Eger - hetente kétszer, 1913

1913-09-20 / 76. szám

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ■ : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 76. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. =^- ... Szombat, szeptember 20. Az Andrássy pártja. Eger, 1913. szept. 19. Pár nap óta az Andrássy Gyula gróf pártja van a politikai érdeklődés középpontjában és urbi et orbi taglal­ják a párt megalakulását, céljait, jövő szereplésének súlyát, boldogulásának eshetőségeit stb. stb. Egyszóval: az njraszületett alkotmánypártra néz min­denki, legyen akár a kormány pártján, akár az ellenzéken. Bizonyos dolog, hogy az Andrássy Gyula gróf pártalakítását elég rokon­szenvesen fogadták, bár nem csekély aggodalmat keltett a komolyan gondol­kodókban az a körülmény, hogy tag­jaiban hiányzik a meggyőződésszerű elvi egység s igy inkább csak ad hoc összeverődött társaság hatását keltette és kelti. Mivel azonban nálunk a ki­egyezés óta mintegy harminc országos politikai párt alakult (és persze leg­nagyobbrészt : bomlott fel), az Andrássy vállalkozása elé általában mégsem te­kintettek bizalmatlanul. Minden oldalról jelentős politikai szerepre predesztinál­ták mindjárt megalakulásától kezdve. Ezért vette szívesen az alakulást minden párt s ezért várta a megalakulást ko­moly érdeklődéssel, jóindulattal még az is, aki egyébként nem akart, vagy nem akarhatott beállani az uj táborba. Hiába: nagyon sokat lendít az uj politikai párt ügyén az, hogy a meg­levő közjogi alapot elfogadja s ezen az alapon küzd — ő maga is őszintén és helyesen bevallja — a kormányra- jutásért. Elvégre mindenfelé és mind­jobban kezdik belátni, hogy az ellenzéki politika is csak akkor válik javára az országnak, ha számol az erőviszonyokkal és megvalósítható célokért, komoly fér­fiakhoz méltó fegyverekkel küzd. Az ilyen párt, ha — a körülmények vál­tozása és küzdelmeinek eredménye foly­tán — a kormányhatalom részesévé válik, nem kénytelen a be nem vált­ható ígéreteket »kikapcsolni« s az addig késhegyig támadott intézményeket »be­kapcsolni,« — hanem a maga utján haladhat tovább őszintén, következete­sen, okosan. Már ez a körülmény is eléggé szí­vesen látott tényezővé tette az Andrássy- pártot, melynek nagy szerepet előlegez­tek minden oldalról. Jogosultnak is látszott az a meggyőződés, hogy a par­lamenti rend helyreállításában még nagy szerepe lesz ennek az uj ellenzéki párt­nak, amely valamint nem kerget déli­bábokat, azonképen — a vezér reá a kezesség — nem teszi parlamenti tényezővé a trombitát, sípot és dobot. Szívesen látta végül az ország Andrássy Gyuláékat, mert 67-es ellen­zéki voltuk alapján a politikai szél­sőségeknek áthidalóját kereste bennük. A munkapárt és az ellenzék között olyan éles az ellentét, olyan nagy a távolság, olyan óriási a gyűlölet, hogy a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen a békés együttműködés. Az alkotmánypártban remélte az ország azt az áthidalást, mely megkönnyítette (illetve: lehetővé tette) volna az ellen­tétek kiegyenlítését. Ézért volt szinte általános a vélemény, hogy Andrássy Gyula gróf szolgálatot tesz a parla- mentárizmusnak s általa az országnak, midőn újra életre kelti az alkotmány­pártot. Sajnos, e tekintetben eléggé deval­válódtak a remények, mert az uj párt­alakulás alig változtatott valamit a mi felforgatott parlamenti életünkön. Andrássyék sem mennek be a par­lamentbe, mely igy továbbra is ellen­zék nélkül marad s egyoldalú elhatá­rozások alapján alkot törvényeket. Az ugyanis vajmi keveset változtat a hely­zeten, hogy az uj ellenzék nagyon ko­moly esetekben testületileg »bevonul,« ott »tiltakozik« s azután »kivonul.