Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-01 / 1. szám
2 Aföpásztor újévi levele papságához. Szmrecsányi Lajos, egri érsek, az uj esztendő alkalmából papságához latin nyelven főpásztori körlevelet intézett, melynek magyar fordítása a következő: Az Ur kegyelméből reánk virradt újév hajnalán közös imámba foglallak mindnyájatokat, egyazon élethivatásban fáradozó kedves munkatársaimat s lelkem mélyéből kérem az irgalmasság Istenét, hogy az ő nevéért vállalt törekvéseitekben, gondjaitokban és fáradozásaitok közt áldó kegyelmével mindenkor Veletek legyen, s hogy általa és az ő segedelmével m nden jó munkátokban sikerrel haladván buzgó tevékenységiek által hivatástokat igy jól be- tölthessétek. Viszont hiszem, hogy az enyémmel egybe- füződő üdvkivánataitokkal szívesen támogattok engem s velem együtt buzgón esedeztek Istenhez a mi szeretett hazánk békés biztonságáért és felvirágzásáért, főkép, hogy a hit alapjainak megrendülte mind újabb és félelmesebb veszélyekkel fenyegeti azt, végromlását sietteti, hacsak az irgalmas Isten rajta nem könyörül. Erre a mindennél hatalmasabb oltalomra s örül a világ, s benne leginkább mi, a közjóra o!y veszedelmes jelen napjainkban. Ki merné tagadni, hogy kortársaink a mindent bölcsen intéző Teremtő által különválasztott világosságot és sötétséget hihetetlen módon összezavarják? Megannyi üres kérkedő megszokta már, hogy ne mondjon igazat, ékesszólón támadja az igazságot s nagy tudós a valótlanságokban. Leleményesek arra, hogy ártsanak, ékesszólók, hogy az igazságot ostromolják. Ármány, cselfogás és erőszak hatalmasodtak el a föld színén. Sűrű a rágalom, fogyatékos a védelem. Amint szent Ágoston korában, most is csak azt tartják valónak, amit öt érzékszervünk felfogni képes: innen van, hogy minden vallásos és társadalmi rend felforgatásával életelvül az élvhajhászatot tartják s a testiség ösztönét becsülik legtöbbre. Ez a mindenüvé elhatott méreg valamennyi ringosztályt s az alacsony életsorsúakat is megmételyezvén, nem csoda, hogy a hit s annak nemes gyümölcsei,— mint az emberszeretet, önmegtagadás, tiszta élet s a többi mind, megannyi bizonyítékai az ember magasabb erkölcsi rendre hivatott voltának, — nem találhatnak többé utat az elfásult szívekhez. Elszomorító példáink vannak erre s még jóval rosszabbaktól kell tartanunk. Fájó félelemmel rettegünk a vallásához egykor szilárd hűséggel ragaszkodó nemzetünk pusztulásától s keserűséggel tűrjük azok gya- lázkodását, kik a biztos romlást elhárítani igyekvő buzgalmunkat csökkenteni s mérgezett nyilaikkal ostromolni meg nem szűnnek. A nyílt küzdelem vagy alattomos cselvetések e súlyos napjaiban azonban keserű panaszokra és meddő jajgatásra miért fakadnánk ? Krisztus hű papja ugyanis, változhatlan és tör- hetlen szilárdságában jól tudja azt, hogy inkább szerzett ő érdemet a gonosz szellem ádáz ellenségeskedésére, mint arra, hogy békéje nyugodt maradjon; azért bátran száll szembe bármilyen veszéllyel, megemlékezve az Apostol intelméről: hogy mindazok, kik jámboréi akarnak élni Krisztusban, üldöztetést fognak szenvedni. Emelje fel lelkét az a gondolat, hogy közel van az Ur a zaklatott szívűekhez, s magában a megpróbáltatásban örök üdvünk záloga rejlik, mint a gyümölcs a magban; azért bármennyire állandósúljanak is a megpróbáltatások keserűségei, Krisztus papja soha meg EGER. (1. sz.) ne szűnjék lelkének megőrzött nyugalmával s fogyhatatlan szilárd hittel buzgón vallani: kész vagyok, Uram és nem engedem magam megzavartatni abban, hogy parancsaidat hűen megtartsam. A lelkek pásztorának kétségtelenül bírnia kell mindazon eszközöket, melyekkel a legféktelenebb embert is szelídségre tudja mérsékelni. Ki láthatná ugyanis lelkének mély meghatottsága nélkül a pásztort, aki juhaiért mindenkor kész feláldozni magát? Az a jó pásztor győzi meg leginkább a lelkeket, aki ama tyúkhoz hasonló, amely minden szárnyasét felülhaladó anyai szeretetének féltő gondosságával oltalmazza csirkéit, úgy, hogy szinte beteggé merül ki a küzdelemben, elhal a hangja, feldúlt lesz a tollazata és szálló pelyheit hullatva csüggeszti le fáradt szárnyait. Amint ez az evangéliumi tyúk aggódva igyekszik azon, hogy szárnya alá gyűjtve, megóvja kicsinyeit, úgy a pap is szüntelen igyekezzék minden alkalmat felhasználni, ahányszor csak reménye van, hogy embertársát Krisztushoz vezérelheti. Minden megpróbáltatással szemben abban találja Krisztus papja legbiztosabb oltalmát, ha nemes öntudattal fogja fel helyzetét s őrzi a reábizott letéteményt. Hivatása egyik legfontosabb feladatának tartsa a pap a gyermekek és tanulatlanok oktatását, mint akiknek zsenge elméjét még a gyermekkorban igyekeznek már félrevetetni. Tapasztalás szerint ugyanis a hivatás enemű kötelmeinek lelkiismeretes betöltésébe legbiztosabban helyezhetjük minden reményünket. A nehézségek senkit se rendítsenek meg jó feltételeiben. Elmozdíthanúl szögezzen azokhoz benneteket is, Tisztelendő Testvéreim és Kedves Fiaim, a Szentlélek-Isten, miként szent Luciát, hogy mint ez a csodálatos állhatatos- ságú szűz, Ti is megingathatlanúl kitartók maradjatok mindvégig. Kelt Egerben, 1913. évi újév napján. Lajos, s. k. érsek. 1912. — Az óv története. — n. A kultúra terén nagyot ugyan nem alkottunk, de azt, amit más években tettünk, 1912-ben is megtettük. A sokszor emlegetett Közművelődési egyesület még mindig nem valósult meg és igy a felnőttek oktatása és a művelt közönség ismeretkörének fejlesztése ebben az esztendőben is a kát. főgimnázium és az állami főreáliskola ügybuzgó tanári karának érdemes és értékes munkásságára szorítkozott, az immár meghonosodott és közkedveltté vált sorozatos előadások keretében. Az oktató-kulturmunká- ból a Kér. Iparoskor, a Kát. Legényegylet, a Kér. Szociális Egyesület, sót a fiatal Egri Iparoskor is kivette a részét. A Jogakadémiai Kör irodalmi szakosztályának matinéi ez évben is kellő színvonalon állottak. Az Egri Szent Imre-Kör márciusi matinéján Krüger Aladár dr. nagyváradi ügyvéd „Katolikus őrtüzek“ címen maradandó-becsü hitvédelmi beszédet tartott. Igen érdekes volt Guttenberg Pálnak a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület által kezdeményezett gazdasági előadása az élelmiszer-szövetkezetekről és hogy teljes képét adjuk a lefolyt év kultur-eseményeinek, fölemlítjük még hogy Király Pál is tartott két előadást Egerben. Szellemi életünk mérlege talán a legkedvezőbb valamennyi mérleg között, ami közéleti működésünkről összeállítható. A zene- és énekművészetet az Egri Dalkör, a Polgári Dalkör és az Úri Banda kultiválták. Sikerült hangversenyeiken kivül az Orsz. Gyermekszanato1913. január 1. rittm Egyesület igazg<>gága által rendezett jótékony-célú hangversi^ j8 volt részünk, amelynek művészi szin\aia szintén kielégítette az egri zeneértő