Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-27 / 69. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre____ 5 » N egyed évre - 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények mtézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 69. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. —Szerda, augusztus 27. Főiskolai kérdések. i. Középiskoláink és a főiskolai reform. Bármelyik fővárosi lapot vagy vidéki újságot vegye kezébe az ember, mindegyikben domináló rovat mostan a tanügyi. Julius hóban az értesítők kérnek helyet s az elmúlt tanévről készített mérleg; augusztusban már a jövő tanév a cikk-téma és erre nézve kapunk többé-kevésbbé megfigyelésre érdemes pedagógiai elmefuttatást. Azonban egy sajátságos tünettel találkozhatunk e cikkekben. Mindegyik igen szeparált, kizáróan csak egy nevelési iránnyal, szorosan csakis egy intézettel, egy iskolával foglalkozik. S éppen e jelenségben kell látnunk e cikkek felszínen járó voltát, hogy azok nem egyebek, mint megszokásból eredő sabloncikkek halmazai. Mert az csak kétségtelen, hogy az országos pedagógia egy oly rendszeres szervezet, amelynek egyes szervei, egyes fajai, intézetei okvetetlenül hatással kell, hogy legyenek egymásra a közöttük levő szellemi kapcsolat folytán. Hogy érthetőbbé tegyük e tételt, például a gimnázium, a reál stb. középiskola az elemi iskolából, a főiskola pedig a középiskolából kapja növendék-anyagát. Az alsóbb iskola nevelési rendszere, szelleme kétségtelenül hatással van a magasabb jellegű intézet működésére már a szerint, hogy jobb vagy silányabb tanításra váró anyagot kap. Hogy e kérdés milyen nagy fontosságú, azt bárki elgondolhatja, ha figyelembe veszi, hogy mindenféle ismeretszerzésnél az előbbi ismeret az alap, amire építeni kell. Ha rossz, ha hiányos ez az előismeret, a reáépítés igen könyen értéktelen lesz. Ez a tétel kivétel nélkül áll mindenféle egymással érintkező iskolára, tanintézetre, sőt ezek keretén belül levő tagozataira, az egyes alsóbb-felsőbb osztályaira, tanfolyamaira is. Ha ezt az iskolák kölcsön-hatását elfogadjuk — amint hogy el is kell fogadnunk — akkor kell, hogy erre a körülményre kiváló súlyt helyezzünk, valahányszor a főiskolai reformról van szó. E reform pedig állandóan foglalkoztatja tanügyi köreinket s részben a szellemi eredmény ki nem elégítő volta, részben pedig a fegyelem terén itt-ott tapasztalható s eléggé el nem ítélhető anarchia az, ami a reform mielőbbi, sürgős megvalósítását követeli. Tehát először a szellemi eredmény ki nem elégítő volta. Ebben kétségkívül nagyon nagy része van a tanszabadságnak, helyesebben a nem tanulásra adott szabadságnak. Azonban még jobban hozzájárul ehhez az, hogy nevelésügyünk a középiskola tanulóját hermetice, légmentesen elzárja a jogtól. (Azért emelem ki csak a jogot, mert városunkban ép’ jogi iskola van s ép’ a jogi oktatás terén kedvezőtlen az eredmény.) Mert mig a mérnöknek készülő kész alapot kap főiskolai tanulmányaira, a historikus, az irodalmi tanszékre készülő már a középiskolában megkezdheti jóformán főiskolai tanulmányait, addig a jogtól, a jog ismereteitől az a középiskolai diák teljesen el van zárva. Pedig értelme van oly fejlett a két legfelső osztályban, hogy fel tudná fogni a jog alapelveit. Akkor mint a jog elemeiben jártas kerülne a főiskolára s lenne alap, amire épteni lehetne. Tgy nincs. És ez nagy hiba. Nehézzé teszi a főiskola professzorának helyzetét s ide- genkedővé a főiskolai hallgatót az előtte teljesen ismeretlen jogtól. Igen sok ifjúnál ez a kedvezőtlen hangulat az alap-oka annak, hogy főiskolai tanulmányait elhanyagolja. Tudjuk, hogy mi erre a válasz. Megint csak egy kérdés: Hát még jogi oktatással is akarnák csigázni a mindenféle stúdiumokkal agyoncsigázott középiskolai tanulót! ? Az „EGER“ tárcája. A tűz.