Eger - hetente kétszer, 1912

1912-09-18 / 75. szám

2 1912. szeptember 18. nagyobb anyagi alapot kíván, mint az a sajtó, mely a katolikus erkölcsi alap­pal, a katolikus világnézettel szemben közömbös. A mi sajtónk prosperálása a munka­társak qualitásától: tudásától, látókörétől, ízlésétől, tónusától függ. A mi szerkesz­tőségünkben az olcsón dolgozó, zöld vetést arató zsenge ifjúságnak a szo­kottnál jóval kisebb szerepe lehet! A mi világnézletünk, a mi erkölcsi alapunk nem tűri, hogy szenzációkkal és botrányokkal, a tekintély elleni haj­szával, a közre nem tartozó intimitá­sokkal, az élet mélységeinek és per­verzitásainak rikító színezésével, az idegek csiklandozásával, az emberi szen­vedélyek fölkavarásával, szertelenségek­kel s a szélsőségek lármájával vonjuk magunkra a közfigyelmet és gyarapít- suk olvasóközönségünket! Az apróhirdetések jól jövedelmező rovatát mi csak nagy megszorítással, s az anyagi érdekek hátraszorításaival használhatjuk ki! . . Ismétlem tehát: pénz, pénz, nagyon sok pénz kell a jó katolikus napi sajtó megteremtéséhez, fentartásához. Vájjon mutatott-e eddig kellő ál­dozatkészséget a katolikus társadalom? Határozottan: nem! Nem akarunk gáncsolni, még kévésbbé elkedvetlení­teni, de az eddigi eredmény szánalmas, szégyenletes. Még a kezdet kezdetén sem vagyunk! 13 millió katolikus közül 4772 tagja van a Katolikus Sajtóegyesületnek. Négy és fél esztendő alatt összegyűj­töttünk 550.000 koronát. Ebből fel­használtunk 330.000 koronát, a sajtó­alap tehát 220.000 korona s a folyó évi költségvetés 82.000 korona keretében mozog. A katolikus társadalom eddig még Soma (van vagy negyven) mind ünnepi diszben várja az ajtatoskodókat. A fenyőgalyacskákból készített girlandok és az esti ajtatosságok a sze­retet ünnepének hangulatát keltik, mig a temp- lomról-templomra zarándokló százezrek a Meg­váltó halálának ünnepére emlékeztető színezetet adnak a városnak. És mikor kilépünk az óriá­sivá növekedett forgalmú utcára, szinte bánt a zaj. Szeretnénk egyedül lenni a harmadfél millió ember között; szeretnénk, ha soha nem szállana el lelkűnkből a karácsonyi és nagy­pénteki hangulat: a megváltó szeretetnek és a Megváltó szeretetének magasztos érzelme. És valóban sem a rossz időjárás, sem az utca zsivaja nem képesek arra, hogy lelkün­ket a földre vonják; nem képesek arra, hogy nemesebb, jobb állapotából kizökkentsék az embert. Sőt bátran elmondhatjuk, hogy Bécs nevezetességei is csak eleinte érdeklik a kon­gresszusra érkező idegent, mert lelkén mind­jobban erőt vesz a vallásos hangulat, melyet csak erősít a pazar diszben pompázó város és a bécsiek előkelő figyelme. Mindjobban érezzük a szeretetnek felülről jövő áldását; mindjob­ban érezzük, hogy az árad ki lelkűnkből test­véreink, földieink, nemzetünk, fajrokonaink, az egész emberiség iránt. EGER. (75. sz.) nem erőltette meg magát. Pedig nagy, áldozatos erőfeszítésre van szükségünk, ha meg akarjuk menteni, ami még menthető! Legbecsesebb javaink forog­nak kockán! Nyissuk ki tárcánkat! Erre a célra mindenkinél jutni kell. Ne mondja senki, hogy adjon, akinek több van A magyar államnak majdnem 2 milliárdos költség- vetése sem a kevés százezres adófizetőn, hanem a sok millió kis adófizetőn nyugszik! Mindenki tegye meg a magáét! A szeptember 29-iki sajtóvasárnap eredménye lesz öntudatra-ébredésünk fokmérője! Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton, szeptember hó 14-én, délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tartott a város közházának nagy­termében. A közgyűlésen Jankovics Dezső kir. taná­csos, polgármester elnökölt és a szokatlanul nagy számban megjelent képviselők a követ­kező ügyeket intézték el: A közmunka megváltása. Napirend előtt, az állandó választmány javaslatára, kimondotta a közgjfilés, hogy a közmunka és annak meg­váltása a jövő évben is ugyanolyan lesz, mint amilyen az idén és az előző években volt. Vagyis: a közmunkára kötelezettek közül a nem háztulajdonosok és a közönséges kis házak tulajdonosai 1—1 napot; a kő- vagy téglaházak tulajdonosai az I. építési körben 4—4, a II. építési körben 2—2 ntpot; az egyemeletes há­zak tulajdonosai 6, a kétemeletesekéi 8 és az igavonó állatok tulajdonosai minden állat után 2—2 napot kötelesek leszolgálni, vagy pedig megváltani a következő egységárban: egy kézi- napszámért. 