Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-18 / 75. szám
Előfizetési árak: Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 75. szám. XXXY. ÉVFOLYAM. Szerda, szeptember 18. Sajtóvasáruap. (M. K. dr.) 13 millió katolikus lakja ezt a szép országot, amely a kereszt oltalma alatt és a kereszt védelmében egy évezred viharaival küzdött meg; amelyet elődeink nemcsak büszkén és szeretettel, de méltán is neveztek Mária országának. Mária országa! Milyen idegenül hangzik ma ez a név az Uj Magyar- országban, a Modern Magyarországban. Félénken néz széjjel az, akinek szive húrját még rezgésbe hozza e szó. Lesüti a szemét, aki nem szívesen látja a valóság kontrasztját. Bedugja a fülét, aki nem akarja hallani a szitkozódást és gúnyolódást, ami nyomán kél. Elaltatja lelkiismeretét, aki aggódva hallja a szózatot: «Minden állam fönmaradá- sának biztosítékai ugyanazok, melyekre megalakulásakor helyezkedett!» Ugyan mi van még meg Mária országából? a régi alapokból? Egy statisztikai adat: 13 millió katolikus! Tekintélyünk, befolyásunk, politikai súlyúnk, gazdasági pozíciónk arányban van-e ezzel a számmal? Ki merne ezekre a kérdésekre igennel felelni? A vezető intelligenciában számarányunk fokozatosan csökken. A jövő perspektíváját a főiskolák beszédes statisztikai adatai tárják elénk! A politikában inkább eszköz, mint tényező vagyunk. Nem az imponáló erőt látják és tisztelik bennünk, hanem mint tömeget igyekeznek minket kihasználni. És hányszor gázol bele egy- egy megvadult pegazus ebbe a száját tátó tömegbe! A gazdasági élet tülekedő versenyében mindjobban háttérbe szorulunk. A vérünkkel áztatott föld kicsúszik lábaink alól; a fejlődő városok uj palotái nem nekünk épülnek. A bankokban nem összegyűjtött tőkéink, hanem váltóink vannak felhalmozva, s igen sokszor függetlenségünk van zálogba téve ! Számunk gyarapodik, s mi érezzük, hogy pusztulunk és veszünk. Mi ennek az oka? Hiányzik a katolikus öntudat! Sok a katolikus; kevés a catholicum. Nagy a test, kicsi a lélek! Hol az orvosság? Lelket kell önteni a katolikusok lomha tömegébe! Össze kell kötözni az oldott kévét! Föl kell ébreszteni az alvó oroszlánt! Meg kell erősíteni a megrendült régi alapokat, s a régi j alapon való közös munkásságra kell egyesíteni szétforgácsolt erőinket. Ennek a regeneráló munkáuak nem egyetlen, de egyik legjelentősebb eszköze a katolikus sajtó. Eminenter: a katolikus napi sajtó! Csakhogy a katolikus sajtó problémája kemény dió. Nem mindenki van tisztában a kérdés nehéz voltával, aki annak megoldását jóhiszemű türelmetlenséggel sürgeti. A katolikus sajtó problémája: cir- culus vitiosus. A katolikus sajtót nagy erőfeszítéssel annak az elernyedt katolikus társadalomnak kell megteremtenie, amelynek felébresztését és nagy célok megértésére, nagy elhatározásokra és nagy erőkifejtésre nevelését éppen a katolikus sajtótól várjuk. A katolikus napi sajtó — amely tekintélyes, jó és modern legyen, — csak pénz, pénz és nagyon sok pénz árán teremthető meg. Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy kicsinyes eszközökkel ez a kérdés meg nem oldható. Önzetlen munkatársak ingyenes munkájával, a jótékonyság számlájára elkönyvelt előfizetési összegekkel soha sem fogunk célt érni! Ne kerteljünk! Mondjuk ki bátran, hogy a jó katolikus napi sajtó sokkal Az „EGER“ tárcája. A bécsi nagy napok. A császárváros életében olyan történelmi nevezetességű napok zajlottak le a múlt hét második felében, amelyekhez foghatókat nem ért meg az osztrák metropolis és egyhamar aligha ér meg ismét. Ezt Bécsnek minden irányú és felfogású tisztességes lapja elismerte és vezetőhelyen hangoztatta. A tények értékén aztán valóban keveset változtat az a körülmény, hogy a vasárnapi eukarisztikus körmenet nem érvényesülhetett egész teljességében; Bécsben ugyanis péntek reggeltől vasárnap délig — éppen hatvan órán át szakadt az eső egyfolytában. Az eukarisztikus kongresszusok sorában e XXIII.*) jelentőségben nemcsak azért lett legnagyobb, mert ezt tartották legutoljára és nagy hatása még nagyon élénk, hanem legje*) Az eddigi huszonkét eukarisztikus kongresszus a kővetkező: I. Lille . . . 1881. II. Avignon . . . 1882. III. Lüttich . . . 1883. IV. Freiburg (Schweiz) . . . 1885. V. Toulouse . . . 1886. VI. Paris . . . 1888. VII. Antwerpen 1890 VIII. Jerusalem . . . 1893 IX. Reims . . 1894. X. Paray-le-Monial . . . 1897. XI. Bruxelles . . . 1898. XII. 1 lentósebb lett páratlan méreteinél fogva. Mint az ég csatornái harmadfél napon át szakadatlanul öntötték az esőt Becs kőtengerére: úgy áramlott a hatalmas emberfolyam három napon át Bécsnek valamennyi vasúti állomására — a világ valamennyi tájáról. Az odazarándokolás- nak nem volt akadálya a távolság, az óceán, a fáradság, az idő, a pénzáldozat; jöttek az emberek Európa művelt államaiból éppen úgy, mint minden más földrészről. És jöttek olyan roppant számban, hogy tömegükkel felülhaladták a várakozást, sőt a képzeletet is. Mig ugyanis a kölni (1909.) kongresszus záró-kör- meuetén mintegy 30 ezer ember vett részt, addig a hatalmas Eingen vasárnap délelőtt órákig hömpölygött a végeszakadatlan ember- áradat lassan, méltóságosan. Csak magyar ember volt e menetben legalább 12 ezer, lengyel vagy 20 ezer, tiroli pedig 25 ezernél több, bár a monarchia e hegyes tartományából 30 ezer festői viseletű ember jött ájtatoskodni a bécsi világkongresszusra. Volt ott mindenféle nemzet, Lourdes . . . 1899. XIII. Angers . . . 1901. XIV. Namur 1902. XV. Angouléme . . . 1904. XVI. Rome . . . 1905. XVII. Tournai . . . 1906 XVIII. Metz . . . 1907. XIX. London . . . 1908. XX. Köln . . . 1909. XXI. Montreal 1910. XXII. Madrid . . . 1911. mindenféle népfaj, mindenféle éghajlat alól valóságos eleven etnográfiái kiállítás gyanánt. És e tömérdek embert a mélységes, bensőséges hit, a hősöket nevelő meggyőződés — egyetlen, erős, hatalmas egésszé forrasztotta. A hit és a meggyőződés terelte őket Bécsbe; a hit és a meggyőződés ereje egyenlítette ki a nagy távolságokat; az vitte őket a templomba és az térdeltette az Ur oltára elé. És egyenlő alázattal hajolt meg a király és a pór ; egymás mellett térdelt a bibornok és a káplán; együtt áldozott a tábornok és a közkatona. Minden embert a hit és a meggyőződés terelt oda és mindenki elvitte oda a maga erős hitét, erős meggyőződését. Beesne . két milliónyi lakossága legalább egy negyedével növekedett meg ezekre a napokra és e félmillió embert mind az a vágy vonzotta oda, hogy vallomást tegyen hitéről és letérdeljen a Legszentebb előtt — egy félmillió ember szeme- láttára ... A népfajokat és társadalmi osztályokat áthidaló ez egység a hitben ; százezrek szivének e harmonikus összedobbanása: az Egyház egységének és egyetemes voltának hatalmas, csodálatos bizonyítéka lett. A császárvárosnak minden katolikus temp-