kűns£g elkényeztetett igényeit. Szép zene- és élt.számokat hallottunk a Kér. Iparoskor, a reáliskola, a Jogakadémiai Kör s az Egri S^t Imre-Kör matinéin, illetve szoaréin is. ijiön kell följegyeznünk a kát. főgimnázium agy zenés szin- játékát, mely hatásában fölülh\adta azoknak a hangversenyeknek nem kőzönsiges sikereit, amelyeket az illusztris tanintéze, már eddig előadott. A Hunyadiak — ez a Cme a zenés színjátéknak — azonfelül, hogy számottevő zenei és irodalmi termék s itt, Egerben került bemutatóra, még azáltal is rászolgált érdeklődésünkre, hogy helyi szerzők alkotása. A szövegét Kovács Pius dr. irta, a zenéjét Ka- lovics Alajos dr. szerzetté. A színművészetet Palágyi Lajos színtársulata május 1-től junius 20-ig és szeptember 1-től október 4-ig képviselte. A másfélhónapos májusi szezón végén Madarász Flóris dr. főgimnáziumi tanár nagystílű színművét, a Hajótörést, az őszi szezón végén pedig két másik egri írónak: Kájlay Miklósnak Az arany tükör (dráma) és Damó Oszkárnak Az áldomás (falusi életkép) című premierjeit mutatta be a színtársulat a közönség nagy érdeklődése mellett. A színi előadásokon kivül néhány ügyes műkedvelői előadásban is gyönyörködhettünk, melyeket az Egri Club, a Kát. Legényegylet és az egri iparostanonc-iskola növendékei rendeztek. A képzőművészet, festőművészeinknek néhány portré és oltárkép festményén kivül, különösen a Kövér Gyula kollek- tiv-képkiállításában és két templomunknak freskókkal való fölékesítésében nyilvánult. Az irodalom terén eseményszámba megy az~ Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület díszközgyűlése, melyet Samassa József dr. bíbornok-érsek gyémánt miséjének alkalmából tartott és amelyen az ünnepi beszédet Szmrecsányi Lajos, akkor még koadjutor, most már egri érsek mondotta. Ugyanez az irodalmi egyesület, ugyancsak a gyémántmise alkalmából Samassa József dr. bíbornok-érseknek beszédeit is kiadta két hatalmas kötetben. Az év folyamán megjelent egyéb egri könyvekkel a következőkben számolhatunk be: Elsőnek Kriston Endre pompás ifjúsági irata, a Patkó Pista jelent meg a könyvpiacon. Azután Vass János dr.-nak a magyar tűzrendészet-vől irt könyve következett, amelyet Széchenyi Viktor gróf, az Országos Tűzoltó-szövetség elnöke a Szentpétervárott tarott nemzetközi tűzoltó kongresszuson ismertetett. A Keresztény Iparoskor fölkérésére Breznay Imre megírta a Kör legutolsó 7 esztendejének történetét, mely igy az 1906-ban megirt 18 éves történetet negyedszázados históriává egészítette ki. Ugyanettől a szerzőtől most került sajtó alá egy népszerű tüzrendé- szeti munka, melyet az Országos Tűzoltószövetség és a Szent István-Társulat ad ki 30 ezer példányban. Rátvay Géza dr. a római Institúciókról, Módly László dr. Az uzsoráról, Molnár Kálmán dr. pedig a Kormányrendeletekről irt mé- lyenjáró jogtudományi fejtegetést. A három jogtanár után a nagy egri remete, Gárdonyi Géza ajándékozta meg a magyar irodalmat egy kötet elbeszéléssel, végül pedig Türk Frigyes munkáiból adtak ki egy kötetet az elhanyt iró barátai. Szellemi életünk mérlegénél kell fölemlítenünk azt is, hogy Schveiger Lázár dr. egri főrabbi Budapesten, a Magyar Néprajzi Társaság felolvasó ülésén a Vallás és néprajz címen értekezést olvasott fel; az Orsz. Tűzoltó-szövetség szíom|-pályázatán Damó Oszkár az Urak és parasztok népdrámájával, Kállay Miklós pedig Tűz a gyárban című színművével
