Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-28 / 43. szám
4 EGER. (43. sz.) 1913. május 28. Brindza Béla épület- és bútorasztalos, temetkezési vállalkozó. Eger, Makiári űt 15. sz. saját házában. Állandóan kapható fa- és érckoporsó, szemfedél, koszom, gyertya és az összes temetkezéshez való cikkek. Elvállalja mindennemű temetkezésnek rendezését a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Gyászkocsikkal kívánatra vidékre is szolgál. Több nyelven beszélő szakképzett vízgyógykezelő és masseur, ki a reuma kezelés terén kincstári fürdőn évekig működött, a nyári idényre vidékre, uraságokhoz ajánlkozik. Megkeresések : Kátay, Budapest, István-út 7. III. 4. intézendők. Színház. Sapho. Kedden este a Daudet Sap ho c. regényéből alkotott ötfelvonásos szinmü került előadásra. A Belot átdolgozását legfeljebb a II. és Y. felvonásnál lehet valóban szerencsésnek mondanunk, mert egyébként olyan a darab, mint általában a regényből átdolgozott színpadi termékek. Legrand Fanny úgy lett Saplióvá, hogy első szeretője, egy hírneves szobrász, róla mintázza a Sapho szobrát s a név reáragad. Azután máshoz kerül, szinte kézről-kézre jár, de soha nem szeret senkit. Végre, mikor már közelebb van a negyvenhez, mint a három X-hez, őrülten szerelmes lesz Jean Gaussinbe, egy becsületes, komoly, nagyon fiatal emberbe. Ä szerelem kölcsönös, de — mert alapja nem a becsülés, továbbá mert a két hős között nem lehet harmónia — nem lehet állandó. Két felvonás szenvedései után elválnak. A nő visszamegy egyik volt szeretőjéhez, a vésőhöz, aki bankót hamisított érette s leülte a büntetését. Tulajdonképen két szerep van a darabban: a Legrand Fannyé és a Jeané. Amazt Harsányi Margit, ezt pedig Vidor József játszotta. A Harsányi Margit művészien kidolgozott alakítása szinte feledtette velünk, hogy az életnek csak utánzatát nézzük. Játéka mély, tartalmas, tudatos. Kapott is tapsot bőven VidorvaX együtt, ki méltó partnere volt. A többi szereplő is hozzájárult az est sikeréhez, melyből a rendező Doktor János méltán kérhet részt. A közönség csak mintegy félig töltötte meg a színházat. Lili. Szerdán régi, kedves romantikával áthatott, ismerős zene s hozzá illő bájos és megindító jelenetekkel bővelkedő, a maga kicsiny keretében is kielégítő mese szórakoztatta az előadásért is méltán hálás közönséget. Ezúttal Pásztor Fenke volt az ünnepelt Lili szerepében s minden elnézés mellőzésével valóban rászolgált a meleg elismerésre Ének- és játék- művészete teljesen érvényesült; igaz, hogy ehhez a zene és a szöveg is hozzájárult, de legtöbbet tett szerepének láthatóan odaadó sze- retete, mellyel alakítását mindvégig áthatotta. Igen jól érvényesült mellette Szalma, a kedves trombitás (Pliuchard); ők ketten tették teljessé a darab hatását. (Különösen kiemeljük énekükből a szépen színezett együtteseket.) Sikerükben buzgalommai voltak segítségükre a többiek is: Bátori (Sainte Hippothese vicomte), fíogoz (De la Grange Bataliere báró), Doktor (Bompan professzor), Cserényi (Bouzéncourtné) s Geszti (Viktorine). A bolond. Vallásosan népies motívumokból szőtt, megható jelenetekben gazdag, magyaros érzéssel teljes, jóízű humorral átszőtt mese, mely azonban hatásának eszközeit a naiv és tudatlan nép jámborsága helyett sokszor inkább annak babonás hitében keresi. E mese keretében két össze nem tartozó, de megkapó s ami még fontosabb, csak tiszta érzelmeket ismerő szerelmi história; azután főcselekmény gyanánt a nép szánalomra méltó komédiásának, a „bolond“-nak, megható sorsa, mindehhez nehány tartalmas és melódiájával is megindító ének, a külsőségekben is hatásos befejezés. . . Röviden összefoglalva ez, amivel Rákosi zenés színműve hatását eléri. A játékról pedig csak jót mondhatunk. Rokonszenvünket ebben az esetben leguagyobb mértékben Pásztor (Bimbilla) és fíátkai (Bimbó) érdemelték meg, mint csavargó bohócok, mély átérzést és megértést kívánó szerepük