Eger - hetente kétszer, 1913

1913-08-16 / 66. szám

1913. augusztus 16. EGER. (66. sz.) 5 nyelvre nézve valamennyi magyar. Illetősé­gükre nézve a tanulók közül 209 egri, 86 he­vesmegyebeli, 69 más megyebeli és 1 más állambeli volt. Az iskolai év végén a tanulók osztályozása a következő eredményt tünteti föl: minden tárgyból jeles osztályzatot 16, jó osztályzatot 51 és elégséges osztályzatot 219 tanuló kapott Egy tárgyból elégtelenje 40 ta­nulónak, két tárgyból elégtelenje 16 tanulónak és több tárgyból elégtelenje 23 tanulónak vau. Az 1912—1913. iskolai év történelméből kiemeljük még a következő érdekesebb ada­tokat: A vallás-erkölcsös élet erősítésére a róm. kát. tanulók körében a Mária kongregáció az idén is folytatta áldásos működését. A kon­gregáció prézese Halászy Caesar dr. hitoktató volt, akinek távozása után Kiszely Imre hitok­tató vette át a vezetést. A junius 8-án tartott intézeti helyi tornaverseny lefolyásáról is rész­letes jelentést olvasunk az iskolai év történe­tében, mely azután az intézet kebelében léte­sítendő tápintézet alapjáról számol be. Ez a hu­mánus intézmény most 2133 kor. 82 fiTl. alap­pal rendelkezik. Bevétele az idén 1115 kor. 69 fillér és kiadása 22 kor. 02 fillér volt. Me­leg és színes leírását találjuk azután az iskolai év folyamán lefolyt iskolai ünnepségeknek, amelyek közül különösen a Jablonszky Flóris tanár 30 éves tanári jubileuma és a febiuár hó 15-én és 16 án a városi színházban, a leendő tápintézet javára rendezett ifjúsági hangverseny emelkedik ki fényes erkölcsi és anyagi siker tekintetében. Az év történetéből még a ta­nulók rajzaiból az iskolai év végén eszközölt hat napos rajzkiállítást és a tanári testület ismeretterjesztő előadásait emeljük ki,mint olyan mozzanatokat, amelyekkel a közönség szim­pátiája főreáliskolánk iránt csak erősbödött. —szky. Iskolaügy. A patronázs és a tanítóság. i. A reformok korát éljük. A múlt alkotásain fölépített intézmények egymás után dőlnek ki, a hagyományokon tengődő elvek nagy tömege kerül lomtárba, hogy helyöket újabb, a kor változott kívánalmainak inkább megfelelő elvek és intézmények foglalják el. A technika cso­dálatos fejlettsége hatalmas réseket tört a konzervativizmuson. A kriminalógiában a tökéletesbült, az em­berszeretet jelvénye alatt dolgozó uj irány elkeseredett küzdelmet folytat a hosszú múlt­jára támaszkodó régi felfogással. Nagy a küz­delem közöttük, mert nagy a különbség is elveik között. A régi: büntet hogy bosszút álljon; az uj : csak akkor büntet, ha a társadalom védel­mének eminens érdeke azt megkívánja. Az uj nem várja be a bűncselekmény elkövetését, hanem munkásságát oda irányítja, hogy ne is legyen az elkövethető. Védelmébe veszi az embe­reket, kiragadja őket a bűn karjaiból, eltávo­lítja tőlük a bűnre vezető alkalmakat, betömi lehetőleg a bűncselekmények forrásait és csak, ha mindezek az eszközök sikerteleneknek bi­zonyultak, alkalmazza a szigorú, a kérlelhetetlen büntetést. A különbség e két felfogás közt nyilván­való. Az első úgy tesz, mint az a szülő, ki akkor bünteti meg gyermekét, mikor már az botlást követett el, avagy egészen a rossz útra tért, azelőtt azonban nem sokat törődött vele; mig a másik nem várja be a ballépést, hanem úgy irányítja annak nevelését, úgy vá­lasztja meg környezetét, úgy segéli és gondozza őt, hogy ne is nyíljék alkalma a botlásra. Az uj felfogás a társadalomnak neveli az embert; aki pedig már a lejtőn van, de még megment­hető, azt megmenti a társadalom számára. E célból szervezkednek a patronázs-egyesületek. A bűnös emberben nem szabad csak a űnöst látni; benne az embert is észre kell venni. A patrouázs-egyesületek vigaszt nyújta­nak a sínylődő bűnösöknek, erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik azok családtagjait, mert a humános felfogás nem tűri meg az ártatlanok bünhödését az apák bűneiért. A fogságból kikerült bűnöstől elfordulnak embertársai. Kitaszítják kebelükből. Meg van bélyegezve. Megfosztják annak a lehetőségétől, hogy tisztességes kenyérkeresethez jusson; nyomorba taszítják. A nyomor pedig a bűn előszobája. Visszakerül a börtönbe. — A pat­ronázs-egyesületek gondoskodnak arról, hogy a fogságból kikerültek megkereshessék minden­napi kenyerüket, visszatérhessenek abba a társa­dalomba, melynek még hasznos tagjaivá is lehetnek. Ismeretes a környezet nevelő hatása. A bűn­tetteseknek egy szomorúan jelentékeny per­centje annak születik. Olyan környezetben, olyan körülmények között töltik el gyermek­korukat, melyek szükségszerűleg a rossz és könnyű keresetmódra szorítják; a jóról nincs és nem is lehetne semmi fogalmuk. A patro­názs-egyesületek kiragadják ezeket a már szü­letésüknél fogva erkölcsi halálra Ítélteket ve­szélyes és mételyező környezetükből, magáno­soknál és javítóintézetekben helyezik el őket és a gyermekvédelmi mozgalmak egyéb ágaza­taival karöltve megmentenek a társadalom számára olyan egyéneket, kik már születésűk­nél fogva ki voltak onnan küszöbölve. A sokoldalú és nagy arányokban munkál­kodó mozgalomnak csupán nehány kiemelt tennivalója ez a legfontosabbak közül. Oly fiatal, zsenge hajtása még ez a legújabb időnek, hogy feladatainak rendszerezése sincs még teljesen megállapítva. Oly sok ágra oszlik, oly sok irányban tel­jesíti nemes emberbaráti missióját, hogy mű­ködése valamennyi kiterjedési pontjának felso­rolása ma még igen nehéz. Olyan múltra természetesen még nem hi- vatkozhatik, mely már is korszakalkotó ered­ményeket mutathatna fel, csendes és biztos fejlődése azonban következtetést enged számot­tevő kriminalógiai átalakulásokra. Ma már csaknem az egész művelt társadalom sorompóba lépett e nemes jelvény alatt. Nem hiányozhatik onnaan a tanítóság sem. A legelső tennivaló, mit a tanító ez ügy szolgálatában hivatása által is előszabott kör­ben tehet, a községi helyi patronázs-csoportok megalakítása. A megalakítás módozataira nézve a télen kiadott közokt. miniszteri rendelet melléklete bőséges tájékoztatással szolgál. A megalakult patronázs-csoport igazgatója szük­ségképen a tanító, kinek e minőségében fel­adatává válik az egész ilyen partikuláris pat- ronázs-tevékenység irányítása és ügyvezetése. Több patronázs-csoport egyesülése patronázs- körzetet alkot. A tanfelügyelőségek időközönként jelen­téseket tesznek a kerületükbe tartozó tanítók patronázs-munkáságáról a közoktatásügyi mi­niszternek, kinek céljn a jelentésekkel a ren­delet szerint nem az ellenőrzés, hanem e jelen­tések eszközül fognak szolgálni arra, hogy ily munkásságot a jutalmazásoknál, előléptetések­nél, pótlék-engedélyezéseknél stb. különösképen figyelembe vegye. A tanító, aki állandóan a gyermekekkel foglalkozik, ismeri azok hajlamait, családi kör­nyezetét, a szülők életmódját: e nemes cél elérése tekintetében a legtöbbet tehet. Az ő buzgóságától, az ügy iránti érdeklődésétől vár­ható, hogy a társadalom mennél több gyerme­ket menthessen meg a zülléstől s mennél többet nyerjen meg a tisztességes munkának. (Folytatjuk.) Kinevezés. Hizsa Irén tarnaszentmiklósi, Far­kas Ilona füzesabonyi tanítónőkké, Szentgyörgyi Gyula makiári tanítóvá kinevezhettek és egyház­hatósági megerősítést nyertek. Péterfy Sándor halála. Peterfy Sándor ki­rályi tanácsos, képzőintézeti nyugalmazott ta­nár, a Magyarországi Tanítók Eötvös-alapjának megalapítója és számos tanítóegyesület tiszte­letbeli tagja, Mosonmegyében, Pándotfalun meg­halt. Péterfy a tanítói mozgalmakban állandóan vezérszerepet vitt nagy tehetségével, vonzó, közkedvelt egyéniségével. Az ő kezdeményezé­sére alakult míg az Eötvös-alap, a magyar tanítóság leghatalmasabb szociális intézménye. A magyar tanítóság halottját az Eötvös-alap Budapestre hozatta és a kerepesi-uti temető halottasházából csütörtökön délelőtt temette el a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. A sírnál az Eötvös-alap elnöke, Bárczy István dr. polgármester, búcsúztatót mondott. A köz­munkák tanácsában pedig indítványt adtak be, hogy a VII. kér. Óvoda-utcát nevezzék el Pé- terfy-utcának. A tanítóság igaz barátja iránt mutatkozó ez a figyelem és elismerés bizonyára jó hatást kelt a tanítóság körében. Bucsuzás és üdvözlés. Az egri róm. kát. iskolaszék és rk. tanítótestület hétfőn tisztel­gett Párvy Antal prépost-kanonok, volt plébános­nál és iskolaszéki elnöknél, kitől benső szere­tettel vett búcsút, megköszönve azt az apró­lékosságig terjedő gondosságot, melyet Eger rk. népiskoláinak és a tanítóknak ügyeiben tanúsított. Ugyancsak akkor délelőtt köszöntöt­ték az uj plebános-elnököt, Petrovits Gyula apát­kanonokot is, aki lendületes beszédben fejtette ki e téren is vallott és követendő programmját. Az iskolaszék üdvözlését Csutorás László dr. isksz. alelnök, a tanítótestületét pedig Kelemen Lajos igazgató-tanító tolmácsolta. Volt tanítványok kegyelete. Vincze Alajos kápolnai esperes-plebánost, aranymiséje alkal­mából, volt tanítványai is ünnepelték és tisz­telegtek nála Dutkay Lajos káli ktanító vezeté­sével. A régi tanítványok meleg üdvözlésére meghatottan válaszolt a jubiláló egykori igaz­gató, akinek szép emléktárgyat nyújtottak át az üdvözlő tanítók. Egyházzenei tanfolyam Szegeden. Járosy De­zső, az országos m. kir. Zeneakadémia tanára, temesvári székesegyházi karnagy, augusztus hó 21-től 31-ig rendezi a 4-ik magyar egyházzenei tanfolyamot karnagyok, kántorok és orgonisták részére Szegeden a tanítóképző intézetben. A tanfolyamon való részvétel költségei 40 koronát tesznek ki, mely összegben az ellátás, valamint a tandíj költségei is bent foglaltatnak. Az egy­házzenei tanfolyam részletes tudnivalói, vala­mint annak műsora is záros határidővel meg­küldetnek a jelentkezőknek. A tanfolyamra vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom