Eger - hetente kétszer, 1912

1912-02-17 / 14. szám

Előfizetési árak:

Egész évre.. _ 10 korona.

Fél évre

.......... 5 »

N

egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ■Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912. — 14. szám.

XXXV. ÉVFOLYAM.

Szombat, február 17.

nak élnek önzőén; akik a hasznot keresik ; akik nem tudnak, vagy nem akarnak messzebbre látni. Az átlagember színvonalán feljebb emelkedők a jelent a jövő előkészítőjének tartják, a ma munkáját pedig a jövő alapjának.

Az ilyen erősebb, nagyobb emberek nem azt keresik, hogy mi könnyebb, hanem azt, hogy mi gyümölcsözőbb. Az ilyenek nem puha talajt szántanak, hanem sziklába vágják a csákányukat, megporhanyítják a követ, mert tudják azt, hogy a messze jövőben élet fakad a megmunkált sivatagon is, mely termékeny áldását ontja a jövő nemzedékre.

A nagyok, az erősek, a kiválók nem ijednek meg az erőfeszítéstől; lehet körülöttük temető, lehet a környék kihalt: — ők az életnek dolgoznak; a boldogabb, mert termékenyebb jövő számára készítik elő a talajt, ha kell, verejtékes munkával.

A kiváltságosak nem ijednek meg attól, hogy a küzdelem meddőnek látszik, mert lassan halad előre a munka; a tölgy is csak akkor lesz terebélyes, hatalmas, ha már századok szállottak el koronája fölött. Az intézmények is annál szilárdabbak, gyökereik annál mélyebben fúródnak a talajba, minél lassabban fejlődtek és minél erősebben belepi őket a századok nemes patinája.

És ezekből az okokból nem eshetünk kétségbe a katolikus sajtó ügyének lassú lendülésén. Az ültetés munkája sőt kötelessége a miénk. Ha mi nem ugarolunk, nem szántunk, nem vetünk: a jövő nemzedéke táplálék nélkül marad. Ha csak egy emberöltővel ezelőtt is ezt vallották volna, hol lenne ma a katolikus közvélemény, hol lenne ma a katolikus sajtó?! Ha az elődök annyi jóakarattal munkálkodtak volna, mint mi, akkor a Katolikus Sajtóegyesület ma nem csak pár esztendős lenne; nem csak félmilliót gyűjtött volna és nem csak olyan kevés határozottan katolikus újság alapozná, erősítené, terjesztené a katolikus gondolkozást!

Mi nem hihetjük azt, hogy a jövő katolikus társadalma hithűbb, öntuda- tosabb, erősebb lesz a mainál, mely közömbösségében kész prédája a kitartva dolgozó ellenségnek. Nekünk dolgoznunk kell a jövőért, hogy annak nemzedéke alapot kapjon és ne vádolhasson minket úgy, mint, sajnos, mi vádolhatjuk elődeinket.

A jövőért való munka és fáradság több bizodalmát ad, mint a jelennek nagyfokú közömbössége.

Mi a nevelés, mi a tanítás, a pap, a példa hatása a sajtóéhoz képest?...

Valóban: manapsáé nincs a sajtóhoz fogható hatalom a földön.

És mégis?... Legtöbb katolikus az ellenünk hadakozó sajtót támogatja.

A

» •» n r I

jovoert.

Minden élő szervezet annál tökéletesebb, minél lassúbb a fejlődése, sőt általában véve élete is annál tartósabb, minél hoszabb idő kellett a kifejlődéséhez. Nem a kezdetnek kicsiny, vagy nagy volta adja meg a szervezet erejét, értékét és élettartamát, hanem az, hogy miként szövődik, miként nő, miként erősödik a szervezet és hogyan, milyen időtartamra épül fel.

Az állat és növényvilágnak is rendszerint olyan képviselői a leghatalmasabbak, a legerősebbek, amelyeknek fejlődéséhez legtöbb idő kellett. Az emberi társadalomban és a történelemben is rendszerint olyan intézmények nőnek nagyra, lesznek állandókká és gyümölcsözőkké, amelyeknek gyökerei mélyen ereszkednek a talajba.

A hatalmas tölgy-, a bükk-, a diófa mind piciny magból lesznek. Lassít, de folytonos munkával porhanyítják a talajt, bocsájtják gyökérzetük szálait mind. mélyebbre és egyúttal nyújtják lombkoronájukat mind magasabbra, mind szélesebbre.

Intézmények életében sem a ma a fontos; legfeljebb csak annyiban, a- mennyiben ez a ma előkészítője a holnapnak. Az emberek közül is csak azok élnek a jelennek, akik önmagukAz „EGER“ tárcája.

Kaffael Madonnái. 3(Szabadelőadás, melyet vetített képek kíséretében Dengi János dr. az egri áll. főreáliskola ismeretterjesztő előadásainak során, 1912. február 4-én tartott.)

Raffaelnek legutóbb ismertetett képei külső, vagyis színezés tekintetében is a legteljesebb összhangban vannak alapeszméjükkel: az anyai szeretet nyugodt, zavartalan tisztaságával. Raffael a három fő színnek (vörös, sárga, kék) körülbelül egyenlő arányokban való alkalmazásával, már ekkor is bámulatos színharmóniát ér el, de firenzei korszakában inkább a színek lágyabb tónusait használja, inkább a színek egymásba olvadására fordít nagy gondot, nem pedig azok merész, virtuóz alkalu ázására. így éri el, hogy képei külsőleg és belsőleg is a legteljesebb egységet mutatják.

Három híres Madonna képéhez szoros rokonság fűzi a mi Szépművészeti Múzeumunkban (Budapest) őrzött „Esterházy-Madonnát“, amely a Habsburgok tulajdonából előbb Kaunitz hercegnek, majd az Esterházyaknak s innen a

I Szépművészeti Múzeumnak birtokába vándorolt. Ez a, különben befejezetlen kép, az átmenetet jelzi művészetének firenzei és római korszaka között. Az uffizi képtárban őrzött vázlatoknak még az eredeti Arno-menti táj a háttere, a képen azonban már a római Campagna dombos vidékévé változott, melynek hátterében Nero tornyának romjai már azokról az impressziókról regélnek, melyek a Raőael érzékeny lelkét a klasszicizmus hajdan virágzó városában, Rómában, érték. A háromszöges kompozíció zárt egységét is meglazította s az egész csoportot sokkal festőiebbé tette; a táj is kilép eddigi alárendelteb'o szerepéből. Már nem puszta háttér, hanem az alakokkal szorosabb kapcsolatba jut.

Raffael firenzei korszakából még számos más Madonna-kép való, így a Madonna a báránnyal, (Madrid, Prado), Madonna a datolyapálma alatt (London, Ellesmere lord gyűjteménye), a szt. péter- vári Eremitage-ban levő Madonnakép stb. Ezekkel azonban egyrészt e kis előadásnak szűkre szabott keretei miatt, másrészt pedig, mivel R ffael művészetének már jellegzetesebb nyilatkozásait láttuk, külön nem foglalkozunk.

Még csak a gazdag kompozicióju Canigiani Madonnáról (München, Pinakothek,) emlékezünk meg, mely jelenlegi átfestett formájában szinte túlságos ridegen mutatja be Raffael piramis, alakú szerkesztési módját. A gondolkozó József alakja a kép közepében az egészet két, pontosan megfelelő részre osztja: az egyiken Erzsébet és a kis Szt. János alakja pontosan megfelel Mária és a gyermek Jézus alakjainak, miközben az egész csoport egy szinte geometriai pontossággal szerkesztett háromszög alakjában tömörül össze. A képet, melyet egy Me- dici-leány hozott nászajándékul Németországba, Raffael úgy alkotta meg, hogy — mint a firenzei Palazzo Corsini és az oxfordi muzeum egy vázlata is mutatják — József feje fölé kis angyalokat festett, amelyek változatosságot adtak a különben túlságos rideg formának, de ez idővel megrongálódott, a fatáblára festett kép „restaurálása“ alkalmával a festő ez angyalfejeket átfestette s ezzel a kompozíció szigorú geometriai formáját teljes ridegségében emelte ki.

Raffael 1508-ig tartózkodott Firenzében; ekkor kapta II. Gyulának, az egyházi állam egyik leghatalmasabb urának, meghívását Ró-