Eger - hetente kétszer, 1913

1913-05-31 / 44. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre ~ 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -• = intézendők. . : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 44, szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. ----Szombat, május 31. B ecsületbeli és lelkiismereti kérdés. Különös következetlenségek vannak az emberi életben! Ha az előkelő kö­rök valamelyik tagja azt a személyt választja élettársául, kihez a szíve fűzi, de akinek nincsen meg az a szeren­cséje, hogy egyenlőrangú társadalmi szülőktől származott: — akkor ezt a házasságot, mint a család becsülete el­len elkövetett vétséget tekintik. A tár­sadalmi érintkezés megszűnik s az il­letőtől szigorúan elkülönítve és távol tartják magukat azok is, kik legköze- lébb állnak hozzá. Azt mondják ugyanis, hogy ezt megköveteli a család becsülete! Ha az elvetemült gyermek szüleit bántalmazza; ha könnyelmű adósságok, bűnös és erkölcstelen összeköttetések által a szülői becsületet megsérti: az atyai házból kiutasítják, a családi ott­honból száműzik. Addig, mig bűnét meg nem bánta s jóvá nem tette, az atyai ház küszöbét át nem lépheti, mert igy követeli ezt a család becsülete! Támadja meg valamely idegen rá­galmazás, vagy rosszakaratú híresztelés által akármelvik tiszteletreméltó család V jó hírnevét; dolgozzék alattomban a család jóléte ellen; törjön annak rom­lására: senkinek sem fog feltűnni, ha az ilyen embertől vonakodnak a család tagjai s ártalmatlanná tenni töreksze­nek. Elvégre is igy kívánja ezt a csa­lád becsülete! A család becsülete fenséges és szent tulajdon, melyet féltékenyen őriz min­den becsületes és művelt ember. Jaj annak, aki közelébe mer férkőzni! Ne­künk, magyaroknak különösen szent volt a családi érzés. A családot, a csa­ládi vagyont, a családi becsületet tá­madók súlyosan bűnhődtek s magyar becsületkérdés — népszerű törvény volt a család szentségének védelme. Nekünk, katolikusoknak is van egy közös vallásos családunk: a katolikus egyház. Büszkék vagyunk isteni erede­tére ; büszkék vagyunk tanításának szep­lőtelen tisztaságára; büszkék vagyunk hierarchiájának zárt egységére. Nagy családot képezünk egyesítve a közös hit, az összetartó szeretet köteléke és az egy egyházfőhöz való ragaszkodás által. Vannak közös érdekeink: a lélek és az örökkévalóság; a legszebb, legmaga­sabb, legszentebb és legfenségesebb ér­dek. Családi javaink: a hit tisztasága és sérthetetlensége, az erkölcsök érin­tetlensége, a művelődés szabadsága, a szeretet bensősége és ereje, az Istentől alapított tekintély értéke. Aki tőlünk el akarja rabolni e javainkat, az ellen­ségünk. Becsületkérdés: családi javaink megmentése, megóvása. És ha jön az ellenség, mely val­lásos családunkat gúnyolja-gáncsolja, családi becsületünket sárba tiporja, csa­ládi kincseinket megrabolja, hitünket bemoeskolja, erkölcsünket aláássa, val­lásgyakorlatunk szabadságát megköti, békénket zavarja és az Isten-akarta te­kintélyt minden alkalommal kicsinyíti: hozsanával kell-e fogadnunk őt, meg kell-e hunyászkodnunk előtte, vagy házunk ajtaját mutassuk-e neki, távo­zásra szólítva fel őt? Azt hiszem, ez utóbbit követeli a család becsülete! r Es mégis nagyon sok katolikus nyugodtan nézi az ellenség garázdál­kodását, aláveti magát ellensége min­den akaratának s még maga fizeti meg ellensége gonosz munkáját! Meg­történhetik ez? Sajnos, — ez szomorú tény, — de megtörténik. Nincs száma a lapoknak, újságok­nak és folyóiratoknak, amelyek évről- évre mindent ignorálnak, vagy állan­dóan lekritizálnak, ami katolikus; nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy a katolikus tanításokkal szembe ne szánjanak, a katolikus intézkedéseket és intézményeket gúnyolják s igy a katolikus családi javakat megkárosít­ják. Mégis e lapokat évről-évre olvas­sák, drága pénzzel megfizetik, — elő­fizetéseikkel és hirdetéseikkel támogat­ják, emelik a katolikusok. Sok előkelő­nek és vezetőnek tartott magyar új­ságot ismerünk, amely a katolicizmus elleni gyülölség tekintetében nem hagy semmi kívánni valót; — sok folyó­iratot, amely a vallási kérdéseket egye­nesen katolikusellenes és sokszor ke­resztényellenes szempontból tárgyalja. És ezeket az újságokat és folyóirato­kat a katolikusok ezrei járatják, ol­vassák. Belépünk egy családhoz és cso- } dálkozva látjuk az asztalon az előbb említett újságok egyikét. Elpirúl a sze­rény háziasszony s már készen is áll a kifogásokkal: Oh bocsánat . . . nem tehetek róla... az uramnak kötelessége ezt az újságot hordatni ... a hirde­tések ... a hírek ... a halálesetek ... mi csak épen a legszükségesebbet olvassuk belőle ... a gyerekek kezébe nem kerülhet . . . stb. stb.! Micsoda naiv együgyüség! S még mondja valaki, hogy a ka­tolikus jámborság nem a legnagyobb? Hol van az a szabadgondolkozó, az a szabadkőműves, az a szabadelvű em­ber, akinél a szabadelvüség odáig ter­jed, hogy legalább egy katolikus új­ságot rendesen olvasson, vagy egy ka­tolikus újságra előfizessen? Hol ma­radt a katolikus család tisztelete, be­csülete? Nem becsületbeli kötelességük-e a katolikusoknak az, hogy erről az útról letérjenek s ezeknek az állapo­toknak megváltoztatására törekedjenek? Vagy talán ez nem lelkiismereti kérdés ? Az irányító körök mindinkább be­látják az utolsó évtizedekben, hogy a nyilvános erkölcstelenség nemzeti szé­gyen és kár; az erkölcstelen lapok és képek halálos mérget terjesztenek, ami­nek ezren és ezren esnek áldozatúl. Védelmi eszközöket keressünk!? Nem találhatunk jobbat és megfelelőbbet az egyesek lelkiismeretének erősítésénél, a nyilvános öntudat emelésénél. Ha az egyén és a köz öntudata értékes lesz és erkölcsösségében mély jelentőségű, a javulás bekövetkezik e tarthatatlan állapotokban. Kérdezzük: a vallás nem épen leg­szentebb javunk? Nem esztelen köny- nyelmüség vagy lelkiismeretlenség-e a vallást szándékosan és alaptalanúl a legnagyobb veszélynek kitenni? Vagy nem örvénylő veszély-e az ily lapok­nak olvasása, a vallás legnagyobb java ellen? Aki ezekben kételkedik, annak hinnie kell a tényekben, megfigyelései­ben és tapasztalataiban! Pszichológiai folyamat, hogy olvas­mányainak minden emberre nagy ha­tása van. Az olvasás következtében maguktól képződnek gondolatok, képzet- csoportok, kedélyállapotok, hangulatok, akaratirányítások, életfelfogások, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom