Eger - hetente kétszer, 1912

1912-02-24 / 16. szám

2 EGER. (16. s7j.) 1912. február 24. a tudás tápláló anyja, amelynek védő­szárnyai alatt a kultúra eszményi sza­badsággal fejlődött, izmosodott. Az öntudatos katolicizmus ismertető jegyei még: a béke és a szeretet. Az öntudatos katolikus természet­szerűen tudatában van annak a roppant erőnek, mit az öntudatos katolicizmus jelent. Es éppen azért ereje, hatalma tudatában nem támad neki a gyön­gébbnek. Csupán akkor ragad fegyvert, ha az ellenfél megtámadja. De akkor sem a harcért, hanem a béke érdekében. Jól tudja ugyanis, hogy a háború nemcsak erőkifejtést eredményez, hanem roppant energiaveszteséggel is jár. Arról is meg van győződve, hogy ez az energia, ha föl nem emésztené a tusakodás, a küz­delem, milyen sok áldásos gyümölcsöt hozhatna az emberiségre. r Es itt kapcsolódik a béke mellé a szeretet. r Áldásos volna ez a hatalmas erély, ha némelyek rombolásra nem használ­nák. De az öntudatos katolicizmus a legnemesebb, legönzetlenebb embersze- retetből igyekszik megfogni a sújtó ke­zet. Útjába áll a rombolóknak — sze­retekből, mert tudja, hogy a rombolás áldástalan, sőt kárhozatos munka, mely nemcsak egyeseket tesz tönkre, hanem visszahatással van az egész emberiség fejlődésére és megakasztja, visszaveti az egész kultúrát, — ha idejében út­ját nem állják. Az öntudatos katolicizmus tehát egyetemesebb és magasabb célokat tűz maga elé, melyeknek minél hamarébb való elérése az egész emberiség általá­nos és legelsőrendű érdeke. Ezekből látható, hogy az ellentábor katonái mennyire hívei az emberi ha­ladásnak. Azaz: mennyire nem hívei... Manapság az újság a krónikás, amelyből megis­merjük a rajtunk kivül folyó életet; az újság az is­kola, mely által a felnőtt ember tovább tanul és mű­velődik ; az újság a szószék, melyről a modern ember lesi és hallgatja az élet igéit. . . Nos, és mégsem törekszünk arra, hogy csak a jó, a tisztességes újság boldoguljon és boldogítson. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton, február hó 24-én, dél­előtt 11 órakor s folytatóan délután 8 órakor rendes közgyűlést tart, melynek tárgysoroza­tából kiemeljük a következőket: Az esküdtszéki tagok összeírásához két városi képviselő kiküldése. A gyámpénztári tartalékalap, bírságpénzek és alapítványok el­helyezésére vonatkozó határozathozatal és ezzel kapcsolatban a Hevesmegyei Népbank r. t. kérelme közpénznek az intézetnél leendő el­helyezése iránt. A kövezetvám bizottságnak elő­terjesztése az árnyékszala elejének makadám- burkolattal való kiépítése, a Wind-féle tégla­gyárhoz vezetőút kiépítése, a Deák Ferenc-út keramit szegélyének átfektetése és a trágya­gyárhoz vezető űt kiépítése iránt. A legtöbb adót fizetők népjegyzékének kiigazításához bi­zottság kiküldése. Reiner Soma kavicsbánya nyitása iránt való kérelme. A tanács előter­jesztése az epreskerti 6pa kát. hold föld hasz­nálata és a régi szénáskert területéből 1 kát. hold bérbeadása iránt, ezzel kapcsolatban Tóth Csepregi András v. képviselő indítványa az epreskerti földterület bérbeadása tárgyában. A hegyrendészeti kérdés tanulmányozására kikül­dött bizottság jelentése. A tanács előterjesz­tése a vallás- és közoktatásügyi miniszter ál­tal a színház részére 10 évre engedélyezett évi 3000 koronának további tíz évre való ké­relmezése és a munkásházak építésére felveendő 200.000 koronás kölcsönre vonatkozó kötelez­vény elfogadása iránt. A szemétszállítási sza­bályrendelet módosítására kiküldött bizottság javaslata a szabályrendelet módosítása tárgyá­ban. Hevesvármegye alispánjának leirata a lé­tesítendő megyei közkórház ügyében. A Siket­néma intézet részére átengedendő közterület ügye. A farkasvölgyi árok feletti híd átépítése. Alispáni leirat a káptalan-utcai kőhíd építése ügyében. A bérkocsisok kérelme a bérkocsi­iparról szóló szabályrendelet módosítása iránt. Koday Károly budapesti lakos ajánlata baromfi- tenyésztés céljaira két kát. hold legelőterület átengedése iránt. A patakszabályozási bizott­ságba elnök választása. Az egri munkásgimná­zium vezetőségének kérelme, segély megszava­zása iránt. Különféle segély, fizetésjavítás és drágasági pótlék iránt való kérelmek; telek- és illetőségi ügyek. Gárdonyi és a — győriek. Mindig bizonyos meghatódottsággal tekin­tünk az egri vár bástyái felé . . . Keserves időknek néma tanúi voltak ezek hosszú száza­dokon át; de letelepült a bástyák düledező tö­vében a mi költőnk, az „Egri csillagok" ékesen beszélő írója s látnoki szemével nem a jövőbe, hanem a három és félszázados múlt véres ok­irataiba, kőbe vésett emlékeibe tekintett. Dobó dicső kora ihlette meg lelkét s azóta beszéde­sek azok a néma falak; csak meglegyen ben­nünk a jószándék, hogy figyeljünk a sziklákból kitörő szavakra. De mást is tett a költő. Mióta fészket ra­kott itt köztünk, itt gyűjtögeti annak a her­vadhatatlan koszorúnak díszes virágait, amelyek nevét halhatatlanná tették mindenütt, ahol ma­gyar szó zeng és magyar szív dobban. És ez abból az alkalomból jutott eszünkbe, hogy a győri „Kisfaludi Irodalmi Kör“ ma délután felolvasó ülést tart, amelyen Gárdonyi Géza szék­foglalóját olvassák föl. Ha Gárdonyit valahol ünnepük, az a mi ünnepünk is. Hogy a győriek milyen hangulattal hallgatják majd Gárdonyi székfoglalóját, azt már előre elárulja a „Dunán­túli Hirlap" tegnapi száma, amely így ír: „Gárdonyi! Ha visszagondolunk körülbelül ötven kötetje közül az Egri csillagokra, Az én falumra, a Láthatatlan emberre, A borra, ame­lyek Gárdonyinak helyet biztosítottak irodalom- történetünkben, aztán elolvassuk a „Magyar lelkek forradalmából“ Adyék sorait, melyek szerint „bizonyos, hogy soha magyarabbul, bát­rabban nem ébredt föl még a magyar géniusz. (Az Adyéké!) Bizonyos, hogy Apáczai Csere, Kazinczy, Kemény Zsigmond és Arany János korszakai után jött el egy terhesebb, de gyö­nyörűbb korszak.“ (T. i. Adyéké!) Ha Gár­donyi főművei után ezt a beszédet halljuk, ... akkor csakugyan elfog bennünket a nyájas mosolygás. Gárdonyi olyan, mint a szikla, mint a Kár­pát-szikla. Mély, mint az Adria. Magas és de­rült, mint a Nagymagyar-Alföld májusi égbol­tozatja. Virágos, mint a muskátli. Illatos, mint a kakukfű. Őszinte és becsületes, mint a Duna- Tiszamenti faj magyar. Szava édes, mint a csurgó méz; dalai a Bakony aljától a Mátra-tetőig, Egertől a Czenk-hegyig zengenek. S ez a szin- magyar poétaság a mi igaz, valóságos