Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-20 / 93. szám
2 EGER. (93. sz.) 1912. november 20. kai akar hatni, hanem igazságával, valóságával. S éppen ez az érdeme, hogy színesnek látja a legszürkébb világot is. Mert meghatottsággal nézi a világot. Ezért akármily mi- lieube vezet is bennünket, élvezettel követjük. Pedig egyszerűek rendszerint ezek a milieuk is: a' csősz, az elhagyottak, a földmives, a kertész, a gyermekek egyszerű világa. Élvezettel követjük, mert érezzük, hogy személyei nem dróton rángatott bábok, hanem húsból, vérből való élő emberek. A természet megéreztetésében is csodálatos ereje van Gárdonyinak. Történeteiben (pl. Két vándor, A hortobágyi orgona, Ora pro nobis, Mikor a csősz ünnepet csap) a természet nemcsak dekoráció, s nem hangulatok aláfestése, a természet nála cselekszik. Karaktere van és szokásai. Úgy tudja beszéltetni a természetet, mint az embereket. Némely elbeszélésében (pl. Mikor a csősz ünnepet csap, A nyugalom édes kenyerén) földerül a humor, mosolyog az éle; más elbeszélései viszont (Messze van odáig, Ne halj meg Fábián, A kertésznek csak egy leánya volt, Ne áss a temetőben) könnyekre fakasztanak, és szánalommal vagyunk a hős iránt. ügy érezzük, hogy ez a könyv nagy nyeresége irodalmunknak. Gazdag élet, bőven ömlő művészi erő, nagy elmélyedés, finom psziko- lógia, eleven leiró és érzékeltető készség jellemez mindenegyes darabot. Szuggesztiv erővel teszi rabjává az olvasó egész lelkét és figyelmét. „Quid pluram?“ kérdi Béla király névtelen jegyzője. Gárdonyi újabban is bizonyságát adta nagy megfigyelő, lélekelemző tehetségének s megmutatta (ragyogó például!), hogy a modern népies iró nem a költészetben keresi a népet, hanem magában a népéletben találja meg a költői alakításra érdemes, jellemző vonásokat ! * (Sz.) Az élet hajótöröttjei. (A novemberi esküdtszéki ciklus.) Az egri kir. törvényszék esküdt-bírósága immár befejezte az idti harmadik esküdtszéki ciklust is, amelyen összesen nyolc nagyobb bűnügyet tárgyalt. Az első tárgyalási napon, november 4-én, Russzó János fölött ítélkezett az esküdtbiróság. Az volt a bűne, hogy az egri nyári vásáron fölkéredzett egy Csernik István nevű gyöngyösvidéki gazda kocsijára, akivel kedélyesen elbeszélgetett a — kerecsendi erdőig. Itt azután kést rántott elő és a meglepett gazdától, halálos fenyegetések között, minden pénzt elrabolt. A vakmerő embert, aki foglalkozására nézve soffór, Budapesten tartóztatták le. Az esküdtbiróság négy évi fegyházra Ítélte. Másnap, november 5-én felmentő Ítéletet hozott az esküdtbiróság. Egy tari özvegy asz- szony, özv. Sándor Lőrincné ült a vádlottak padján és férje megölésével vádolta a kir. ügyész. Pedig csak a saját életét védelmezte. Úgy történt a dolog, hogy az iszákos férj egész családját elűzte a háztól s amidőn éjjel a meggyötört asszony gyermekeivel hazament, a ra- biátus férj fejszével támadt reá. Az asszony előkapta a revolvert és azzal védekezett. Háromszor lőtt az urára, azután elmenekült. Mind a három lövés talált, hanem a férj a pásztói kórházban felépült sebeiből és nyolcadnapra hazatért. Talán életben is maradt volna, ha a mértéktelen ivásnak nem adja magát. A sok pálinka azonban megmérgezte a szervezetét, lebetegedett és meghalt. A szomorú családi dráma fináléja Egerben játszódott le. Az esküdtek jogos önvédelemnek minősítették Sán- dorné revolver lövéseit és az immár özveggyé lett asszonyt a bíróság fölmentette a szándékos emberölés vádja alól. November 6-án és 7-én, két napos tárgyaláson azt a halálos kimenetelű verekedést tárgyalták, amelyet junius 2.