Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-14 / 74. szám
2 EGER <74. sz.> 1912. szeptember 14. lihegő lázas lelkét lecsendesíti a megnyugvás balzsamával. Ilyen nagy kincseket rejt magában az eucharistikus Krisztus a katolikus emberre nézve, ilyen nagy kincseket, amelyeket semmiféle földi hatalom nem adhat meg neki, de amelyeket el nem vehet tőle semmiféle földi fondorkodás és erőszak. Ilyen erős fegyvert, amely törhetetlennek hizonyult a kereszténység súlyos megpróbáltatásaiban és győzhetetlennek a dicső múltnak számos csatáiban ... r Es hogyha akkor, amidőn a hódoló díszmenet hitének ragyogásával és az örök-élet világosságát jelző gyertyák fényességében végigkanyarog Bécs városának utcáin, amidőn az őszi nap reáhinti bágyadt sugarát, amidőn a pápa követe által bemutatott szent mise áldozat Urfelmutatásánál százezer térd fog meghajlani, amidőn a bécsi ezredeknek az isteni tisztelet alkalmával assistáló egyesített zenekara egy hatalmasan megindító fohászt röpít az Isten trónja felé, kell, hogy egy gondolatot, egy rövidke imát az otthonmaradottak is szenteljenek eme nagy pillanatnak ... S ha így e magasztos pereljen összedobbanna az egész földkerekség millióinak szíve, s ennek a dobbanásnak földrengésszerű ereje végigviharzana a világon, felébrednének talán tétlen álmukból a közömbösek is, s egy percre meggondolkoznának a dolgok folyása fölött azok is, akiknek kenyere a nemtörődömség, szokása a megfeledkező, jelszava: „a nekem minden mindegy.“ Ez lenne aztán igazi Hossanna Dávid fiának . , . M. Grxj. dr. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, szeptember hó 14-én délelőtt 10 órakor a város közháza nagytermében rendes közgyűlést tart, amelynek napirendjén több igen fontos ügy is szerepel. A tárgy- sorozatból kiemeljük a következőket: Szmrecsányi Lajos egri érsek köszönő levele a képviselőtestület részvétiratára. A városi tanács előterjesztése a kövezetvámszedési jognak további 10 évre leendő kérelmezése tárgyában. A városi orvosok szolgálati teendőire vonatkozó szabályrendelet-tervezet. A korcsmák, sörházak és pálinkamérések, valamint a fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekről alkotott szabályrendelet-tervezet. A husospiaci és patakparti, valamint a Generális épületben levő boltok bérbeadása tárgyában megtartott árlejtés eredménye s ezzel kapcsolatban özv. Fehér Kálmánué és Weisz Ignác egri lakosok kérelme a bérletben leendő meghagyásuk iránt. A városi tanács előterjesztése a mérnöki hivatal részére szükséges műszerek és mérő-eszközök beszerzése tárgyában. A városi tanács jelentése Kronberger Mihály állatorvos második ötödéves korpótlékának utalványozásáról. A városi tanács előterjesztése a meaháznak villanyvilágítással leendő felszerelése tárgyában. Fügedy János városi képviselő indítványa a tűzoltóegyletnél levő városi lovak miként leendő felhasználása tárgyában. A városi tanács jelentése az építendő munkásházak ügyében s ezzel kapcsolatban Grosz Soma egri lakos kérelme a munkásházak céljaira tőle megvett ingatlan telekkönyvi elkülönítése, valamint a Frank örökösök kérelme az ugyanezen célra megvásárolt terület vételárának s kamatainak kiutalási iránt. Érdekesebb tárgy még az egri magyar lábbeli készítő Ipartársulat kérelme árucsarnokának felépítéséhez segély megszavazása iránt. A Magyar Nők Parlamentje. — A legújabb társadalmi szervezkedés. — Sietünk kijelenteni, hogy nem a feminizmussal foglalkozunk ezúttal. Nem is polemizálunk a női jogoknak mind hangosabbá váló apostolaival ; mert hiszen a nem túlságosan okos ember is tudja, hogy lehetetlen az olyan ellenféllel megegyezni, aki csak addig követel egyes dolgokat, amig azt hiszi, hogy — úgy sem kapja meg azokat. Ezidő szerint a nők szavazati Joga a jelszó. Ezzel izgatják a kedélyeket az egész világon és nálunk, Magyarországon is. És mit szólnak hozzá a magyar asszonyok ? Téved az, aki azt hiszi, hogy: semmit! Sőt! Az ország szivében, Budapesten a Magyar Uri- nők Egyesülete országos mozgalmat indít egy olyan szervezet létesítésére, amely egy zászló alá tömörítse a magyar társadalmat és amellett, hogy az immár nagyonis szétforgácsolt szellemi, anyagi és fizikai erőket a nemzet javára értékesítse, arra is törekszik, hogy az igazi nemzeti érdekek megvédésére egységes és hatalmas tábort állítson a harcvonalba, az olyan hangzatos jelszavaikkal dolgozó idegen befolyásokkal