*) Micsoda végtelen áldás az emberre, míg parancsolni tud neki! Ha a régi ember nem ismerte volna meg a tüzet, hol lennénk ma? Ma is nyers hússal táplálkoznánk, nem ismernénk mai alakjában a tenyeret és meleg ételt. Nem lenne meleg Szobánk; nem lennének vas, réz stb. eszközeink. Nem lenne semmiféle fegyverünk és nem lennének gépeink, hajóink, vasutaink. Vadabbak volnánk, mint az Afrika belsejében élő vad emberek! És micsoda nagy átok a tűz az emberre, mikor nem tudunk rajta uralkodni. A tűz, ha egyszer úrrá lesz, rettenetes. Megemészt mindent, ami útjába akad. Por *) I. fejezet «A tűzoltás és a tűz ellen való védekezés» c. munkából, melyet lapunk f. szerkesztője, Breznay Imre, irt s mely most jelent meg harmincezer példányban. A könyy ára egy korona s 112 lap terjedelmű. Egyébként a Szt. István-Társulat pártolótagsági illetményének egyik darabja lesz az 1914. évben. és hamu lesz mindenből, vagy ha el nem ég is (mint a vas, tégla stb.) megromlik, hasznavehetetlenné válik: elgörbül, kiég, összerepedezik. A tűz is olyan, mint a víz. Míg jóbarátunk, olyan isteni adomány, amelyért alig tudunk elég hálát adni; de ha egyszer ellenségünkké lesz, olyan irgalmatlan, hogy képzelni se tudunk hozzá foghatót. Különben azt tartják, hogy a legnagyobb szeretetből keletkezik a legerősebb gyűlölet. A tűz is ilyen; legjobb barátunkból lesz legádázabb ellenségünk! Emberek, vigyázzatok hát a tűzre! Fa, szövet, szalma, széna, papir stb. mind éghető, csak melegedjék fel annyira, hogy tűzet foghasson. Akkor azután elég; hamu lesz belőle. Egyik hamarább fölmelegszik annyira, hogy égni kezd, a másik nehezebben; egyik (a gyúlékonyabb) kis szikrától is lángra lobban, míg a másik nehezebben gyulád meg. Az éretlen széna, lucerna magától is tűzet fog, ha nagy kazalba rakják. A benzinnek, spiritusznak, petróleumnak, terpentinnek, gyújtófának egy csekélyke meleg, egy parányi szikra, egy kis dör- | zsölés is elég, hogy meggyulladjon. NémelyikI nek olyan meleg se kell, mint amilyen valami jó meleg leves. És keletkezzék bár a tűz vétkes gondatlanságból, hanyagságból, hibás építkezésből, vigyázatlanságból, egyben minden éghető tárgy megegyezik, ha ugyanis meggyullad, elég. S micsoda alattomos jószág! Először csak perceg a fában, mint a szú. Ahogy melegszik a deszka vagy gerenda, sűrűbben és erősebben hallatszik a percegés. Utoljára már pattog, ropog a deszka, vagy gerenda. Végre — ha a tárgy már hosszú ideig és eléggé melegedett, — életre kel a tűz. Először csak megrepedezik a fa, itt-ott kikandikál belőle a véres szemű tűz- szörnyeteg. Azután nagy pajkosan füstöt fúj ki a hasadékokon, repedéseken, végre pedig — mintha csufolódnék — kékes láncjnyelveit öl- tögeti. Ki-kinyűjtja és el-ellobban, mint a li- dércfény. A kék és vörös láng mindig szaporodik, nyúlik, nő... Mikor azután még nagyobb lesz, sárga a lángnyelv. Úgy zümmög ilyenkor a láng, mint a dongó az ablaküvegen. Azután körülnyalogatja az áttüzesedett tárgyat, mint az óriás kígyó, mikor le akarja nyelni áldozatát.
