Eger - hetente kétszer, 1912

1912-09-21 / 76. szám

2 EGER. (76. «s.I 1912. szeptember 21. Isten óvja nagy csapástól mi ma­gyar hazánkat! Valóban úgy látszik, hogy már csak Ő segíthet rajtunk. Hevesvármegye viriliseinek névjegyzéke. Mai- zik Viktor alispán az 1886. évi XXL t.-c. 25. §-a értelmében közhírré teszi, hogy a törvény- hatóság legtöbb adót fizető bizottsági tagjai névjegyzékének összeállításához szükséges adó­kimutatásokat a vármegye területén levő adó­hivatalok összeállították és azokat, a netalán szükséges felszólamlások megtehetése végett, a vármegyei közigazgatási irodaigazgató hiva­talos helyiségében (Vármegyeház I. emelet) a folyó évi szeptember hó 30. napjáig közszem­lére tették és a szokott hivatalos órák alatt megtekinthetők. Ezzel kapcsolatban Ridárcsik Imre prépost- kanonok, az igazoló-választmáuyelnöke, tudatja, hogy Hevesvármegye igazoló választmánya a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjainak 1913. évre érvényes névjegyzékét október hó 8-án Egerben, a vármegye főjegy­zőjének hivatalos helyiségében, d. e. 10 órakor megkezdendő és a szükséghez képest ugyan­azon nsp d. u. 3 órakor folytatandó nyilvános üléseiben fogja összeállítani, illetve kiigazítani. Ugyanekkor határoz az esetleg beadott fel­szólamlások fölött is. Ezért felhívja mindazokat, akik az adókimutatások egyes tételei ellen föl­szólalni akarnak, avagy az 1886. évi XXI. te. 26. §-ában megjelölt kétszeres adószámítás ked­vezményét igénybe venni akarják, hogy fel­szólamlásaikat, illetve kérvényeiket (jogosult­ságukat megfelelően igazolva) a fent kitett ha­táridőig írásban, vagy az igazoló választmány ülésén szóval, annál is inkább mutassák be, illetve terjesszék elő, mert ellenkező esetben a kedvezményt az 1913. évre igénybe nem ve­hetik. Tilalom az ácsorgó kocsikra, az alispán rendeletet küldött a főszolgabírókhoz és rendőr- kapitányokhoz, melyben igy intézkedik: Az automobil-közlekedés terjedése oly arányokat ölt, hogy mindinkább éberebb figyelemmel kell kisérni az utrendőrségi eseményeket, nehogy elháríthatatlan szerencsétlenségek és károk származzanak. A korcsmák és néha más épü­letek előtt is gondozatlanul állanak a szekerek és fogatok; az arra elrobogó automobiloktól a lovak megbokrosodnak és kész a szerencséi­kül, holtan rogyott a fagyos földre. Felesége akkor sokáig feküdt súlyos betegen a nagy lelkirázkódás után, mig végre jobban lett és orvosainak tanácsára útra kelt. Négy évig járta a világnak szebbnél-szebb helyeit s bár testben megerősödve, de lélekben összetörtén érkezett vissza. Akkor cserélt gazdát a szomszédos villa; egy tudós professzor, Zólyomy dr. vette meg. Mikor Déryné ezt megtudta, megijedt s azon töprengett, hogy eladja nyaralóját és menekül az uj szomszéd elől. Félve gondolt a történendőkre, mert Zólyomy gyógykezelte őt kis leány korá­ban és első ideálja is lett a szép, fiatal orvos. Most ezek a régi érzelmek ujult erővel rohan­ták meg az ő, már mindenről lemondó szivét, lelkét. Majd azzal vigasztalódott, hogy nem kell nekik föltétlenül találkozniok, ha mégoly közeli szomszédok is. De mégis találkozniok kellett! Tavasz volt; szép, meleg tavasz. A hosszú, téli álomból fölébredt természet újra élni kí­vánt. Minden fa és bokor virágbaborultan illa­tozott s a jázmin-bokrok fehér virágainak hó­dító