Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-28 / 25-26. szám
4 EGER. (25—26. sz.) 1913. március 28. Fakadó rügyek. (Riport a szántóföldről, szőlőből és temetőből.) Föltámadás magasztos ünnepén a langyos márciusi szellő és az aranyos sugárkévékben reánk özönlő napfény teljes pompájában meghozta a viruló tavaszt. A város poros aszfaltjain kivirultak a világos színekben pompázó tavaszi toalettek és az eltűnt télikabátok, boák és muffok a legnyomatékosabban bizonyították, hogy a kalen- dáriumi hivatalos tavasszal egyidőben beköszöntött a természetet uj életre hivó valóságos, szépséges kikelet. (A hármas ünnep után beállott esőzés persze ismét fölparancsolta a járó-kelőkre az átmeneti kabátok szürkeségét!) A varázslatos ünnepi hangulatban utam az Isten templomából a szabad természet templomába vitt. Megnéztem a határt: az ébredő természet, a zsendülő élet lélekölelő, szívvidámító gazdag kincsesházát, amelyben a fakadó rügyekkel együtt duzzad vágyteljes bimbóvá az ember reménysége. A szántóföldek között néhány ünneplő ruhába öltözött gazdával találkoztam. A barázda szélén a vetést nézték. És beszélgettek. — Ami mag az ősszel a földbe került, szépen ki is kelt. — Hála’ Istennek, a búzák szépen zöldéinek. Nem ártott meg nekik a fagy. — Pedig a vetés sokáig állt hótakaró nélkül és a tavaszi száraz fagyoktól félteni lehetett. — Hát egy kicsit meg is sínylette itt-ott a vetés a száraz fagyokat, hanem hát a föl- fagyás olyan csekély, hogy inkább borona kell az őszivetésnek, mint a henger. — A tavaszi vetés még szebb lesz az őszinél 1 . .. — Az már igaz. A márciusi por aranyat ér, mondják az öregek; és csakugyan, az őszi szántás után most olyan jó munka esik a földön a tavaszi vetemények alá, aminő jó munkát már régen nem végezhettünk. — Irigylik is ezt a jó munkát azok, akik az ősszel, vagy a télen nem tudtak szántani a sok esőtől. Mert most azok a szerencsések, akik idejében elvégezhették a szántást a tavasziak alá. . . . Harangszó hangzott a város felől. A gazdák elhallgattak. Levették kalapjaikat és föltekintettek az égre. Bő termésért fohászkodtak az egek Urához, akinek áldott kezében van a mi mindennapi kenyerünk 1 . .. A szőlők közé kerültem, ahol szintén meglátszik a tavasz lehelete. Az ünnepek előtt az egész vonalon megindult a munka: hernyózás, fák tisztogatása, trágyázás, planírozás, pótlás, buktatás, nyitás. Egyik tekintélyes szőlősgazdánkkal találkoztam. Az arcán a megelégedés mosolya ömlött el, amidőn a jó időjárást emlegettem; hanem azért panaszkodott. — Szép idő, jó idő; igaz. Csakhogy kell is már ez a jó idő. Tudja-e, különben hogyne tudná, hogy a múlt év augusztus havában kezdődött esős idő egészen január hó végéig tartott. Ekkor azután száraz, február hó közepétől pedig igen hideg időjárás következett, amely csak március hó hatodikától vált enyhébbre. November 3-tól, tehát az egész tél folyamán, 115 napon keresztül mindig fagyott és a földfagya február végén már 35—40 centiméter mélységig hatolt lefelé. Ez a késői hideg a tavaszi munkát igen hátravetette. Csak az a hasznunk van belőle, hogy a földet porhanyóssá tette és így könnyű a megmunkálása. Dolgozunk is erősen, csak éppen a metszéssel várunk még, mert a tavalyi április 14-iki fagy még élénk emlékezetünkben van és óvatossá teszi az embert a körüli metszéstől. — Van-e kilátás jó termésre? — Van. A mostani száraz és kezdetén hideg március az egész gazdasági vonalon jó esztendőre enged következtetni. A szőlők, már amennyire az eddigi nyitásokból látni lehet, eléggé jól teleltek ki. — És a napszám? — Még most tűrhető. A falusiak 2 K 40 fillért kapnak, az egriek napszám-bére 2 K 40 fillér és 2 K 80 fillér között váltakozik, mert a szőlősgazdák közül, az éjjeli fagyok miatt, még sokan tartózkodnak a nyitástól és így nem egyszerre kell a munkás kéz. Eszerint a szőlőkkel is rendben van a dolog. Délre járt az idő, ahogy a Kisasszonytemető elé értem. Határjárásból jövet, elmentem a legnagyobb határjáró, néhai jó Türk Frigyes sírjához. Atyamesterem volt ő a határjárásban : ő tanított meg a szemlélt dolgok között látni; ő tanított meg a látottakból szeretni. Az ő nagy lelkén át szeretem én Egert. A fülemben cseug még most is az ő tanítása (egy határjárásunk alkalmával szólt így hozzám:) „Barátom, szeresd ezt a várost, mert megérdemli. Ha úgy hozza magával a sors, hogy a könyörtelen kritika vesszejét kellene suhogtatnod fölötte, ezt is csak azért tedd, hogy a város javát munkáld, s népének jólétét mozdítsd elő! . ..