Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-27 / 69. szám
2 EGER. (69. sz. 1913. augusztus 27. Korántsem. Csak azt akarnánk, hogy már itt el végződj ék a bevezetés a jog- és állam tudományokba. Amit játszva meg lehetne tenni. Hiszen a hittan, egyháztörténet nem egyéb, mint az egyházjog burokja; a latin nyelv s a római régiségek az örökéletű római jog kerete; a világ- s magyar történelem a jogtörténet bölcsője. Tessék ezeknél a tantárgyaknál a jogi alapfogalmakat kimutatni, beszőni, ismertetni. Akkor a főiskola jogi fakultása jogi ismeretekre készséges tanuló anyagot kap, akkor a jog alapismérvei be lesznek oltva nemcsak a jogász, hanem a tehnikus, a filozopter leikébe is. Erre pedig kétségkivül nemcsak a magyar jogász-nemzedéknek, hanem az egész magyar társadalom minden számottevő, intelligens emberének szüksége van. Elhisszük: kissé újszerű elvek ezek, de aki latolgatja azt, hogy mi, a hires jogásznemzet oly rosszul állunk ép’ a jogi képzés terén, hogy nálunk mégis oly sok a papíros jogász, az kell, hogy ez alapvető munka barátjává legyen. Ugyanily szoros a viszony a középiskola és a főiskolák sürgetett reformja között a fegyelem, terén is. Gondoljunk csak vissza a jogakadémiánk értesítőjében is felpanaszolt, múlt tanévi botrányra! Hát nem provokálja-e ez egyenesen azt, hogy amint a szellemi téren kívánatos lenne a jogi oktatás benyomulása a középiskolába, úgy fegyelmi tekintetben a középiskola adjon útmutatást a főiskoláknak. A legközelebbi jövő legsürgősebb feladata úgy valláserkölcsi, mint tanulmányi s társadalmi téren a főiskola ifjúságát a legerősebb fegyelem alá vonni. Ezzel nem száll alább a tekintélye. Mert ugy-e pl. egy államhivatalnok fegyelmit kap, ha botrányosan része- geskedik; az ügyvéd elveszti klientélá- ját, ha léha, hitvány életet él ? Vagyis nincs olyan ember, kinek joga lenne önkára nélkül haszontalannak lennie, botrányt botrányra halmoznia. Mindenütt: jaj a botránykoztatónak! Hát csak a főiskola hallgatóinál (ebben a 7—8—9—10 szemeszterben) lehessen minden jog, törvény s jóízlés alól kivételt tenni? Nem, erre nincs szükség. Legyen az a főiskolai hallgató is diák. Ráér polgárrá vedleni, ha már meghiggad s nem az apja pénzén élve, rózsaszínben látja a világot, hanem a saját verejtékével keresve kenyerét, a munkában s komolyságban látja örömét s e kettős erénnyel szolgálja Istenét, hazáját. Ez üdvös reformeszmék minél gya- koriabb hangoztatása — repetitio mater studiorum — nagyon szükséges. Minél gyakrabban sürgetjük, annál jobban kiérlelődik a közszükséglet érzete. Főkép Egerben, ebben a régi jogászvárosban kell minél mélyebb gyökeret vernie ennek a mozgalomnak, ennek az óhajnak: legyen meg végre valahára az a várvavárt főiskolai reform. Igazán nagyon itt van már az ideje! Patak László dr. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, augusztus hó 30-án közgyűlést tart, melynek tárgyát az árvízből származott károknak megállapítására és ezeknek a jövőben való elhárítására kiküldött bizottság jelentése képezi. Hevesmegye közállapotai. — Majzik Viktor alispán jelentése az 1912. évről. — III. (Tűzrendészet és közegészségügy.) Hevesvármegye alispánjának sokoldalú tevékenysége közül különösen kettő emelkedik ki az utóbbi időben, amelyeket mindennél előbb, a lehető legnagyobb tökéletességgel óhajt keresztülvinni a köznek javára. És ez a tűzrendészen viszonyoknak és a köz- egészségügynek rendezése. A vagyonbiztonság megóvására és a közegészség biztosítására irányuló szociális intézkedéseknek egész láncolatával találkozunk Majzik Viktor alispánsága alatt s olvasva az évről-évre kiadott alispáni jelentéseknek erre vonatkozó részeit: a haladás és rohamos fejlődés minden kétséget kizáróan konstatálható. A tűzrendészetnél főként a megelőző tűz- rendészeti szabályoknak pontos megtartását ellenőrizték szigorúan. A csendőrök és községi elüljáróságok mig 1911-beu csak 199 gazda ellen tettek följelentést tüzrendészeti kihágás címén, addig 1912-ben a följelentettek összes száma 555, akik közül 503-at összesen 1880 koronára meg is büntettek. A hatóság 207 tűzveszélyes kéménynek lebontását rendelte el és 8 esetben karhatalommal hordatta ki a szabálytalanul berakott terményféléket a község belső területéről. A megalkotott tüzrendészeti szabályrendeletek közül Gyöngyös városáét végre jóváhagyta