irodal­munk, amelyet Gárdonyi mivel. A párizsiasko- dók szavára Gárdonyi a szempilláját se rebbenti meg. A nagy, szomorú legények szavát, akik andalító zenéje. Parancsolnék én, (csak volna hozzá pénzbeli jogcímem) gondoltam magam­ban, s nagyot nyelve előkelő hanyagsággal válaszolám: Bürkös úrral szeretnék találkozni. — Bocsánat, de még nem kelt föl. Mindjárt megjön, parancsoljon helyet foglalni addig. Leültem, és képzeletben válogattam, mi mindent vehetnék itt, hogy be legyek rendez­kedve. De íme, megjön a bolt feje, az én ked­ves névrokonom, az én reménységem vasmacs­kája, Bürkös Imre; az üveges, akibe nekem bele kell kapaszkodnom, ha be akarok rendez­kedni. Bemutatkozom. — Én Bürkös Jenő vagyok, szappangyári könyvelő (itt ez az állás is megfelel, nem akartam perfidebb lenni), kedves Imre bátyám­nak nem csak név-, hanem távolról vérrokona is. A rokonsági fok megállapítása szükségte­len és felesleges, hisz én mindig büszke vol­tam kedves Imre bátyámra... Különben is sür­gősen vásárolni jöttem. Tudja, kedves Imre bátyám, én be akarnék rendezkedni. Bizalommal jöttem kedves Imre bátyámhoz (ezt a becéző megszólítást egyre sűrűbben kezdtem beleke­verni dikciómba), akihez rokoni kötelék fűz (ezt különösen hangsúlyoztam) abban a remény­ben, hogy nekem, mint rokonának (és ezt tel­jes ambícióval hangsúlyoztam) talán egy kis kedvezményt is nyujtand. . . Megtörültem a homlokomat és vártam a hatást Bürkös Imre üveges gyanúsan mér végig, mint olyat, aki csak a bevásárolási szezonra változtatta a nevét Bürkösre egy koronáért, és egy jóllakott bivalynak nyugodságával böfögi: Nagyon örvendek a szerencsének (értsd: ameny- nyiben én mint kuncsaft jelenek meg). Méltóz- tassék választani (a világért sem mondta volna, hogy Bürkös ur, vagy kedves Jenő öcsém); de kérem, a mai nehéz megélhetési viszonyok kö­zött, (hajam szálai kezdenek fölfelé meredezni, pedig mindig oldalt fésülködöm). A nagy kon- kurrencia ... az üzlet, üzlet (el akarok ro­hanni, de ő nem enged). . . Különben, kérem, én szolid ember vagyok, mint kereskedő is, csak tessék választani, majd meglátjuk. . . Összetörve, leforrázva, csalódottan válasz­tok. Óh névrokonság bűvös ereje, lépj akcióba, babonázz, hipnotizálj, szuggerálj, hass erre a megkérgesedett üvegesre! Mindig ezt a röp- imát mormoltam, miközben kinéztem magam­nak egy 12 személyre való teljes garnitúrát, a megfelelő hamu- és gyertyatartókkal, né­hány csecsebecsét, krampuszt és egy pálinkás­készletet. Bürkös Imre összeszámolja: 238 kor. 75 fill. (Szerelmes Isten, mi lesz itt? De sok!) Remé­lem, hogy én olcsóbban, mondjuk netto kapom. (Az üveges tagadóan rázza üstökét.) Hisz név­rokonok, sőt vérrokonok vagyunk — ordítot­tam. Nem hajlott. Másnak mennyi? 238 kor. 75 fill. — Nekem mennyi? — 238 kor. 75 fill. Borzasztó! Ott hagytam. Megvetettem ezt a smucig üvegest, cse­repest, fazekast, téglavetőt. Szégyenlem, hogy a Bürkös névre hallgat. Egyebet se tud, csak későn kelni és nagyot enni; egy szikra érzéke sincs a metafizikai vonatkozások iránt, minő a névrokonság. A mellénye is csupa zsirpecsét volt. Pfúj! micsoda nyárspolgár! Legközelebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom