Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-10 / 12. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ----------- intézendők. -----, : K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 12. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, február 10. Emléket Zichy Nándornak! Szent karácsony előestéjén utolsót dobbant a magyar katolicizmus nagy vezérének fáradt szive s elköltözött sorainkból az, akinek fáradhatatlan lelki ereje egy szent Pál apostol buzgóságá- val teremtette meg a magyar katolicizmus újjászületését. De, bár testét átvette a föld és lelke Krisztushoz szállt, szelleme itt maradt közöttünk! Emléke él és élni fog minden magyarban, aki úgy szereti és szolgálja hazáját és egyházát, mint Zichy Nándor szerette és szolgálta! Ezt az áldott emléket akarjuk mi leikeinkben hordozni s ezt a dicső emléket akarjuk mi ércben és kőben kialakítani: kivinni a nyilvánosság közterére, ahol tanított és példát adott s bevinni az Úr hajlékába, ahol az örök példaképtől imádkozó leikével tanulta a krisztusi élet nagy iskoláját. Szobrot óhajtunk állítani Zichy Nándor emlékének, hogy érc hirdesse ércnél is maradandóbb alakjának nagyságát, és templomot óhajtunk építeni, melyben a késő utódokra is leharmatozzék az égi magasságoknak az a kegyelmi áradata, mely Zichy Nándor hangjának megadta az erőt, lelkének a szárnyat s egyéniségének a súlyt és tartalmat. Emléket tehát Zichy Nándornak, az eszme nagy férfiának! „Mindent ujjá- teremteni Krisztusban!“ ez volt az ő életének is jelszava és tartalma s azok a nagy keretek: — minden áldozata, küzdelme, szenvedései — mikben munkás élete lezajlott, ebben a nagy eszmében olvadtak össze. S ennek az eszmének dicsőséges hajnalhasadása volt az ő működésének legszebb diadala is! Emléket Zichy Nándornak, a nagy hitvallónak7 a hitből élő férfiúnak! Aki nemcsak naponta imádkozta a Krédót, hanem minden ágazatát rendíthetetlenül hitte, végig élte és nyíltan megvallotta az életben is. A hit volt az ő tetteinek rugója, alapja, ereje és ez a hit szította fel szeretetét az egyház, a haza és királya iránt! Emléket Zichy Nándornak, a haza munkás fiának! Aki szerette hazáját a sikerek óráiban s a kigúnyoltatás és lekicsinylés keserű napjaiban egyaránt; akinek szeretete mindig munkás szeretet volt! Bár hosszú élete sokszor a legnagyobb erőfeszítések után is megvonta tőle a sikert: amit elért, azt ugyancsak nehéz munkával szerezte meg. Az áldozatos munka tette őt nagy- gyá a nagyok között, elsővé az elsők között! Es legyen ez az emlék a nép barátjának, a nép igazi atyjának emléke is. Aki ép oly szeretettel foglalkozott a szegények aprócseprő ügyeivel, mint a Szent-István-Társulat ülésein korunk tudományos mozgalmaival; aki leszállt a nép kunyhóiba, hogy megszorítsa a magyar paraszt munkától kérges kezét és hitvalló szavát hallatta a törvényhozás termében, hogy megvédje annak jogát és igazát! Szent Pál szavaival mindenkinek szolgájává tette magát, hogy annál többeket nyeljen meg Krisztusnak és az ő szent ügyének. És hirdesse végül ez az emlék a magyar katolicizmus ujjáteremtő vezérének soha el nem felejthető érdemeit is! Hirdesse a mi hálánkat, kegyele- tes szeretetünket nagy vezérünk iránt, aki kételkedőek, kislelküek között a látszólag lehetetlennek megvalósítására vállalkozott; aki vezéri talentumának biztonságával megjelölte az utat, melyen az Egyház igazáért küzdők célt érhetnek s aki rendületlenül haladt ezen az utón, mig csak erői meg nem törtek. Emléket állítva vezérünknek, nemcsak tisztelői leszünk, hanem követői is, akik nyomdokain haladva élni fogunk az ő dicsőségében! Emelkedjék tehát ez emlék, de midőn köveit összehordani segítünk, ne feledjük el, hogy olyan lesz az, mint aminő a mi lelkesedésünk, odaadásunk Istenben boldogult nagy vezérünk iránt! Ne feledjük el, hogy Az „EGER“ tárcája. Kaffael Madonnái. 1(SzabadelSadás, melyet vetített képek kíséretében Dengi János ár. az egri áll. fSreáliskola ismeretterjesztő előadásainak során 1912. február 4-én tartott.) Kaffael madonnái, sőt bátran mondhatnék egész művészete, mindnyájunk előtt annyira ismeretes, művei oly elterjedtségnek örvendenek, hogy azokról nj dolgokat mondani, melyek amellett, hogy újak, még jellemzőek és tanulságosak is legyenek, rendkívül nehéz, sőt egy ily rövid előadás keretein belül szinte lehetetlen. Csodálatos módon mégis azt tapasztaljuk, hogy művészetének inkább hivatalos bámulói vannak nagy számmal, megértői és élvezői azonban annál kevesebben. Könnyen meggyőződhetünk erről. Tekintsük meg egyszer egyik örökbecsű alkotását, a Sixtusi Madonnát, mely a drezdai képtárnak féltve őrzött kincse. A nagy művet, melyet a Zwingernek, ennek a különben is világhírű épületnek egyik külön termében őriznek, hogy az ember fenséges hatását annál zavartalanabbá élvezhesse, — különösen a délelőtti órákban rendkívül sokan tekintik meg. Ha az ember nemcsak a képre, hanem a látogatókra is figyel, rövidesen fel fog tűnni, hogy azok két-három percig elmerülnek ugyan a mű szemléletébe, de azután lopva tekintenek szomszédaikra, hogy azok tulajdonképen mit is néznek a képen, s utána rendesen csalódottan távoznak a teremből, miközben az ember gyakran hall olyan megjegyzéseket, hogy e világhírű műtől „többet“ vártak volna stb. Nyilvánvaló jele ez annak, hogy a művet nem értették meg, hogy az reájuk nézve néma maradt. Pedig valamely remekmű élvezésének első és főfeltétele az illető mű megértése. Éppen ezért ebben a rövid kis összefoglaló és áttekintő előadásban is elsősorban arra fogunk törekedni, hogy — amellett, hogy már eddig szerzett ismereteinket egységes szempontból tekintve rendszerbe foglaljuk, — egykét szóval Kaffael művészetének megértéséhez is hozzájáruljunk. Vagyis közös szellemi munkát végeznénk, amely talán mindkettőnkre nézve némi haszonnal járhat. Ennek a célnak elérésére sokkal helyesebbnek tartottam, hogy az előadásnak ezt a közve- tetleaebb, beszélgetésszerü formáját válasszam, mint hogy talán nagy tudományos apparátussal — és persze megfelelő tudományos nagyképűséggel, — erről a katedráról, mint valami tudományos magaslatról, a közönséghez leereszkedni igyekezzem. * * * A nagy költők, nagy festők, egyáltalában a nagy művészek pályáját (egy manapság meglehetősen elcsépelt hasonlattal) közönségesen az üstökösökéhez szokás hasonlítani, melyek koruk egén megjelenve, kisebb-nagyobb fényt árasztanak maguk körül s azután rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó nyomot hagyva maguk után, újból a feledés homályába merülnek. Ez a különben rendkívül plasztikus hasonlat nem mutatja elég híven a nagy szellemek, a génie-k keletkezését, mert azok nem pillanatok alatt születnek. A művészeknek addig, míg fejlődésükben a tökéletesség oly fokára jutnak, hogy azzal ragyoghatnak, rendkívül nehéz, rendkívül fáradságos és verejtékesmunkátkellettvégezniök. így volt ez Raffael művészetével is. Különösen Madonna-képeinek rendkívüli
