Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-02 / 88. szám
2 EGER. (88. sz.) 1912. november 2. Hevesvármegye közállapota. — Az alispán jelentése az 1911. éviül. — VII. (Ipar és kereskedelem. A mezőgazdaság. Állattenyésztés. Mez8r6nd8ri és munkás-ügyek. A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület. Erd8ügyek. A talajjavítás és vizszabályozás. A gazdasági munkásházak és a népházak.) Hevesvármegyében az ipar fejlődéséről a következő számok tanúskodnak: Az iparhatóságok összesen 611 iparigazolványt és 123 iparengedélyt adtak ki, amelyekből Eger városára 117 iparigazolvány és 15 iparengedély esik. A telepengedélyek száma 22; Eger város tanácsa ezekből kettőt adott ki. Az ipartestületek kötelékébe összesen 2329 mester, 2984 segéd és 1455 tanuló tartozott, Egerben ebből 875 mester 1690 segéd és 568 tanuló tartózkodik. Uj részvénytársaság 18 alakult, összesen 4,878,000 K alaptőkével, és pedig Gyöngyösön 12, Egerben, Hatvanban, Pásztón, Hevesen, Pétervásárán és Gyöngyöspüspökiben 1—1. A vármegye területén részvéuytársasági alapon működő pénzintézetek és egyéb vállalatok száma 30; a befizetett alaptőkéjük 11,777,000 korona, a nyereségük 1,557,191 K 03 fillér. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek száma 63 volt. Ezek közül 50 a „Hangya“ kötelékébe tartozott összesen 282 532 K alaptőkével ; 13 pedig keresztény fogyasztási és értékesítő szövetkezet, 27,851 korona 93 fillér befizetett üzletrésszel. Tisztán fogyasztási szövetkezet 2 volt a vármegyében 7913 K alaptőkével ; tisztán értékesítő szövetkezet három, 37,655 K., és hitelszövetkezet 16, összesen 341,167 K 09 fillér befizetett üzletrésszel. Ipartelep és gyár 155 van a vármegyében, melyek 3201 egyént foglalkoztatnak, akik közül 218 tisztviselő, 2869 gyári munkás és 114 inas. Az alkalmazott munkaerők létszámában 2895 a férfi és 306 a nő; korra nézve: a felnőttek száma 2858, a 16 éven aluliaké 343. Uj ipartelep 5 létesült, ellenben 3 megszűnt. Jelentékenyebb munkásmozgalmak, bérharcok, sztrájkok az 1911. év folyamán nem voltak Hevesvármegye területén. Az ipari munkásság szellemi nívójának emelése érdekében Egerben, Gyöngyösön és Tiszafüreden munkásképző tanfolyamokat tartottak, amelyek mindenütt szép eredménnyel zárultak. Mezőgazdasági viszonyaink az 1911. évben eléggé jók voltak. A kalászos termés, a takarmány, a tengeri, burgonya, dohány általában jól fizetett és a dohányt kivéve, valamennyinek az ára is állandóan magas volt. A szőlőtermés az egész vármegyében igen jól sikerült és a gazdák úgy a borszőlőt, mint a csemegeszőlőt illendő árakon értékesítették. A szőlőtelepítések még mindig nagy mértékben folynak, ami viszont a napszámbérek rendkívüli emelkedését vonzza, maga után, mert a munkások nem szaporodnak a telepítések arányában. A múlt évben 1104 kát. hold aj szőlő létesült. A szüret eredménye 368,937 hektoliter bor volt, melyből az év végéig 174,785 hektolitert adtak el a termelők 32—44 K átlagárban; ezen kívül a szőlőből, mint gyümölcsből, 35,568 mm. kelt el 30—42 koronájával méter- mázsánkint. Borkihágási eset 19 fordult elő, amelyért 840 korona bírságot róttak ki. A méhészettel még mindig nem barátkozott meg a gazdaközönség, bár igy is 470 m. mázsa méz termett, ami kétszerese az 1910. évi méztermésnek, mely akkor 233 mm. volt. A selyemhernyó-tenyésztés sem terjed. Mindössze 6 községben kísérleteztek egyesek és a termelt nyers selyemért 930 K-át kaptak. A gyümölcstermelés szép haszonnal járt ebben az évben is. Különösen Eger és Gyöngyös városokból szállítottak el sok cseresznyét és barackot. A zöldségtermelés, melyet különösen Egerben és Gyöngyösön kultiválnak, szintén eredményes volt. Az állattenyésztés lassan bár, de fokozatosan fejlődik. Gazdáink és községeink 1911-ben is elismerésre méltó és lelkiismeretes munkásságot fejtettek ki, midőn sok esetben valóban nagy anyagi áldozattal igyekeztek legelőterületeket szerezni, a meglevő legelőket pedig célszerű berendezésekkel és javítási műveletekkel kihasználhatóbbakká tenni. A vármegye területén a múlt évben 31,498 ló, 532 szamár és öszvér, 77,775 szarvasmarha, 228 bivaly, 97,861 sertés, 111,257 juh és 715 kecske volt összeírva. A közlegelők területe immár 86,099 kát. hold, amelyhez a mintegy 100,000 holdnyi tarlólegelő nincsen hozzászámítva. Az állategészségügyi szolgálatot 18 állatorvos végzi a megyében. Az állatbetegségek közül a legnagyobb pusztítást a ragadós száj- és körömfájás okozta. Az egész vármegyén végig vonult ez a veszedelmes járvány és Eger és Gyöngyös városokban, valamint 81 községben 21,258 szarvasmarha, 20,085 juh és 3054 sertés betegedett meg fertőzése következtében. A sertésvész is sok kárt okozott az állattenyésztő gazdaközönségnek. Összesen 41 községben 6491 sertés betegedett meg és 4147 hullott el a sertés-állományból. A sertésorbánc 27 községben 586 sertést, a lépfeue 38 községben 15 lovat és 66 szarvasmarhát pusztított el, mig a rüh 3 lovat és 525 jnhot, a gümőkór 42 szarvasmarhát és a mirigykór 300 csikót tett beteggé. Közvágóhíd 17, magánvágóhid 109 volt a megyében. Közfogyasztásra 202 bikát, 776 ökröt, 4890 tehenet, 330 tinót, 1351 üszőt, 6825 borjut, 28 bivalyt, 1 bivalyborjut, 11,356 jnhot, 375 bárányt, 153 kecskét, 23 gödölyét, 16,098 sertést és 182 malacot vágtak le. Az állatorvosi kar lépfene ellen 1100 lovat, 10,400 szarvasmarhát és 7000 juhot; sertésorbánc ellen pedig 8300 sertést oltott be sikeresen. A mezőrendőrség működése az egész vármegyében kifogástalan volt. A kártékony rovarok és növények irtásának teljesítése és ennek ellenőrzése körül azonban még mindig sok a kívánni való. Kihágási eset mindössze 433 fordult elő, melyből 159-et Ítélettel, 153-at egyezséggel és 121-et visszavonással intéztek el. A mezőőrök száma: 483. A mezőgazdasági munkásügy — a vármegye közállapotának folytonos javulása ellenére — a lasu, de folytonos kivándorlás és a belterjesebb gazdálkodás folytán, sajnos, szemlátomást kezd visszafejlődni és a vármegye egyes helyein csakhamar beáll a munkáshiány. A munka- és napszámbérek egyébként az egész vonalon emelkedtek. A múlt évben összesen 4830 munkásigazolványt adtak ki a hatóságok. A mezőgazdasági munkás- és cselédpénztárnak 6977 tagja volt és a pénztár, segélyképen 3923 K 17 fillért fizetett ki. A vármegye közgazdasági viszonyainak fejlesztésében nagy és állandó tevékenységet fejt ki az immár 65 év óta fennálló Hevesmegyei Gazdasági Egyesület. Az állattenyésztés emelése érdekében állat-díjazásokat, a háziipar meghonosítására tanfolyamokat és a kisgazdák szakismereteinek bővítésére népies gazdasági szeret, csak sajnál. Nem teszen különbséget