Eger - hetente kétszer, 1913

1913-12-10 / 99. szám

1913. deczember 10. EGER. (99. sz.) 3 menetrend javítására vonatkozó kérelmét pár- tolóan terjesztették fel a kereskedelemügyi miniszterhez. Tanügyi közigazgatás. Az uj ovoda-törvény végrehajtása érdekében Csány, Pásztó, Hat­van, Tiszafüred, Poroszló és Besenyőtelek köz­ségeknek az ottani közs. óvónők fizdtésrende- zésre vonatkozó körelmét, továbbá Karácsond községnek az állandó menház-v^zetőnő fizeté­sének rendezésére vonatkozó kérelmét és Eger városának a Györgyényi-féle rk. alapítványi ovoda óvónőjének fizetéskiegészítő államsegély engedélyezésére vonatkozó kérelmét pártolóan fölterjesztette a vallás- és közoktatásügyi mi­niszterhez. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek a községi és hitfelekezeti tanítók kiegészitett javadalmának fölemelésére és a családi pótlékoknak biztosítására vonatkozó rendeletét pedig miheztartás és alkalmazkodás végett kiadta a községi elöljáróságoknak. A vármegyei ipartanáes. A vármegyei ipar­tanács tagjaivá a közigazgatási bizottság, a maga részéről Gröber Ferencet és Horánszky Ist­vánt rendes tagokká, Müller Ferencet és Strausz Sándort pedig póttagokká választotta meg. HÍREK. Eger, 1913. december 9-én. Tájékoztató. December 10. Tiszafüredi füszolgab. tárgy, napja Sarudon. „ 13. Eötvös ünnepély a föreáliskolában. „ 13. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Erdőtelken. „ 14. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 15. Megyegyülés. „ 15. Egri főszolgabíró tárgy, napja Verpeléten. tt 15. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egerc8ehiben. „ 15. A dohánybeváltás kezdete Kápolnán. „ 16. A gyöngyösi főszolgabíró tárgy, napj Adácson. » 19. Iparhatósági megbízottak választása. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 22, 23. Országos vásár Pásztón. „ 25. Karácsony. „ 26. Szent István vértanú ünnepe. „ 31. Szilveszter. Hálaadás. Kolping-ünnep. Kolpiüg Adolf 1813. dec. 8-án született Kerpenben, a Rajna mellett. Atyja szegény földmíves volt s a soktestvérű kisfiú magasabb iskolázásáról szó sem lehetett. Cipész lett és éveken át nyugtalan lélekkel dolgozott a há­romlábú széken : úgy érezte, hogy körülményei elterelték rendeltetése útjáról, mert még nem tudta, micsoda nagy feladat vár reá: hogyan kapcsolódik mostani sorsa ahhoz a rendkívüli célhoz, amelyet maga sem ismert, amely csak sejtelemként tükröződött határozatlan vá­gyaiban. Látva azt, miként bolyong bizonytalan kenyere után városról-városra a szegény ván­dorlegény, maga is útra vágyott, társainál messzebb útra, amelyen újra találkozott velük. Felnőtt korában tanulni kezdett s mint meg­lett férfi, pappá lett. Otthagyta tehát a mű­helyt, de nem feledkezett meg róla. Visszatért a műhelybe, hogy magával vigye munkásait a legényegyletbe. Elberfeldi próbálkozása után a hatalmas kölni dóm árnyékában alapította meg 1849-ben sok jövő századra kiható müvét: a templom mellé és oltalmára az egyesületet. Kolping alapgondolata, vezető eszméje ez volt: Amennyire a szociális kérdés egyáltalán megoldható, megoldásának első és legnélkülöz­hetetlenebb föltétele az, hogy vallásos, azaz keresztény alapon történjék. Minden más kísér­let kudarcot vallott eddig és megbízhatatlan. Ezen a ponton indult meg Kolping tevé­kenysége, ami e szavakba foglalható össze: „A vallás minden szociális megújhodás lelke.