőtelken. „ 14. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 15. Megyegyülós. „ 15. Egri főszolgabíró tárgy, napja Verpeléten. „ 15. A pétervásárai főszolgabiró tárgyalási napja Egeresehiben. „ 15. A dohánybeváltás kezdete Kápolnán. „ 16. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napj Adácson. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 22, 23. Országos vásár Pásztón. „ 25. Karácsony. „ 26. Szent István vértanú ünnepe. „ 31. Szilveszter. Hálaadás. Advent. A hajnali szürkület idején ádventi ének csendül a gyertyafényéé templomokban: . . . Harmatozzatok Égi magasok . . . És ádventi érzelmek: vágyak, várakozások hullámzanak az emberek lelkében. Vágyakkal, várakozással telik meg a szív. Valamikor régen, kétezer évvel ezelőtt, ez az ádventi hangulat az egész világnak közérzése volt. Az emberiség lelki sötétségben élt. Eszmék kavarogtak, sejtelmek lobogtak az ideg életet élő népek társadalmában. Ezek azonban üresen hagyták a lelket és a szívet. Nem volt égi Világosság, amely termékenyítő erejével tartalmat adjon a gondolatnak; hitet, megnyugvást varázsoljon a csüggedő lélekbe és megtöltse a szeretet, melegével az érzésre teremtett szíveket. Vágyak, várakozások hullámoztak az emberek lelkébeu: vágytak és várakoztak az igazság megismerésére. Hát a világot teremtő, fenntartó és kormányzó egy igaz Istenről nem tudtak semmit az emberek? De igen; csakhogy akkorra már elfelejtették. Egyes vonások ugyan megmaradtak belőle a pogány vallásokban, azonban csak ügy, mint ahogyan hangverseny után egy-egy akkord megmarad a fülünkben és emlékeztet, hogy milyen mesteri műben gyönyörködtünk. Az Istenben és az Általa ígért Megváltóban való hitet egyedül a zsidó nép őrizte meg sok viszontagság között, bár a rossz szellemek behatása folytán nem egyszer el-eltántorodott tőle. Hanem a zsidó nép hagyományaiban sem a teljes égi Világosság iejtőzött. Ez a betlehemi Gyermekkel született a világra s a golgotái véres keresztfa tövétől sugározva, az evangélium igéivel oszlatta el a lelkek sötétségét. Majdnem kétezer éve ennek. Krisztus égi Világossága azóta beragyogja az egész világot a föld egyik sarkától a másik sarkáig és megtanítja az emberiséget arra, ami az emberi életnek igazi tartalmat és értéket ad. Aki követi ezt az égi Vilago-ságot és földi vándorlásának utján nem tévelyeg el előle, az végtére is eljut oda, ahonnan ez a Világosság eredt: a minden jónak kutforfásához, az örök boldogság otthonába. És aki eltévelyedik ? Aki ismeri Krisztus tanítását, de megcsömörlik a jótól, a széptől, a tökéletestől és kényelmesebbnek, jobbnak, szebbnek találja az éleret a bűn mocsarában, mint a lelki tisztaság verőfényében? Nos hát ezekért zeng a hajnali miséken a hívők ima-dala: . . . Harmatozzatok Égi magasok . . . Ezekért telik meg ádventi érzelmekkel: vágyakkal, várakozásokkal az emberek lelke. Az az édes Üdvözítő, aki magával hozta a vágyakozó világnak az égi Világosságot, ojtsa be a tévelygők szívébe is az igazság utáni vágyat! Mert csak ez hiányzik a szivükből. Ok nem mondják, hogy: legyünk, mint a pogányok voltak, hiteti n^k, paráznák, tudatlanok, torkosak, részegesek, gondatlan szülök, szívtelenül könyörtelenek; nem mondják ezt, hanem