Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-26 / 17. szám
R'-ftER (17. nr.) 1913 február 26 2 vesztegetett törvényhozókat avval fenyegetik, hogy pellengérre állítják őket. Erre a mi hősünk visszaadja a sápot, nyilvánosan bevallja a hibáját s mig politikai elvbarátai kiátkozzák, lemond mandátumáról. Hazamegy a gyárába és ismét virágzóvá teszi becsületes üzletét. Ez a darab, mint Lemaitre mondotta «egy becsületes ember kalandjait tárja elénk, aki politikussá lesz, de végre ismét becsületes emberré válik.» Ezt a mesét mi szintén ismerjük. Hány esetben játszatta el szemünk láttára az élet! Hány ember van, akit a mandátum láza elfogott, a nagyravá- gyás feltüzelt, a hiú remény félrevezetett!? Otthagyták a biztos és tisztes megélhetést múló káprázatért, no meg egy kis kétes dicsőségért és rnunkát- lan életért. A könnyen szerzett hírnév (nálunk többször emlegetik lapjaink a legsulytalanabb képviselőcskét is, mint a legértékesebb, leghasznosabb féíiakat), a henye élet hány hasznosítható képességet tett már tönkre és hány szépen indult pályát tört már ketté derékban?! És viszont hány esetben tapadt a dús vagyon — pártkülönbség nélkül — egy-egy nevezetes politikai pályafutáshoz! Hány politikus vonult vissza dúsgazdagon erről a küzdőtérről, mely tulajdonképen mindent nyújthat, csak anyagi gyarapodást nem; szédületes gyarapodást pedig egyáltalán nem! Valóban csodálatos, hogy még komoly férfiak vállalkoznak arra, hogy képviselők legyenek. Hiszen a gyanúsításoknak most megindult áradata egymagában is elegendő ok lehet arra, hogy a komoly elemeket elfordítsa a rút politikától; attól a politikától, melyben — pártkülönbség nélkül — mindenki gyanús, aki él ... És ha a gyanúnak minden esetben hitelt lehetne adni, egyetlen becsületes ember sem maradna a törvényhozók között. Ám mégis legrutabb az, hogy maguk a törvényhozók is az egymás becsületének tönkretételében serénykednek; egyik a másikat, egyik párt a másikat feketíti — jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Maholnap nálunk is elkel olyan törvényjavaslat, aminőt a panama-botrány után terjesztett parlamentje elé egy radikális francia képviselő. E szerint minden jelölt köteles lett volna alávetni magát annak, hogy vagyonának értékét kikutassák és mikor a mandátuma lejárt, hasonló kutatásba kellett volna beléegyeznie. Más szóval: ki kellett volna mutatnia, hogy törvényhozói pályája alatt nem növekedett a vagyona. Nos, a L’Engrenage akkor is sok esetben érvényesülne s vele együtt a gyanú is, mert emberi természet, hogy szívesebben hiszi el másról a rosszat, mint a jót. Elmaradt vihar. — Eger város rendkivüli közgyűlése. — A vihar-jósok nagy vihart jeleztek Eger város hétfőn tartott közgyűlésére, amelynek napirendjére a városi színház bérletére vonatkozó szerződés volt kitűzve. A vihar azonban elmaradt. Sőt ennél békésebb és rövidebb közgyűlése talán még soha nem volt a városnak. Pedig a polgármester két bejelentéssel meg is toldotta a napirendet. De hát muszáj viharnak lenni éppen akkor, amikor a vihar-jósok — akarják? A közgyűlésről tudósítónk a következőket jelenti. A hétfőn délelőtt 11 órára egybehívott rendkívüli közgyűlésnek 5 perc múlva vége is volt. Közbül pedig ez történt: — Mellette ül a leánya,atündérszépEsztike, akit egy francia herceg vesz el. ügy ismerkedtek meg a hajón, mikor visszafelé utaztak, s a herceg azonnal halálosan beleszeretett a gyönyörű leányba. Megkérte feleségül, s ha nem kapta volna meg, nagy bánatában menten beleugrott volna a tengerbe. Gyönyörű képek rajzolódtak a Benkő mester lelke elé. Még a nehéz vasúti kerekek is egyre azt dübörögték a fülébe: Gazdag leszesz — Benkő mester, s ő olyan boldogan álmodozott erről a szép, csalóka jövőről. A vonat pedig rohant előre, mindig csak előre 1 A vidék, mint valami óriási festett kép egy-egy része, folyton változott szemük előtt, mintha egy láthatatlan kéz nagy képes könyv lapjait forgatta volna az ő gyönyörködtetésükre, de ők nem láttak ebből a csodálatos szépségből semmit. Esztikét a bánata kötötte le, Benkő mestert meg a boldog álmodozás . . . Már a nap is alkonyulófélben volt; a távoli hegyek mögül vérvörös tűzgolyóként pillantott vissza a homályoguló vidékre, mintha izzó haraggal tért volna nyugovóra, hogy azt a szép, szomorú leányt esztelenül a bánatba, a sorvadó halálba viszi elvakult atyja. Lassan-lassan a szürkület ereszkedett le a tájra, elnémult a vonat ablakához ütödő bogarak zümmögése; a