Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-26 / 17. szám
1913. február 26. EGER. fi7. sz.) 3 ELIREK. Eger, 1913. február 25-ón. Tájékoztató. Február 26, 27. A kápolnai csata évfordulója Március 1 Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 1. A Természetbarátok Turistaegyesületéuek estélye. „ 1., 2. A Hevesmegyei Tűzoltó Szövetség műkedvelői szíuielöadasa Egerben. „ 3. Országos vásár Kálban. „ 3. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Páíztón. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. , 5. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Poroszlón. „ 9. Alkoholellenes nao a népiskolákban. „ 9. 10. Országos vásár Füzesabonyban. , 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10., 11., 12., 13. Sorozás Tiszafüreden. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. A magyar szabadság születésének emléknapja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napia Verpeléten. „ 15. A hevesi főszolg. tárgyalási napja Erdőteleken. „ 15., 17., 18., 19., 20. Sorozás Egerben. (Járás.) Az általános, egyenlő, ti kos ... (Jászi Oszkár dr. előadása.) Politikai vasárnapunk volt. Jászi Oszkár dr. egyetemi magántanár, az Egri Iparoskör meghívását elfogadva, Budapestről eljött Egerbe, hogy a Kör rendes havi ismeretterjesztő előadásainak során elmoudja nézeteit a választói jog reformjáról, tehát, arról a kérdésről, mely minden kérdések között, ezidő szerint, a homloktérben van. Érthető a kíváncsiság, mellyel az érdeklődő közönség a Városi Színházat megtöltve, a radikális-szabadkőműves-demokrata irányzat nyíltan bevallott hívének és harcosának fejtegetéseit fogadta. Ott volt az egri szociál-de- mokrata szervezetnek csaknem minden tagja, ott volt természetesen az Egri Iparoskor is, és kivülök még többen abból a táborból, amely az „általános, titkos“-t véli annak a jogforrásnak, melyből Magyarország közállapotainak javulása fakad. Jászi Oszkár dr. szabadelőadásának címéül ezt a tételt választotta: Az általános választójog történelmi szüksége Magyarországon. És má-fél óránál tovább tartó beszédében — nehogy „politikai színt“ adjon a dolognak — a társadalom- tudomány „világító fényével“ addig világitgatia az általános választói jog kérdését, hogy végre is telivér politikai színvallás lett a fejtegetésből. Ez persze nem baj. Hiszen nyilvánvaló, hogy minden gyakorlati, a jövő előkészítésére irányuló munka elsősorban politikai természetű, és minden társadalmi reformot szolgáló terv a politika szférájához tartozik. Lehetetlen a kultúra, a higiena, a táplálkozás, a közgazdaság, a közigazgatás, a közrendészet, az erkölcsi viszonyok, stb. terén javító vasry fejlesztő munkát végezni anélkül, hogy ez bizonyos meglévő állapotokat ne érintene, bizonyos érdekeket ne sértene, vagy meggyőződéseket ne zavarna. A munkások szakszervezete, vagy akár a szabadgondolkodók Galilei-Köre nem kevésbbé politikai akció, miut például a gabona-vámok eltörléséért, avagy a népjogok kiszélesíléséért való küzdelem. A különbség mindössze annyi, hogy az egyiknek politikai természete szélesebb körök érdekeit öleli föl, mint a másiké. Ámde ha ez így van, miért volt szükséges éppen a választói jog fejtegetésétől megtagadni a politikai szíut, amikor ez — nem is sikerült? És kár, hogy nem sikerült, mert Jászi Oszkár dr. sokkal nagyobb kaliberű doktrinér- szociológus, semhogy a csak jelszavakkal dolgozó politikai demagógok között