a kormányhatóság és így itt már a helyi hatóság a tűzrendészet fokozottabb igényeinek megfelelő rendszabályokat is alkalmazhat. Az 1912. évben 4 artézi és 8 mélyfuratu kutat, továbbá 1 vízfogót létesítettek a vármegye területén, összesen 17,080 K. 40 fillér költséggel. (Az artézi kutak Karácsondon, Nagyfügeden, Apczon és Dormándon ; a bővizű kutak közül Gyöngyös városban, Gyöngyös- tarjánban és Kiskörén 2—2, Vécsen és Gyöngyöspatán 1—1 létesült; a vízfogót pedig Szűcsi község építtette.) A vármegye területén az 1912. év végéig összesen 69 artézi kút és 154 bővizű kút áll rendelkezésére a közönségnek és ha kell, veszedelem idején, a tűzoltóságnak. Mikor végre teljesen hatalmába vette, akkor vígan fellobog. Tűzszeme világít. Csak1 úgy sistereg, zizeg, zúg, pattog örömében. Ilyenkor a tűz gonosz szellemének ezer és ezer fia pöröl egymással. Veszekednek a zsindelyeken, a desz- kadarabokón, hogy melyikük eméssze meg. Olykor, mintha kacagna is! Hogyne!?... Senki se tudja többé megmenteni az áldozatot, amellyel együtt ugyan ő maga is meghal. Néha reájuk ijeszt atyjuk, a láng. Nagyot reccsen, amint dörögve pattant szét egy-egy szarufát. De azután ismét zsivajogva folytatják a pusztító munkát az apró lángnyelvek. Ropog, hajlik a gerenda. Ahol nem tüzes, ott fekete. Ä zaj mindig nagyobb; végre nagy recsegéssel, ropogással omlik össze a háztetői. »Millió szikra, mindmegannyi tüzes szem száll fölfelé, hogy a magasból nézze, mit csinál az áldozat, mely már nem jajgat, csak zokog, vonaglik«. A lángok népe pedig kacag, zajong örömében, hogy sikerült a munkája. Emberek, vigyázatok a tűzre! És a tűz nagyon ravasz. Ravaszabb, mint az emberek, akik nem vigyáznak, nem eléggé félnek ettől a rettenetes elemtől. Előre készíti az útját. Amit el tud érni, azt fölmelegíti, hogy annál könnyebben meggyújthassa. Olyan, mint a rossz ember; a szava is megrontja a lelket. Ha elég nagy, 10—12 lépés távolságra sincsenek tőle biztonságban a gyúlékony anyagok. Annyira még szikra nélkül is meg tudja gyújtani. Ha vas az akadály, azt is felhasználja a maga céljaira. Annyira megtüzesíti, hogy a vastól gyullad meg, ami túl van rajta. Szinte átsüt a vjason, mint a napsugár az ablakszemen. A vas mindig vörösebb, vörösebb lesz, utoljára fehér színbe megy át és olyan izzó, hogy pár lépésnyire is majd kiégeti az ember szemét. A tűz nem tágít, sőt lépésről-lépésre, mindig gyorsabban halad. Amilyen ravaszul, alattomosan terjed, olyan vakmerő is tud lenni. Ha az ember útját szegi és reátör legnagyobb ellenségével, a vízzel, csak egy pillanatra hátrál. Megtorpan, mint mikor a vadat homlokon ütik, de azután ismét csak előre nyomul. Ha kevés volt a víz, vagy nem elég erősen vágta meg a tűzet, akkor még hasznára fordítja. Kevés víztől még annál vigabban ég. Akárcsak a kőszén. Különben szeret fölfelé haladni. Pedig amikor már az emberi vagyont emészti, pusztítja, pokolra való. Fölfelé halad, mert a láng fölfelé csapkod és a levegő is melegebb fönn. A fölötte gomolygó füstfellegben ezer és ezer tűzszikra kóvályog, amint a tűz fölött keletkezett forgószél űzi, hajtja. »Alant örvény, melyben tűz zúg és kavarog; fenn forgószél, mely füstöt, levegőt, szikrát sodor fölfelé, midőn őrülten forgolódva táncol ...« A levegő pedig nagyon kell neki. Anélkül épen úgy megfullad, mint az ember. Es minél nagyobb a tűz, annál több levegőre van szüksége. Ha kevés, ravasz furfanggal szerez magának. Nagy mohósággal melegíti meg a körülötte levő levegőt, amely így könnyebb lesz és felszáll. Helyére azután oldalról friss, hideg, tehát nehezebb levegő tódul, ami olyan jól esik a tűznék, mint nekünk a hűs szellő a nyári melegben. Szinte újra éled tőle. A tűz tehát olyan, mintha gondolkozni is tudna. Előre készíti az utat, mikor mindent megmelegít, fölhevít, ami körülötte van. Légáramlást, szelet csinál magának, hogy mindig újabb, frissebb levegőt kapjon és mivel fönt melegebb van, fölfelé terjed, fölfelé viteti magát a fölfelé törekvő, megmelegített levegővel. Any- nyira gonosz, hogy még csendes időben is nagy szelet csinál maga körül, amely nagy tűzvésznél szinte orkánná válik. Emberek, vigyázzatok a tűzre! És ha növekedik a hatalma, ha terjed a a köre, ha lángnyelvei folyton nőnek, hogy zúg! Mintha tetszenék neki az áldozatok síró hangja, pattogása. Csak úgy ujjong örömében, amint