kicsi madarak, rovarok után röpködő fecskék csicsergése is elhalt. Csöndes szendergésbe látszott merülni az egész vidék, mindig sűrűbb fátyol borult rá; a halványuló égbolton egy-egy sápadt csillagocska is fölkelt, a Benkő mester szép álmai pedig — egymás ntán kezdtek elmaradozni. Hiába csukta le erővel a szemeit, hogy a gyönyöiű képek majd újra visszajönnek; hasztalan volt minden iparkodása, hanem helyette egy feddő, vádoló, nehéz érzés kezdte szorongatni a szivét, mintha valami nagy, igen nagy vétket készülne most elkövetni. Valami árulás-félét., — aminek még ő maga sem tudott nevet adni. Egy szózat, mely mindig hangosabban kezdett zúgni lelkében, feddette, vádolta, s Benkő mester ott a sarokülésben, mintha csak ítélő bírája előtt várta volna kemény ítéletét: összegörnyedve, halálos rettegéssel hallgatta a nehéz szavak súlyos ütését. — Bizony hitvány ember vagy te, Benkő! — vélte tisztán hallani. Mit akarsz te most cselekedni?! A hazádat, ezt a szegény, hányt- vetett nemzetet akarod elhagyni, ezt a neg- gyötört, agyansanyargatott országot, amelynek Az érsek üdvözlése. Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester napirend élőit bejelentette, hogy őfelsége, a király Szmrecsányl Lajos egri érseket a polgári erények legnagyobb jutalmával, a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Ezzel kapcsolatban indítványozta, hogy a város képviselőtestülete ebből az alkalomból feliratban üdvözölje a köz- tiszteletben és szeretetben álló érseket. Az indítványt egyhangúan elfogadták. Részvét és kegyelet. Ugyancsak napirend előtt bejelentette az elnöklő polgármester, hogy a város képviselőtestületének egyik legrégibb és mindenki áltál tisztelt és becsült tagja, Kósa Kálmán nyug. kir. ítélőtáblái biró elhunyt. Érdemeinek meleg szavakkal való fölsorolása mellett, b-jelentette azt is, hogy az elhunyt ravatalára a város nevében koszorút küldött és egyben indítványozta, hogy az elhunytnak emlékét jegyzőkönyvben megörökítve, a közgyűlés a gyászoló özvegyhez részvetíratot intézzen. Ezt az indítványt is elfogadták és következett a napirend. A színház bérlete. Szenvedélyes hírlapi vita előzte meg ennek az ügynek napirendre tűzését. A polémia akörül forgott, hogy a város képviselőtestülete még október hó 12-én bérbe adta Militzer Gyulának a városi színházat azzal a kikötéssel, hogy az abban tartandó mozgófénykép előadások a rendes színházi előadásokat és az időről-időre tartandó hangversenyeket, vagy műkedvelői előadásokat ne akadályozzák. A bérlő azonnal érvénye>ítette jogait, a szerződés azonban még most sincs megkötve, sőt már anomáliák is merültek fel a műkedvelői előadások rendezése körül, mert a bérlő a szombat és vasárnap estéket nem hajlandó átengedni a műkedvelőknek azért, mert ezeken a napokon van legnagyobb bevétele a mozinak. A hírlapi polémia alatt a szerződés elkészült, még pedig teljesen a város októberi közgyűlésének szellemében és igy azt a közgyűlés most észrevétel nélkül elfogadta. Ezzel kapcsolatban a Hevesmegyei Tűzoltó-Szövetségnek azt a kérelmét is teljesítette a közgyűlés, hogy 20—20 kor. bérösszeg lefizetése mellett márc. hó 1-én és 2-án műkedvelői előadást rendezhessen a városi színházban, a fizetendő bérösszeg azonban a bérlőt illeti. saját fiai közt van a legtöbb ellensége; — ezt akarod elhagyni, megszökni tőle a két dolgos kezeddel, elárulni, mint az elszegényült, megnyomorgatott szülőanyádat, hogy helyette njat, gazdagabbat keress magadnak 1 Hát nem érzed, hogy milyen nagy hitványság ez; milyen nagy vétket követnél el, mint a többiek, kik itt hagyják betegen, ellenségeivel küzdve, s a két dolgos kezükkel idegen hazát istápolnak, azt védik, azt gazdagítják, azt teszik naggyá, hatalmassál És miért?! Egy pár nyomorult aranyért, amelyet itt kell hagynotok. Ha lel- ketek elszáll halandó testetekből, visztek-e abból csak egyetlen-egyet is magatokkal, hogy vele megvesztegethessétek az Isten kérlelhetetlen igazságát ?! A gazdagságért, mely legtöbbször csak romlásba, vétekbe viszi a lelketeket, ezért akartok hazát cserélni?! Ti botorok! Hát azt hiszitek, hogy lehet ezt?! Hát nem összeforrt-e vele a szivetek-lelketek teljesen, — mint ahogyan a testetek élete elválaszthatatlanul hozzá van fűzve a lelketekhez. Megéltek-e a lélek Délkül?! Rom, utálat lesz a testetek nélküle! — Ilyen lesz a szívetek is, ha hűtlenek, árulók lesztek a hazátokhoz. Mert árulók vagytok mindnyájan, kiket a kincs-szomj, az átkos
