Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-20 / 93. szám
1912. november 20. EGER. (93. sz.) 3 segédei már dolgoztak akkor és a pálinkát kérő jóbarátot Horváth Gyula a segédszobába küldte, ahol a pálinkásüveg a szekrényben állott. Ebben a szekrényben volt Horváthnak a ruhája is, amelyben állítólag 45 koronája volt. Ez a 45 korona a tulajdonképeni okozója a véres esetnek, mert amikor Permai elment, Horváth konstatálta, hogy a pénze nincs meg. Utána futott tehát Permainak és az eltűnt pénz visszaadására kérte. A dologból heves szóváltás támadt és mindketten visszatértek Ruppner műhelyébe, ahol azután Horváth elkövette végzetes tettét, majd pedig elment a rendőrségre és följelentette magát. Az esküdt bíróság november 12.-én tárgyalta az ügyet és Horváth Gyulát, tekintettel fiatal korára (csak 19 éves), 3 évi fegyházra ítélte. A novemberi ciklus utolsó tárgyalása nov. 14.-én volt. Bolya Istvánné erdőteleki asszony és unokaöccse, Nagy József fiatal legény azzal voltak vádolva, hogy felgyújtották a házukat, amely két helyen is biztosítva volt. Az esküdtszék azonban nem találta beigazoltnak a vádat és fölmentő Ítéletet hozott. HÍREK. Eger, 1912. november 19-ón. Tájékoztató. November 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 23. Katalin táncestély a Kaszinóban. „ 24. A Kát. Legényegylet Katalin-táncestélye. „ 25. Országos pótvásár Kálban. „ 30. Advent első vasárnapja. December 1. Havi állatvásár Egerben. „ 2. AbatvaniföszolgabirótárgyalásinapjaEcsódeu. „ 2. Országos vásár Tiszaörsön. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 8. Boldogasszony fogantatása. „ 8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 10. Katonai felülvizsgálat Eger. en. „ 11. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Adácson. „ 11. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. A nyomorékok érdekében. Egy-egy nevezetesebb búcsú, vagy vásár alkalmával a nyomorékok egész seregével találkozik az ember, akik panaszos szóval kérnek alamizsnát. Ha irni-oivasni nem is tudnak ezek a szerencsétlenek, a vásárok és búcsúk napját pontosan tudják és messze főidről meg is jelennek azokon. Az még nem volna baj, hogy megjelennek é3 alamizsnát kérnek, hanem a mód, ahogyan az alamizsnát kérik, szinte visszataszító. Ezek a nyomorékok visszaélnek nyomorék voltukkal és a nevetségig fokozzák szerencsétlen életüket úgy, hogy nem a szánalmat, hanem a bosszankodást ébresztik fel az emberben. Ismerek pld. egy koldust, aki csonka felsőkarját szinte hihetetlen gyorsasággal mozgatja, valahányszor közeledik feléje valaki. Egy másik pedig, kinek a lába nyomorék, nyomorék lábát és egy csengőt egyidejűleg ráz, ha közelednek hozzá. El sem lehetne számlálni, azokat a fogásokat, melyekkel minél többnapi bevételt iparkodnak teremteni. Azt tartják ők is: szemesnek áll a világ. Kötelessége az épeknek, a tehetőseknek a nyomorékokon segíteni, hiszen az Úr Jézus mondotta: „Boldogok az irgalmas szivűek“, de viszont az is kötelessége az épeknek, hogy ha jobb módot tudnak segítségükre, azt kell követniük. Ösmerek koldust, aki nem szeretne ép lenni, mert akkor dolgoznia kellene, igy pedig könnyebben megél. És szép szerével el sem lehetne tántorítani mesterségétől; mert csak mesterségnek nézi állapotát. Egy-egy vásár és búcsú alkalmával összeszed 8—10 koronát; mivel pedig minden nap megkeresi a napi élelmét, ez a pénz tehát csak arra való, hogy elpálinkázza. Szomorú látvány vásár és búcsú délutánján, midőn a délelőtti nyomorékok itt-ott az árokban fetrengenek. Hát azért segítsünk rajtuk, hogy állandóan részegek legyenek? Amilyen az életük, olyan nyomorult a haláluk is. Nincs olyan sem, ki utólsó óráiban papot hívna hozzájuk, hogy legalább Istennel kibékülve hagynák el e siralom völgyét. Legtöbben részegen, gutaütésben pusztáinak valahol az átmentén. Csak nemrégiben temettem ilyent kettőt. Nem volna sokkal célszerűbb rendezni a szegény-ügyet, még pedig úgy, hogy minden járás székhelyén egy szegény-házat felállítani, és abba erőszakkal is elvinni a járásbeli nyomorékokat. Nem lenne újabb megterheltetés ez a lakosságra, mert megszabadulna az alamizsna-adástól. Azután a szegényeknek adott alamizsna-hagyományok, valamint a mindenszenteki szegénypénz is őreájuk volna fordítandó. Sokkal jobb célra fordítanánk tehát alamizsnánkat, amit pótadó alakjában rónánk le, és segítenénk ezeken a nyomorékokon is, mert legalább emberiebb volna az életük és emberiebb volna a haláluk. Azért választottam az ügy érdekében ezt a módot, hogy hátha valamelyik megyebizottsági tagnak megkapja figyelmét s indítványt nyújt be a megyegyűléshez, hogy az itt megjelölt módon, szabályrendelettel rendezzék a nyomorék-ügyet. Végh Ferenoz. Kinevezés. Az igazságügy miniszter Izsóf Péter gyöngyösi járásbírósági joggyakornokot a gyöngyösi járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Erzsébet napján, boldogult királynénk névünnepén a Líceum kápolnájában Demkó György dr. gyászmisét pontifikáit papi segédlettel, a melyen a jogakademia, theologia és tanítóképző tanári kara és ifjúsága testületileg jelen volt. Eger város öröksége. Eger város örökölt. Egy nemesszívű úrnő, a 79 éves korában, november 15 én elhunyt özv. König Endréné született Krammer Mária, 30,000 koronát hagyott Eger városának örök alapítványul olyformán, hogy ezt a pénzt a Szent János-utcai házának eladási árából fizessék ki az örökösök, a város pedig az alapítvány kamataiból részben vagyontalan orvosnövendékeket, részben elszegényedett özvegyasszonyokat segélyezzen. A jólelkü matróna édes atyja, Krammer József valamikor keresett orvos, a férje pedig mérnök volt Egerben. Nőegyleti közgyűlés. A Hevesvármegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet nov. hó 20-án (szerdán) d. u. 4 órakor a vármegyeház kis termében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: 1. A lemondás folytán megüresedett elnöki és egyik alelnöki tisztség betöltése választás utján. 2. Esetleges indítványok. — A közgyűlést megelőzően 31/4 órakor választmányi ülés. A sajtóvasárnapi gyűjtés eredménye. A szeptember hónap 29-én egyházmegyénkben megtartott sajtóvasárnapi gyűjtés eredménye 2498 korona 83 fillér, melyet az egyházmegyei hivatal már el is küldött az Orsz. Kát. Sajtóegyesületnek. Legeredményesebb volt a gyűjtés a következő helyeken: Besenyőtelek 30 kor. ti állapodtam Tonyval. 0 holnap este megáll házad előtt és magával hoz Rivertonba. — Hm! Kissé furcsa. Te elragadtad tőlem leggazdagabb udvarlómat s most még azt kívánod, hogy a rablásnál én is jelen legyek. Nem vagy valami nagyon gyengédlelkü barátnő, mondhatom! — De te, mégis eljössz, ugy-e, Annym? Kérlek: Ígérd meg, hisz’ nincs más senkim ... — Természetesen, elmegyek, mert a szök- tetéshez való meghívások nem olyan közönségesek, hogy vissza lehetne utasítani... — Köszönöm, csak arra kérlek: ne szólj erről senkinek, még Jimseynek sem! — Ezt természetesen megígérem, mert Jimsey előtt az egyszerű családi élet oly szent, hogy biztosan elmondaná ezt nagymamádnak. * Néhány órával későbben Mrs. Appleton férjével fogyasztotta el uzsonnáját. — Jimsey, — kezdé a lady — itt volt Susan ma reggel és azt mondta, hogy nekem nincs szivem. Egy véleményen vagy vele? — Oh nem, édes Annym, van neked szived, csak az a baj, hogy valaki monopolizálja. — Ez alatt bizonyára engem értesz; Well, legalább senki sem mondhatja, hogy rossz Ízlésem van. De el kell mennem, már vár lent az autó, van egy nagyon sürgős ügyem. — Kérlek, nézz reám a te szép kék szemeddel és szentelj nekem csak öt percet. — Jaj, mennyire elkomolyodol, kedves Jimsey; Peter bácsink csak nem változtatta meg szándékát... No, ha éppen csak öt percről van szó, miért ne ? — és kissé csodálkozva követte férjét dolgozó-szobájába. Mr. Appleton nyugodt, komoly arccal fordult feleségéhez és igy szólt: — Peyton ezredes egy ajánlatot tett nekem. Montana állam déli részén van neki egy nagy kiterjedésű birtoka és keres egy embert, aki ennek a kezelését és a felügyeletét elvállalná. — Well, mi nem vagyunk tisztán munkás- közvetítő-intézet, ügy hiszem?! — Nem értesz engem! 0 azt akarja: legyek társává és menjek ki magam a kezelés végett. Mondd kérlek: mi a véleményed? Hagyjunk fel a modern élettel, szűnjünk meg várni egy ember halálára, aki esetleg reánk hagy valamit. Menjünk ki a természet ölébe, ahol olyan sok ezer ember él és alapítsunk mi is családot... — Micsoda lehetetlenségeket beszélsz; csak nem akarsz vadak között élni, hogy megskalpoljanak? Azután családot alapítani? Más szóval, azt akarod, hogy legyenek gyermekeink. Az nem lehet; az nagyon kellemetlen lenne nekem. Különben is biztos vagyok benne, hogy a mi gyermekeink a te kissé meggörbült orrodat örökölnék, és mindenki, aki lát, azt mondaná: „Micsoda sok görbe orrú gyermeke van ennek a szegény asszonynak!“ — De én nem tréfálok; ez az alkalom igen kedvező és én megragadom! — Azt csak képzeled. Gyere és ne bolondozzál. .. Te eltemetkeznél a munkában? Abban az unalmas életben szivem szakadna meg és te lennél oka korai halálomnak. És ezzel be is fejeztem, sietnem kell... Nem kisérnél le a kocsihoz ? A férje azonban egyszerűen hátat fordított neki, s igy a lady egymaga ment le. — Az élet nagyon nehéz, — mondá lemenőben. — Peter bácsit jókedvben kell tartanom, Jimseyt folyton meg kell akadályoznom, hogy terveivel minket tönkre ne tegyen. Hajts lassan az Avenue felé, — szólt a sofőrnek. — Elég sok időm van. — Majd elővett egy kis tükröt kézitáskájából s elégedett mosollyal tette vissza: „így ni, most benézhetek Frangois-hoz is, hátha már kész az uj kalapom!“ (Folytatjuk.)