-án rendeztek az egri legények. Nyári mulatság volt ekkor az Érsekkertben és amint ilyenkor szokás, pofonokkal, ólmos botokkal és bicskával élesztgették egymásban a jókedvet. A verekedés közben László Istvánt megszurkálták, ezért a bátyja, László Sándor bosszút forralt és elhatározta, hogy néhány barátjával este meglesi ellenfeleit és elégtételt vesz az őccsén elkövetett csúfságért. Szomorú vége lett ennek az elhatározásnak, mert egy Déliéi János nevű legényt, aki menyasszonyával elsőnek hagyta el az Érsekkertet, a Hunyadi-téren nemcsak hogy kegyetlenül megvertek, hanem László Sándor egy konyhakéssel oly szerencsétlenül szuría • I. m. 10 1. Az „EGER“ tárcája. Szöktetés. — Angol eredeti után SeMfF Péter dr.-tól. — — Ah, Susan?! Én azt gondoltam, hogy Rivertonban vagy! — Ott vagyunk, azaz ma reggel én és a nagymama bejöttünk volt autón. — Nos, mi újság ? Még mindig nem bízik III. Mrs. Appleton fölvette bűvös zsebkendőjét a földről, amellyel a keményszívű bácsit megpirította s az újságcikket ismét átfutva, visszaidézte emlékezetébe azokat a kedves napokat, melyeket a tengerparti kirándulásokon Tony baráti oldalán töltött. Már maga sem tudta minek nevezni ahhoz a jólelkü férfiúhoz vonzódó érzelmét: barátságnak-e, vagy szerelemnek ! ? De ezt a szót mégsem merte kimondani, bár érezte, hogy ez már nem flört s hogy annyira becsüli ezt az idegent, hogy ez a becsülés vajmi kevésben különbözik attól az érzelemtől, amely őt hites férjéhez köti és amelyet már nem restéit isteni nevén szerelemnek nevezni. De nem követhette gondolatait, mert valaki a terembe lépett és mielőtt megfordulhatott volna, a jövevény befogta a szemét és a füléhez hajolva kérdezte: — Ki az? Mrs. Appleton könnyen kiszabadult s megfordulva egy kicsiny, nagy-kék szemű leányt átott maga előtt. nagymamád Tonyban ? — Igen ... nem; de még mindig megtiltja nekem, hogy vele bármikor is beszéljek. — Nem uzsonnáznál velem ? — Sajnos, nem maradhatok itten; nagymama tiz perc múlva értem jön. Pedig valami nagyon fontosat akarok még neked mondani, édes Annym! — Ülj le, fiacskám és csendesedjél le egy kissé. így !.. Most pedig könnyíts lelkeden s mondd meg, hogy döntöttél-e már Jerry Rowe javára Tonyval szemben ? — Istenem! még mindig nem. Elfelejted, hogy Jerry, illetve Mr. Rowe, miként viselkedett Miss Orth-tal a múlt télen, mikor nagymama és én távol voltunk. Nem! Csak Tony jöhet most már szóba. Holnap éjjel megszökünk, Annym! — Oh, Baby! Ilyet csak nem teszel? — De mégis! Nem képzeled, mennyire elviselhetetlen az életem nagymama mellett... hiszen tudod, mily kellemetlen tud lenni — örökké Jerry Rowe-ről regél nekem és szidja Tonyt. Senkisem tudja, hogy mennyit tűrök... mellbe, hogy a boldogtalan Déliéi, a színház melletti kutnál, ahová menyasszonyával elván- szorgott, összeesett