számottevő sikerre számíthatna. Fejtegetései, — habár sok tekintetbeu téves világnézeten alapultak és így szó fér hozzájuk, — mindaddig, mig a társadalom-tudomány mesgyéin haladt, mélyen- járó tudományos értékűek voltak. A politikai kiruccanások csak a szépséghibákat szaporították. Széles mederben folyó beszédét azzal kezdte a nagy tudá>u előadó, hogy rámutatott a francia forradalomra, mely a népjogok bölcsőjét ringatta. Majd Angliának 1830 körüli közállapotait vázolta, amelyek teljesen ráillenek a mi mai közállapotainkra. Közben kitért az 1848-ban hozott magyar törvényekre, melyek a jobbágyságot fölszabadították, a nemesi jogokat eltörülték és a polgárságot a törvény előtt egyenlővé tették. Ezeken az alapokon azután fölépítette a magyar népjogok kifejlesztésére vonatkozó elméletét. Mindenek előtt azt az utat Dekünk is meg kell tennünk, amit Anglia 1830-tól idáig befutott. A nemzetiségi kétdés ne aggasszon minket, hiszen a hatalmas Angliának is megvan a maga nemzetiségi kérdése: a már sok véres összeütközést okozó Ir-kérdés. Mintaszerűvé kell tennünk a köz- igazgatást; javítanunk kell a közoktatást. A nagybirtokok árnyékában felnőtt osztályuralmat és kiváltságos parlamentet, arányos birtok-megosztással és nép-parlamenttel kell fölcserélnünk a XX. században, hogy a jobb viszonyok közéjutó földműves a pangó kisipart és kereskedelmet föllendíthesse. Be kell eresztenünk az alkotmány sáncaiba a munkásokat is, mert nélkülök a sorsuk fölött dönteni nem lehet, és mert a törvény előtt való egyenlőség elvét a szavazó urnák előtt való egyenlőségre is ki kell terjeszteni. íme, az általános és egyenlő vála-ztói jog, amelyet titkossá is kell tennünk, mert. nálunk, Magyarországon fordított a szocializmus. A szavazók fele ugyanis állami tisztviselő (tehát leltári támogatója a mindenkori kormányoknak), a másik fele p^dig az állammal segítés, bérlet, vállalat vagy más módon — függő viszonyban van. A beszéd végéről nem hiányzott a hatásra szánt méla akkord sem. Póldálózás volt ez a levegőről, amelyet bizonyos körök — ha úgy szerét ejthetnék — bizonyára elzárnának a nekik nem tetsző néposztály elől és csak a kiváltságosaknak juttatnának belőle. Az ötlet nem rossz. És könnyen érthető. Ámde ha fordítva állana a dolog és az a bizonyos „nem tetsző elem“ rendelkeznék a levegővel, vájjon juttatna-e belőle a gyűlölt burzsoá-társadalomnak ? . . . ... Az előadás végén a karzatokon levó szociál-demokrata munkások a Marseillaise-t éuekelve távoztak a színüázból. Kinevezés. A budapesti kir. Ítélőtábla elnöke Erdős Pál dr. egri jogszigorlót a budapesti kir. Ítélőtábla területére díjas joggyakornokká nevezte ki. A Kér. Iparoskor rendkívüli közgyűlésén száznál több tag volt jelen vasárnap délelőtt 11 órakor. Károly János elnök indítványára egyhangú lelkesedéssel mondották ki, hogy Szmre- csányl Lajos érseket, a Körnek régóta dísztagját és kegyes jótevőjét „mély tisztelettel és benső hódolattal“ üdvözlik valóságos belső titkos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából. Ezután beható megvitatás alapján egy szavazat ellenében száznál több szavazattal elfogadták a választmány javaslatát, vagyis kimondották, hogy a Széchenyi-utcai ház vételében és átalakításában, a teljes érték egy hatodrészének erejéig mint társ vesz részt a a Kér. Iparoskor s érdekeinek képviseletével a mindenkori elnököt bízta meg a rendkívüli közgyűlés, melynek félegy tájban lett vége. meggazdagodni