« Ez a politikai processzió eddig sem hasz­nált semmit, ezután is csak haszon­talan taktika lesz, amelyből nem kérünk. Mi a komoly alkotó munka terén, a törvényhozás nagy munkájában sze­Az „EGER44 tárcája. A madárvilág mitológiája. Eddigi tanulmányaimban a növényvilág mi­tológiáját ismertettem meg a szíves olvasóval, hátra van még a madarak regevilága. Ä fecske a néphit szerint Isten-madara. Szerencsét hoz arra a házra, melynek eresze alatt fészket rak. Leég a ház, ha leverik a fész­két; meghal a kis gyermek, ha a fiókákat bánt­ják. Ä letűnt korok ideális embere a fecskén kivűl észreveszi a többi kis énekes madár áldá­sos működését is és hogy már gyermekével is megkedveltesse azokat, mesét mond el róluk: Mikor a teremtő a madarak ruháját színezte, egyenként jelentek meg előtte a kis dalosok. Csupán a tengelic maradt el. Csak akkor érkezett meg, midőn a többiek már mind meg­kapták ruhájuk színét. A Teremtő összegyűj­tötte a megmaradt színeket s ezekkel festette be a tengelic ruháját. Ezért legtarkább a tenge­lic a madarak között. Ä fülemülét az Ur Jézushoz fűzi ked- I vés emlék. Mikor a poroszlók a Mestert halálra keresték, a fülemüle bús dalával maga után csalogatta az üldözőket, hogy így elrejtse Jé­zust. Ä kis csalogányt azzal jutalmazta meg az Üdvözítő, hogy az ő dala a legszebb és még éjjel is tud énekelni, sőt álmában is da­lol. A pacsirta a természet dalnoka. Föl­emelkedik a virágos rét öléből, a ringó kalász­tenger hullámai közűi s dalolva tör az ég felé. Dalba önti szerelmét, örömét, bánatát; dalban hoz hírt a közelgő tavaszról. A nép kiválasztott madara a vörösbegy. A legenda szerint azért vörös a melle, mert a keresztre feszített Jézus vére omlását akarta megszüntetni s bevérezte magát. Aki a fészkét megrabolja, annak a villám szétzúzza a kezét. A kis cinegéről szóló legenda szálai is Jézushoz fűződnek. Mikor ugyanis a porosz­lók a Getsemáne-kertben üldözték a Mestert, a kis cinegének megindult a szíve az ártatlan­ság láttára s mindenáron meg akarta menteni Jézust. Egyre csipogott az üldözők előtt: — Nincs erre, nincs erre! Judás megdühösödött a madárkára, lehúzta egyik papucsát és a madárka után dobta. A papucs nem tett kárt a jószívű cinegében, de Csodás módon oly kicsiny lett a papucs, hogy a madárka elkapva csőrével, alig tudta fölhúzni lábára. Attól kezdve dicsekszik azzal, hogy van a lábán — Kis cipő, kis cipő! Az üdvözítő azzal jutalmazta meg, hogy ő a legfürgébb a madarak között. Mikor a madarak királyválasztásra sereg­lettek össze, az ökörszem azzal kérkedett, hogy a sasnál is magasabban tud repülni. A madarak állták a fogadást s megkezdődött a verseny. És csakugyan az ökörszem lett a győz­tes. A furfangos madárka ugyanis a sas hátára ült s midőn az kifáradt a repülésben, hátáról fölemelkedett s dicsekvő szóval repült a sas­nál jóval magasabban. A mezei gazdálkodásnak jelképes madara a kakuk. Azt tartják felőle, hogy minél előbb megszólal, annál biztosabban kivesz a vetés­ben és a gyümölcsösben kárttevő rovar s mi­Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre-------- 5 » Negyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom