Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-17 / 14. szám
2 EGER. (14. sz.) 1912. február 17. Uj szabályrendelet. Hevesvármegye törvény- hatósága, tudvalévőén, három hordó-jelző hivatalt állított fel, és pedig: Egerben, Gyöngyösön és Hevesen. A törvényhatósági hordó-jelző hivatalokról szóló vármegyei szabályrendeletet a belügyminiszter most jóváhagyta és igy azt az alispán életbeléptette. A hordó-jelző hivatalok vezetőinek kinevezéséről már beszámoltunk olvasóinknak. A táncmulatságok ellenőrzése. Majzik Viktor alispán, tekintettel arra a körülményre, hogy a bekövetkező farsangi napokon úgyszólván a vármegye összes községeiben táncmulatságokat rendeznek, szigorú intézkedéseket tett a tánc- mulatságok megtarthatására szükséges hely- hatósági engedélyek kiadására nézve. Rendeletében — igen helyesen, — kiemeli az alispán, hogy: „Élénk emlékezetünkben van még az 1910. évi rettenetes ökörítói katasztrófa, melynek tanulságai kötelességünkké teszik az összes elővigyázati intézkedések pontos foganatosítását.“ Nagyon időszerű az alispánnak az a rendelkezése is, amellyel a tanulóifjúságot a mulató-helyektől távol tartani igyekezik és a korcsmái hitel korlátozására hívja föl a közfigyelmet. Az alispáni rendeletnek erre vonatkozó része a következő: „Amennyiben pedig a tanuló ifjúság erkölcsi érzületének ápolása és testi fejlődésének előmozdítása szintén egyik legfontosabb feladatunk, figyelmeztetem az elöljáróságokat, a 75 éven alóli gyermekeknek a mulató-helyekről való távoltartása tárgyában alkotott szabályrendelet intézkedéseire is és e tekintetben, valamint a korcsmái hitel tekintetében utalok a vonatkozó szabályrendeletekre.“ Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület. József királyi herceg védnöksége, Zichy János gróf, m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter v. b. t. t. és Tisza István gróf v. b. t. t. elnöklete alatt az alföldi magyarság kultúrájának, szellemi és anyagi erejének fejlesztése és megerősítése céljából Budapesten megalakult az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület. A tagul való belépésre vonatkozó felhívás ezeket mondja a többek között az uj egyesület céljairól: A magyar nemzetnek világszerte ismert és általánosan elismert gavalléros nagylelkűsége nem tagadhatta meg magát kultúrpolitikájában sem. A magyar állam első sorban a határszéleken lakó, idegen ajkú honfitársainknak állított és tart fenn különböző fokú iskol Iákat. Közművelődési egyesületeink ugyancsak az erdélyi részeken és a Dunántúl, Délmagyar- országon és a felvidéken kerestek és találtak teret kulturális tevékenységüknek. Súlyos és szomorú következmények nélkül azonban nem lehet és nem szabad tovább is megfeledkeznünk saját véreinkről, akik a nagy magyar Alföldön laknak, azon a hatalmas kiterjedésű síkságon, amely országunk kellős közepén, területének majdnem egy harmadát foglalja el, a népesség számát tekintve pedig ennél is többet jelent. A szellemi előmenetel előmozdítását, az anyagi jólét megteremtését és fokozását Írja zászlajára az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület, amely Budapest székhellyel tizenkét vármegyére kiterjedő hatáskörrel, országos részvétel mellett, azzal az egyenesen kifejezett, határozott célzattal alakult meg, hogy minden lehetséges, tőle kitelhető módot és eszközt megragad az alföldi magyarság anyagi jólétének és értelmi színvonalának emelésére, megerősítésére, kulturális fölényének kivívására és biztosítására. Nagy céljaink megközelítésére és mielőbbi elérésére szolgáló eszközei, a lehető legszélesebb körű és minden irányú közművelődési tevékenység, úgymint: gyermekkertek, napközi otthonok, internátusok felállítása, ahol ezeknek szüksége fennforog; az iskolán kívüli oktatás mindenféle fajának és nemének megvalósítása, serdültek és felnőttek oktatása, gazdasági vá.n- dortanítók alkalmazása, szabad előadások, felolvasások, néphangversenyek, műkedvelői színi előadások rendezése, az Alföld elhagyatott színművészeiének ápolása, a szabad tanítás különféle szerveinek: népkönyvtáraknak olvasóköröknek, dalos egyesületeknek szervezése. Az anyagi jólét emelése tekintetében pedig munkaprogrammjába vette a magyar ipar pártolását, uj népiparágak meghonosítását, az ipar és kereskedelem erősítését és fejlesztését. Védelmébe veszi a hazai iparcikkeket az idegen termékekkel szemben s ezek kiszorításán fáradozik, útmutatást, ad a háziiparcikkek és gazdasági termékek alkalmas értékesítésére és megmutatja, hogy nekünk is van fejlődött, versenyre képes iparunk. A gazdaközönség anyagi érdekében pedig minden gazdasági kérdésben támogatója kíván lenni a jó magyar gazdáknak és minden irányban arra törekszik, hogy a magyar gazda anyagi erejét növelje, erősítse és megszilárdítsa. A közművelődési egyesület működési körébe vonta Hevesvármegyét is, programmjához híven vármegyénkben nagyfontosságu kulturális és gazdasági tevékenységet óhajt kifejteni, és e célból Eger székhellyel megalakítja Heves Vármegyei és Eger Városi Osztályát, amely Osztály a középponttal karöltve — ennek jelentős erkölcsi és anyagi támogatásával —• igyekezni fog, rendelkezésére álló minden erejével, előmozdítani a vármegye szellemi és anyagi haladását. Az anyagi és szellemi érdekek gondozása mellett — mint tervezi — nem hanyagolja el Hevesvármegye lakossága egészségének ápolását sem. Közművelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi, pénzügyi osztályainak működésével párhuzamosan szép hivatás vár közegészségügyi osztályára is: a nép széles rétegeinek higiénikus felvilágosítása, oktatása, közegészségügyi intézményeink felkarolása s a magyar nép épségének, erejének, egészségének szolgálatába való állítása. Ezen a téren is tanácsadója, támogatója, buzdítója igyekszik lenni a hatóságoknak úgy, mint az egyeseknek. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület védnöke József királyi herceg; Hevesmegyei és Egervárosi osztályának tiszteletbeli elnökei: Samassa József dr., bíbornok-érsek, v. b. t. t. Zichy János gr., v. b. t. t., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szmrecsányi Lajos püspök ; elnöke Kállay Zoltán dr., v. b. t. t., főispán ; társelnökei: Keglevich Gyula gr., ország- gyül. képviselő, Majzik Viktor alispán, Jankovics Dezső polgármester, Ridárosik Imre kanonok és Kassuba Domokos cimz. tanker, főigazgató; főtitkára ifj. Györffy Kálmán főispáni titkár, titkárai pedig Puchiin Lajos t. b. főszolgabíró és Hevesi Gusztáv vm. aljegyző. A hét. Megint egy internátus akar létesülni Egerben. Mint hírlik, az Alföldi Magyar Közművelődési egyesület alapítaná és állítólag Zichy János gróf kultuszminiszter beleegyezésével jelölték ki Egert, mint az alapítandó egyik internátus székhelyét. Nagyon szép dolgok ezek a hii’esztelések, de bizony mit sem érnek a városnak, mert, hiába, hiányzik a pénz! Ezért nem lehetett megcsimába. Valószínűleg Bramante, a szt. Péter templomának híres építője, aki szintén az Urbinói fejedelemségből származott, ajánlhatta a pápának Rafaelt, aki már ekkor is — bár még mindössze 25 éves volt, — több segéddel dolgozott. Hivatása Rómában eredetileg a Vatikán néhány falának a festése lett volna, de II. Gyulát annyira elbájolta művészetével, hogy ez a már kész és híres mesterektől, igy pl. Sodorna-tói származó falképeket leverette, hogy azok helyébe is Rafaellel festessen uj képeket. így festette ki Rafael a Stanza della Segnaturát, majd a Stanza d’ Eliodorát és utóbb a Stanza deli’ Incendiot. II. Gyula, akinek képét különben Rafael oly megkapó hűséggel vetette vászonra, hogy az emberek e kép előtt megreszkettek, a nagy, a fenséges, a nagyszerű alkotások iránt lelkesedett és művészeit is ilyenek alkotására lelkesítette. Ha nem is tett volna annyit a művészetekért, már csak ezért is megérdemelné az utókor háláját. — Rafael nagy alkotásainak a Disputa, Athéni iskola, Heiiodorus kiűzetése, Atilla Leo pápa előtt, a Borgo égése stb. stb. eszméje sok tekintetben II. Gyula üdvös hatásának tulajdonítható. Természetes, hogy ennyi nagy alkotásnak nyomát kellett hagynia Madonna képein is. A komolyabb, a nagyszerűbb felé való vonzódása lassan oda fogja vezetni, hogy képei a benső, csendes, nyugodt szeretet kifejezésétől, a fenségesebb, az egyháziasabb felé közelednek. Ez magával hozza egyúttal azt is, hogy képeiben az erőnek, az energiának nagyobb kifejtésére, nagyobb drámaiságra is törekedjék ; hiszen már utolsó firenzei nagy alkotásán Krisztus sirbatéteién is megmutatta, hogy az ez iránt való érzék sem hiányzik belőle. A tartalom drámaisága és ereje, viszont azután a formák, a vonalak nagyobb drámaiságát hozza magával, és ez ismét a színezésben is az erősebb ellentéteknek, a sötétnek és világosnak és az erőteljes színeknek használatához vezet. Első római Madonna-képe, Madonna a diadém- mal (Páris, Louvre) még a florenci nők szelídségét tükrözi ugyan vissza, de már a háttér éles, erősen körvonalozott hegyei a Sabinus hegyre emlékeztetnek, ép úgy, mint a klasszikus romok is Rómára figyelmeztetnek. Mária arcán sem az odaadó anyai szeretet kifejezése, hanem a nehéz jövőnek sejtése ül. A cselekvény középpontjában teljesen az alvó Jézus van; mind Mária, mind Szt. János ő reá irányítják egész figyelmünket. Hasonló tárgya volt az elveszett loretói Madonnának, melyet Vasari, Rafaelnek XYI. századbeli életírója, olyan páratlan lelkesedéssel dicsőített. De az Aldobrandini Madonnán (London, National Gallery) már lehetetlen rögtön észre nem vennünk azt az oly jellegzetes különbséget, mely csak a külsőségekben is (pl. a tájban, a Madonna arcában stb.) feltűnik. Ezek a Madonnák már nem a flórenci nők szelíd, ábrándos arcát mutatják; ezekből már a római nők erőteljes, tudatos szépsége sugárzik felénk. Kidomborításukra Rafael is erőteljesebb eszközöket használ: a színeket bátrabban keveri, a világosat a sötéttel váltogatja, a elair-obseur erőteljes hatására törekszik, hogy csak legjellemzőbb példáját említsem, pl. a Madonna a gyikkal c. képén (Madrid Prado). Amellett egyre erősebben a gyermek Jézusra irányítja figyelmünket; őt teszi az egész cselekvény középpontjává pl. a Madonna del divius amore (az isteni szeretet Madonnája) c. képén (Nápoly). A gyermek egyre több és több fenséges, isteni tulajdonságot nyer.
