Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-14 / 74. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre-------- 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 74. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. —- Szombat, szeptember 14. A bécsi eucharistikus világkongresszus. «... A nagy sereg pedig leteríté ruháit az úton, mások pedig ágakat vágnak vala a fákról és elterítek vala az úton. A seregek pedig, amelyek megelőzik és melyek követik vala Őt, kiáltának mondván: Hossanna Dávid r fiának: áldott ki az Ur nevében jő.» (Máté evang. XXI. 1 — 10.) így van megírva Jézus diadalutja Jeruzsálembe. Önkénytelenül is felötlik lelkűnkben ennek a diadalutnak képe most, amiden a bécsi eucharistikus világkongresszus nagyjelentőségű napjait éljük. Önkénytelenűl elfogja lelkünket e kétezer év előtti Virágvasárnapnak bimbófakasztó lágy fuvalma ... Most, amidőn őszbe hajlik az idő . . . Most, amidőn a fák hullajtják sárga levelüket, most, amidőn mindenen a hevadásnak bágyadt érzése ül, — a bimbőfakasztó tavasznak reménnyel teljes lágy fuvalma... A császárvárosnak történeti emlékeket őrző utcái idegen beszédtől hangosak. Az ünneplőbe, lengő zászlódíszbe, diadalkapus virágözönbe öltözött főváros öreg falai álmélkodva szemlélik a sokféle idegennek tarka sokaságát, amely erre a kát. egyház történetében nevezetes alkalomra ott összesereglett. Összesereglett, hogy ünnepeljen, hogy a lelkét eltöltő tiszta hitről egy világraszóló, egy az egész föld kerekségének példát adó ünnepélyes hódoló körmenetben tegyen tanúságot. 300 ezer ember egy méltóságos, hatalmas körmenetben . . . 300 ezer ember, akinek buzgósága előtt nincs akadály, akinek lelkesültsége előtt nincs távolság, mert az akadályokat ledönti, a kilométerek százezreit, a mértföldek tízezreit megrövidíti csak azért, hogy ott lehessen ezen a fölséges demonstráción . . . 300 ezer ember, amelynek soraiba ott találjuk a pápa Ő szentsége képviselőjétől kezdve le egészen a legalsóbb rétegig az összes társadalmi osztályokat egy eszmétől áthatva, egy érzésben összeolvadva. Látjuk ősz királyunkat, aki nyolc évtized terhével vál- lain és tapasztalataival lelkében első a buzgóságban, első a királyok királyának tartozó hódolatban, első a példaadásban. Látjuk a királyi ház tagjait, a főpapságot, a kormányférfiakat, az egyházi és világi előkelőségek nagy számát, a hivatalnoki kart, a katonai és polgári rendet egybevegyültén, látunk tudósokat és művészeket, az iparnak munkásait, akik e napra letették kalapácsaikat, s a földnek népét ünneplő köntösében. S ott látjuk mindenek fölött és mindenek előtt magát az égi királyt, aki a sziveken uralkodik, aki ennek az ünneplésnek középpontja, ennek a hódolatnak tárgya: a királyt, aki diadal- útját tartja, az eucharistikus Krisztust... Az eucharistikus Krisztust az Oltári- szentségben minden ragyogásával, minden tisztaságával, a kétezeréves áldozatnak minden vigasztaló, felemelő, sebeket gyógyító erejével . . . Mert a kegyelmeknek kiapadhat- lan forrását bírja a katolikus hivő az eucharistikus Oltáriszentségben. Ha gyöngének érzi magát, ha ereje fogytán az élet sokféle küzdelmeiben, az Oltáriszentség az, amely megerősíti, amely erőit megújítja. Ä mindennapi élet örvényekkel veszi körül. A csüggedés, a csalódások, a keserű megaláztatások örvényeivel. Nincs egy segítő, egy résztvevő kéz sehol. De nem! íme a fönséges eucharistikus Krisztus lehajol hozzá, feléje nyújtja jobbját, hívja magához. És elmúlik a csüggedés, mézzé változik a csalódásnak mérge, édességgé a megaláztatás keserűsége. S ez az édes, nagy vigasztaló elkíséri az embert utolsó útjára is. A nagy bizonytalanság nyomasztó kétségei helyett egy jótékony álomra fogja le a fáradt vándornak megtört szemeit, Az „EGER“ tárcája. A táviródrótok muzsikálnak. Húrjaiként nagy, óriás gitárnak A táviródrótok muzsikáinak. Virágos réten, zöld füvü mezőn Búg a muzsika halkan, reszketőn. Fakón, meredten hallgatják a póznák, Táncolva osztja rajt’ a nap a csókját. Füstös vonatok lihegő futása Bántóan csap a halk melódiákba. Ám egy madárka hogy rájuk csapódott, Örömmel búgnak újra fel a drótok. És a madárka viszi már a prímet, Amig alatta egy hir tova villan S valahol messze megrepeszt egy szivet. Filius. Fegyvervizsgálat. Az őrnagy hangja szinte megütötte a regimentet: — Állj! Majd lehajtotta kardját és ezt mondotta: — Uraim, hazamehetnek. Legyenek szive- sek, udvariasak, előzékenyek. Ne fosztogassanak és hagyjanak békét az öregeknek! Csak a féllábukkal nehezedjenek a földre. Hajnalra ki kell kefélni az egyenruhákat. Holnap erős menetelésünk lesz! A táborban morgás támadt: — Le vele! — Nyugalom, nyugalom! — Honnan jön ez a márki! — Könnyű „előré“-t parancsolni a lónak hátáról! — Le vele! — Már tiz napja megyünk; egyre csak megyünk! — Tudja ő, mit beszélnek felőlünk a hadseregben ? — O miatta! — A fehér katonák! — Nem kell nekünk már tovább ez az őrnagy! És voltak hangok, amelyek ezt kiabálták: — Eleget sétáltunk már! Halál reá! Halál! A tisztek, akik a kisnemességből kerültek ki, nem igen mertek fészkelődni, de az altisztek mindegyikére átragadt ez a hangulat. Las- sankint szétvált a sor, a regiment szétoszlott. — Belcourt ur — szólt a márki — legyen szives, hívja ide a tiszteket. Mikor azok megérkeztek, igy szólt: — Egy óra múlva összegyűlünk. Ijedten hallgattak reá. De ő folytatta: — Vizsgálatot fogok tartani. Holnap ösz- szecsapás lesz. így tehát okvetetlen szükséges, hogy a fegyverek rendben legyenek. Minden embernek megparancsolják, hogy puskáját éles töltésre töltse meg. Megértették ? Éles töltésre. Én igy kívánom. A puskaportartó is tele legyen s a tölténytarsoly az övhöz erősítve. Leszállt lováról s átadta azt szolgájának. — A viszontlátásra, uraim! A tisztek szalutáltak. O viszonozta üdvözlésüket, mint az udvarnál és biztos léptekkel haladt el a tisztek előtt. r
