Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-26 / 17. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 17. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szerda, február 26. Főpásztorunk kitüntetése. A «Budapesti Közlöny» szombati j (február 22-diki) száma a következő értesítést hozta: Ő császári és apostoli királyi Felsége 1913. évi február 17 én kelt legfelső elhat arozásával Szmrecsányi Lajos egri érseknek a belső titkos tanácsosi mé tóságot díjmentesen legkegyelmesebbtn adományozni méltóztatott. Még egy éve sines, hogy a hivatalos lap első helyén, 1912. február 29-diki kelettel, megjelent főpásztorunknak koadjutori kinevezése és irne, most a polgári erények legmagasabb fokú elismerésével tünteti ki ősz királyunk Szmrecsányi Lajos egri érseket. Mi, egriek, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a Szent Korona fölkent viselőjének ez a kitüntető kinevezése általános és lelkes visszhangra talált a szivekben. Örömmel sietnek közelből és távolból az intézmények és egyesek, nagyok és kicsinyek, hogy — bár főpásztorunk félrevonul minden ünnepel- tetés elől — hódolatukat és szerencse- kivánataikat evvel az alkalommal is kifejezzék. Eger város lakossága pedig különösebben ezt az alkalmat is benső örömmel használja fel, hogy legelső polgárának szivéhez még közelebb férkőzzék és az eddigi bensőséges viszonyt még melegebbé, még gytimölcshozóbbá tegye. Az egri főegyházmegye hivő serege — megfogadva az atyai intelmeket, melyekkel főpásztorunk nagy elődjének múlt évi március 10-én kelt körlevele végződött, — imádkozik „a gazdag- irgalmu Istenhez, hogy főpásztorunkat fogyhatlan kegyelmeivel szüntelenül támogassa, gondolatainak és cselekedeteinek hű sugalmazója legyen s főpásztori működésére áldásainak dús kincseit árassza.“ Amen. L’Eugreuage. Eger. 1913. febr. 24. Szinte le sem fordítható egy szóval ez a mechanikai kifejezés, amely szó szerint a kerekeknek egymásba kapcsolódását jelenti; átvitt értelemben az a jelentése, hogy valaki egy működő gépezetbe kapcsolva, azzal együtt halad előre. Egyébként pedig Brieux- nek, a neves francia drámairónak, egyik darabja ez, mely éppen úgy társadalmi, közéleti problémával foglalkozik, mint A vörös talár, vagy A métely. Magyar színpadra nem került a L’Engrenage, pedig — mint majd a meséjéből kitűnik — nálunk is lett volna szomorú jogcím arra, hogy előadják, megismerjék! A darab hőse vagyonos gyártulajdonos, kinek a felesége Párisban szeretne lakni; azon van tehát, hogy a férjét képviselővé választassa. Hősünk — szerény, becsületes és munkás ember — csak nehezen vállalkozik a jelöltségre és kiköti a legtisztább választást. Választási ügynökei azonban felvilágosítják, hogy a „helyi politikusok nem erkölcsprofesszort kívánnak, hanem olyan képviselőt, aki majd eljár az ő ügyes-bajos dolgaikban.“ Hősünk feltűnik a parlamentben, de gyára, üzlete romlik. Már pedig szükséges a pénz, mert Párisban nem lehet megélni a képviselői fizetésből. Ekkor jön egy szenátor, meg egy részvénytársaság szervező ügynöke, akik a Simplont akarják átfuratni. Terv és pénz már van, csak a parlament tekintélye kell hozzá, hogy a jókora hasznot besöpörjék. Mikor a két férfiú elmegy, „véletlenül“ a képviselő asztalán felejtenek egy ezer fontról szóló ehequet. A képviselő méltatlankodva, nagy haraggal utasítja vissza a pénzt, de a felesége elfogadja mini „csekély hozzájárulást az ő jótékony céljainak támogatásához.“ A Simplon átfúrásának tervéből persze panama lesz. Kész a botrány, mert megkezdődtek a följelentések s a megAz „EGER44 tárcája. Kálváriák felé. Zsoltáros. vágyak. Uram, szeretném, hogyha lelkem Nagy zsoltároknak lan'ja lenne, S ha szent kezed homlokomra .. . Illatos kenntet kenne. Sírni szeretnék hosszá éjjen, Míg lelkem köny-forrássá válna, Míg hűsvétek fehérsége Jönne nehéz keresztfámra. Uram, szeretnék sötét éjben Az olajfáknál leb örülni . . . S ott a kereszt járás útját Tőled szeretném tanulni! . .. r ... 5. Útban az új-világ felé. Alpesi Rózsa. II. Gyönyörű, ragyogó áprilisi délután volt, hogy megindultak a kis állomás felé Fölöttük felhőtlenül mosolygott a fényes kék égboltozat; csicsergő fecskeparok suhantak tovább cikkázva. A langyo-, éltető légben, édes ibolyaillat szállt a begyek felől, összevegyülve a gyümölcsfák virágainak kábító illatával; bogarak, méhek zümmögése tette hangossá a vidéket, mely ifjan, üdén virult tavaszi pompájában. Benkő mester gyönyörködve szemlélte ezt a királyi gazdagságot, mig Esztike némán, bánatos szívvel lépkedett oldala mellett. Az 6 lelkében csak szomorúság lakott, m g atyja reménykedve, a boldogító ga/dagság mindent vakító csillogásáról álmodozott bizakodó szívében; Esztike öröm- telenül. csüggedt fáradtsággal indult az útnak, mely őt C'ak félelemmel és bágyadt levertséggel töltötte el . . . Felszálltak a vasúti kocsiba; sok idegen, ismeretlen emberrel kerültek össze, aki mind csak a maga baja-gondja után járt. Velük nem törődött senki, s ők ketten csöndesen, szótlanul húzódtak össze a sarokülésen. Nagyot, éleset fütyült a gőzmozdony, s las-ú rázással megindult a nagy vasalkotmány, hogy vigye őket me^sze-messze, ismeretlen világba. hogy hazájukat talán soha többé ne [ láthassák viszont. Már elhagyták kis városuk I határát: üde, zöld táblák mellett rohant el 1 velük a vasszörnyeteg. Mindenütt az újra föl- támadt élet köszöntötte őket; a virágzó szilvafák ágai beleütődtek az ablaktáblákba, miutha búcsút intettek volna feléjük, erős, kábító illatuk beáramlott a hasadekokon és lágyan csókolta Esztike halvány homlokát, szomorú, bágyadt arcocskáját. Szótlanul ültek egymás mellett. Benkő mester ismét boldog tervezgetésbe merült s képzeletben már hazafelé utazott, megrakodva nehéz aranyakkal. Hogyne lett voiua hát az ő szive könnyű és vidám ? ! Hiszen már dúsgazdagnak, milliomosnak képzelte magát, aki előtt mindenki nagy hódolattal és titkos irigységgel emeli meg a kalapját, amint gyönyörű hintón hajtat végig a kis város ismerős utcáin. Látta, mint hajlanak egymás füléhez az emberek, s úgy súgják egymásnak: Lám, itt kocsizik a milliomos Benkő Lajos a leányával. Az a Benkő Lajos, aki tíz esztendeig volt Amerikában. Szegényen, ismeretlenül ment ki, s most hazajött olyan gazdagon, hogy az egész várost megvehetné, s a legelső urak is büszkék rá, ha kezet foghatnak vele.