kifogástalan alakításáért. Mint legtöbbször, ha megfelelő szerephez juttatják, most is tökéleteset nyújtott Szalma (Deli urfi) játékábau, énekében egyaránt. Éleihű volt Bátori korcsmárosa, s kielégítően teljesítette a megszokottól eltérő szerepének követelményeit Sziklai (Dirigó). Kisebb szerepükben jók voltak: Füredi (Piroska), Geszti (Kékike), Rajz (Fehérke), Solti (Ellák), Lipthay (Bongót) és Rogoz (Csudamér). Csak azt jegyezzük meg ezúttal a rendezőnek, hogy a külső hatásra törekvő eszközök közül egy-kettő elmaradhatott volna. T. A. A gólya. Kisebb számú közönség nézte végig pénteken este A gólyát, ezt a meglehetősen tartalmatlan vígjátékot, melyről igazan nem tudjuk megmondani, miért fordítottak le magyarra. Tálán a karzati közönségre volt különös tekintettel a fordító Hervay Frigyes, mert annak a közönségnek tetszettek az olyan szellemes mondások, amilyeneket férfiak és nők fehér asztalánál nem lehetne méltó megrovás nélkül megismételni. Mosolyt és kacagás keltettek az intelligensek ajkain is, de bizonyos fanyarsággal vegyült az, melyet a darab ízlésbeli fogyatékossága okozott. Semmi erkölcsi tartalom és semmi szeplőtelen szellemesség! Jobb, ízlésesebb darabhoz méltó művészettel játszottak azonban színészeink, így Retteghy Margit (Aggie), ki mindvégig kitűnő volt; Vidor (Hardy) felvonásról-felvonásra mind magasabbra emelkedett; elismerés illeti Császárt (Kitty) és Sziklait (Jinks Jimmi) is. Az ő művészetüket kifogástalanabb, emelkedéttebb szellemű színdarab keretében bizonyára több tapssal és nagyobb érdeklődéssel jutalmazta volna a földszint és ^ páholy közönsége is. Cs. Bella. És csakugyan megtelt a színház zsúfolásig (még a páholyok is), pedig azt hisz- szük, mindeuki tudta, vagy legalább sejtette, ha nem. akkor meg szükségesnek tartotta, hogy megtudja, mit tár elénk Szomory színművében. Azzal senkisem számolt, (legalább az érdeklődés azt mutatta), hogy a rút, az undoiítóan visszataszító még a realizmus leple alatt sem lehet érdemes arra, hogy művészi élvezet hamis jogcímén ily tüntetőén pártfogásba vegyék. Az élet úgy is tele van botlásokkal, meg kisebb- nagyobb bukásokkal is, minek kell ezeket rikítóan eleven színekkel rajzolva láthatóbbá tenni, minek kell a színpadi hatás mindennemű raffinált eszközével a közönség fülébe kiabálni csak azért, mert nagyon sokan vannak, akik látni akarják s ugyanannyian, akik hallani is akarják. Pedig mindenki ismer Bellákat, kik a fölfelé törtetés lázas küzdelmében már az út elején elesnek, hogy erényük feláldozásával legtöbbször (itt is) hiú, önző, beteges nagyra- vágyásuk kielégítést nyerjen, de itt a Belláknak sokkal „érdekesebb“ típusát látjuk. Ez a Bella a bukás után nem tud felemelkedni, de nem is akar; sülyed tovább élete ocsmány fertőjének fenekéig, ügy indul neki az életnek, mint akit művészi ösztönök, vagy inkább ábrándok hajtanak a csillogó jövő felé, de ez a jövő még az érvényesülés előtt áldozatul kéri tőle eréuyét. Grófi pártfogója oldalán bukik el először, azután meg elbuktatja az az összeg, mit tőle kap (ez is indok). Férjhez megy a tisztesség látszatáért, de valójában csak bosszúból. hogy első szerelmesét megkinozza, no meg azért is, hogy szerencsétlen, együgyüen jólelkű férjét megcsalhassa. De még ez sem minden. Grófjához újra visszatér s mikor ezzel férjének szivét már majdnem összetörte s mikor a gróf feleségül akarja venni, a darab végén a meggyötört férjet kívánja. Közben az erkölcsi pusztulásnak egész skálája, minden jelenete arra való, hogy újabb és újabb vonásokkal rajzolja Bella romlott világát. S ebben a világban csupa erkölcsileg beteg lények élnek; anya, aki leányát megtanítja az élet hazugságaira; a férj egy tehetetlen bábalak, aki feleségét romlottságában is tudja szeretni; a művészet pártfogásának leple alatt csupán érzéki szenvedélyének kielégítését hajhászó gróf; velük együtt s körülöttük egész ledér világ (sajnos, hogy épen a színpad világa), melyben erkölcsileg senyved. pusztul mindenki. Ennek a világnak a hangulatát maga a hősnő fejezi ki legérthetőbben: „Ha az élet úgy indult nekem, hogy egy hervadt bokrétát csapott az arcomba, én talán ócska arany hárfát pengessek hozzá.“ Csakhogy ez még Bellát sem jogosítja fel arra, bogy az örvénylő pusztulásba mindenkit magával sodorjon, kit sorsa — vagy jobban mondva a szerző — útjába dob, hogy elejétől végig, az izzó szenvedélyektől, hazug érzésektől, durva vallomásoktól, oukiuzó gyötrődésektől terhes jeleneteken át, mint romboló démon szerepeljen, hirdetve kíméletlenül: a műveszi pályán való érvényesülés az erkölcsöt, az erényt követeli áldozatául. A közönség pedig tódul a színházba, csak hogy ezt meghallhassa és megláthassa. A darab előadásáról ezúttal csak annyit, hogy Retteghy (Bella) tőle telhetőén diszkrét volt; hűen jellemzett alakot mutatott Niczkyné (Bella anyja). Erős, sót kissé a kellőnél erősebb volt a gróf szerepében Vidor, szánalmat keltő szerepében megindító Doktor s a darabhoz mérten jók a többiek. A cigányprímás. A megszokott operette- motivumokbói szőtt s mégis sokban eredeti, amellett minden izében megkapó, kedves história tele magyarosan cigáuyos meleg érzelmekkel, ezeket hűen kifejező dalokkal s mi a vouzóerőt még fokozza, mindvégig hatásképes zenével. Már maga a mese, bár nem sokat tartalmaz, rokonszenvessé teszi a darabot. A magyar cigány dicsősége, mely elhat a trónokig, azután a szomoiúau zengő hattyúdal; az öregséggel jaró hanyatlás; a részvétlenség, mely arra kényszerit, hogy helyet adjon az ifjú s újabb eszközökkel ható nemzedéknek. Rácz Pali, az öreg prímás, visszavonul fényes emlékeinek megtépett foszlányaival, de azzal a vigasztaló és felemelő érzéssel, hogy helyét fia foglalta el. Mindez körülvéve a párisi mulató nagyúri világ fényes légkörével, megtöltve a cigányhumor kacagtató derűjével, tarkázva népies vonásokkal, méltán rászolgált a meleg érdeklődésre. Most még a játékról. A hatás érdekében legtöbbet az öreg prímás Szalma és Sári lánya Batizfalvy fáradtak odaadó buzgalomhoz méltó sikerrel. Szalma énekének színezésében, beszédében (különösen kiszólásaiban), mozgásában igazi magyaros cigány volt, annak összes allure-jeivel; Batizfalvy a megszokottnál is kedvesebb, bohókásabb s különösen népies (matyó) alakításában rendkívül vonzó (meg kell azonban jegyeznünk, hogy ruhája nem eredeti, no de a matyó viseletben képtelen lett volna oly bájosan táncolni). Sziklai Gaston gróf szerepében, mint máskor is, elsősorban táncával hatott; Pásztor Ferike itt nem érvényesült kellően, bár énekszólója mindig tökéletes volt, de Soltival szokatlannak tetszett az együttese. Az utóbbit ól szólva megbecsüljük igyekezetét, de bizony még sok hiányzik nála játékban, énekben egyaránt. Az epizód alakítások közt jó volt Rátkayé (Esztragon király), Sátorié (Cadeau), Sz, Rajz (Hersilia táncosnő) pedig most is igen szépen táncolt. T, A. Színházi műsor: Május 28. Szerda: A cigányprímás. „ 29. Csütörtök: A farkas. „ 30. Péntek: A farkas. „ 31. Szombat: A gunyva sora. Junius 1. Vasárnap: Cigánybáró. Szerkesztői üzenetek. Box. Névtelenül beküldött cikkeket, verseket egyáltalán nem közlünk. — Falusi idill. Kiszedve áll; legközelebb jön. Mihamarább levél megy. Üdvözlet. — Vidéki levél. A Népmentésre vonatkozó cikkében foglaltakra nézve egyetértünk, de bizonyos irányban kiélezett volta miatt, sajnos, nem közölhetjük. — Többeknek. Beküldött tárcáik bírálatáig s esetleg közléséig szives türelmet kérünk. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. Pályázati hirdetés. Egy nagyobb iparvállalat élelmezési intézete "borpl3n.ee kezelőt keres. — Hosszabb gyakorlattal bíró pincemesterek előnyben részesülnek. — Ajánlatok fizetési igények megjelölésével és okmány-másolatokkal felszerelve R. E. 0. jelige alatt e lap kiadóhivatalához benyújtandók. Eger, 1913. Az érseki líceum könyvnyomdája.