sírhantok között sem rang, sem mód szerint. Sőt még azok sírját is szeretettel övezi, akik élőtökben nem érdemelték ki ezt a szeretetet. Hadd hulljanak hát a kegyelet megindító, lelket megnyugtató könycseppjei 1 Sírjuk ki magunkat a síró-hantok között. S ha igy megkönnyebbül a lélek, sokkal fogékonyabb egy másik impresszióra, amely ez estének szintén alkotója. A félelemre. Szent ez a félelem 1 Mert az elhunyt sorsa után önsorsára gondol az élő; az ő utólsó állomása ugyancsak a — sír lesz. Van-e ember, aki ezen sem döbbenne meg; akit erre a gondolatra sem fogna el az a szent félelem, amely okvetetlenül imára kulcsolja a kezet, fohászra nyitja az ajkat s önmagunkért, szeretteinkért való kegyelemért ostromolja az Eget? Nincs itt nagyhangú vallástalanság, nincs dölyf, nincs semmi emberi gyöngeség. A lelki ember él a sir-hantok között és fájdalmas gondolatokon elmélkedik. A múlt honában, a temetőben, a jelen, az ember, sápadozik a bizonytalan jövő, a halál gondolatára. Mily fenséges találkozása ez az idő-folyásnak! Felünk, sápadozunk a temetőben, de mégis — megnyugszunk. Ez ennek az ünnepnek a csodavarázsa. Azzal nyugtat meg, ami nyugtalanít: a halállal; ezzel a bizonytalan bizonyossággal. Mert eszünkbe jut, hogy ha félünk is tőle, de részévé kell lennünk, mint ahogy részesévé lettek a mi elődeink is, akik elmentek, hogy helyet adjanak nékünk. Erzitek-e ezt a nagy gondolatot, a Mindenhatónak mérhetetlen bölcsességét I ? A temetőt, a szomorűság, a bánat tanyáját azért tette városaink, falvaink mellé, hogy ez legyen a levezetője a jelennek, a múlthoz a jövő érdekében. Megint e nagy hármasság kapcsolódik itten a Teremtő bölcseségéből. Mert mi lenne, ha nem volna temető; ha nem kellene gondoskodni az elhunytakról; ha földi életünknek vége nem szakadna!? Az emberi tulsza- porodás ismeretlen, de elképzelhetetlenül kegyetlen csapása nehezednék az emberiségre. De itt a temető, amely a fáradt vándort megpihenni hívja, amely megritkítja az emberek sorait, hogy lélegzeni tudjanak, ne sokasodjanak el egymás rovására. A halál birodalma tehát az élet biztosítéka. Hogy mi élhessünk: a temetőbe kell kerülniök másoknak. Hogy mások élhessenek, majd a mi részünkre kell e hantok között helyet csinálni. Ez a nagy, ez a vaskövetkezetességü circu'us-vitiosus a — temető. Megkondult a halottak-esti harang. Szinte hallom az iskola-padokban tanult verset: Vivos — voco, Mortuos — plango, Fulgura — frango ! Ide hivódtunk a temetőbe, hogy halottak siratása közben megtörjék lelkűnknek vihara. Oly jól esett ez a megtisztulás, olyan üdítő volt elelmélkedni azon, ami szomorú és mégis vigasztaló. Valóban igaza van a mi kis temetőnk kapu-fejfájának, amelyik így figyelmeztet: „A temető szent hely .. Szent hely, mert megszenteli a lelket, a fájdalom utján megtisztítja ezt a bűnös, ezt a halandó embert. Mindannyiunk lelkét. Pedig egyikünknek-másikunknak mennyi sok a bűne! Talán egy rövid novemberi, gyertya- és mécsvilágtól tündökölő este nem is tudja mind letisztítani lelkűnkről! Jertek hát ki máskor is ide, a halottak birodalmába. Ne csak halottak estéjén! Hej, ha a sok bűnös hallgatna erre a szóra, de sok visszatérne az igazi útra 1 Mert a temető, a halál közelsége nagy nevelő. Nem enged vétkezni, egyre int, figyelmeztet, kér, könyörög, fenyeget: — Memento móri I