a vallást, — amely ezeket tiltja, — üldözik. Nekik a vallás ósdi, idejét múlta intézmény, amelyet a papok csak azért találtak ki, hogy legyen mivel lenyűgözni és kizsákmányolni a babouás népet. A vallás tehát nevetséges és fölösleges kultur-lom, amelynél a modern „felvilágosodás“ már csak azért is üdvösebb a gondolkodó emberre, mert ez nem tilt semmit, amit az ember jónak lát. A „modern“ emberek „nem ismerik“ az igazságot, hanem egyszerűen kialudt a vonzalom szivükből a vallási igazságok iránt. Templomba nem járnak, szent beszédet a világért meg nem hallgatnának, olyan lapot vagy könyvet el nem olvasnak, amelyben az isteni morálra vonatkozást sejtenek. „Modern“ és „fölvilágosodott“ ember ilyesmit nem tehet, mert mit szólnának hozzá a szabadgondolkodók, a szabadkőművesek, vagy fegyvertársaik, a szociáldemokraták ? Ragyog az égi Világosság, de a modernek befogják a szemüket, hogy ne lássák. Az ilyenek leikébe harmatozzatok égi magasok a vágyódást az édes Üdvözítő után!.. . Kinevezés és áthelyezés. A pénzügyminiszter Zádori Kálmán adóhivatali gyakornokot a tiszafüredi adóhivatalnál, ideiglenes m. adóhivatali tisztté nevezte ki és a szepesófalvi adóhivatalhoz helyezte át. A lelkipásztor köszöneté. Amidőn Kegyelmes Főpásztoruuknak, Érsek Úr O Excellen- ciájának, a múlt napokbau városunkban lefolyt 9 napos sz. missióban, egri híveinek nyújtott nagy lelki kincsekért itt a nyilvánosság előtt is legmélyebb hálámat fejezem ki, ugyanakkor készséges szívvel mondok köszönetét mindazon egyesek-, hatóságok- és testületeknek is, (alispán, városi rendőrfőkapitány, dohánygyári igazgató, cukorkagyár tulajdonosa, összes fertálymesterek, főgimnáziumi-, tanító- és tanitónő- képzói énekkarok, kebelbeli papság és tanítóság, helybeli közös és honvéd katonai parancsnokság stb.), akik és amelyek oly páratlan előzékenységgel kegyeskedtek támogatni a missió-bizottságot az ő előkészítő nagy munkájában. Eger, 1913. dec. 1. Petmits Gyula apát, kanonok, mint plébános és a missió-bizottság elnöke. Lelkészváltozás. Kupuszárevioa Iván egri görög keleti lelkészt, aki az egri érs. jogakadémiának is II. éves hallgatója volt, Titelre helyezték át lelkésszé. különösen rájuk fér egy kis magabaszallas, egy kis önvizsgálat, egy Kis lelki köunyebbülés. Nem tudjuk, hogy ilyen módón goudol- kozott-e a gyóntatószékhez járuló 1600 katoua, de hogy pl. az a század, amelyet Nagy Gusztáv százados vezetett, valódi lelki könuyebbülést nyert, az bizonyos. Mikor ugyanis századát felábíto'ta a templomban, hogy katonái sorra a gyóntatószékhez járuljanak, mint jó vezérhez illik, — ő maga ment legelsőnek meggyónui. Az ilyen szazadparancsnok lelke összeforr a legénységével, mert nemcsak a regi ima tartja őket össze, hanem valami más benső-érzés is. * Lelki aranyak. Még négy óra sincs, és máris valóságos zarándok lás iudul a templom felé. Népáradat a szélrózsa minden irányából. Bár “ég egy óra választ el az ajtatost-ág kezdetétől, mégis gyors lépéssel igyekszik a jámbor tömeg Isten házába. Az ember elámul, látva azt a nagy felbuzdulást. A szemlélő idegen azt hihetné, hogy talán csengő aranyakat osztogatnak ott, ahol pedig a hívők ezrei, megelégszenek az üdv zálogával és mohón kapnak a lelki aranyak után. Persze, ezek többet érnek, mint a pénzverőből kikerült aranyak, de ezt érte d kell és tndni kell értékelni. # Az előkelőségek hitvallása. Azt talán mondanunk sem kell, hogy Egerváros legelőkelőbb hölgyei a legszorgalmasabban vettek ré-zt az ajtatosságokban. Rendkívül fölem-lő volt azonban, hogy az állam hivatalnokainak maga Kállay Zoltán dr. belső titkos tanácsos, főispán, a katonatiszteknek Lederer Henrik ezredes, a köz- igazgatás tisztviselőinek pedig Majzik Viktor alispán és Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgár mester mutálták meg, hogy egyáltalán nem Esznek kisebbek, ha hitüket megvallják s mikor vallásuk megkívánja, letérdelnek és fejet hajtanak. Dehogy lettek ez által kisebbek 1 Sőt 1... * Utcai kép. Délután két óra lehet. A Líceum tövében tarka, napfénytől csillogó, cifra sor. Falusi asszonyok, kik bejöttek a missióra. Az idő éles, hideg; de még hidegebb a jáida, melyen — miután híveink csak jő későn tudtak az áldozáshoz jutni, — most fogyasztják jóízűen, m gelégedett és tiszta lélekkel kenyérből és szalonnából álló napi első étköket. Kuporognak a fagyos földön, azonban nem törődnek a hideggel. A Széchenyi-utcának és környékének nagyobb kapubejáratai alatt szintén a hideggel nem törődő ájfatos, tarka csoportok imádkozzak a rózsafüzért, vagy olvassák a missió emlékkönyv-if, melyekért valósággal harcolni kellett, hogy a zsúfolásig megtelt könyv- keieskedé-be, Szolcsányihoz, bejussanak. * Egy vadházasság vége. Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgármester beszéli: Vasárnap délelőtt egy párt adtam össze, akik évek óta vadházasságban éltek. Már az első prédikációkat hallva elhatározták, hogy törvényesítik viszonyukat. Mivel minden írásuk rendben volt, megkapták az alispáni fölmentést, a kihirdetés alól, mert az volt egyedüli vágyuk, hogy még a missió ideje alatt megesküdhessenek. De ez csak egy eset, amelyet bizonyára követ majd több is . . . És adja Isten, hogy kövesseu1 * A missió és az Iparostanoncok. Ismered jól, — ugyan mar hogyue ismernéd — az utca gyermekét, a fürgelábú, jókedvű inas-gyereket 1 Lépten-uyomon megbosszant jártodbau, kelted- . ben: mert hol a füledbe fütyül, úgy, hogy majd megreped a dobhártyád, hol letaszít a keskeny járdától, hozzád törülve szurtos holmiját. Az utca komikusa ő s ha egy pillanatig bosszankodol is reá, a másik percben már neveted a kis c-irkefogónak furfangos tetteit... Mikor lát>d őt komolynak, ünnepélyesnek? Elmondhatjuk, hogy soha, mert örökösen nyugtalan tei mes/.ei e egy pillanatra sem tűr meg semmiféle béklyót. És most mégis csoda, valóságos csoda történt. kedves olvasóm 1 Igen, itt. a templomban, amikor a jó páterek oktatták ki őket a tisztesség törvényeire s amikor a Krisztusi eledelt nyújtotta nekik az áldoztató pap! Oend volt, ünnepélves csend, s a meg. hatottság, a megindultság ült azokon az ar, cokon, amelyektől eddig csak öröm, huncutsá vidámság rí't, jobban mondva nevetett le oda* *’ künn az utcán! Szép alkalom volt, de egyúttal ritka is] * A mlsslós atyák elutazása. A missiót végző Jézus-tá'sasági atyák, akik egyébként egész itt tartó/kodá-nk alatt ér-ekünk vendégei voltak, már hétfőn délelőtt elutaztak a 10 óra