illata töltötte be a levegőt. Déryné rózsa­lenség. Szigorúan utasítja tehát a helyi ható­ságokat, hogy a legerélyes“bb intézkedéseket tegyék meg, hogy őrizetlen lovakkal vontatott járművek a közutakon (utcákon) ne maradja­nak, és ott, ahol ez előfordul, az utrendőrségi kihágási eljárást indítsák meg és a Lhető leg­szigorúbban marasztalják el a gondatlanságot elkövetőket, hogy az ilyen könnyelmű népség­nek elmenjen a kedve a korcsmázástól. Az idei szüret. — Az uj bor árának alakulása. — Régen nem volt o yan rossz esztendejük a magyar szőlősgazdáknak, mint az idén. Egy­mást érték a legsu'yosabb elemi csapások. Először a téli, majd az áprilisi fagyok tettek óriási kárt a szőlőkben, azután a pe- ronoszpora, szőlőmoly és sok h-lyen a szőlő- ilonca lépett fel rendkívüli mértékben. Amit ezek a nagy csapások meghagytak, azt az or­szág igen sok borvidékén a jég verte el. Eh­hez járul a folyton tartó abnormális hűvös és esős időjárás, amely nemcsak hogy kedvezőtlen a szőlő fejlődésére, hanem sok helyen a szőlő rot­hadását okozza. Szomorú kilátások ezek a közeledő szüretre, amelynek előre látható az eredménye. Sokkal kevesebb borunk lesz, mint a múlt évben volt. Pedig a reája fordított költség jelentékenyen megnagyobbodott. A munkabérek az idén az előző évieknél jóval magasabbra emelkedtek, és bizony a várható gyenge termés m llett még a műit évinél is jobb borárakra van szükség, hogy a szőlőmivelés ebben az esztendőben ki­fizesse magát. Erre van is kilátásunk. A múlt évben a magyar állam területén (Horvát-Szlvonország- gal együtt) 4,939.498 hl. uj bor termett. Ez olyan mennyiség, amennyi borunk — a kivé­telesen bő termésű 1908-ik évet nem tekintve, — 1885 óta, tehát már 26 esztendeje nem termett. És mégis, a tavalyi tekintélyes bor-mennyiség ellenére, a borárak az előző évekhez képest szépen emelkedtek. Ennek egyik oka kétségkívül az uj bor­törvény üdvös rendelkezéseire vezethető vissza, amelyek a borhamisításnak s a borok mester­séges szaporításának meglehetősen gátat vetet­tek és míg egyrészt kiszorítottak a forgalom- , ból a hamisított borokat, másrészt úgy itthon, mint a külföldön, megszilárdították a bizalmat boraink iránt. Ez természetesén a belföldi bőr­szín pongyolájában, virágos nagy kerti kalap­jában olyan volt, mint valami szép tünemény, amint világos ruhája ki-kicsillant a sötétzöld bokrok ritkás ágai közül. Hoss/u idő óta most történt először, hogy jókedvűen r< ggelizett, sőt az öreg Mari apró megjegyzéseit is szíve­sen hallgatta az uj szomszédról. Azután foly­tatta a sétát, élvezve a tavaszi reggel szin- pompáját. Élet, —gondolta m-gábau, — min­denütt élet, amerre a szem ellát és én egyedül bolyongok a nagy világban !.. Közelebb lépett a magas vasrác?hoz, hogy kitekintsen az útra, hol éppen egy tejes kocsi döcögött lassú tempóban, mikor Hirtelen, mint­ha csak az égből hullott volna alá, ott állóit Zólyomy dr. Télimé ük találkozott és felis­merték egymást. Az asszony zavartan fog'a meg a rácsot; szó nem jött ki ajakáu, a férfi meg vidáman kívánt jó reggelt. — Istenem, — hebegte Déryné, — maga az, Zólyomi ? — Igen én, testestől-lelkestől. Nem is sej­tettem, hogy szomszédnőm! — Azu án csak állott, mintha lába a földbe gyökerezett volna; nézte a még mindig szép asszonyt. fogyasztásnak és boraink kivitelének