Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-20 / 67. szám
2 EGER 167. 1913 augusztus 20. lesz felettünk az ellen. Ma, szent István napján, eszméljünk fel végre s fogjunk össze szent Isván országának felvirágoztatására ! Erre a nagy munkára hívjuk segítségül szent István jobb kezét, melyet a magyar nép mostan könnyezve néz! Patak László dr. f Most egy éve, első szent királyunk ünnepén hunyta le szemét örök álomra Samassa József dr., Eger bíbornok- érseke. r Es gyászolt az ország, mely pár héttel azelőtt, július 23-án — a bí- bornok-érsek gyémántmiséjének napján — Eger örömünnepében osztozott örvendező szívvel. Krisztus földi helytartója és Magyarország koronás királya nyitotta meg az üdvözlők nagydíszű sorát. Ugyancsak Rómából és a magyar királyi tróntól jöttek most egy éve az első kondoleáló sorok, melyeket az ország jeleseinek végeszakadat- lan részvétnyilvánítása követett... Amint a nagy halott Isten akaratában való megnyugvással tért meg Teremtőjéhez, azonképen mi is az Ur akaratán való megnyugvással vettük a nagy fényű ünnep után a nagyfekete- ségű gyászt. Az egri egyházmegye nagy halottja már egy éve pihen a boldog feltámadás reményében s mi az évforduló alkalmából kegyeletes buzgósággal imádkozunk a Mindenhatóhoz: adjon neki örök nyugodalmat s fényeskedjék neki az 0 örök világossága. * Augusztus 21-én 9 órakor ünnepi gyász- misét mond a főszékesegyházban Szmrecsányi Lajos érsek, az egy évvel ezelőtt elhunyt Samassa József dr. bibornok-érsek lelkiüdveért. Az „EGER44 tárcája. A Balaton mellöl. Mikor az idő úgy júniusban nekimelegszik, igazán vágyom itthagyni a poros, fülledt levegőjű fővárost. Szinte gyermekes örömmel fogadom a megismétlődő egyformaságokat a szép Balaton mellett, melyeknek nézésével sohasem tudok betelni. A csenevész gyermekek is mihamarább valóságos cigányokká lesznek, a forró homokban játszadozva s lubickolva a jótékony 'hatású vízben, melynek kéksége csendes időben egybeolvadni látszik az ég-azurjá- val. Hanem olykor-olykor, sima tükrén apró fodrocskák jönnek hol Zalából, hol Somogy felől. S aki már ismeri a víznek e néma jeleit, vihart jósol belőle. Úgy is van. Nem csendesül meg, sőt mind haragosabb zöld színt nyer s a gyenge fodrocskák hatalmas hullámokká tornyoséinak, melyeket most már a feltámadott szél is erősen korbácsol. Sokszor láttam már ilyennek a Balatont, mely a maga borzalmában ilyenkor festői szép látvány. A távol levő hegyek közel látszanak, sötétkék színben pompáznak a teljesen beborúlt ég alatt. */ A tűzoltók napja. Vasárnap tartották a vizsgálatát annak a kéthetes kerületi tűzoltó-tanfolyamnak, amelyet a belügyminisztérium megbízásából Egerben rendezett a Magyar Országos Tűzoltószövetség. És ugyancsak vasárnap tartotta húszéves Jubileumát az áldásosán működő Hevesvármegyei Tűzoltószövetség. E kettős ünnep a tűzoltók napjává tette Egerben 1913. aug. 17-ét. A tanfolyam elméleti vizsgálatai reggel V,8 órakor kezdődtek a tűzoltó őrtanyán. Kösztler József dr., a tanfolyam rendező-bizottságának elnöke, üdvözölte az Országos Szövetség kiküldött megbízottját, Jászberényi Miklós orsz. elnökségi előadót és várm. tűzrend. felügyelőt, ki meleghangú beszédben köszönte meg úgy az előadóknak, mint a hallgatóknak kitartó fáradozását, mielőtt megnyitotta volna a vizsgálatot. Megkapó volt, hogy midőn az elnöklő orsz. kiküldött befejezte beszédét, a hallgatók, mint egy test állottak föl és szinte spontán kezdették énekelni nemzeti imánkat, a Himnuszt. Az Isten nevében kezdett vizsgálaton a hallgatók a tárgyak mélyére ható, szakszerű, világos és szabatos feleleteikkel a legkomolyabb munkáról és meglepő készültségről tettek tanúságot. A tűzoltóságok szervezése, felszerelése, a tűzjelzés, vízszerzés, az építkezés elemei, a szertár, a fecskendő és alkotórészei, működési zavarai, megelőző tűzrendészet, tűzoltás (taktika), tűzrendészeti igazgatás, a tűzoltók jogi állása, az első segélynyújtás stb. köréből letett elméleti vizsgálat után, úgy az előadók és a tanfolyamhallgatók, mint az egri Önk. Tűzoltó- és Mentőegyesület tagjai testületileg vonultak a ciszterciek egri konventjének templomába, hol Maczky Valér dr., a tűzoltőegyesület papja, szolgáltatott misét, mig főgimnáziumi ifjúságunk énekkarának helyben tartózkodó tagjai, Kalovits Alajos dr. vezetése mellett, szebbnél- szebb énekeket adtak elő áhítatot gerjesztően. Az istentisztelet után 11 órakor rövid, előkészítő választmányi ülést tartott a Heves vármegyei Tűzoltószövetség a vármegyeház kistermében s utánna rögtön megtartották a népes jubileumi közgyűlést a nagyteremben. Ezen az ünnepi közgyűlésen, mely a várm. Ilyenkor félelmetes a Balaton s minden szünetel rajta. A. hajók; is Csak erős küzködéssel járkálnak a két part között. Sokszor napokon át tart a vihar; máskor meg pár óra alatt elvo- núl, csak a Balaton háborog még sokáig harsogva, mintha ezer meg ezer vonat dübörgését hallanék. Végre kiderül az égbolt is, elülnek a hullámok s a Balatont újra élvezheti a für- dőzők sokasága, kik a két part mentét ellepik, mint méhek a kas környékét. Úgyszólván már mind a két megyének apró falvacskáit végigjártuk, külömböző> szépségeiben gyönyörködve. E nyáron Za m á r d i a lakóhelyünk. Kies, dombos-völgyes fekvése van, s a Balaton partján végig nagy rét terűi el, mely páratlan legelő. Naponta sétálgatunk Szántód felé, hol a révház van. Innen kompon jutunk el a régi, történelmi nevezetességű Tihanyba. A templom, e műremek, megtekintése után a nagyszerű természeti csudát, a híres visszhangot hallgatjuk, követve a balatoni kecskeköröm-árús gyermekektől. A révház tulajdonképen egy régi-régi j korcsma. Apró ablakai, kopott falai különöseknek látszanak nekünk, kik hozzá vagyunk szok- jva a művészet rémekeiben gyönyörködhetni. Mikor beléptünk a kilincses ajtón, önkénytelenűl is eszembe jutott a dánosi határszéli csárda Szövetség két évtizedes működésének határ- je zője, a vármegyének csaknem minden tfiz- oltótestülete képviseltette magát, hanem testületileg ot volt az egri tűzoltóság is. Majzik Viktor alispán elnök, lendületes beszédben fejtette ki e családias jellegű ünneplésnek a fontosságát; kifejtette, hogy mily nagy munkát és mily nagy lelkesedéssel végzett — igen sokszor az ország színe előtt — a váim. szövetség. Tagjai irodalmi téren, a társadalomban, do maga a szervezet közigazgatási téren is nélkülözhetetlenné lett; tűzrendészet! felügyeletünk minden tekintetben fejlett és szinte mintaszerű az országban. Az ügy szeretettre és lelkes támogatására vonatkozó szent fogadalomul >1 zárta be beszédét, melyet lelkes éljenzéssel es tapssal fogado't a közgyűlés. Ezután az -lnöklő alispán javaslatára te- legrammban üdvözölték József főherceget, mint az Orsz. Tűzohó'Zövetség véd töket, továbbá védnökeinek: Szmrecsányi Lajos érseknek, Kállay Zoltán dr. főispánnak és Széchenyi Viktor grófnak külön iratban való üdvözlését kimondották. Napirend előtt Papp Ferenc szegedi tűzoltóparancsnok igen tartalmas beszédben üdvözölte a várm. szövetséget az Orsz. Szövetség nevében. Történeti visszapillantásban mutatja ki, hogy 1902-tol (amikor Egerben volt a tűzoltógyfilés) mily roppant fontos és áldásos munkát fejtett az Országos Szövetségben s igy közvetve az egész országban úgy egész szervezetével, mint egyes kiváló tagjai utján. Érdekes és vonzó beszédét azzal fejezte be, hogy üdvözli vármegyénk Szövetségét, mint az Országos Szövetség „legerősebb, legmunkásabb es legszebb sikereket élért gyermekét.“ A közgjülés köszöuőiratot küld az Orsz. Szövetségnek azért a kitüntető figyelméért, hogy az idén Egerben rendezte az egyik kerületi tan folyamot. A várm. Szövetség húszéves történetét — mivel Kürti Menyhért dr.. ki ennek megírására vállalkozott, hivatalos elfoglaltsága miatt távol vau Egertől — Kösztler József dr. igen érdekesen, részint szabad előadásban, részint nagy munkával és aprólékos gonddal összeáll!'ott felolvasásban ismertette. 1893-tól, évről-évie haladva, m’nden évnek jelentősebb személyi és tárgyi mozzanatát összefoglalta és kin utalta, hogy minden borzalmával. Eszembe juttatta a horpadt padozatú söntés, sötét, mély pincelejárata, óriási konyhája s az ívó, hol öt-hat parasztember iddoyált, a tabi vásárról visszajövet. E napon élénkség volt a máskor csendes csárdában; a közeli falvak plébánosainak kocsijai várták a kompon visszatérő papokat, a parádés kocsisok is ott beszélgettek a jó bor mellet. A pitvarban nyolcvanöt éves, ráncos képű, pápaszemes anyóka mosott épen nagy buzgalommal. Gyermekkoromban ilyennek képzeltem a mesékben előforduló boszorkányt. Meg is mutattam mindjárt az én élénk eszű kis fiacskámnak, de mivel ő már látta a »Jancsi és Juliska» című színdarabot, megjegyezte, hogy ott a boszorkány seprűn is tudott repülni. Hát bizony a mai »tapasztalt« gyermekek már a boszorkányokat is csak pilótának tudják elképzelni. Mennyire elmaradottak voltunk mi az én kisdedkoromban, csak most látom. A csárda mellett elterülő réten pásztor legeltette az uradalom nyáját. Subájára dűlve, az öreg emberek csendes nyugalmával pipázgatott és nézte a nap lementét. (A nap aranysávja áthidalta már a Balatont. Ezt hívják itt aranyiadnak, a holdét meg ezüst-hidnak, mely igazán nagyon szép). Közelebb érve hozzá, nyájasan köszönt az öreg pásztor s mi leteleped-