szemben, mint amilyen például most a nők szavazati joga is. Ennek az országos szervezetnek a Magyar Nők Parlamentje lenne a neve. Mielőtt ismertetnők ezt a legújabb szervezkedést, érdekesnek tartjuk a mozgalom egyik vezetőjének, Kapuvári Vargyas Endrénének agi- tációs leveléből kiemelni néhány részletet. íme, hogyan érez és gondolkodik egy minden izében magyar asszony a magyar nőkérdésről, amelyet a választói joggal akarnak agyonboldogítani a feministák: „Idegen elemek, avatatlan egyének, akik sem történelmi múltúnkat, sem ezeréves alkotmányunkért való küzdelmeinket nem ismerik, idejöttek, hogy világboldogító eszméikkel a mi családi, társadalmi és politikai ügyeinkbe beavatkozva, hagyományos múltúnkat, eredeti nemzeti mivoltunkat, társadalmi rendünket felforgassák, megrendítsék és végre feldúlják. Van a magyar nőnek magához való esze, nem kérünk idegenektől! Azok az eszmék, melyekért a kávéházak kirakataiban üldögélő divathölgyek lelkesednek, azok nem azonosak a magyar nő egyéniségével! Tiltakozunk is ellene, hogy azt nekünk tulajdonítsák ! A magyar nő rabszolga nem volt soha! Századok tanúskodnak arról, hogy eszményi helye megvolt úgy a családi körben, mint a társadalomban. Törvényeink értelmében a férj állása, tisztessége mindig azonos volt a hitvesével, aki házának úrnője és parancsolója; gyermekeihez feltétlen joga, akiknek gondozója, nevelője, sőt özvegységében törvényes gyámja is volt; ő képezte a családi kör központját, amelynek ő volt szive, lelke, éltető és melegítő napsugara. Ahol ez nem igy volt, ott, sajnos, az egyénekben volt a hiba. Az idő haladt! A társadalom mindig több és több teret engedett a nők működési körének is. Mert mig a múltban csupán a háziteendők képezték elfoglaltságát és főleg — ha férjhez nem ment és erre utalva volt, — megélhetésének módját, ma már nyilvános helyet foglal el a tanügy, művészet, tudomány, hivatalosAlig tűnt el a sátra alatt, már újra kezdődött odakünn a lárma. Nagy gyűlölködés, harag, elkeseredés vett erőt az egész regimenten. Egy tiszt belépett hozzá a sátor alá. — Őrnagy ur, tudja-e ... A márki mosolyogva fordult felé. — Igen, hiszen éppen ez bánt engemet. Tudni szeretném és nem tudom. De ön igen eszes ember, jöjjön, kérem, és világosítson föl engemet. Namour térképe volt a kis asztalon és az őrnagy határozottan mutatott egy pontjára. — De ... — szólt a tiszt elképedve. Az őrnagy ránézett és ujját csendesen végighuzta a Meuse jobbpartján. — Van itt egy út, amely úgy ágazik ketté, mint egy ökörszarv. Holnap azt a tanácsot adom majd Clermont és Lowendal grófoknak, hogy intézzenek támadást ellene és foglalják el. Mi az ön véleménye? — Véletlen esélyektől függ .. . dadogta a kapitány. — De nem erről van szó. Nem hallja, hogy ... A tiszt az ajtó felé hallgatózott, féltette őrnagyát. — Véletlenektől? De hiszen egyszerű a dolog. A gránátosokat előre bocsátják ... Csend volt; szemét a térképre függesztette. Kívülről behallatszott a kiáltás: — Halál reá! És az őrnagy folytatta: — ....a regementből Aquitaine pompás ember; mindig a folyó mentén haladva s aztán jobbra fordulva ... A távoli morgás és kiabálás egyre behallatszott hozzá s az őrnagy fölemelte fejét. — Az ellenség azt fogja hinni, hogy biztonságban van ;. .. — Halál reá! Halál! — ... hogy nem merünk ebbe a villaszerű szorosba behatolni;... — Halál az őrnagyra! — mielőtt kémeink meg nem győződtek volna az általuk elfoglalt állásról. És ők jól őriztetik magukat. — Őrnagy ur, kérem, nem hallja? — Majd hallom, ha ön véleményt mond, uram. Mit szól tervemhez ? De a tiszt nem válaszolt. Az aggodalom 1 szájpadlásához szegezte nyelvét és homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek. Felemelte az ujját... — Hallom, — szólt az őrnagy, — az embereim készülődnek. Két másik tiszt nyomult be a szobába, egymást előretolva. — Meg kellene büntetni önöket, uraim! Önök szinte betörnek hozzám, — mondta az őrnagy. — Őrnagy ur, egy összeesküvés... A márki tréfált: — Becsületére válik a hadseregnek. Bizonnyal az ellenség ellen konspirálnak. — Éppen most értesültünk róla, hogy... hogy sorsot húztak, s egy ember... — De a nevét nem tudják. A márki az ajtó felé ment. — Az Istenért! — könyörgött a kapitány. — Őrnagy ur, ne menjen most ki! De az őrnagy nem hallgatott rá; kiment és kilovagolt a mezőre. Rettenetes lárma fogadta odakünn. * A katonák sorba állottak s megkezdődött a szemle.
