Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-07 / 72. szám
2 EGER. (72. sz.) 1912. szeptember 7. nak használhatja az elértéktelenedett makulaturapapirost. Ez a miniszteri rendelet tehát, mely egyenes ellentétben van az 1848. évi sajtótörvénnyel, ha a kormánynak úgy tetszik, lehetetlenné teszi az ellenzéki bulvár-lapokat. Egyelőre csak ezeket, de ugyanúgy jöhetnek azok a lapok is, amelyek utcai elárusításra nem kerülnek ! A miniszterelnöknek ez a szélsőséges rendelete élénkebb visszatetszést keltett, mint a házelnökség júniusi tényei. Azok mellett ugyanis még tudtak érvelni, de ennek az intézkedésnek vé- delmezése — lehetetlen. A korcsmái záróórák. — Eger város uj szabályrendeletei. — A levest sem szokták azon melegében fölkanalazni, ahogyan főzik ; ámde az sem célirányos, ha kihagyják hűlni. Ennek a régi axiómának az igazsága ismét bebizonyosodott. És pedig itt, nálunk, Egerben. Május elején ugyanis két szabályrendelet- tervezet hagyta el a sajtót. Mindkettőt Eger város rendőr-hatósága terjesztette elő, Tóth Sándor rendőralkapitány szövegezésével. Az egyik : A korcsmák, sörházak és pálinkamérések megrendszabályozásáról szól és a belügyminiszter által 1896. évi március hó 21. napján 21756/V. C. szám alatt megerősített (korcsmákról, sorházakról és pálinkamérésekről alkotott) szabályrendeletet vonja össze az ugyancsak a belügyminiszter által 1901. évi február hó 28. napján 10948/V. C. szám alatt jóváhagyott (a vendégfogadókban, sörcsarnokokban, kávémérésekben és korcsmákban alkalmazott női segéd- személyzetről alkatott) városi szabályrendelettel, itt-ott némi módosítással. A másik: A fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérések szabályozására vonatkozik és a kereskedelemügyi miniszter által 1894. évi dec. hó 7-én 83.363/VI. szám alatt jóváhagyott s a fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekről alkotott szabályrendeletünket vonja össze a belügyminiszter által 1901. évi február hó 28-án 10948/V. C. szám alatt jóváhagyott szabályrendelettel, amely — mint már említettük mennyire szerettem volna felszállani! Persze ő nélküle nem mehetek. M — Miért ne? 0 szives volt engemet jelölni meg helyetteséül. Bizonnyal nincsen abban semmi, még a konvencionalizmus szempontjából sem; . . . a korom ez egyszer javamra szolgál. — Mindenesetre elég öreg, — felelte Daphne több őszinteséggel, mint udvariassággal — de itt nem az öregségről van szó s ilyen körülmények között kénytelen vagyok. . . — Ne féljen semmitől. Teljesen értem a repülőgép kezelését. Nagyon sajnálnám kegyed miatt, ha elmulasztaná az alkalmat egy ilyen dicsőén szép, fellegtelen reggelen, különösen mikor. . . — Annyira vágytam rá! — szakította félbe a leány. Nem hiszem, hogy találkoztunk volna együtt. Lenne szives megmondani a nevét? — A nevem Hope (Remény) Hugó. Ha készen van, indulhatunk. A propeller elkezdte mágikus munkáját; az aeroplán fölemelkedett, szárnyai vízszintesen mozogtak s nemsokára fenn úsztak az ég hibátlan azúrjában. A férfi nézett, egyre csak nézett, a szive kiült a szemébe, s mint a leány, ő \u boldog — a vendégfogadókban, vendéglőkben, sörcsarnokokban, kávéházakban és korcsmákban alkalmazott női segédszemélyzetről szól. Yoltaképen tehát nem történik egyéb, mint az 1896-ban és 1894-ben alkotott régi szabályrendeletekbe beolvasztják az 1901-ben életbelépett újabb szabályrendeletet, vagyis bárom külön álló szabályrendeletből kettőt csinálnak. Mi, a magunk részéről, helyeseljük az összevonást, mert az együvé tartozó dolgokat együtt találják az érdekeltek, bár ebben a tekintetben az eddigi rendszer sem volt hátrányos, mert hiszen a női segédszemélyzet alkalmazásáról alkotott szabályrendelet, mind a két régibb szabályrendeletre egyaránt vonatkozik. Hanem hát egyszerűsítsük az ügykezelést ott, ahol lehet, hiszen úgyis annyi már a törvény, utasítás, rendelet, szabályzat és szabályrendelet, hogy ma-holnap ki sem ismerjük bennük magunkat. Más lapra tartoznak azonban a szabályrendeletek összevonásával tervezett módosítások és újítások. Ezekkel behatóan foglalkozniok érdemes is és kell is a város képviselőinek és a közvéleménynek. Hogy azonnal nem tűzte napirendre a szabályrendeletek tárgyalását a magisztrátus, bölcsen cselekedte. Érlelni, megfontolni kell az ügyeket, főként a közügyeket, hogy valóban hasznára legyenek a közönségnek. Azonban hosszü időre már ne halassza a tárgyalásukat, mert keservesen megszenvedheti a késedelmeskedést városunknak féltett, őrzött és mindnyájunk által ápolt régi, jó — hírneve. Hiszen már a sajtóban, nyomtatásban olvashatunk olyan dolgokat, amik akkor is arcába kergetnék a vért minden szégyenkezni tudó, tisztességes embernek, ha Eger város