Eger - hetente kétszer, 1913

1913-08-23 / 68. szám

9 EGER. (68. az.' 1913. augusztus 23. Azonban újabban egy másik irányú törekvés is a homloktérbe lépett. A már meglévő és virágzó Jegyzői In- ternátus is terjeszkedni óhajt és in­tenzívebben fejlődni törekszik. Eddig ugyanis csak szerény bérházban meg­húzódva, 40, jobbára községi jegyző és közigazgatási tisztviselő gyermeké­nek ellátásáról gondoskodott. Többre nem telt. Most azonban, hogy a belügyi kormánytól 60,000 korona segítést kapott, elsősorban saját, állandó és mo­dern kivánalmaknak megfelelő épület fölépítésére gondol. És ez természetes, mert megfelelő épület nélkül, megfelelő internátus-intézmény nem is képzelhető. ügy tudjuk, hogy a Jegyzői Tn- ternátus igazgató-tanácsa Eger város közönségéhez beadványt intézett, amely­ben a fölépítendő uj internátus céljaira ingyen telket, világítást, esetleges víz- használatot és némi hozzájárulást kér. Nem kétkedünk benne, hogy a város készséggel támogatja ezt a leg­újabb kérelmet is. Hiszen egy meglévő, gyökérszálaival már meghonosodott, tehát csak fejlesztést igénylő intézmény­nek támogatásáról van szó. Ha már a Közművelődési Egyesü­letnek jövendőbeli üdvös szándékát is meleg pártolásban részesítette a város képviselőtestülete, — amely elvégre, bár­mennyire tiszteletre méltó is, mégis csak szándék, — mennyivel inkább megérdemli a támogatást az olyan in­tézmény, amely már megvan, amely már szolgálatokat tett a köznek, és amely csak arra törekszik, hogy ezeket a szolgálatokat szélesebb körben ér­vényesítse a köznek érdekében. Az ilyen törekvésnek támogatása a város előtt nem lehet közömbös!... ami már csakugyan több lehetett a soknál. Hát mit csinált a gazda? Elővette a csillagos bics­kát, odarohant a kártévő gulyáshoz, megmar­kolta üstökét s levágott tövig egy jó csomót a csüngő fürtökből. Ennél pedig nagyobb szégyen nem léte­zik a pásztorembernél ... Mit tehetett aztán egyebet, mint levágatta tövig a haját... Ä kopasz gulyásnak pedig pokol az élete, mert még a pulija sem néz rá jó szemmel, hát még ugyan a babája?!... * Ha már a gulyásról irok, meg kell említe­nem, hogy bármily nagy úr is az egy gazda keze alatti gulyás, mégis csak porszem ő azok­hoz képest, kik a hirös város nagy pusztáján, a bugaci pusztán pásztorkodnak. Apáról fiúra száll itt ez a hivatal s a Zubornyákok, Kelemen Jakabok tisztelt, becsült emberek ám még a vá­rosi nagy urak előtt is. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyszer, mikor rend­őrbiztosra volt szüksége a hirös városiaknak, hát éppen ide esett Bugacra a tekintetük, még pedig egyik legcsinosabb pásztoremberre, Ke­lemen Jakabra. — Mint kiszolgált huszársar- zsi, különben is jogosult volt erre a hivatalra... Be is hivatták a városi urak, hogy felajánl­ják neki ezt a szép tisztséget. Mert szép tiszt­ség ám tagadhatatlanul. A gyönyörű ezüstsuj­Hevesmegye közállapotai. — Majzik Viktor alispán jelentése az 1912. évről. — II. (Törvényhatósági élet. Fegyelmi ügyek. Anyakönyvvezetés és népszámlálás. Kivándorlás.) A törvényhatósági bizottság 1912. évi mű­ködése a szokásos négy rendes közgyűlésre szorítkozott. Rendkívüli közgyűlés nem volt. A közgyűléseken elintézett ügyek száma: 2077. A közigazgatási bizottság 12 ülésben 1310, az árvaügyi felebbviteli küldöttség 11 ülésben 55, a pótadó felszólamlási küldöttség 9 ülésben 54, a fegyelmi választmány 2 ülésben 6, az erdőügyi albizottság 4 ülés ben 21, a tiszti nyugdíj választmány 4 ülésben 10, a községi jegyzői nyugdíj választmány 3 ülésben 9, az igazoló választmány 3 ülésben 17, a bíráló választmány 2 ülésben 23, az egészségügyi bizottság 1 ülés­ben 1 ügyet intézett el. Az állandó választ­mány és ennnek pénzügyi és közmunkaszak­osztályai a törvényhatósági bizottság közgyű­léseit készítették elő, mig a központi választ­mány 5 ülésben 33 ügydarabbal foglalkozott, melyek az országgyűlési képviselőválasztók 1913. évi névjegyzékének összeállítására vo­natkoztak. A választók összes száma 1913-ban 16947 (tehát 166-tal több, mint az előző esz­tendőben volt). A vármegye bét választókerü­letében így viszonyult a választók száma: Eger városban 2416, Gyöngyös városban 1358, a gyöngyöspatai választókerületben 2913, a kápolnaiban 3146, a nagyfügediben 2139, a pétervásáraiban 2308 és a poroszlóiban 2674. A vármegyei alkalmazottak fegyelmi ügyei­ről vezetett nyilvántartás szerint az 1912. év­ben mindössze egy utkaparó ellen rendeltek el fegyelmi eljárást, akit 10 kor. pénzbírsággal büntettek. A gyöngyösi közkórháznál a kórház gondnoka és ellenőre ellen elrendelt fegyelmi ügy még nincs befejezve. Városi és községi tisztviselők és alkalmazottak ellen 38 esetben összesen 49 