“ Igazi apostoli buzgalomtól és áldozatkészség­től vezérelve, Kolping nagyszabású szervező ős agitátori tevékenységhez látott, melynek gyümölcse halálakor 420 biztos alapon nyugvó, 60.000 tagot számláló legényegylet volt. (Ma 1271 egyesületben 80,000 ifjúsági rendes és 131.000 pártoló tag alkotja a legényegyesü­letek egyetemes szövetségét.) Roppant fontosságú ez éppen a XIX. szá­zad második felében, amikor nemcsak a kor szelleme forrongott, hanem ipari szempontból is jelentős fordulat állott be a munkásosztály életében. A régi céhrendszer hirtelen összeomlott, anélkül, hogy bármivel pótolták volna a céhek munkásvédő szervezeteit. Kolping legényegy­letei ebben az időben menedékei lettek a kézi iparnak s lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a mesterember, a kisiparos reputációja ismét helyreállott s a kéziipar termékeit újra meg­becsülték. De Kolping legényegylete bizonyos tekintetben előképe volt későbbi katolikus szervezeteinknek; a Kolping-féle alapszabályok­nak jelentős részük van számos más egyesü­letünk fölépítésében, berendezésében. Szelle­müket tekintve pedig klasszikus mintaképei a keresztény gondolat és gyakorlati szellem kap­csolatának. Kolping akciójának eredménye végül, hogy a klérust beállította a szociális munkába. A hetvenes és nyolcvanas évek segédlelkésze a legényegyletekben képezte ki magát a szo­ciális működésre; ebben a gyakorlati iskolá­ban értette meg igazán a mai munkásmozgal­mak lényegét, irányításuk lehetőségeit. Kolping nemzedéke szociális téren vezérkara lett nem­csak a német papságnak, hanem az egész kö­zépeurópai klérusnak is. Valláskülönbség nélkül, tisztelettel és há­lával tekinthetnek a szervező nemes alakjára, mert munkásságának legmélyebb rugója a nép iránt való mélységes szeretet volt. Kolping minden izében a népember volt. Ennek a jövőbe látó népbarátnak szentelt egy kedves ünnepet vasárnap délelőtt a Kato­likus Legényegylet abból az alkalomból, hogy Kolping éppen most száz esztendeje született. A Katolikus Legényegylet tagjai és a ven­dégek a Konstantin-jubileumi istentiszteletről sereglettek a Kát. Legényegylet nagytermébe, hol 11 órakor kezdődött a szép programúm ünnepség. Az egyleti dalárda ügyesen énekelt Fekeos Sándor vezetésével megnyitóképen egy Fohászt; befejezésül a Legényegyleti indulót, a szép programm 4. száma gyanánt pedig a Kolping-dalt énekelte el. Mindhárom esetben jól megérdemlett tapsokat kapott. Tancsa István a Kolping emlékezete című, ódái lendületű köl­teményt szavalta hatásosan, mig Dobsy Etelka Kolping Adolfnak egy tanulságos elbeszélő költeményét adta elő igen kedvesen. Mind­kettőjüknek lelkes tapsokban volt része. A programm 2. pontja gyanánt Benvenutty Lászlótól hallottunk tartalmas emlékezést a legényegyletek megalapítójáról, mig 6. pont­nak Taray József olvasta fel érdekes kölni em­lékeit, melyeket nevezett egyleti tag a kato­likus legényegyleteknek ez év nyarán Kölnben tartott kongresszusáról írt össze igen ügyesen és adott elő szépen. Ez a két pont nagy mér­tékben hozzájárult az ünnepség sikeréhez. Igen lélekemelő volt azután a tagavatás, melynek folyamán 24 uj tagot vettek fel az egyesületbe, — és hatásos az a záróbeszéd, amelyet Csekó Gábor prépost-kanonok, elnök mondott s melyben az egyesület szeretetére, az ahhoz való ragaszki aásra buzdította az ifjú­ságot, mert ez az intézmény nagyon sok érté­kes, lelkes tagot nevelt a magyar társada­lomnak. Intette továbbá a tagokat, hogy ke­rüljék a vallástalan szervezeteket, mert derék iparosok, hazaszerető, munkás