“ És ennek a nagy léleknek a sírja még jeltelen! Két éve fekszik a Kisasszony-temetőben, a kápolnától észak-nyugatnak, a negyedik sorban, nem messzire benső barátjának, Kandra Habosnak nyugvóhelyétől. A sírja eléggé gondozott. Kegyeletes kezek télizöldből keresztet és köréje néhány szál repkényt ültettek a keretbe szorított hantok fölé. Hanem a nevét, az ő sokszorosan áldott nevét nem hirdeti semmi. A sírhalom fejénél fehér márvány síremlék áll. Még ő emeltette életében a sírban nyugvó szeretteinek. Ez van rá vésve: Itt piheni élete fáradalmait egy jó anya Istenben boldogult Türk Jánosnó született Brosch Karolina. Szül. 1818. január 29. Meghalt 1903. január 24. Vele együtt nyugszanak a feltámadás vigasztaló hitében gyermekei: Rudolf (1857. szept. 2. — 1883. szept. 16.) Vilmos (1861. mái. 22. — 1865. márc. 31.) Türk Szilárd nyug. ítélőtáblái bíró, a vaskoronarend lovagja (1845—1909. junius 24.) Az ö. v. f. ni Most már ő is ott pihen 1911. április 11 óta. És ezt nem jelzi irásl . . . Barátai és tisztelői egy könyvet adtak ki munkáiból, amelynek jövedelmét Türk Frigyes síremlékére szánták. Hát ez a könyv annyit sem jövedelmezne, hogy Türk Frigyes neve legalább a régi keresztre fölkerüljön ? Nem ezt érdemli Eger közönségétől! —szky. A hét. Érettségizett iparos. Herbst Gyula, tordai ékszerész és órás segédi éveinek során tette le az érettségit és pedig a világért sem avval a szándékkal, hogy otthagyja a mesterségét. Herbst — mint ő maga mondja — olyan iparos akar lenni, akinek szakképzettségén kivül tisztes műveltsége is van. Bizony szép példa lehet ez ifjúságunknak, amely húzódozik a jól jövedelmező ipari és kereskedői pályától, hanem ehelyett, mint la- teiner, egész életét a fizetésrendezés kiverekedésével, nyomorúságban tölti el. * Kisvárosi detektívek. Hogy Eger város is kapott a rendőrségére 10 ezer koronát, most kénytelen lesz két detektívet, alkalmazni. Ezek a „titkos rendőrök“ arról lesznek majd nevezetesek, amiről minden kisebb város detektivje, t. i. hogy mindenki ismeri majd őket, mint Dunanan apót és fiát, jóllehet a mi detektivjeink háfán nem lesz ott a — nevük. Olyan titkos rendőrök lesznek ezek, mint amilyen „hadititoku volt az, amelyet négy délvidéki újság közölt s melyért a hadvezetőség pörbe akarta őket fogatni. Azt Írták meg ugyanis, hogy Újvidék város képviselőtestülete egyik rendes gyűlésében négy hold földet engedett át katonai célokra. Risum teneatis, ... az általánosan ismert „titkos“ rendőrökről esvén szó?! * Őntözködö versek. A kultúra terjedésének kiegyenlítő hatása miuden téren jobban és jobban érezhető. Ezért fogynak, vagy gyengülnek a népszokások. Az önrözködés sem foglalja már úgy le husvét másodnapját, mint ezelőtt. Mindjobban gyérülnek az öntözködők, akik a műveltebb osztálynál ma már csak a gyermekek és ifjak köréből kerülnek ki. Az élet poézisének fogyásánál jól esik olvasni egy pár öntözködő verset, amelyek a jó székelyek földén divatosak s amelyek boldog gyermek-korunkra emlékeztetnek. íme, egy pár jóízű rigmus: E háznak: kis kertjében Van egy rózsát8. Rózsás kertben neveli A jó Teremtß Vizet öntök a tövére, Szálljon áldás a fejére, Az Istentől azt kérem ; Piroä tojás a bérem. Itt van a szép husvét, Nyílik a kis virág. Köszönt a pacsirta. Nekünk áll a világ! Rózsavízzel áldás Szálljon a fejedre! A szép piros tojás Hulljon a zsebembe! Feltámadás szent ünnepén, Mikor minden újul, Régi, ősi szokás szerint Ide jöttem újból. Mert hallottam, hogy e háznak Van egy virágszála, Hogy soha el ne hervadjon: Megöntözöm már ma! Rózsa, rózsa, friss rózsavíz, Mintha égből hullna! Merre járok, mindenfelé Szagos lesz az utca. Gyertek elő, kis leányok, Ibolya-virágok, Rózsa eső harmatozzon, Hulladozzon rátok ! Mosolyogjon a szemetek, Orcátok viruljon, Piros tojás, hímes tojás A zsebembe hulljon ! * A korai husvétrói, egy régi közmondás azt tartja, hogy bő termésű esztendő lesz, ha a husvét korán esik. Ha ez igaz, akkor az idén fölötte gazdag év köszönt az emberiségre, mert olyan korán volt a husvét, hogy korábban már kívánni sem lehet. Eddig legkorábban március huszonkettedikére esett. A mai emberek közt azonban aligha akad olyan, aki olyankor ünnepelhette