és meghalt. Az esküdtbiróság a főbünöst, László Sándort 5 évi fegyházra, segítő társai közül pedig Szeredi Mihályt 8 hónapi börtönre, László Istvánt 8 hónapi fogházra, Grégász Jánost és Kelemen Jánost 1—1 évi börtönre Ítélte. November 8-án egy gyöngyösi szerelmi dráma szálait bontogatta az esküdtbiróság. Gulyás Emánuel cipész-legényre ráunt a kedvese, Tari Mária cselédleány és Bató Imrével kötött uj viszonyt. Gulyás ezért bosszút forralt és junius 29-én éjjel megleste a szerelmes párt s egy görbe műhelyi késsel volt kedvesét hasba szúrta, Batót pedig több helyen megsebesítette. A leány, még mielőtt a kórházba szállították volna, meghalt; Bató ellenben fölépült sebeiből. Az esküdtbiróság ezúttal csak a Bató ellen elkövetett testi sértésért Ítélte el Gulyás Emá- nuelt 3 havi fogházra. Tari Mária elpusztítását gyilkosságnak minősítette az esküdtszék verdiktje s a bíróság ebben jogi tévedést látva a vádlott terhére, a bűnügynek ezt a részét uj tárgyalás alá bocsátja a februári esküdtszéki ciklusban. November 9-én özv. Kelemen Józsefné egri földmíves asszony bűnpörét tárgyalták, aki a Pacsirta-utcában részeges férjét zsineggel megfojtotta. Öt évi fegyházra Ítélték. November 10.-én, vasárnap lévén, nem volt tárgyalás. Másnap, hétfőn, Pusztai János csányi földmives legényt vonta felelősségre az esküdtbiróság, amiért január hó 17.-én egy neki nem tetsző nóta miatt lövöldözött a korcsmában és egyik barátját és még egy asszonyt is megsebesített. Hat hónapi börtönnel hütötték le szilaj kedvét. Horváth Gyula bognár-segéd bűnügyét is most tárgyalta az esküdt bíróság. Ez a szerencsétlen fiatalember, mint még élénk emlékezetben van, október hó 21.-én (hétfői nap) reggel a Rákóczi-uton levő Ruppner-féle bognárműhelyben szekercével széthasította a fejét Permai István nevű barátjának, aki szintén bognársegéd volt és a Bárány-utcai Király-féle műhelyben dolgozott. A véres drámának nincsen szenzációs előzménye. Permai munkába ment reggel s útja a Ruppner műhely előtt vitt el, ahová betért egy kis — pálinkára. Ruppuer — Mégis, tudja Isten miért, nem képzelhetem el, hogy Tony veled megszökjék! — Az én gondolatom volt a szökés; kijön autóján Rivertonba, ahol a Fő-utca végén már várok reá és Mr. Purvis majd összeházasít. S ha egyszer férjhezmentern, én sem törődöm majd az otthonnal, mint te, édes Annym, hanem víg életet élek férfibarátaimmal és Tony is majd úgy háttérbe szorul, mint Jimsey-ed! — Eközben, mint valami felsőbb lényre, úgy tekintett barátnőjére, aki, vendége őszintesége következtében, találva érezvén magát: egészen elpirult. — Mindenki rossz jelleműnek tart engem — mondá méltatlankodva. — Éppen ma reggel volt itt Peter bácsim evvel az újságcikkel, melyet egy botrány-újság hozott napvilágra. Hanem ha te Tonyhoz nőül mégy, minden más világításban lesz! — Ismerem azt, nagymama is megmutatta, de egyébként maga Tony is elmondta nekem. — Igazán? Well, én mindent megtettem, hogy tisztázzam magam és nyugodt lelkiismerettel táncolok majd lakodalmadon... De én egészen elfelejtettem; hiszen szöktetéskor nincs alkalom és hely a táncra?! — Igaz. De mégis szeretném, ha te is ott lennél. Hallgass csak ide, én mindenben meg-
