Eger - hetente kétszer, 1913

1913-03-28 / 25-26. szám

4 EGER. (25—26. sz.) 1913. március 28. Fakadó rügyek. (Riport a szántóföldről, szőlőből és temetőből.) Föltámadás magasztos ünnepén a langyos márciusi szellő és az aranyos sugárkévékben reánk özönlő napfény teljes pompájában meg­hozta a viruló tavaszt. A város poros aszfaltjain kivirultak a vi­lágos színekben pompázó tavaszi toalettek és az eltűnt télikabátok, boák és muffok a leg­nyomatékosabban bizonyították, hogy a kalen- dáriumi hivatalos tavasszal egyidőben bekö­szöntött a természetet uj életre hivó valóságos, szépséges kikelet. (A hármas ünnep után be­állott esőzés persze ismét fölparancsolta a járó-kelőkre az átmeneti kabátok szürkeségét!) A varázslatos ünnepi hangulatban utam az Isten templomából a szabad természet tem­plomába vitt. Megnéztem a határt: az ébredő természet, a zsendülő élet lélekölelő, szívvidámító gazdag kincsesházát, amelyben a fakadó rügyekkel együtt duzzad vágyteljes bimbóvá az ember reménysége. A szántóföldek között néhány ünneplő ru­hába öltözött gazdával találkoztam. A barázda szélén a vetést nézték. És beszélgettek. — Ami mag az ősszel a földbe került, szépen ki is kelt. — Hála’ Istennek, a búzák szépen zöldéi­nek. Nem ártott meg nekik a fagy. — Pedig a vetés sokáig állt hótakaró nélkül és a tavaszi száraz fagyoktól félteni lehetett. — Hát egy kicsit meg is sínylette itt-ott a vetés a száraz fagyokat, hanem hát a föl- fagyás olyan csekély, hogy inkább borona kell az őszivetésnek, mint a henger. — A tavaszi vetés még szebb lesz az őszinél 1 . .. — Az már igaz. A márciusi por aranyat ér, mondják az öregek; és csakugyan, az őszi szántás után most olyan jó munka esik a föl­dön a tavaszi vetemények alá, aminő jó mun­kát már régen nem végezhettünk. — Irigylik is ezt a jó munkát azok, akik az ősszel, vagy a télen nem tudtak szántani a sok esőtől. Mert most azok a szerencsések, akik idejében elvégezhették a szántást a ta­vasziak alá. . . . Harangszó hangzott a város felől. A gazdák elhallgattak. Levették kalapjaikat és föltekintettek az égre. Bő termésért fohászkod­tak az egek Urához, akinek áldott kezében van a mi mindennapi kenyerünk 1 . .. A szőlők közé kerültem, ahol szintén meg­látszik a tavasz lehelete. Az ünnepek előtt az egész vonalon megindult a munka: hernyózás, fák tisztogatása, trágyázás, planírozás, pótlás, buktatás, nyitás. Egyik tekintélyes szőlősgaz­dánkkal találkoztam. Az arcán a megelégedés mosolya ömlött el, amidőn a jó időjárást emle­gettem; hanem azért panaszkodott. — Szép idő, jó idő; igaz. Csakhogy kell is már ez a jó idő. Tudja-e, különben hogyne tudná, hogy a múlt év augusztus havában kez­dődött esős idő egészen január hó végéig tar­tott. Ekkor azután száraz, február hó közepé­től pedig igen hideg időjárás következett, amely csak március hó hatodikától vált enyhébbre. November 3-tól, tehát az egész tél folyamán, 115 napon keresztül mindig fagyott és a föld­fagya február végén már 35—40 centiméter mélységig hatolt lefelé. Ez a késői hideg a tavaszi munkát igen hátravetette. Csak az a hasznunk van belőle, hogy a földet porhanyóssá tette és így könnyű a megmunkálása. Dolgozunk is erősen, csak éppen a metszéssel várunk még, mert a tavalyi április 14-iki fagy még élénk emlékezetünkben van és óvatossá teszi az em­bert a körüli metszéstől. — Van-e kilátás jó termésre? — Van. A mostani száraz és kezdetén hi­deg március az egész gazdasági vonalon jó esztendőre enged következtetni. A szőlők, már amennyire az eddigi nyitásokból látni lehet, eléggé jól teleltek ki. — És a napszám? — Még most tűrhető. A falusiak 2 K 40 fillért kapnak, az egriek napszám-bére 2 K 40 fillér és 2 K 80 fillér között váltakozik, mert a szőlősgazdák közül, az éjjeli fagyok miatt, még sokan tartózkodnak a nyitástól és így nem egyszerre kell a munkás kéz. Eszerint a szőlőkkel is rendben van a dolog. Délre járt az idő, ahogy a Kisasszony­temető elé értem. Határjárásból jövet, elmen­tem a legnagyobb határjáró, néhai jó Türk Frigyes sírjához. Atyamesterem volt ő a határ­járásban : ő tanított meg a szemlélt dolgok között látni; ő tanított meg a látottakból sze­retni. Az ő nagy lelkén át szeretem én Egert. A fülemben cseug még most is az ő tanítása (egy határjárásunk alkalmával szólt így hoz­zám:) „Barátom, szeresd ezt a várost, mert megérdemli. Ha úgy hozza magával a sors, hogy a könyörtelen kritika vesszejét kellene suhogtatnod fölötte, ezt is csak azért tedd, hogy a város javát munkáld, s népének jólétét mozdítsd elő! . ..