Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-23 / 68. szám
Rlőfizetési árak: 1 Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ..........- 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőseg: Lyceum, 26-ik szám, hová a !a; szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfize- tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 68. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szombat, augusztus 23. A jegyzői internátus. (<■#€) Eger város iskolaváros. Sok tipusu iskolái évről-évre fejlődnek. A növendékek száma egyre szaporodik bennük, ami az iskolák régi jó hírnevének eredménye. Ebben a tekintetben tehát nincsen okunk semmi panaszra. Hanem az éremnek van ám másik oldala is! Mit csináljunk azzal a tömérdek gyerekkel, akiket — a régi tradíciónál fogva, messze földről is — ide hoznak a szülőik iskolába? Hol helyezzük el őket kifogástalan, gondos ellátásra, hogy egyrészről ne veszélyeztessük az iskolák nevelő-oktató munkájának eredményét, másrészről a mai drága világban a megélhetéssel anélkül is nehéz harcban álló szülőknek anyagi érdekeit is kellőképen megóvjuk? Ebben a nagy iskolavárosban nincs kellő számú és megfelelő internátus ! A leányok elhelyezése biztosítva van, mert az Angolkisasszonyok illusztris leánynevelő intézetének internátusában kényelmes és szerető otthont találnak gyermekeik számára a család szeme- fényeinek jövőjéért aggódó szülők. Hanem a fiú gyermekekkel másként áll a dolog. Ezeknek az elhelyezése nagyon is problematikus és kockázatos. Úri házak és előkelőbb iparos, vagy kereskedő családok nem vesződnek nálunk kosztos-diákokkal. Szerényebb ellátású hivatalnokok, iparosok, kereskedők, vagy éppen »kosztos-gyerekek« tartása végett Egerbe költözött özvegyasszonyok diákszobáiban húzódnak meg tehát kettesével, hármasával, négyesével a tanuló-ifjak, ahol azután magukra hagyatva, felügyelet nélkül és (nehogy felmondjanak!) nem ritkán még kezdődő (tehát idejekorán orvosolható) hibáikra is szemethunyva, — túlságos jól érzik magukat a haza reményei... Az iskolák és a szülők persze nem jó szemmel nézik ezeket a fegyelembontó, erkölcs-lazífó tüneteket; hanem hát mit csináljanak ? Kénytelenek meghagyni a serdülő gyermekeket a nekik meg nem felelő környezetben, mert hát internátus, ahol kellő gondozásban, okszerű házirend és szigora tanulmányi felügyelet mellett nevelődnék a gyermek rendszerető és kötelességtudó ifjúvá, — csak igen kevés kiválasztottnak áll rendelkezésére Egerben. A meglévő két fiú internátus, (az alapítványi Foglár-féle finevelő intézet és a Jegyzői Internátus) ugyanis csak korlátozott számhoz kötött és bizonyos tekintetben nem nyilvános jellegű intézmény. Általánosságban, a nagy közönség részére, sajnos, nálunk még mindig csak a „régen érzett hiány“ és a megvalósításra váró „kívánatos intézmény“ jegyében vajúdik az internátus kérdése. Nem a jóakarat hiányzik hozzá; hiszen az irányadó körök komolyan foglalkoznak a fölállításával, hanem a pénz, a krónikus «nincste- lenség» késlelteti az igének testté válását. Mert pénz, sok pénz kell a fölépítéséhez; sok pénz kell a beruházásához és sok pénz kell a fönntartásához. Ezt pedig nem könnyű dolog összehozni. Minthogy azonban a gyermeknevelésnek helyes irányba való terelése és biztosítása az iskolán és a szülőkön kivül, a társadalomnak is nagy érdeke, kilátásunk van arra, hogy Egerben az iskolázási viszonyoknak rendezéséhez a társadalom is segédkezet nyújt. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület máris ajánlatot tett egy 100 középiskolai tanuló befogadására alkalmas fiu-internátus fölállítására, ha a város ingyen telket ad, továbbá díjtalan világítást és vízszolgáltatást biztosít erre a célra. A képviselőtestület közgyűlése ezt, mint ismeretes, fölajánlotta és így reményünk van hozzá, hogy az Egerre és az itteni iskolázási viszonyoknak tisztázására nézve fontos és életbevágó kérdés végre-valahára a megvalósulás stádiumába jutott. Az „EGER“ tárcája. Homoki levelek. Ballószög (Hirüs város) aug. 14. Kezdjük tapasztalni, hogy rohamosan fogynak a napok. Nemcsak a »szabadság«-nak lesz immár vége, de a hosszú napoknak is. Későn pirkad, korán alkonyul, semmi sugár után, ime, itt az igazi ősz. De még az esték mindig a régiek. Kedvesek és kellemesek, — hozzá még igazán beszédesek is. A távolban hallatszó érchangok, a homoki emberek beszélgetése, meg az én régi visszaemlékezéseim teszik olyan beszédessé. * Nem messze van 'ide a Muraközyek földje. Jó homokos föld. Az esős időjárás meg most éppen jó legelőt varázsolt a tallóra. Ide hajtják este munka utáni a sok jármoís ökröt a gazda j nak egyet a kövér fűből, mikor tovább lépnek jobb falat után: mindig kong hármat-négyet a I kicsiny harang. Persze mind a harminc-negyven ököré egyszerre. Felséges zene ez a gulya őrzőinek, az estéli utasnak, de még az idegennek legkiváltképen. — Altató nóta a munkában kifáradt földművelőnek, ki az ereszet alatt fekszik a göndörszőrü subán, ki tán nem is azt a földes, ökrös-gazdát irigyli, hanem inkább a nagyhajú boldog gulyást, ki ilyen nagyszerű zene mellett »dolgozik« a kenyéradójának. Az már igaz, hogy nagyszerű sor gulyásnak lenni! Hogy is ne, mikor »becsületre« kell dolgoznia. Aztán egész nap, egész éjjel övé, így aratás után több száz hold egy tagban. Nem köti meg semmi, mint kocsist a lova, mint a benti dolog a mindenes cselédet!... Nappal a vendégoldal, éjjel a pázsitos legelő a tanyája... A ragyogó, csillagfényes éjszakában kedvére tölti az időt, csengőszóval betelik a füle, a göncölszekérrel, fiastyúkkal a szeme... A cifra szűr, meg a szőke suba, a nagykarimájú fekete kalap megvédi őt a hűvös éjszakában s vígan fütyül oda a hűséges társának, a fekete pulinak, gulyásai. Minden ökörnek a nyakán »hangra választott« érccsengő szól, mindegyik más-más hangú. Mikor aztán a kezes jószágok harap- | ha eligazitanivalót lát a gulya körül. Hát még aztán ünnepnapon, mikor kiöltözik, akkor büszke ám csak a gulyás! Szélesujjú ingét, ezüstgombos lajbiját ugyan megcsodálja ám még a paraszti nép is! Pedig ő nem is ezekre olyan büszke, mint inkább nagyranö- vesztett, vállig érő hosszú hajára. Akár a frizurás diák-gyerek, o'da nem adná ezt ugyan semmi kincsért. Ápolja is, gondozza is, már tudniillik ügy, a maga módja szerint. Megkeni, ha alkalom nyilik rá, jóféle sótalan disznózsírral, de úgy ám, hogy csak úgy csurog azokról a hollófürtökről. Persze, aztán a zsír át-átüt a kalapon is és ilyenformán lesz a gulyásnak zsíros a kalapja. Most éppen, hogy a gulyáséletről folyik a szó köztünk, mond egy szomorú esetet valamelyik gulyás hajáról a Szemerey sógor. Itt, a nagy kecskeméti határban volt szolgálatban esetünk hőse. Nem tartozhatott a legszorgalmasabb cselédek közé, mert unos-untalan rászolgált a gazda szavára. De bizony a korholás, szidás hiábavaló volt, csak nem akart megja- vúlni a nagyhajú gyerek. A gazda végre is türelmét vesztve, a legérzékenyebb büntetést mért ki reá. Valami suskuson érte éppen,
