Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-02 / 88. szám
1912. november 2. EGER. (88. sz.) 3 előadásokat rendezett a lefolyt 1911. évben is. Az az életrevaló terve azonban, hogy Eger határában, a közélelmezés olcsóbbá tétele érdekében, bolgár rendszerű minta-kertésztelepet létesítsen, dugába dűlt. Annyi nehézséget támasztottak ellene a közvetetlen érdekeltek, hogy az Egyesület kénytelen volt az egri főkáptalannál a már hat évre megkötött bérlet felbontását kérelmezni. Az erdő-gazdaságban nevezetesebb változás nem történt. Az erdőterület most is 117,488 kát. hold a vármegyében. Az erdőterületeken eszközölt vágásokat 263 4 kát. holdon erdősítették újra. A kopár- és vízmosásos területek befásítása serényen folyik. A nép támogatja a jó szándékot és így a múlt évben 6P5 kát. hold ilyen hasznavehetetlen földterületet fásítottak be. A talajjavítás és vizszabályozás érdekében a hat vizitársulaton kívül a miskolczi kir. kul- turmérnökség is közreműködött. A belvizek szabályozására, medertisztításra, lecsapolásokra és egyéb talajjavítási munkálatokra 90 417 köbméter földmunkát fordítottak 96,256 K 87 fillér költséggel. A gazdasági munkásházak és a népházak építése 1911-ben is öregbítette az alispán érdemeit és a törvényhatósági bizottság humanizmusát. Ebben az esztendőben összesen 109 uj munkásház épült (Felsőtárkányon 31, Füzesabonyban 78). Az első népházat Mezőtárkáuy község emelte, a másodikat Felsőtárkányon építik a népkultura és a közvagyonosodás érdekében. A hét. A temetők pompája az idén is szemet szúrt egy pár modern gondolkodású újságírónak. Midőn a sírok gyertyáiról és mécseiről írnak, éppen úgy „elfüstölt milliókról“ beszélnek, mint mikor a szivarfogyasztás statisztikáját közük. Édes, jó urak! Igaz, hogy a megholtnak semmi haszna nincs a sírján elégetett gyertyából. De hát nem is valódi ember az olyan, aki mindenben csak az anyagi hasznot nézi. Lelki haszon pedig okvetetlenül származik belőle arra nézve, aki meggyujtja a mécsest, a gyer- tyácskát, melynek imbolygó lángja valóságos tisztítótűz a kegyeletes léleknek. * 900 ezer ember a harctéren. Egy hozzávető kimutatás megállapítja, hogy 36 balkáni hadosztály ellen 25 török hadosztály van fegyverben. Az észak-albániai harctéren van 40 ezer montenegrói 30000 török ellen; Macedóniában 160 ezer szerb- és bolgár küzd 120 ezer igazhivővei; a thraciai harctéren is kedvezőtlen a harcolók arányszáma a félholdra, mert bolgár katona van 250 ezer, holott török csak 200 ezer; végre a epituszi harctéren 75 ezer görög fegyveres ellen 40 ezer harcost állított ki a félhold. Fegyverben van tehát a négy támadónak 525 ezer katonája s a töröknek 390 ezer. Ez összesen 915,000 ember, akinek mind saját érzelem- és gondolatvilága van. A legtöbbnek életéért felesége és gyermekei aggódnak. Munkaerejét és idejét lefoglalja a harc, a hadviselés; vagyona pusztul, egészsége romlik, élete kockán van. Megszámlálhatatlan az a könnycsepp, amit már eddig is fakasztott ez a háború és megmérhetetlen az a fájdalom, amit már eddig is okozott! Pedig még csak most kezdődött! * A hadviselés drágaságát mi sem jellemzi jobban, mint a most befejeződött tripoliszi háború kiadásai, melyek az olasz állampénztárt terhelik. 1911. szeptember 25-től 1912. augusztus 30-ig, rendkívüli kiadás címén, a hadügyminisztérium számlájára utaltak 331 millió lírát, mig a tengerészeti minisztérium számlájának 72 millió lira jutott. Az összkiadás tehát 341 napra 403 millió lira, vagyis 1,182.000 lira naponkint. E számadatok azonban csak augusztus hó 30-ig terjeduek. Azóta a 403 millióhoz még 100 milliót kell csatolni. El lehet képzelni, hogy micsoda rengeteg pénzt emészt föl a most folyó Balkán-háború, amelyben öt állam vesz részt. És borzalommal kell arra gondolnunk, hogy ha esetleg európaivá növeaszik az eddigelé lokalizált tűz! * Kétféle mérték. A Túzoltónap eredményéről számolván be egyik helyi lap, azt mondja többek között, hogy nálunk (t. i. Egerben) a gyűjtés szép eredménnyel járt, mert 300 kor. volt a két urnában; a gyöngyösi eredményről (250 korona) szólva pedig ezt teszi hozzá: „Biz’ ez nem sok.“ Nagyrabecsüljük mi a lokál patriotizmust, de azért azt tartjuk, hogy nem szabad kétféle mértékkel mérnünk. Eger lakossága 28 ezren felül van, Gyöngyösön pedig 18,314 ember lakik, vagyis a mi lélekszámúnknak 64%-a. Ha tehát mi 300 koronát gyűjtöttünk a Tűzoltó-Otthon javára, a százalékos arány szerint, testvérvárosunk lakosságától 192 kor. is elég lett volna; vagy ha ők 250 koronát tudtak összeszedni, nekünk akkor — a lakosság nagyobb arány- számát véve alapul — 390 koronát kellet volna gyűjtenünk. A gyöngyösiek nagyot haladtak a tavalyi eredményhez (149 kor.) képest; mi pedig igenigen alászállottunk. Ez az igazság. * Itt van a világ vége I — ezt jósolta vasárnap az egri világbolondító baptista pap, midőn igy dörgött szónoklatában híveihez: „Ezekiel próféta megjövendölte, hogy tűz által vész el világ. A Balkán már lángol és ha világháború lesz belőle, itt az idő, amikor a világ elpusztul.