polgárok csak akkor lehetnek, ha egyszersmind vallásosak is. Este szép közönség jelenlétében ünnepi szinielőadás volt. Az egyesület tagjai adták elő egyik társuknak, Neuvirth Árpádnak, három­fel vonásos színművét, a Hámorost. A darab maga túlságos bonyodalmas, éppen ezért von­tatott is egy kissé, továbbá nem elég meg­nyugtató a kifejlete. Egyik-másik része átdol­gozásra szorulna, de nyelvezete, összeállítása dicséretére válik Írójának. Az előadás maga elég kerek ded volt s jól gördült. Igen jól játszottak: Dobsy Etelka (Ágnes), Kozák Sándor (Aczél), Gulyás Margitka (Mikulinszkyné), Neuvirth Antal (Bálint) és a kis Stokker Janika (Pista). Megérdemlett tap­sokat kaptak: Inanoslk Margitka (Klári), Dluho- polszky Mariska (Páldiné), Inancsik Ilonka (Máli) és Taray József (Király Ferenc). Ügyes komi­kusoknak bizonyultak, bár túlzásaikból enged­hettek volna egy keveset: Farkas János (Pikula Ferdinánd) Ipacs József (Bóczi) és Balázs Ernő (Darázs, ügyvéd). Úgy a délelőtti ünnepségen, mint az esti előadáson is ott láttuk a díszes közönség so­raiban Petrovits Gyula apát-kanonokot és a Kér. Iparoskor vezető embereit. Személyi hír. Szmrecsányi Lajos dr. érsek, hétfőn a délelőtti vonattal Bécsbe utazott a delegáció plenáris üléseire. Kíséretében volt titkára, Kriston Endre. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Czimermann Jánost komáromi lakost a tiszafüredi m. kir. adóhivatalhoz adóhivatali gyakornokká nevezte ki. Konstantin-jubileum. A milánói császári ediktum kibocsájtásának s igy a kereszténység szabad vallásgyakorlatának, tudvalévőén az idén van 1600 esztendeje. Ennek emlékére volt vasárnap délelőtt a főszékesegyházban hála­adó istentisztelet. Az ünnepi nagymisén, me­lyet Debreozeni János apát-kanonok mondott, jelen voltak: a polgári és katonai tisztikar képviselői, a Kér. Iparoskor, Kér. Szociális egyesület és Kát. Legényegylet tagjai, továbbá az angolkisasszonyok intézetének, az érseki tanítóképzőnek, a főgimnáziumnak és áll. fő­reáliskolának tanári testületéi és növendékei. Evangelium után Nagy János dr. tanár mon­dott alkalmi szent beszédet a kereszt győzelmé­ről, mely úgy történelmi, mint a közelmúlt missióra való vonatkozásaival, meggyőző ér­veivel és meggyőződésének erejével mély ha­tást gyakorolt a hívekre. Az ünnepi istentisz­telet, melyen a hívek szokatlan nagy számban voltak jelen, Te Deummal végződött; azután egész nap szentségimádás, este pedig befejező ajtatosság volt. Érsekünk a vakoknak. Szmrecsányi Lajos dr. érsek 4000 koronát küldött az Eperjesi Vakok Intézete felügyelő-bizottságához, amely összeg­gel egy vak növendék számára állandó lakás és ellátás költségére tett örök alapítványt. Köszönet a missióért. Katolikus iskolaszé­künk, mint az egri lóm. katolikus hitközségnek egyedüli hivatalos szerve, elhatározta a napok­ban, hogy a nov. 22-től 30-ig Egerben tartott missióért köszönetét mond főpásztorunknak. A katolikus iskolaszék ezért testületileg tisztel­gett vasárnap délelőtt 11 órakor Szmrecsányi Lajos érseknél, aki előtt Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgármester, az iskolaszék tagja tol­mácsolta az egri katolikusok háláját és köszö­netét a megújhodásra nyújtott alkalomért a főpásztornak, akit — mint a szónok mondotta szép beszédében — régen ismernek és szeret­nek az egriek, de most, hogy úgyszólván nap- ról-napra és reggeltől estig maguk között lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom