Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-21 / 67. szám
2 EGER. (67. az.) 1912. augusztus 21. Aranyos-Maróthon, Bars vármegyében, született 1828. szeptember 30-ikán ^vallásos kedélyű szülőktől. Iskoláit Nyitrán, Léván és Esztergomban végezte, inig a bölcseletet, mint pap- növendék, Nagyszombatban hallgatta. A teológiai tanfolyamra a bécsi Pazmaneumba küldte fölöttes hatósága a szépreményű, tehetséges ifjút, hol fényes eredménnyel végezte tanulmányait. Pappá szenteltetvén, első szent-miséjét 1852. jul. 23-án mutatta be az esztergomi bazilika Bakács-kápolnájában; ezután fópász- tora a nagyszombati főgimnázium tanárává nevezte ki. Időközben letette a szigorlatokat s a hittudományok tudorává avatták. Két évi tanári működése után, mely alatt a görög nyelvet és irodalmat adta elő, 1854-ben a budapesti középponti papnevelő-intézet tanulmányi felügyelője lett, s mint ilyen irta a „Da stultitia quorandorum, qui se Ciceronianos vocant“ c. híressé lett munkáját, mellyel a magyar papság latin tudását roppant sikerrel védte meg s mely „emlékezetes toliharc után izmosodott az ifjú hírneve is.“ De itt sem soká működött, mert tehetsége és szorgalma megnyitották előtte a budapesti Alma Mater tantermeit s 1861-től a tudományos egyetemen adta elő a szent- irási tudományokat. 1860-ban nyílt meg előtte a politikai pálya, amidőn szülővárosa egyhangúan országgyűlési képviselővé választotta. Ugyanekkor választotta meg egyházmegyéjének papsága az akkor egybehívott első autonómiai gyűlés képviselőjévé is. A parlamentben csakhamar feltűnt első magvas beszédével és e pillanattól kezdve a Ház feszült figyelemmel kisérte minden egyes felszólalását. Deák Ferencnek, a haza bölcsének, kinek legszebb jellemvonásai közé tartozott: emelni az eszmék embereit, pályát készíteni azoknak, kik gondolkozni tudnak, — csakhamar feltűnt a vaslogikáju képviselő s befolyásával, egyetértve az akkori minisztériummal, kivitte, hogy Samassa Józsefet (1869. szept. 15-én) osztálytanácsossá nevezték ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. Ezt csakhamar követte a Szent Honáról nevezett földvári c. apáttá, majd esztergomi kanonokká való ki- neveztetése. Hivatalát függetlenül, egyedül csak belső meggyőződésére hallgatva, vas-következetességgel viselte egész 1871-ig, amidőn jan. 6-án I. Ferenc József, legfőbb kegyúri jogánál fogva a szepesi egyházmegye élére állította. Ebben az egyházmegyében, rövid működése alatt is megörökítette nevét, mert tetemes áldozattal rendezte a papság anyagi helyzetét, restaurálta hazai műemlékeink egyik kincsét, a szepeshelyi Szapolyai-kápolnát, és sikeresen ápolta idegenajkú hívei között a nemzeti szellemet. De el- törülhetetlenül jegyezvék föl az egyházmegye évkönyveiben tekintélyes alapítványai és bőkezű adakozásai is. Negyven évvel ezelőtt. 1873. május 30-án halt meg az áldott szívű Bartakovios Béla, ki majdnem egy negyedszázadon át kormányozta az egri főegyházmegyét. Temetési szertartását az akkori szepesi püspök, Samassa József dr. végezte, kinek egri érsekké kinevezését nehány nappal később már aláírta Őfelsége. 1873. évi junius hó 14-én kelt körlevelében elrendelte Lévay Sándor káptalani helynök az egri főegyházmegye ideiglenes kormányzója, hogy a papság, az apostolok példájára, a trienti zsinat határozata értelmében az Úrhoz forduljon imájával, hogy szíve szerinti főpásztorral vigasztalná meg árva fiait. r r Es az Ur csakhamar meghallgatta a hozzá kiáltozók szavait, mert már julius 16-án azt az örvendetes tényt tudatta az egyházmegye főhatósága a papsággal: hogy Ö Felsége már betöltötte az egri érseki széket, kinevezvén dr. Samassa József szepesi püspököt egri érseknek. A magyar kormány hivatalos lapjának 1873. évi julius 12-éröl kelt száma ugyanis a következő királyi kéziratot közölte: Vallás- és közoktatásügyi miniszterem előterjesztésére dr. Samassa József szepesi püspököt egri érsekké nevezem ki. Kelt Schönbrunnban, 1873. junius 18-án. FERENC JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Amint a főkáptalan a hivatalos lap eme közléséről értesült, legott tanácskozmányt tartott s a kinevezett főpásztor üdvözlésére saját kebeléből Danielik János vál. prisztiniai püspök, olvasó-kanonok és Szele Gábor prépost-kanonok személyében küldöttséget nevezett ki, mely az űj érseket a főkáptalan és egyházmegye nevében üdvözölje. A kinevezett és időközben (julius 25-én) Rómában megerősített érsek — kinek Őfelsége aug. 29-én kelt legfelsőbb elhatározásával a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta — szeptember 12-én kelt levelében intézkedett székfoglalása napjáról s egyéb körülményeiről. E levélben arról értesítette Lévay Sándor káptalani helynököt, hogy október 26-án, vagyis pünkösd után a 21. vasárnapon, foglalja el érseki székét. A kedvezőtlen egészségi viszonyokra való tekintetből azonban mellőztetni óhajtja a méltóságát megillető nyilvános ünnepségeket és csak a lényeges egyházi szertartásokkal kivánja azt elfoglalni. Egyúttal kijelenti, hogy előző napon, vagyis október 25-én, délutáni 4 órakor fogadja majd érseki palotájában a főkáptalant, a középponti papságot és a lelkészkedő papságból azokat, akik minden nehézség nélkül megjelenhetnek. Az új főpásztor székfoglalásának ünnepélye — akkori lapok közlése szerint — dacára azon intézkedésnek, melylyel minden ünnepélyesebb fogadtatást mellőztetni kívánt, fényes és nagyszerű volt. A tisztelgők sorát az ünnepség előnapján délelőtt Kubinyi Rudolf főispán, Vavrik Béla törvényszéki elnök, Tavassy Antal polgármester, Fiedler Emil báró ezredes és Posta Ferenc honvédalezredes vezetése mellett a vármegyei, kir. törvényszéki, városi és katonai hatóságok nyitották meg. Délután a papság sietett új főpásztora üdvözlésére. A terjedelmes egyházmegye minden részéből nagy számmal egybegyülve, világi papok és szerzetesek teljes díszben vonultak a káptalani sekrestyéből az érseki lakba, hol az új Főpásztort a káptalan és a papság nevében Danielik János vál. püspök üdvözölte rövid latin beszéddel, melyre főpásztorunk hosszabb, szintén latin nyelven tartott beszéddel válaszolt, szívélyes „szavakkal üdvözölve és kötelességeik lelkiismeretes teljesítésére buzdítván mindjárt első szavával is papjait. Az intronizáció ünnepélyes ténye másnap, október 26-án, a főszékesegyházban folyt le. Danielik János vál. püspök előimádkozása után az érsek trónjára lépett és nemsokára leült. Mielőtt felolvastatta volna a királyi kinevezési okiratot és a megerősítő pápai leveleket, néhány bevezető észrevételt bocsátott előre. Szt. János, az Úr kedves tanítványa, e főegyházmegye égi pártfogója, hathatós közbenjárásának tulajdonítja, hogy oly rövid idő alatt új jegyest nyert ezen ősrégi egyház. E bevezető sorok után Pánthy Endre h. székesegyházi fóesperes, kanonok, felolvasta a királyi kinevezést és a pápai leveleket. Ezután az uj érsek olvasta papjaihoz intézett klasszikus irályú, eszmegazdag latin beszédét. E beszéd érdemleges fejtegetése, kihirdetése az egyházmegye kormányzásában követendő elveknek. A szó nemes értelmében programmbeszéd volt ez, mely magasztos tiszte gyakorlásában vezérelni fogja elhatározásait. Előbb azon kötelességekről szólt, melyeket neki, mint az egyházmegye főpásztorának kell teljesítenie, és azon erényekről, melyekkel kötelességei hű végzésére ékeskednie kell. Nyomatékkai emeli ki a püspöknek azt a súlyos kötelességét, hogy alkalmas egyénekkel töltse be az egyházi hivatalokat. Ezután elmondta, hogy mit. vár és remél a főkáptalantól, mint tanácsától, a lelkészkedő és egyéb hivatalokban levő papságtól, mint segítő társaitól, a szerzetes rendektől, mint az evangéliumi tanácsok követőitől és a növendékpapoktól, mint egyházmegyéje reményétől, leendő munkásaitól. Végűi magasztos imában sz. János apostolnak, az egri főmegye dicső védőszentjének közbenjárását és pártfogását esdé le magára, az apostoli királyra és pápa ő szentségére. A főpásztori szózat végeztével Danielik János püspök tolmácsolta azt a szívből fakadt őszinte örömet, mely eltölti e fényes napon az egri egyházmegye papságát. Erre a főkáptalan, a világi és a szerzetes papság kézcsókjával mutatta be hódolatát új főpásztorának. E megható jelenet után szószékre lépett a beigtatott érsek és híveihez intézett hatásos magyar beszédet, az érsek jogait és kötelességeit fejtegetvén. „ígérem, — mondá végszavaiban — hogy e megyének jó és hii pásztora leszek; kész leszek életemet adni a nyájért, mely fölé pásztorúl rendeltetém11. Az új érsek azzal kezdte fényes pályáját, hogy tizenkétezer-ötszáz forintot adományozott egyházmegyéje azon árváinak fölsegélésére, kik az 1872—73. kolerajárvány által szülőiktől megfosztva, minden örökség, vagy rokoni segély nélkül maradtak. Negyven év visszhangja. „A történelem lapjai igazolják a hivő katolikus világ azon erős meggyőződését, írja Böhm János dr. elhunyt főpásztorunknak életrajzában, hogy az isteni Gondviselés különös szorgoskodássai őrködik egyháza fölött. De ép’ oly erős a katolikusok azon meggyőződése is, hogy ezen fensőbb támogatás mellett nem fölösleges az emberi fáradozás és munka. Sőt ellenkezően: szigorú és szent kötelességük a másodrendű okoknak, hogy — összhangzásban az első és egyetemes okkal — természetüknek