csakugyan a bábeli bűnök legocsmányabb posványában fetrengene, ha csakugyan Sodorna és Gomorra fortéiméig aljasodott volna le Dobó hősi erényekkel ékeskedő ősi városa. Pedig, Istennek hála, még nem tartunk itt! A szabályrendelet-tervezetek hosszú érleléséből azonban, — úgy látszik, — már erre következtetnek némelyek. A szabadjára eresztett fantázia már lépten-nyomon kártya-barlangokat lát Egei'ben, amelyeket szét kell robbantani ; a vendégeknek mulatozás közben való kifosztását véli az egri vendéglőkben, amelyet meg kell akadályozni és a tiltott prostitúciónak határtalan volt e pillanatban. — Gyönyörűen uszunk, — szólt a férfi néhány pillanatnyi csend után. ti Daphne alig nézett reá. 0 az egek elixir- jét szívta magába. Egyszerre ismét megszólalt a férfi, gyanúsan visszatartott és erőltetett hangon: — Engedje meg, hogy gratuláljak kegyednek. — E sikeres felszállásért? — kérdezte a leány — Köszönöm. De még nem értünk le a „terra firma“-ra. Még korai. — Nem arról beszélek. Az elkövetkezendő jegyváltáshoz kívánok szerencsét. — Lesz szives megmondani, hogy kivel fogok jegyet váltani? — kérdezte a leány mosolyogva. — Mackinda úrral. — Mackinda úrral, az unokafivéremmel! ? Megőrült? Persze, — tette hozzá — nagyon nagyra becsülöm Johnt, mint a legkedvesebb, legtiszteletreméltóbb emberek egyikét, de ami a házasságot illeti: oh, hiszen ő egy századdal idősebb nálam! Azaz, ő legalább negyven esztendős. — Talán akkor valaki más az igazi? — kérdezte a férfi merészen. dühöngéséről elmélkedik, amelynek útját kell állani, mert Eger lakosságának máris hat százaléka fertőzött vérül, , . Rettenetes kiszinezése ez a valóságban csöndes, egyformaságában szinte egyhangú társadalmi, gazdasági, erkölcsi és közegészségi viszonyainknak. És a legszebb a dologban az, hogy azoktól a szabályrendeletektől várják ezeknek az állítólagosán elfajult állapotoknak a megszüntetését, amely szabályrendeleteknek idevonatkozó részei, csaknem szószerint, a már meglévő régi szabályrendeletekből vétettek át!.. Föltéve, de meg nem engedve — mint a hogyan az ügyvédek Írják a peres vita-irások- ban, — ha csakugyan tele van a város kártyabarlangokkal, ha csakugyan lelketlenül kifosztják nálunk, vendéglőinkben, a borközi állapotban levő vendégeket, és ha csakugyan dühöng a titkos prostitúció, akkor hát ez azoknak a szabályrendeleteknek a bűne, amelyeknek egyszerű összevonásából készült a most tárgyalásra kerülő két uj tervezet és ha a régiek csakugyan ilyen hallatlan módon engedték alásülyedni nálunk a közerkölcsöket, mit várjunk az újaktól, amelyek lényegükben tulajdonkép’ a régi szabályrendeleteknek kópiái? A félreértések kikerülése végett hangsúlyozzuk, hogy nem a szabályrendelet-tervezetek tartalmával kívánunk mi foglalkozni most, hanem csupán azt a taktikát mérlegeljük, amely- lyel egyrészről a tervezeteknek tárgyalását késleltetik, másrészről, amellyel a tervezetek napirendre tűzését forszírozzák. Nézetünket, a két szabályrendelet-tervezetről, elmondottuk már hónapokkal ezelőtt (az Eger május hó 15-én és 22-én megjelent 39. és 41. számaiban). Nincs hozzátenni valónk az akkor elmondottakhoz, de belőlük elvenni valónk sincsen. Mert ezt a két tervezetet csakis közgazdasági szempontból szükséges és kell megbírálni, más szempont elesik, mert a közrendészeti, közegészségügyi és erkölcsi intenciók ugyanazok, mint a régi szabályrendeletekéi. Eddig is tilos volt a nyilvános helyeken a hazárdjáték, most is az lesz; eddig sem volt szabad a szeparékban a fosztogatás, ezután sem lesz szabad, és ami a prostitúciót illeti, ezt is éppen úgy korlátok között tartotta a rendőrség a múltban, mint ahogyan, — legalább a szabályrendeletek szakaszaiból kitetszően — a jövőben is korlátok között szándékozik tartani. Daphne sértődve pillantott reá. — Talán, — mondta hidegen. — Valamikor arról is beszéltek, hogy kegyed Sir Hugh Dayland-del váltott volna jegyet. Daphne mélyen elpirult. — Bárcsak a maguk háza előtt söpörnének az emberek, — mormogta a fogai között. — Amig a világ áll, ez sohasem lesz ügy. De csakugyan beszéltek róla a külföldön is. Azt is hozzátették, hogy kegyed szakított vele, mert valami pletykát hallott, amely valami futtatásról szólt. A leány hangjában bánat és türelmetlenség hallatszott: — Az emberek többet hittek, mint a való r ' —- mondta. — En sohasem jártam jegyben Hugh Dayland-del. — De volt valami egy verseny miatt, ugy-e, ami . . . ami hidegséget hozott kettőjük közé? Daphne kutatóan nézett reá. — Nem tudom — folytatta a férfi — mit tudott, vagy mit hallott a társaság, de mindenesetre kellett valaminek lennie egy futtatással kapcsolatban, ami nem emelte a Sir Hugh hírnevét. — Ha már minden áron tudni akarja —