1 K 20 fillér, egyfogatos igáért 2 K 40 fillér, kétfogatos igáért 4 K 80 fillér. Részvét és köszönet. Samassa József dr. bi- bornok-érsek halála alkalmából a képviselő­testület részvét-iratot intézett Szmrecsányi Lajos egri érsekhez, amely-t az érsek meleg­És imádkozik nemcsak az ajak, hanem a lélek is. . . Érezzük, hogy együtt érzünk, hogy össze­tartozunk, hogy egymásra vagyunk utalva. Érezzük, hogy érzelmeink, gondolataink, vá­gyaink azonosak. És e fölemelő érzés, a sze- retetben megtisztulva azt súgja, hogy növekszünk, hogy emelkedünk, hogy javulunk, hogy neme­sebbek lettünk. Még fölemelőbb az az érzés, mikor az augusztinusok templomában — hol a magyar csoport gyülekezik esténkint ájtatosságra — a vallásos és hazafias szentbeszédek után ez­rek ajkáról csendül föl az ének: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Patronánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról Ne feledkezzél meg Szegény magyarokról!...“ Egy szigete a magyarságnak az idegen népek nagy tengerében! Az Urnák közelsége, a hazaszeretet édes borzongást előidéző lelki folyamata azt az erős elhatározást kelti bennünk: jobbakká, neme­sebbekké kell lennünk; jobbak, nemesebbek hangú levélben köszönt meg. Több város és törvényhatóság pedig részvét-iratot intézett a városhoz a nagynevű egyházfejedelem elhunyta alkalmából. A közgyűlés mindezeket tudomásul vette. A kövezetvám, Eger város váoaszedési joga az idei esztendő végével lejár. A képviselőtes­tület, tekiutettel arra, hogy az utcaépítések még nincsenek befejezve és mert az építkezé­sekre fölvett kölcsönök sincsenek törlesztve, újabb 10 évre kéri meghosszabbíttatni a vám- szedési jogot és pedig úgy, hogy a Tihamér vasúti állomáson is engedélyezze a kereskede­lemügyi miniszter a vámszedést. Az uj szabályrendeletek. Három uj szabály­rendelet-tervezet került a közgyűlés elé. Az egyik a városi orvosok szolgálati teendőire vonatkozik, a másik a korcsmákat, sorházakat és pálinkaméréseket szabályozza, a harmadik a vendéglőkről, kávéházakról és kávémérések­ről szól. Az elsőt igen kevesen ismerik s ezek is módosítani kívánják: a közgyűlés tehát visszaadta a tanácsnak átdolgozás, kinyomatás és a képviselőtestület tagjai között, tanulmá­nyozás céljából való kiosztás végett. A másik kettőt mindenki ismeri és éppen ezért, érdem­leges tárgyalás helyett, bizottságot küldtek ki az — átdolgozására. A boltbérletek. A husospiaci, a patakparti, és a Generális-épületben levő bolthelyiségek bérletére nézve megtartott árlejtés eredményét bemutatta a tanács. A közgyűlés, az állandó választmány javaslatára, kimondotta, hogy hat év helyett csak három évre adja ki a boltokat és pedig a régi bérlőknek 20% -kai drágábban a mostani bérösszegeknél. Az a régi bérlő, aki ezt a föltételt elfogadja, azonnal megkötheti a tanáccsal a szerződést. Azokat az üzlethelyi­ségeket, amelyekre nézve nem kötik meg a bérleti szerződést, uj árlejtés alá bocsátják. A munkásházak, Hatvankét munkásház épí­tését rendelte el a közgyűlés annak idején. Közben azonban az uj építkezési szabályren­delet hatályba lépett és így módosítani kellett az építési terveket, ami megdrágította az épít­kezést. Emiatt a régi jelentkezők közül 34-en visszaléptek házépítési szándékuktól. Minthogy a visszalépettek helyett ugyanennyi uj jelentke­zett és a városnak, a munkásházak helyéül szolgáló telkek megvásárlására vonatkozó szer- | zödéseit a Msőbb hatóságok jóváhagyták, a akarunk lenni, hogy méltóbb fiai lehessünk az Atyának és sokat szenvedett Hazánknak. így fakadt e kongreszus nyomán az áldás gazdag forrása az egész katolikus világra, s a híveknek meg kellett érezniük, meg kellett ta- nulniok, hogy hitükben, egyesülésükben egy­aránt végtelen nagy az erő. * Sokszor emlegetett mondás, hogy aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre! A végtelen viharzó víz megtanírja. Én azt tapasztaltam, hogy a derült éggel egybefolyó nyugodt ten­ger, a végtelen víztükör, éppen úgy megtanít­hat imádkozni, mint a tenger vihara. Sőt még nemesebben, mert nem a félelem adja ajkainkra a könyörgő imát, hanem Isten végtelen nagy­ságának csodálása. Hát az hogyne tanulna meg imádkozni, aki egy imádkozó néptengert látott?! Aki Bécsben volt a múlt hét második fe­lében és lélekben is ott volt: annak megerősödött hittel, szilárdabb meggyőződéssel, a jóban való munkálkodás nemes elhatározásával kellett on­nét eljönnie. Mindenkinek éreznie kellett, hogy lelkének rosszabb részéből .-okát elhagyott és én-je nemosbült. .. Breznay Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom