Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-22 / 24. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - = intézendők. -------- ■ : K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 24. szám. ------ XXXYI. ÉVFOLYAM. —Szombat, március 22. H usvét. A Golgotán végbement gyötrelmes kínhalált a dicsőséges föltámadás követte. A világ Megváltóját megölték, isteni ereje azonban győzedelmeskedett az emberiség közös sorsa, a halál fölött, mert halottaiból föltámadott. Ezt ünnepli a kereszténység husvét szent ünnepén. A fönséges isteni-tragédia tulajdonképpen maga a megváltás. Krisztus halálával és föltámadásával azok az eszmék magasztosultak föl, amelyek az. emberiség üdvösségére szolgálnak. Mert az élet mérhetetlen térségein, ahol uttalan sivatagok terjeszkednek és viharverte óceánok hullámzanak az ember körül, Krisztus tanítása az a mért- földjelző-oszlop, amely az emberiség haladásának az irányt mutatja, és az a világító-torony, amely vezérlő-fényt sugároz a tévelyeknek és hibáknak éjjelében vergcdők megmentésére. Az idők folyamatán száz meg száz próféta támadt, akik Krisztus világossága helyett más szövétneket próbáltak (és próbálnak most is) gyújtani az emberiség számára. Elnevezték ezt «örök anyag»-nak, «evolúció »-nak, «világlé- lek»-nek és más egyébnek, amely az embert feljebb és feljebb viszi a tökéletesedés meredek ösvényén, a nagy emberihez, a kulturfejlődésnek arra a fokára, amelyen Nietzsche az «Übermensch »-et, az emberfelettit, Stirner a tökéletes «En»-t, az önmagában és önmagának elégséges, a vallásnak, társadalmi szokásoknak és erkölcsöknek bilincseit önmagáról lerázó embert kereste. Hiú törekvés. Az evangélium igazságaival nem vetélykedhetnek a rideg ész bölcseleti törvényei. Vagy lehet-e az emberiség javára haszonnal népszerűsíteni az ilyen bölcselmi tanokat: Az emberfölötti után kell törekedni; az Übermensch magaslatára kell magunkat felküzdenünk; a tökéletes Énnek, az önmagában teljes, befejezett világot alkotó embernek az eszményét kell magunkban megvalósítanunk. Ugy-e nem lehet? Sokan meg sem értik. Ámde szóljunk csak az evangéliummal: Van egy Ur, egy szerető Atya a világon, akinek mi mindnyájan teremtményei és gyermekei vagyunk; van egy igazságos biró, aki felettünk lakozik és akinek mi mindnyájan számadással tartozunk cselekedeteinkről. Megérti ezt mindenki és levonja belőle az életfilozófiát. Mert Krisztus bölcsessége a legegyszerűbb embernek sem sok, és a természet rejtett dolgait kutató tudósnak sem kevés. Olyan ki nem alvó fényforrás ez, melyből a kicsiny kunyhó és a méreteiben hatalmas palota egyaránt kapja a világosságot. Az álpróféták az isteni Mester lelki kincsei helyett más javakat kínálnak az emberiségnek. Érzéki gyönyöröket, szellemi örömöket, élvezeteket említenek, és a jogot, tudományt, kötelességet, becsületet, tisztességet, munkát, a közösség iránt való érzületet, mint az emberi boldogság legfőbb eszközeit állítják az egyén és a társadalom elé. Nagyot téved, aki hisz ezeknek az „irányt szabó“ jelszavaknak. Mert válasszuk csak el ezeket az evangéliumi szeretettől, ettől a nagy keresztény erénytől; és válasszuk el ezeket az Isten akaratán való békés megnyugvástól, a keresztény életbölcsességnek ettől az alaptörvényétől: meglátjuk, mi marad belőlük. A fölkínált javak elvesztik boldogító erejüket és romlására szolgálnak az utánuk kapkodó emberiségnek. Az élvezetekből fertő lesz; az örömökből büszkeség, rideg dölyf és bántó gőg. A kötelességből lelketlen, könyörtelen szigor; a jogból önkény; a tudományból elbizakodottság; a becsületből formaság: a tisztességből nagyzási hóbort; a munkából nyűg; a közösség érzetéből előbb társadalmi elszigeteltség, majd ellenszenv és osztálygyűlölet. Erre törekedjünk? Nézzük például a kultúrát, amelyet pedig minden földi jó forrásának hirdetnek a szociológia bölcselői. Hát mit ér minden kultúra, hogy ha a népek és nemzetek legégetőbb problémáit mégis csak ágyukkal s emberpusztító fegyverekkel lehet megoldani? Ha valamely idegen földdarab megtetszik egy államnak, akkor se szó, se beszéd, elküldi a maga csapatait oda és bom- báztatja a virágzó városokat, halomra gyilkoltatja a neki soha nem vétő lakosságot és mindezekért odahaza örömmámorban úszik egy egész nemzeti Ennyit bizony a „legsötétebb“ középkorban is tudtak és ezért nem nagyon kell dicsekednünk a huszadik századdal. Vagy itt van például a keresztény irgalmasság. í z nem elég jó a modern emberjavítóknak. Uj lángot akarnak az emberi szivekben szítani, amelynek részvét, szánalom, emberbaráti érzés, jószívűség a neve. Hát csak zárjuk ki a krisztusi irgalmasságot a társadalomból, majd az emberi részvét és szánalom pótolni fogja azon a határon, ahol az élet javaiban bővelkedőknek alkalmatlanná válik az Ínséggel küz- ködők nyomorúsága. Lesz emberbaráti érzés és jószívűség is, de csak akkor, ha a számítás, vagy félelem jónak látja! Vissza a keresztfához! Ne hallgassunk a modern prófétákra, akik a boldogság ígéretével az embereket csak ámítják és akik még soha, egyetlen embert sem tudtak boldoggá tenni! A Megváltó kínhalála és dicsőséges föltámadása azokat az eszméket ma- gasztosította föl, amelyek az emberiséget üdvözítik. Mert Krisztus tanítása a szeretet és megnyugvás kincseivel a békét csepegteti be a népek millióinak szívébe és a béke nyomában sarjad az igazi — boldogság. Az egri rendőrség állami segítése. A belügyminiszter 10,000 koronát utalványozott az egri rendőrség részére a városok segítésére szolgáló ötödik millióból. Örvendetes lenne ez a hír, ha ez a segítés teljes összegében kizáróan a rendőrlegénység igazán sanyarú anyagi helyzetének javítására fordítódnék. De hát másra is kell jutnia belőle! Elsősorban olyan rendőri intézmények létesítésére, amely intézmények még nincsenek meg Egerben. így azután a város külön hozzájárulása nélkül aligha tudunk javítani a rendőrlegénység sorsán csak annyit is, mint amennyit a legutóbbi fizetésrendezéssel a városi hajdúk anyagi helyzetén javítottunk. Hogy az utalványozott 10,000 koronából mi mindenre kell telnie, a belügyminiszter a következőkben körvonalozza: 1) Két detektív állást kell szervezni és rendszeresíteni. Helyes. Ez csakugyan régóta érzett hiányt pótol városunkban. Ámde ez minimálisan számítva évi 3920 korona kiadást jelent. 2) Évenkint 800 koronát oktatási célokra kell fordítani, mert a rendőrségi tiszteknek és altiszteknek turnusokban és fölváltva részt kell venniök a Bu-