vágyás űz, hajt ki hazátok szent földéről. — Ti esztelenek I hát itthon, áldott hazátokban, nincs-e veletek az Úr segítő keze?! Nem megéltél-e te is békésen, boldogan, szükséget nem látva? Volt nyájas, szép kis házad; gyönyörű virágokkal árnyékos udvarán, a hűvös lombok alatt nem pihentél-e meg hálás szívvel fárasztó munkád után ? A kerted fái hajladoztak az édes termés alatt s nem gyönyörködött-e a szíved benne tiszta boldogsággal?! Az Isten megáldotta a két kezed fáradozását, a szegényen is segíthettél, magadnak és gyüjthettél öreg napjaidra? Elvette valaki tőled, nem tied volt-e minden?! Nem volt-e mindig mindened, amire szükséged volt? Nem voltál-e boldog így is? Miért akarsz többet? S azt hiszed, hogy ott, a tengerentúli nagy világban csupa gazdag ember van? — Van ott is nyomorúság, több, uagyobb, mint a ti szegény, elárvult hazátokban! Nézz körül; nézd ezt agyönyöiű, hegyes- völgyes, viruló vidéket, itt tudod-e hagyni? Benkő mester lecsüggesztett fővel hallgatta az ő lelkének vádoló szavát, s most, mintha valóban megparancsolták volua, körülnézett a homályos alkonyatban. Már a szürkület erősebben terjengett a szendergő táj fölött, : de az ő szemei mégis meglátták annak minden szépségét. A távoli hegyeket, melyeken kékes köd borongott, a lankás völgyeket, melyekben illatos fejű ibolyák nyíltak, a virágos gyümölcsfákat, melyek mint nagy, fehér, rózsás csokrok világítottak az alkonyuló tájban, az apró, futó patakokat, melyek mint csillogó ezüst ragyogtak elő a szürkületből. Benkő mester édes, fájó gyönyörűséggel nézte mindezt, — 8 aztán szeme egyszerre csak rátévedt Esztikére, kit a fáradtság és a búbánat lassan-lassan álomba merítettek. Két keze összekulcsolva pihent ölében, a teste elszunnyadt, de a lelke még most is bánatával vívódott: két lecsukott szempillája alól még most is nehéz könycsepp gördült balovány orcáján végig. Bunkó mester szívében éles fájdalom saj- dult föl: mit akar ő most tenni?! A gazdagság miatt az egyetlen gyermeke életét is föl akarja áldozni ?! Mert igaza volt neki, hogy megöli az epedés. íme még át sem léptek az újvilágba s már is olyan, mintha halálos betegség gyötörné. Nem! Nem! Inkább legyen örökre szegény, de ezt a gyönge virágszálat nem taszítja botor szívvel a sorvadó halál karjai közé. Visszafordul ő, bizony vissza, még ha ki- csufolják is odahaza, hogy ilyen hamar megjárta Amerikát; elsőbb neki az egyetlen gyermeke boldogsága, mint minden ezen a világon. Lám, miért is nem hallgatott az ő könyörgő szavára! Vagy jó volt neki ez az intés, ez a gyötrődés, amiért hűtlenül el akart szakadni a hazájától a gazdagságért? Az Isten így akarta megbüntetni, amiért az aranyat többre becsülte a hazájánál, meg az édes szíve vére boldogságánál?! Lehet, hiszen emberi elme nem tudja kifürkészni az isteni bölcseség beláthatatlan utait, Ki mig az egyik kezével a porig sújt, a másikkal már újra fölemel. Benkő mester immár megnyugodott lélekkel ült szunnyadozó Esztikéje mellett; nézegette tovább az egyre jobban sötétedő vidéket, mely most egyszerre, hirtelen lett mindennél kedvesebb, drágább a szívének, hogy azt hitte, meg kellene halnia, — mint ahogyan Esztikéje mondta, — ha el kellene tőle szakadnia. A szemében egy fényes, reszkető könycsepp csillogott, de nem törülte le onnan, hiszen drága volt az, drágább az igazgyöngynél, mert hűséges szívve; a nemzete, édes hazája iránti szeretetből fakadt föl leikéből.