személy ellen rendelték el a fe­gyelmi eljárást. Fölmentő határozat mindössze 12 esetben történt; ellenben 4 egyént dorgá­lással, 25 egyént 4 K-tól 600 koronáig terjedő pénzbírsággal és kettőt (egy községi bírót és egy segédjegyzőt) hivatalvesztéssel büntettek. tásios formaruha nem is minden hitvány testű embernek való. Hát tetszett, tetszett Jakabnak az ajánlat, de mikor azt mondták neki, hogy a szép vas­tag hajat le kell ám vágatni, — gondolkodási időt kért. Adtak neki. De bizony Kelemen Jakab so­hasem ment be többé a hirös városba, a biz­tosság irányában, akárhogy is hívták. A szép gulya, a puszta láza, meg a hosszú haj lemondatta a szép hivatalról. „ A paraszti nép azonban mást beszél ar­ról, hogy miért utasította vissza Kelemen Ja­kab a biztosi hivatalt ... A cimborái mondták volna neki, hogy: — »Csak addig élsz, Jakab, amig veled nem találkozunk, ha itt hagysz bennünket!« Mondanivalónak, bizonyos, hogy ennyi ke­vés, de pásztornyelven ám sokkal többet jelent, mint amennyinek látszik. Mert pásztorsorból került rendőrbiztos is­meri a dürgést künn a pusztán... Tudja könyv nélkül volt cimboráinak minden ügyét, baját, egész életsorát ... S amilyen lelkiismeretes em­ber volt a Jakab, sivár élet virradt volna a hi­rös városi pásztornépre. Persze, lehet ez valami népi pletyka is, de hát ki tudja? Négy egyénnek a fegyelmi ügye folyamatban maradt. Hevesvármegyének népességi viszonyairól a 89 anyakönyvi kerület anyakönyvei számol­nak be. Az 1912. évben összesen 11,967 szü­letés, 2868 házasságkötés és 7551 halálozás történt, a vármegye területén. A természetes szaporulat e szerint 4416, ami lényegesen (1561-gyel) több a tavalyi (2855) természetes szaporodásnál. És miután a születések száma 807-tel szaporodott, a házasságok száma 80-nal és a halálozásoké 754-gyel csökkeut, az ered­mény eléggé kedvezőnek mondható. A házasság - kötéseknél az igazságügy­miniszter a fejletlen kor alól 166 nőnek, az unokatestvéri viszony alól 65 és a várakozási idő alól 23 esetben adott fölmentést; a hon­védelmi miniszter pedig 920 kivételes nősülésre adott engedélyt. A megkötött házasságok közül 51 nem részesült egyházi áldásban; vegyes házasság 109 volt (keresztény és izraelita kö­zött 5). A születendő gyermekek vallására nézve 72 esetben egyeztek meg. A törvénytelen szülöttek száma 537. Lehetetlen hallgatással mellőznünk itt az alispánnak azt a humánus és nagyon is életbevágó, szociális intézkedését, amelyet a törvénytelen születésű és így a mai társadalmi felfogások szerint megbélyegezett gyermekeknek törvényesítése érdekében tett. Elrendelte ugyanis az alispán, hogy az anya­könyvvezetők Írják össze az 1895. október 1. óta bejegyzett törvénytelen szülötteket s azután a közigazgatási hatóságok, az anyák meghall­gatása alapján, nyomozzák ki a természetes apákat, akiket azután bírjanak rá arra, hogy házasságot kötve, utólagosan törvényesítsék gyermekeiket. Az alispánnak ez a rendelkezése máris sok törvénytelen származású gyermeket törvényesített, számszerű adatokat azonban erre nézve, csak a jövő évi jelentésében ad majd az alispán. A legújabb népszámlálás főbb adatait a múlt évi alispáni jelentésből már ismerjük. Eszerint Hevesvármegyének 653,534 kát. hold területén összesen 279,700 lelket talált az 1910. dec. 31-én megejtett népszámlálás. A részlete­sebb demográfiái adatokkal azonban csak az Én inkább hiszem, hogy a puszta láza, a természet nagy szeretete, a foglalkozásáért való rajongás volt az igazi ok. Mert hát csupa gyö­nyörűség a bugaci pásztor élete. Sokszor lát­tam őket szállásaikon, »munkájuk« végzése köz­ben. Persze, munka és munka között nagy a különbség. Némelyek szerint a pásztorság nem munka, legfeljebb lenézett foglalkozás. De akik ismerik az ember lélektanát, azok másként vé­lekednek a pásztorság viselőiről. Mert itt meg­szűnik az ember társas lény lenni és hosszú idők folyamán egész sajátságossá lesz egyé­niségük. Valósággal áldozatul esnek a magá­nyosságnak. Zord, rideg emberek lesznek. Mint ember s főleg, mint magyar ember, azonban soha nem tagadja meg önmagát a bu­gaci pásztor. Sokszor volt alkalmam ezt tapasz­talni gyermekkoromban, mikor édes apámmal nyakunkba vettük a nagy pusztaságot s jár­tunk pásztorszállásról-pásztorszáliásra, persze hivatalos ügyben. Ha délután volt az idő, mingyárást elő­hozta az öreg számadó a rézabroncsos hófehér, dézsát, benne a finom, frissen »ótott« tarhót, ezt a[ valódi pásztorszakácsművészet kiváló ter­mékét. Hozzá aztán a barna rozsos kenyeret, amelyből mindig karély esik, akármerről vágja is az ember. — Olyan ez itt, mint vízparton a halászlé, mint a naiv kirándulónak a nyárson

Next

/
Oldalképek
Tartalom