“ És ennek a nagy léleknek a sírja még jeltelen! Két éve fekszik a Kisasszony-temetőben, a kápolnától észak-nyugatnak, a negyedik sor­ban, nem messzire benső barátjának, Kandra Habosnak nyugvóhelyétől. A sírja eléggé gondo­zott. Kegyeletes kezek télizöldből keresztet és köréje néhány szál repkényt ültettek a keretbe szorított hantok fölé. Hanem a nevét, az ő sok­szorosan áldott nevét nem hirdeti semmi. A sírhalom fejénél fehér márvány síremlék áll. Még ő emeltette életében a sírban nyugvó szeretteinek. Ez van rá vésve: Itt piheni élete fáradalmait egy jó anya Istenben boldogult Türk Jánosnó született Brosch Karolina. Szül. 1818. január 29. Meghalt 1903. január 24. Vele együtt nyugsza­nak a feltámadás vigasztaló hi­tében gyermekei: Rudolf (1857. szept. 2. — 1883. szept. 16.) Vilmos (1861. mái. 22. — 1865. márc. 31.) Türk Szilárd nyug. ítélő­táblái bíró, a vaskoronarend lo­vagja (1845—1909. junius 24.) Az ö. v. f. ni Most már ő is ott pihen 1911. április 11 óta. És ezt nem jelzi irásl . . . Barátai és tisztelői egy könyvet adtak ki munkáiból, amelynek jövedelmét Türk Frigyes síremlékére szánták. Hát ez a könyv annyit sem jövedelmezne, hogy Türk Frigyes neve legalább a régi keresztre fölkerüljön ? Nem ezt érdemli Eger közönségétől! —szky. A hét. Érettségizett iparos. Herbst Gyula, tordai ék­szerész és órás segédi éveinek során tette le az érettségit és pedig a világért sem avval a szándékkal, hogy otthagyja a mesterségét. Herbst — mint ő maga mondja — olyan iparos akar lenni, akinek szakképzettségén kivül tisz­tes műveltsége is van. Bizony szép példa lehet ez ifjúságunknak, amely húzódozik a jól jövedelmező ipari és kereskedői pályától, hanem ehelyett, mint la- teiner, egész életét a fizetésrendezés kivereke­désével, nyomorúságban tölti el. * Kisvárosi detektívek. Hogy Eger város is ka­pott a rendőrségére 10 ezer koronát, most kénytelen lesz két detektívet, alkalmazni. Ezek a „titkos rendőrök“ arról lesznek majd nevezetesek, amiről minden kisebb város detektivje, t. i. hogy mindenki ismeri majd őket, mint Dunanan apót és fiát, jóllehet a mi detektivjeink háfán nem lesz ott a — nevük. Olyan titkos rendőrök lesznek ezek, mint amilyen „hadititoku volt az, amelyet négy dél­vidéki újság közölt s melyért a hadvezetőség pörbe akarta őket fogatni. Azt Írták meg ugyanis, hogy Újvidék város képviselőtestülete egyik rendes gyűlésében négy hold földet en­gedett át katonai célokra. Risum teneatis, ... az általánosan ismert „titkos“ rendőrökről esvén szó?! * Őntözködö versek. A kultúra terjedésének ki­egyenlítő hatása miuden téren jobban és jobban érezhető. Ezért fogynak, vagy gyengülnek a népszokások. Az önrözködés sem foglalja már úgy le husvét másodnapját, mint ezelőtt. Mind­jobban gyérülnek az öntözködők, akik a mű­veltebb osztálynál ma már csak a gyermekek és ifjak köréből kerülnek ki. Az élet poézisének fogyásánál jól esik ol­vasni egy pár öntözködő verset, amelyek a jó székelyek földén divatosak s amelyek boldog gyermek-korunkra emlékeztetnek. íme, egy pár jóízű rigmus: E háznak: kis kertjében Van egy rózsát8. Rózsás kertben neveli A jó Teremtß Vizet öntök a tövére, Szálljon áldás a fejére, Az Istentől azt kérem ; Piroä tojás a bérem. Itt van a szép husvét, Nyílik a kis virág. Köszönt a pacsirta. Nekünk áll a világ! Rózsavízzel áldás Szálljon a fejedre! A szép piros tojás Hulljon a zsebembe! Feltámadás szent ünnepén, Mikor minden újul, Régi, ősi szokás szerint Ide jöttem újból. Mert hallottam, hogy e háznak Van egy virágszála, Hogy soha el ne hervadjon: Megöntözöm már ma! Rózsa, rózsa, friss rózsavíz, Mintha égből hullna! Merre járok, mindenfelé Szagos lesz az utca. Gyertek elő, kis leányok, Ibolya-virágok, Rózsa eső harmatozzon, Hulladozzon rátok ! Mosolyogjon a szemetek, Orcátok viruljon, Piros tojás, hímes tojás A zsebembe hulljon ! * A korai husvétrói, egy régi közmondás azt tartja, hogy bő termésű esztendő lesz, ha a husvét korán esik. Ha ez igaz, akkor az idén fölötte gazdag év köszönt az emberiségre, mert olyan korán volt a husvét, hogy koráb­ban már kívánni sem lehet. Eddig legkorábban március huszonkette­dikére esett. A mai emberek közt azonban aligha akad olyan, aki olyankor ünnepelhette

Next

/
Oldalképek
Tartalom