Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-07 / 37. szám
4 EGER, (37. sz.) 1913. május 7. Színház. A mumus. Elég csekély érdeklődés mellett folyt le pénteken a Paul Gavault darabja: ,,A mumus," bár úgy a szereplők, mint a naiv, de finom humorral teljes vígjáték több nézőt érdemeltek volna. Nem mintha irodalmilag valami értékes alkotásról volna szó, de úgy látszik, a szerző sem akarta darabját azzá tenni, csak a modern családi életből rajzol igen szellemes, folytonos derültséget keltő helyzetekkel megrakott idilli képet, melynek keretén belül a szereplők mind természetes, bájos elevenséggel mozognak. A gazdagságával élni nem tudó, könyelmű, de jószivű s még jobb kedvű Du- vernet papa a család feje; hozzá egészen illő, az élet komolyabb oldalát vajmi keveset ismerő, de megismerni nem is igen hajlandó, csak szórakozni vágyó, kacagó feleség; a naiv, ártatlan, szüleinek érdekében még szerelméről is lemondani kész Lili, az ifjabbik leány s még két epizódalak, a költekező, semmittevő fiú, Henry, a család érdekeit szivén viselő keresztapa, Cherance, képezik a vidám családot, mely felett naiv komolyságával, józanabb gondolkodásával és szeretetböl fakadó erélyességével az idősebb leány, Francoise akar uralkodni, de csak ijesztgetni tudja őket, mint egy „mumus“, azért mindenre kész, még arra is, hogy húga boldogságáért a magáét feláldozza a gazdag, de öreg La Perliére-nek. Ügyességével sikerül azonban a bonyodalmat megoldani, megszeretteti magát az öreg pénzarisztokratával csak azért, hogy húgát megszabadítsa s a fiatal, nyelvhibájával is kedves Napoleon Couture-vel egyesítse. A döntő lépés előtt azonban érzelmeit eltitkolni nem tudó őszinteségével neki is sikerül szabadulni s habár nem akart senkit sem szeretni, mert nem tudott, szivét követve, kezét az ifjú és szorgalmas mérnöknek, Gerard Fauville-nek nyújtja. A szülőknek igy is jó. Jóízű kacagással veszik tudomásul a nem várt fordulatot s habár most az egyszer a szerencse a pénzt illetőleg cserbenhagyta Duvernet papát, azért a darab végén mindenki elégedett s boldogan mosolyog. Ami a játékot illeti, ezúttal általánosságban illetékes az elismerés. Igaz, hogy már maga a darab is magával hozta ezt, hisz az egész könnyű társalgás, minden mélyebb, nehezebben érvényesíthető érzelmi motívum nélkül, de annál több bensőséggel, kedvvel, humorral. Ki kell emelnünk a főbb szerepekben Harsányi Hargitot (Francoise) „fésületlenül“ is bájos alakításával, naiv kedvességével Császár Kamillát (Lili), a folyvást derült hangulatot keltő Lászlót (Duvernet), ideáljához méltóan vonzódó Sziklait (Couture), az önzetlen, lemondásra mindig kész La Perliére szerepében Doktort. A kisebb szerepekben jók voltak Cserényi Adél, Rogoz, Dózsa s a többiek. A közönség az egész estét derült hangulatban töltötte el és szívesen tapsolt a szereplőknek. Vetélytárs. Szombaton elég nagyszámú közönség előtt folyt le a „Vetélytárs“ Kiste- maeckers és Délard társadalmi színmüve Huszár Imre fordításában, Palágyi szereplésével művészivé avatott előadásban. Tulajdonképen csak róla s a két vetélytársnőről, a szobrász Brizeux André-nak (Palágyi) Jane (Harsányi) nevű feleségéről s rokonukról, később a körülmények hatása alatt a férj szeretőjévé átalakuló De Hor- tagnes Simone-ról (Retteghy) kellene szólanunk, mert ők játsszák a darabot. A többi szereplő csak epizódalak ; kiegészítője annak a nem épen tiszta levegőjű milieu-nek, melyben az ártatlan lelkű Simone nagyon is mélyre sülyed. A darab négy felvonása közül az első el is maradhatott volna, hosszas és a közönséget vajmi keveset érdeklő, sőt közömbösen érintő dialógjaival együtt, a cselekvény, — mely a negyedik felvonásban erkölcsileg kielégítő megoldást nyer legalább látszólag, — csak a második felvonással indul meg. Itt már Andre nagy átalakuláson megy keresztül; szinte észrevétlenül kezd elhidegülni hitvesétől, kinek pedig hírnevével együtt mindenét köszöni s engedi át magát szive örvénylő szenvedélyének, mely a hitvesi hűség megtörésére vezeti. Jane nem tudja őt visszatartani, szenved miatta kimondhatatlanul, de minthogy a más boldogságának romjain felépített boldogság nem lehet állandó és igaz, André bűnhődése nem sokáig késik. Gyermekét elveszti s ezzel a Simone-hoz fűződő kapocs is lazul, sőt a feleségével való végső találkozásnál megszakad. Yisszakivánkozik műtermébe, igazi otthonába, de most már késő. A megcsalt Jane-t hidegen hagyja az előtte térden könyörgő bűnbánó férj, összetört lélekkel kijelenti, hogy szivében az iránta érzett mélységes szerelemből nem maradt más, csak az emlékezés. Útjaik szétválnak, mindketten keresni indulnak azt, ami rájuk nézve elveszett. A lélekbe markoló jelenetekben gazdag, de egyébként nem valami értékes darab hatását elsősorban Palágyi játékához fűzhetjük ; kezdettől végig az volt, akinek megszoktuk : az érzelmek igen finom visszaadója; hozzá méltó volt a hitvese, Jane, szerepében Harsányi Margit. A tomboló szenvedélyességtől aléi-k megtöréséig a hütlenül elhagyott hitves jellemének minden vonását tökéletesen adta vissza. Inén hatásos volt s a drámai erőt visszatükröztető Retteghy Margit alakítása Simone szerepében. Ok hárman együtt igazán méltók voltak arra a meleg rokonszenvre, mely a nézők részéről megnyilatkozott. A többi szereplőnek nem sok dolga akadt, de még kisebb szerepükben is hatásosak s jók voltak László (Pontecroyx) Doktor (De Mor- tagnes) s valamennyien, kik az összjáték sikerén fáradoztak. Éva. Vasárnap délután a múlt idényről ismert „Leányvásár“ ment délutáni közönség előtt is gondos előadásban, este pedig a Lehár zenéje vonzott zsúfolt házat Willner és Bo- dánszky 3 felvonásos operette-jéhez. S igazán csak a zenét, s az ehhez méltó éneket, no meg Pipszinek és Évának virtuóz táncát Dagobert- tel és Oktávval, végezetül a fényes kiállítást illette az egész estén meleg hangulatban levő közönségnek minduntalan felvibarzó tapsai Magáról a darabról, annak meséjéről, nem igen sokat lehet mondanunk. Tartalmában a modern operette-k átlagánál semmivel sem nyújt értékesebbet. A gyárnak egyszerű munkáslányát, a kedvenc Évát {Pásztor Ferike) az előkelő, pezsgőillatú légkörnek ragyogó pompája elvarázsolja, ő is férj után vágyódik (mit belépő dalában oly elragadóan fejez ki). Az új gyár- tulajdonosnak Flaubertnek (Szalma) hálójába kerül, aki könnyüvérű társaságával elragadja. De mikor már majdnem hajt a könyelműségé- ben is rendkívül vonzó és bájos Pipszinek (Ba- tizfalvy Elza) csábításaira, komoly szerelmével elébe áll Flaubert, s megrontójából megmen- tője lesz. Ami a játékot illeti, arról valóban csak elismeréssel szólhatunk. Batizfalvy Elza igazán elemében volt, pajzán, bohókás; táncával elragadó, énekében is kedves. Pásztor Ferike mindvégig bájos alakításával, tökéletes, tisztán csengő dalaival, (különösen ki kell emelnünk a „Bús éjjeli lámpa dereng“ ... és a „Mi van ma“ . . . kezdetű dalokat, melyeknek művészi előadását nem győzte a közönség tapssal honorálni). Itt meg kell jegyeznünk, hogy néhol a zenekar kevesebb erővel játszhatott volna. Énekéhez hasonló hatást ért el táncaival, melyek közül az utolsóhoz a közönség elragadtatásában maga is tapsolta az ütemet. Szalmáról és Sziklairól (Milletleur) ezúttal is csak elismeréssel szólhatunk ; az előbbinek éneke, az utóbbinak tánca volt a sok tapsra érdemes. Végezetül dicsérnünk kell az összjátékot s ezért pedig Rátkayt, kinek rendezése nagy mértékben hozzájárult a teljes sikerhez. Hétfőn este megismételték „Évát“ hasonló jó előadásban, bár nem zsúfolt, még csak nem is telt ház előtt. T. A. Műsor: Május 7. Szerda: Az ostrom. „ 8. Csütörtök: A miniszterelnök. „ 9. Péntek : Limonádé ezredes. „ 10. Szombat: Ábrahám a menyországban. „ 11. Vasárnap: Ábrahám a menyországban. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. Eger, 1913. A? érseki líceum könyvnyomdája. EGRI ÉRSEKI LYCEÜMI KŐ- ÉS KÖNYVNYOMDA = Nyomtatványok, = u. m.: lakodalmi és mulatsági meghívók, körlevelek, falragaszok, árjegyzékek, zárszámadások, bármily terjedelmű müvek, rovatos nyomtatványok, levélpapír és borítékok, cim- kártyák, számlák, gyászjelentések, névjegyek és bármily természetű egyszerű és több színben nyomandó munkák, a legcsinosabb kivitelben és jutányos árak mellett elvállaltalak EGYHÁZI ÉS IPARTESTÜLETI NYOMTATVÁNYOK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON VANNAK. — VIDÉKI MEGRENDELÉSEK A LEGPONTOSABBAN ESZKÖZÖLTETNEK.
