Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-20 / 67. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre „ „ _ 5 » Negyed évre _ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lai szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 67. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. Szent István király. Hol vagy, István király ? Téged magyar kivan, Gyászos öltözetben Te előtted sírván ! Zenghetett-e valaha igazabban ez az ének, mint éppen ebben az évben! ? Amikor oly gyöngék vagyunk befelé, hogy az elvakult magyar pártállás szerint taksálja a hazaszeretetei; mikor az erős erőszakra vetemedik, a gyönge meg a mindentől visszavonuló, semmittevő ellenzékieskedéssel felel? Volt-e valaha szükségünk jobban első, nagy királyunkra, mint most, amikor belső gyengeségünk külsőleg is rontja tekintélyünket s félő, hogy egy esetleges ellenséges támadás szétmorzsolja eddigi munkáink gyümölcsét!? Nem, még sohasem volt annyira szükségünk Szent István jobbjára, mint most. Talán éppen ez az oka, hogy hercegprímásunk az idén tartja szükségesnek a legfényesebbé tenni Szent István napját, visszaállítani szent királyunk ünnepének régi fényét. S ha oly nagy szükségünk van első, szent királyunkra, vándoroljunk el hozzá a história birodalmába s emlékezzünk róla, tanuljunk tőle! Emlékezzünk : mit tett, mit köszönhetünk neki!? 1. Szent Istvánnak legnagyobb fontosságú tette volt, hogy mély politikai éleslátással felismerte a kereszténység nemzetfenntartó erejét. Előtte már jártak a magyarnál hatalmasabb népek is ebben a hazában, akitől rettegtek a szomszéd nemzetek. S a hatalmas népek hová lettek? Eltűntek. Mert személyi és nem erkölcsi volt az alapjuk. Egy személyhez, egy nagy vezérhez fűződött a nagyságuk. S a nagy vezér meghalt, oda lett a dicsőség is. A hatalmas nép oldott kéve lett. Jól látta ezt István király. Éles szeme azonban felismerte a kereszténységben rejlő államfenntartó erőt s a pogány magyart kereszténnyé tette. Jól jegyezzétek ezt meg ti, modernek, kik elég kábák vagytok küzdeni ma a keresztény Magyarország ellen! Magyarország csak mint hithű, keresztény állam állhat meg! 2. Keleten - nyugaton egyformán erős állam volt abban az időben, erős államfővel. Közöttük magára hagyott a magyar nép. S a nagy király nem lett ellensége egyiknek sem, nem gyöngítette népét. Mégis a jó viszony mellett megmaradtunk független, szabad nemzetnek. Mert első királyunk államférfim bölcsessége nem ment sem keletre, sem nyugatra koronáért, hanem a — pápához fordult. E ténye volt egyrészt hazánk függetlenségének biztosítéka, másrészt bizonyságtétele annak, hogy hazánk a kereszténységen, mint szilárd alapon fog nyugodni. Első királyunk e lépése egyben hódolat volt a világ szellemi vezetője, a pápa, s az országhatároktól és századoktól nem határolt, diadalmas kereszténység előtt. 3. Mint minden nagy újító, a mi első királyunk is számtalan ellenségre tett szert a régi kor hívei között. A magyar nép pogány volt s féltette önállóságát a krisztusi tanoktól. Régi vallásának veszedelmében nemzete pusztulását vélte. És szent István századokkal előre látott. A kereszténységben nem nemzetrontó, hanem nemzetfenntartó erőt érzett. Ez volt az oka, hogy a lázadók, a felkelők ellen vasszigorral lépett fel. S megmutatta, hogy nem az a jó hazafi, aki a múlt fonákságait, elavult rendszereit konzervatív módra, féltékenyen őrzi s e mellett vakon engedi nemzetét romlásba. Nem a hagyományokban van a hazafiasság, hanem a nemzet jövőjének kifogástalan biztosításában. 4. Hiába lett volna István király minden fáradozása, ha csak a jelennek él, csak annak szenteli életét. Bölcsessége ezt jól tudta s ezért az általa erőssé tett nemzet-társadalomnak oly szervezetei adott, amely ma is alapja államéletünknek. Ő tette lehetővé, hogy ma históriai alkotmányról beszélhetünk, ő szervezte úgy ezt az országot, hogy e szervezetet ezer éves Magyarországunk még ma is, mint alapot védelmezi. 5. Ugyanezen szervező képesség nyilatkozott meg az ő egyház-politikai működésében is. Nemcsak hittérítő, hanem egyház-szervező is volt és a zsenge magyar kereszténységet úgy megalapozta, hogy azon megtört minden ellenséges erő. 6. S hogy nagy művét megvédelSzerda, augusztus 20. mézzé, úgy a magánjog, mint a büntetőjog terén megalkotta a maga jogrendszerét, megvetve nemzeti jogfejlődésünk alapját . . . De minek soroljuk tovább szent királyunknak nagy érdemeit. Elég eny- nyi, hogy lássuk: nem máról-holnapra lettünk, hanem sok évszázadokkal született ennek a nemzetnek egész alkotmánya, szervezete. Politikai, vallási berendezkedésünk egy dicső történeti eredmény, mely magában hordja az életképesség csiráját, mert nem merev, hanem fejlődni képes; mely a múltból indul ki, azonban mégis hozzásimulni képes a legújabb kor eszmeáramlataihoz is. Legyünk tehát büszkék a mi nagy múltúnkra s nemzetünk egyéniségének szem! előtt tartásával építsük tovább a magyar államot. Azonban nem bekötött szemmel, hanem azzal a bölcs előrelátással, amilyen első szent királyunk működéséből kiviláglik, aminek köszönhetjük, hogy a Xl-ik században lerakott alapok még ma, a XX-ik században is szilárd alapjai ennek a magára hagyott, külső és belső ellenségektől körülvett és telített népnek. Szent István ünnepén nézzünk visz- sza sivár jelenünkből a legdicsőbb múltba és onnan merítsünk orvosságot a jelen bajai ellen. S az orvosság nem lehet más, mint annak belátása, hogy történeti múltúnkat s az ezen alapuló magyar államiságot mi sem veszélyezteti jobban, mint a hazaszeretet kisajátítása egy-egy párt részére s ezzel kapcsolatosan honfi harca honfi ellen. Ne akarjon egyik párt sem egyedül jó hazafi lenni, hauem ismerjék fel egymásban a testvért s fogjanak össze a szent István bölcsessége által megteremtett magyar állam megerősítésére! Hiszen mindegyik pártnak közös az alapja: a magyar királyságnak védel- mezése és a jövő nemzedék részére jó erőben fenntartása. Mindegyik párt mögött ott van az ezeréves magyar alkotmány, az ezeréves magyar história. Ne féltsék tehát ezt a közös alapot éppen egymástól, mert akkor megint csak az lesz a vége a magyarnak, ami Mohácsnál volt: visszavonás, pártoskodás között pusztulunk el s úrrá
