Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-14 / 74. szám
1912. szeptember 14. EGER. (74. sz.) 3 kodás, ipar, kereskedelem, háztartás és gazdaság terén is és versenyre kelve a férfiakkal, megállja helyét és szép eredményt is mutathat föl. Ezen munkakörök mindegyike megfelel a nő egyéniségének. Elégedjünk meg ezzel! Ne kívánjunk mi a politikában is nyílt helyet foglalni ! Az a tér nem nőnek való! Igyekezzünk inkább azon, hogy leányainkat egyszerűségre, szerénységre, kevés igényekre és ezáltal helyzetükben való megelégedésre neveljük. Véssük lelkűkbe, hogy vágyaikat ne csigázzák oly magasra, amely a csaiádi élet megrontója és nem ritkán anyagi és erkölcsi szerencsétlenségbe sodor. Neveljünk beléjük igaz, mélyenérző hazaszeretetei és akkor nem fognak rajtuk olyan gyorsan az idegen benyomások; megbecsülik azt, amit e haza földjén találunk. Igaz vallásosságra, szorgalmas munkásságra és emellett mindeniket a maga körében megkivántató finom lelkületre és modorra, ami sajnos, manap any- nyira hiányzik fiatalságunknál. De hogy az életben azon esetre, ha a Gondviselés megpróbáltatása jutna osztályrészül, arra is készítsük el őket és egy bizonyos irányban való kiké- peztetés vagy diploma is legyen hozományuk, bogy igy nyugodtan nézhessenek jövőjük elé. Ily neveléssel nem fognak ifjaink idegenkedni a családi élettől, sőt büszkén fognak családjuk fenntartásáért küzdeni, dolgozni. így nevelt leányokkal szemben belátják, hogy nagyobb kincset képviselnek a mai korban oly lealázó követelésnél, hogy t. i. vagy nagy hozományt, vagy megfelelő jövedelmező állást kívánnak, illetve igen sokan azt a megfordított helyzetet, hogy a nő legyen a kereső és családfenntartó!“ Majd így folytatja: „Mit ér a szavazati jog? Inkább azon igyekezzünk, hogy ifjainkat már 20—25 éves korukban oly állásba juttassuk, amelynek jövedelme egy kis család fenntartására a maga köréhez mérten elegendő. Lányainkat pedig szintén igyekezzünk 18—20 éves korukban főkötő alá juttatni, hogy igy ismét egészséges, normálisan fejlődött nemzet- fenntartó anyagot juttassunk hazánk számára. Elsősorban ez a legfontosabb kötelesség! De igyekezzünk egyúttal azon is, hogy a családi szentély védve, óva legyen. Aki ellene vét, a legszigorúbban büntettessék s megvetés tárgyát képezze. Mert hisz a családok boldogsága a társadalomra hat ki s ez egyúttal a nemzetre, miért is a családok boldogságától függ az egész nemzet jóléte, fejlődése és boldogsága is. A nőnek a házon kívül való működését is csak kivételes esetekben lenne szabad megengedni akkor, amikor már kis családi körében magasz- tosabb hivatás vár reá. Mert ily körülmények közepette több hasznot tesz azáltal, ha háztartását gonddal vezeti, a férj által megszerzett javakat megőrzi, gondosan, takarékosan beosztja és a hivatalból vagy munkából hazaA csapatok fehér egyenruhát viseltek, kék I hajtókával, magas sarkú cipőt és finom harisnyát. Diadalmasan szép regiment volt ez, amely bizonyára elragadtatással töltötte el az ágyúgolyókat, amelyek feléjük szálltak egyszer- másszor. — A márki meg fogja magát öletni, — súgta az egyik tiszt a másiknak. — Három esztendő alatt most másodszor lázad ez a regiment, — szólt egy kadét. — Jobban tettem volna, ha udvari szolgálatban maradok. — Az emberek hülyék. Mire panaszkodhat a regiment? Őrnagya csodálatraméltó ember. Látod a hidegvérét ? — Ez már oktalanság. Ne szóljunk, de a legkisebb ellenséges mozdulatra ... Az őrnagy leszállóit lováról. Leoldotta a kardját, egy ezüstgombu, hajlékony lovaglópálcát vett a kezébe s az első ember elé lépett a sorban. Egy korán megvénült, halvány férfi volt ez, aki könyörgő tekintettel nézett reá. Nem szólt; tovább haladt előtte s még néhány más katona előtt. Azok nem mozdultak; mintha homlokuk térő családfőt szeretetteljesen, jól készített étellel, rendes tiszta otthonnal fogadja.“ Helyes elvek, egészséges nézetek. És az egész mozgalom, mely a Magyar Nők Parlamentjének megteremtésére irányul, ezeken a helyes elveken és egészséges nézeteken épül föl. A feministák mozgolódását és igy a nők szavazati jogának kérdését azért tartják sokan fontosnak, mert a nők érdekeit teljesen háttérbe szorítottnak látják, holott — ami kétségen kívül beigazolt tény, — a nők ma már úgy a szellemi, mint sok egyéb téren, versenyt dolgoznak a férfiakkal. „Hát hogy ez a balhit el legyen oszlatva és a nő is érvényesítse és biztosítsa a munkája után megillető előnyt, alkossuk meg a Magyar Nők Parlamentjét“ — írják a mozgalom vezetői. Érdekes, hogy hogyan gondolják ezt megvalósíthatónak. „Társadalmunkat az ezerféle egyesület annyi felé tereli, s anyagi, erkölcsi és fizikai erőink is annyira szét oszlanak, hogy a társadalom nagy bőkezűsége, amellyel különösen főpapjaink, mágnásaink, gyárosaink, bankjaink és még számos jólelkű adakozó a közcélra juttat, az ily szétforgácsolt egyletek hivatalnokai fizetésére, iroda fenntartásra, postai és nyomdai kiadásokra stb. sőt még az egyesek által rendezett jótékony esték jövedelme is teljesen felmegy a díszítések, kocsik, nyomtatványok költségeire, úgy, hogy a valódi célra alig marad valami. Ezek a tények napjainkban már annyira nyilvánvalóvá lettek, hogy különösen a közép úri osztály, amelyet leginkább igénybe vesznek az adakozások, teljesen megelégelte e visz- szás helyzetet. Van ezidőszerint Magyaroszágnak egy olyan egyesülete, amely a kultúra és a humanitás összes ágait felkarolva, egy egységes egészet képező tervezettel oldja meg feladatát. Ez az 1910-ben alakult „Magyar Urinők Egyesülete.“ Célja mindent nemzeti és igy magyaros irányban vezetve, a nemzet asszonyait és leányait keretébe vonni, hogy a nemes munkakört tervszerűen felosztva, kiki megtalálja a munkakörét, akár idővel, erővel, vagy pénzzel, akár szellemi munkával óhajt benne részt venni. Hat szakosztályra osztotta ez az egyesület működését, és pedig: I. pedagógiai, családi nevelésügyi, gyermekvédelmi és egészségügyi; I mögött megszűnt volna az élet, vonásaik megkeményedtek. — Az övszijj nincs jól felkötve! — szólt az őrnagy egy katonához. A kis pálca kecses hajlásban ide-oda ingott a mutatóujj és a hüvelykujj között s azután csendesen odasimult egy másik egyenruha gombjához. — Ez a gomb nincs eléggé kifényesítve! A katona lélegzetét is visszafojtotta. Most egy altisztre került a sor. — Vállrojtja le van feselve. Az altiszt elvörösödött, de nem válaszolt, Az őrnagy mintha valakit keresett volna. Azután a harmadik csapathoz ért. Két sor hideg, üvegszerüen csillogó tekintet érte az övét. A márki egy kardhoz nyúlt. — Miért rozsdás a tokja? Tovább haladt. — Az övét az ötödik gomb alatt kell elhúzni ! Majd egy másiknál: — Nyissa ki a puskaportartót. Tele volt. — És a tölténytok? — Rendben. II. háztartási, belső gazdasági és cselédügyi; | III. ipari, kereskedelmi, munkásügyi és segélyezési ; IV. pénzügyi, jogvédelmi és békeügyi; V. irodalmi, művészeti és tudományi; végül VI. jóléti, külső gazgasági és vállalkozási szakosztályra. Eunek a hat szakosztálynak is az a feladata, ami az egész magyar társadalomé: tömöríteni a nemzetet és távol tartani tőle mind azt, ami a társadalmi osztályokat egymástól elválasztaná. Ma már sajnosán tapasztaljuk, hogy az áldatlan politika, amelyhez hozzászólni a legavatatlanabb is 'ogot formál, oly mérvben elválasztja nemzetünk legjobb hazafiait is, hogy már csak a magyar nőkön van a sor, hogy erős összetartó szervezkedésükkel megmentsék a magyar társadalmat eredetiségében és távol tartsanak minden olyan módozatot, amely idegenből jővén, felforgatná egész nemzeti életünket, családi tűzhelyünket és a nemzetköziségével elsöpörné eredetiségünket, — egyediségünket, nemzetünket. A Magyar Urinők Egyesülete ezért kíván országosan szervezkedni és pedig vármegyén- kint, úgy, hogy az elnöki tisztséget okvetlen a vármegye egyik kiváló asszonya töltse be, mig a többi tisztségeket szintén megyebeli hölgyek foglalják el. A központ irányít ugyan minden intézkedést, ámde a megyék annyira autonom kezelik egyleti ügyüket, hogy annak jótéteményeiből egy fillért sem kap más, mint megyebeli, és így könnyen ellenőrizhető lesz a kivándorlás, az erkölcstelenség, a munkásügy, a szegényügy, a cselédügy, a gyermekvédelem ügye, sőt az egészségügy is. És hozzá mindenkinek, akinek ideje, hivatása, vagy anyagi ereje engedi és jót tenni kíván, meg lesz a tere és tudni fogja, kik élvezik jótéteményeit. Nagyobb városokban is szép tér nyílik a nőknek a közélet terén való szereplésre. Mert itt a napközi otthonok, a bölcsődék, a népkonyhák, kórházak szívesen fogadják a nemes önfeláldozó segítséget, mely éppen oly nagyra becsülendő, mint a javakkal rendelkezők adományai. A nők ügyeit az igy szervezett női parlament teljesen magáévá teszi és komoly munkássága által teljes önállóságot és a férfi parlament előtt is tekintélyt szerez. Ezt elérni pedig sokkal fontosabb, mint a nők szavazati jogát kérelmezni, mert legyenek meggyőződve Megint arrább ment. — Az ön hajtókája már piszkos. Újat kell felvarratni. Majd egy csákót kopogtatott meg pálcájával. — Az arany megkopott. Nem szeretem a hanyagságot. A gránátos, akihez e szókat intézte, egy lépést hátrált. A márki mélyen a szemébe nézett. A két tekintet vörös fényben villant össze. A katona vállához kapta fegyverét és az őrnagy mellére célzott. A regiment haragos lelke ott lüktetett a levegőben, száz meg száz ember visszatartott lélekzetével. És mielőtt a tisztek megakadályozhatták volna, a kakas lecsapott, ... — de a puska nem sült el. — Barátom — szólt az őrnagy, ki hanyagul állott a helyén, kis pálcáját mozgatva a levegőben, de a szeméből természetfólötti fény csillogott, — kénytelen vagyok önt két napi kurta vasra Ítélni; fegyvere rossz állapotban van. * Lassan megfordult a helyén és hidegen, nyugodtan folytatta a szemlét. D’ Esparbes.