“ Hm. ügy látszik, hogy ilyeténképen csak addig áll a világ, mig az — európai diplomácia jónak látja. * Kártyakeverő gépet talált fői egy búsmagyar. Azt hireszteli, hogy egy gomb megnyomása és — keverve a kártya! — másik nyomás és — el is osztja. Ez bizony nagy időmegtakarítás a —játék ' javára. Mert más haszon nem lehet belőle, mint az, hogy több partit játszanak ki. Aki ugyanis megszokta a „blattozást,“ az naponkint kiüli a maga 3—4 órácskáját, akár maga keveri a kártyát, akár a gép. A munkából, fáradságból engedhet a magyar, de a kaláberből nem, — egy jottányit sem. És valóban igaz, hogy ha'magyar nemzeti ügy érdekében tanúsítanánk annyi kitartást, annyi lelkesedést, annyi önfeláldozást és leleményességet, mint amennyit a kártyára áldozunk: sokkal, nagyon sokkal előbbre volnánk. A kártyakeverő gépnek pedig nagy jövőt jósolunk, mert az hamarosan elsőrendű életszükségleti cikk lesz széles e hazában. * „A szerencsés nyerőkAz osztálysorsjáték minapi húzásán a milliomos nyeremény V* részének tulajdonjoga vitássá vált és ugyancsak sok dolgot adott a budapesti rendőrségnek. Végre azután X és Y megegyeztek, vagyis elosztották a nyereményt. Mivel vidéki lapokban is egyre-másra olvassuk, hogy 50, 60, 80 és 100 ezer koronás nyeremények boldog gazdáit keresik hol egyik, hol a másik városban, — az igazat megvallva, reklám-izünek tartjuk ezeket az „eseteket,“ amelyeket csak azért rendez (még ped'g nagyon ügyesen) az osztálysorsjáték igazgatósága, hogy minél több embert csaljon lépre a könnyű meggazdagodásnak napokig emlegetett eseteivel. HÍREK. Eger, 1912. november 1-én. Tájékoztató. November 2. Halottak napja. „ 3 Országos vásár Poroszlón. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. „ 4. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Hatvanban. „ 4., 5. Országos vásár Hatvanban. „ 5 Katonai utóállítás Egerben. „ 6. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Karácsondon. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 11. A közigazgatási bizottság ülése. „ 11. Országos vásár Kápolnán. „ 12. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 12. Ware Helén hangversenye. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. Megyebizottsági tagválasztás a megüresedett helyekre. A Tűzoltószövetség tisztelgése Szmrecsányi Lajos érseknél. Megírtuk annak idején, hogy a Hevesmegyei Tűzoltószövetség legutóbbi közgyűlésén védnökévé választotta Szmrecsányi Lajos érseket. Az erre vonatkozó díszoklevelet csütörtökön délelőtt 11 órakor adta át a Szövetség tisztelgő küldöttsége, melyet Majzlk Viktor alispán, szövetségi elnök vezetett. A küldöttség tagjai voltak: Jankovics Dezső kir. tanácsos, egri, Kemény Jáoos gyöngyösi polgármester, Kassuba Domokos kir. tankerületi c. főigazgató, Alpáry Lajos, kir. tanfelügyelő, Isaak Gyula vármegyei .főjegyző, Vass János dr., tb. főjegyző, Gröber Ferenc egri tűzoltó-parancsnok, továbbá; mint a választmány tagjai Glósz Kálmán dr. város főorvos, Műnké István, siketnéma intézeti igazgató, Kürti Menyhért dr. ciszt. főgimn. tanár és Kriston Endre érseki titkár, vettek részt a küldöttségben. Majzik alispán lendülete, szép szavakkal üdvözölte a szövetség nevében Eger uj érsekét s tolmácsolta a szövetségnek azt a kérésetf hogy nagy nevével, egyéni súlyával mozdítsa elő a szövetség nemes céljait s ezért vállalja el a védői tisztet. Szmrecsányi érsek láthatóan meghatottsággal köszönte meg a váratlan ünneplést. Válaszában hangoztatta, hogy azok a nagy emlékek, melyeknek alapján áll, kötelezik őt távol maradnia minden oly tisztség vállalásától, melynek kötelességeit nem teljesíthetné, de viszont készséggel vállalni azt, amelynek munkáját állása kötelességül rójja reá. A tűzoltó-eszme a keresztény szeretet talajából sarjadt, fejlett ékes virág, azért kedves feladatául ismeri az érsek ez eszmének tőle telhető előmozdítását; szívesen vállalja tehát a védői tisztet, mert teljes szívvel és minden erejével szolgálni igyekszik a krisztusi eszméknek a társadalom javára célzó gyakorlati alkalmazását. A védő főpap szives szavakat váltott aztán a küldöttség tagjaival, ismételten megígérte a tüzoltóügy támogatását s az országos Tűzoltó- Otthon céljaira Vass János dr.-nak, mint országos elnökségi előadónak, ez alkalommal 200 koronát adott át.