emelke­dését vonta maga után; az így megnövekedett kereslet viszont a borárak emelkedését idézte elő. Különösen örvendetes és boraink értékesí­tése szempontjából igen fontos körülmény, bor­kivitelünknek a legutóbbi években történt je­lentékeny megnövekedése. Magyarországból a hordókban kivitt bor és must mennyisége (a palackborokon kívül) az 1901—1908. években, évenkint 689.463 és 990.566 métermázsa közt váltakozott. Az 1909-ik évben már 1,232.484 métermázsa, 1910-ben 1,102.383 métermázsa, 1911-ben pedig 1,396.697 métermázsa volt a kivitel. Ha pedig a múlt évi szüret óta kivitt must és bor mennyiségét vesszük figyelembe, akkor az eredmény még örvendetesebb, mert a múlt évi október hó 1-től folyó évi julius hó végéig terjedő 10 hónap alattkivitelünk 1,597.266 métermázsi volt, az 1910. évi október hó 1-től 1911. évi julius hó végéig terjedő ugyanezen 10 hónap alatt kivitt 904.588 métermázsával szemben. A kivitel emelkedése tehát több mint 76%, és borkivitelünk ezt a mennyiséget eddig még soha sem érte el. A belföldi borfogyasztás és borkivitelünk örvendetes emelkedése azt eredményezte, hogy a borkészletek annyira leapadtak, hogy a ter­melőknél ma már aüg lehet eladó bort találni, és a kereskedők pincéi is meglehetősen kiürül­tek. Hogy Ausztriában is igy áll a dolog, azt éppen oda irányuló borkivitelünknek hónapról- bónapra való folytonos emelkedése s az ottani magas borárak bizonyítják. Az idei szüreti ki­látások pedig ott is hasonlók a mieinkhez. Kétségtelen tehát, hogy ha az idén annyi borunk teremne is, mint a múlt évben, az is igen köunyen és jó áron találna vevőre. Mint­hogy azonban az idei bortermés az elemi csa­pások miatt — sajnos — jóval kevesebb lesz, a boráraknak okvetlenül emelkedniök kell. Ez az oka annak, hogy az idei must és uj bor iránt már most szokatlanul nagy a ke­reslet. Az osztrák borkereskedők máris jóval magasabb áron keresik az uj árut, mint a múlt évben és a szaklapok közlései szerint, az eddigi elővételeknél szívesen adtak hekto- literenkint 45—50 koronát olyan alföldi bor­vidékeken is, ahol más esztendőkben ennek az árnak a feléért is lehet uj bort kapni. Csak azután el ne rontsák a borárak ked­vező alakulását maguk a szőlősgazdák! Mert az előző években is jórészt maguk a termelők voltak az okai annak, hogy jobb árak — Mondja: hogy van?... Nem tudtam elfelejteni kisleánykora óta. Az asszony arcába újra vissza kezdett térni az élet és lehangoltan válaszolt: — Bizony szomorúan, egyedül. Biztosan olvasta annak idején az én jó uram esetét? — Fogadja őszinte részvétemet, — szólt Zólyomy. — De az már régen volt... Nem jól teszi, hogy igy átengedi magát a bánatnak. Hanem ha megengedi, még ma meglátogatom, mint régi ismerőst. Dérynének nagy lelki tusájába került a válasz, de azért mégis örömmel búcsúzott. Az után szobájába zárkózott és sokáig sirt, imád­kozott urának arcképe előtt. Estefelé fekete selyemruhát öltött magára s a nagy hársfa alatt olvasni próbált, de csak nem sikerült. Végre megszólalt a kapu villamos csengetyűje és Zólyomy sietve közeledett. Dé­ryné felállott s néhány lépést tett előre. Szép­sége elbűvölte az érkezőt, ki megcsókolta a feléje nyújtott bársonyos kezet. — Isten hozta, szólt az asszony és hellyel kínálta az orvost. Zólyomy gyönyörködve nézett szét:

Next

/
Oldalképek
Tartalom