Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-21 / 67. szám
4 EGER. (67. sz.) 1912. augusztus 21. egyházközségek iskolaszékeit (1875. jun.), majd a tanító-egyesületeket rendezi és látja el alapszabályokkal (1882. nov.), majd az iskolaszéki tagok választásánál, valamint a tanítói állomások betöltésénél és a tanítók nyugdíjazásánál követendő eljárást határozza meg (1885.). Ma felhívja lelkészeit, hogy az egyházi épületeket tűzkár ellen biztosítsák (1874. okt. 8.); holnap a hazai ipar pártolására és előmozdítására szólítja fel ugyanazokat, szívökre kötvén, hogy — amennyire lehet — hazai orgonakészítőket bízzanak meg a munkával (1875. nov. 20.). Ma az egyházi építkezések tárgyában utasítja lelkészeit (1876.); holnap a templomi és alapítványi pénzek szabályszerű kezelése ügyében (1879.), ismét az egyházi számadások vezetésére és készítésére vonatkozólag (1880. nov. 10.) Most az iskolai és népkönyvtárak létesítését és gondozását ajánlja lelkészeinek, majd a helybenlakás kötelességének pontos betöltését köti szívére papjainak (1880. nov. 1.); ismét a tavaszi és őszi kerületi gyűlések tárgyában utasítja őket. Mindenre kiterjedő főpásztori gondos figyelme jókor vette észre, hogy főegyházmegyéjének szertartásos könyveit nagyon elkoptatta az idő és sűrű használat, amiért is elhatározta volt 1885-ben, hogy uj kiadást rendez e könyvekből. Az Egri Rituálé tervbe vett, újabb kiadásának szerkesztésére bizottságot nevezett ki. Mélyreható és alapos tanulmány után megállapította a bizottság a szöveget. Az igy elfogadott szöveget végre ő maga vizsgálta felül s 1898. évi szeptember hó 10-én kelt XIII. egyházmegyei körlevelében tudatta papságával, hogy az uj Rituálé megjelent. A karácsony és húsvéti ünnepek alkalmából rendszerint ő maga tartott főszékesegyházában szt. beszédet és pontifikáit; körleveleiben pedig mindig nagyfontosságű kérdéseket fejtegetett. Valamint beszédeit, úgy fejtegetéseit is az azokban tárgyalt eszmék általános érdeköknél s messz“ható horderejűknél fogva kiemelik a gyorsan múló napok hirtelen eltünedező jelenségei sorából s az ő megszokott erőteljes nyelvén kifejtett érvek és igazságok sokfélekép használható anyagot nyújthatnak tájékozására és megerősítésére azoknak, kiket korunk eszmeáramlata bensőbben érdekel. Beszédeit az igazság útja, az arany középút jellemzi, meg lévén győződve, hogy az elvek tulhajtása nem egy azok szentségével ; meg lévén győződve, hogy a túlzás a hanyatló társadalmak nyelve s az igazság nélkülözhetetlen szükség azon társadalmaknál, melyek rendes állapotban vannak vagy újjászületnek. Egyházm. papnyugdijlntézet, Már 1879-ben célszerűen módosította az egyházmegyei kántor-tanitói nyugdíjintézet alapszabályait, két évvel későbben pedig, 1881-ben, körlevelet adott ki az egyházmegyei pap- nyugdíjintézet alapjának növelése érdekében, felhíván papjait, hogy a legközelebbi tavaszi gyűlésen tanácskozásuk tárgyává tegyék ez ügyet és akár önkényt elvállalt méltányos összeg megajánlása, akár az évi jövedelem után bizonyos százalék megszabása, akár más alkalmas javaslat mellett jussanak megállapodásra. 0 maga járt elő papjainak jó példával, mint mindenben, úgy ebben is, tízezer forinttal gyarapítván ezúttal a papnyugdíjintézet alapját. Ez ügyben 1882. október 25-én gyűlést tartott, melyen kimondatott egy segélyalap létesítése. E segélyalap elhunyt főpásztorunk 10 ezer frt. adományán, mint törzsalapon kívül, a papság köteles évi adakozásaiból és hagyományaiból alakul. Az egyházmegye minden ja- vadalmasa, vagy más egyházi hivatalban levő tagja jövedelmének 1%-val járul évenkint az alap gyarapításához. A káptalan testületileg évi ezer forintot ajánlott fel. Az évi nyugdíjösszeg 600 frt, minimumban állapíttatott meg. Az alap kezelése s felhasználása körűi a papság az általa választott középponti bizottság s a két, vagy három évben egybehívandó egyházmegyei gyűlés által vesz részt. Mindjárt az első gyűlésen is egyikét intézte összegyűlt fiaihoz azoknak az irányadó, eszmegazdag szózatoknak, melyeket ily alkalmakkor apostoli ajkairól hallhatni mindig szerencsések voltak. Hatalmas szózatában, melyet a meggyőződés lelkesült hangján, ismert szónoki erővel és hévvel adott elő, a Főpásztor az egyház szabadságának legmélyebb alapjait, legszentebb címeit ellenállhatlan érveléssel fejtve ki és vitatva, az egyház és állam közti zavartalan egyetértés fenntartása s megszilárdítása mellett lép fel. A. papnyugdíjintézet ügyében ezenkívül még nyolcszor hívta össze papjait. 1885. okt. 27-én, 1888. okt. 23-án, 1893. okt. 26-án, 1897. okt, 26-án, 1900. okt. 25-én, 1904. okt, 26-án, 1908. okt. 27-én és végül 1911. okt. 26-án. Minden alkalommal főpásztori szózatával zárta be a közgyűlést, biztos kézzel jelölvén meg, mint az egyház egyik főtanítója, a jelen és jövő bajainak egyedül hatályos óvó és gyógyító szereit. „Ha valaha — úgymond egyik alkalommal — úgy most kell lennetek a föld savának, a világ világosságának. A föld sava lesztek pedig, orvosság az erkölcsi romlás ellen, ha életszent- ségtek megragadó példáján buzdúl a nép, hogy dicsőítse az Atyát, ki mennyekben van.“ „Csak a kereszt tanaiban találhatja meg az emberiség — így máskor — azon szilárd alapot, melyre helyezkedve, rendeltetésének célja felé haladhat. A mi feladatunk e tannak szó és példa által elismerést és érvényt szerezni.“ Időközben 375 ezer koronára egészítette ki adományát a papnyngdíjintézet javára és a legutolsó gyűlésen már olyan helyzetbe hozta papjainak nyugdíjintézetét évi hétezer koronás hozzájárulásával, hogy az addigi 1200 koronás nyugdijat 10 évi szolgálatig 1800-, 30 évi szolgálatig 2000 koronára emelhették, hat nyugdíjasnak pedig évi 2400 korona nyugdijat biztosíthattak. Valójában igaza van Szmrecsányi Lajosnak: „ . . örökké emlékezetes, hogy a saját papságának anyagi helyzetéről az országos szabályok szerint, de ezeket sokkal megelőzve, nagyszerű alapítványai által maga gondoskodott. Följegyezve kell maradni legkésőbbi korok buzdítására is, hogy kiérdemült papjainak sorsát az ügynek megfelelő nagy áldozatok hozásával ő karolta fel s fejlesztette odáig, hogy ma a testi fogyatkozásaik következtében munkaképtelen papok, azoknak sorában, kiket hálára kötelezett, elsők nagy nevének dicsőítésében“. A közélet terén. Nem fordult elő az egyházi, társadalmi vagy politikai életben jelentősebb esemény, melyet nem kisért volna magas figyelmével és ha kellett, intézkedésével. 1873, nov. 10-én felhívja papságát 0 császári és apostoli királyi Felsége uralkodása 25-ik évfordulójára és hálaadó istenitiszteletet rendel. Decemberhó 2-án lejött e végből az országgyűlésről székhelyére és ő maga végzi az ünnepélyes sz. misét Te Deum-mal. 1875. január 14-én a IX. Pius pápa által 1875-re engedélyezett jubileumi teljes búcsú ügyében intézkedik, meghatározván a teljes búcsú elnyerésére előírt 5 körmenet napjait. Mind az öt jubileumi körmenetet ő maga vezeti. 1876. január 30. ünnepélyes gyászistentiszteletet rendel Deák Ferencért, aki január hó 28-án hunyt el és ő végzi Budapesten a temetést. 1877. április havában IX. Pius pápa ötven éves püspöksége alkalmából ad ki körlevelet, melyben fejtegeti, hogy a római pápa egy fejedelemnek sem lehet alattvalója, mert a pápa függetlensége lényeges alkotórésze az egyház alkotmányának. Az ünnepélyes szent misét Te Deum-mal ő maga végzi junishó 3-án. Ugyanebben az évben, 1877. jul. 23-án, huszonöt éves áldozárságának emlékére Eszter- házy-iéle házi kápolnáját restauráltatta legnagyobb dísszel, amit az érseki kápolna következő ezüst-betüs felirata hirdet az utókornak: Restauravit. Pavimento. Tesse/ato. Opere. Tectorio. Vitris, Color at is. Ornavit. Sacerdotii. Sui XXV. Josephus II. Arehi-Episcopus MDCDCLXXVII. 1878. febr. 8. meghalt IX. Pius pápa. Nyomban megjelent körlevelében megsiratja az egyház fejét. „Az egyházra és a társadalomra gyászos nap borult. Szívünkben az árvaság keserve dúl, mert elvesztettük a leggondosabb pásztort, el a legjobb atyát“. Intézkedett is ez ügyben és a főszékesegyházban ő maga végezte febr. 11-én az ünnepélyes requiemet. Midőn ugyanazon év és hó 20-án Pecci Joachim bíbornok XIII. Leó név alatt ritka megegyezéssel a kát. egyház fejévé választatott: ünnepi körlevélben hirdeti ki a választást fő- egyházmegyéjében. „Oly gyors megegyezéssel folyt le a választás, hogy ha talán valaki kételkedett abban, hogy a pápaválasztás esélyeit — a jók rendithetlen hite szerint — nem emberek számítása, hanem fensőbb isteni sugallat vezérlete dönti el: ez utóbbi választás után minden kétségnek el kell oszolnia“. 1881. jul. 25-én, a IX. Pius pápa hamvainak a vatikáni bazilikából Sz. Lőrinc egyházába történt átszállításakor Rómában felmerült botrány alkalmából, XIII. Leó pápa ő Szentségéhez írt levelében felháborodásának ad kifejezést egyházmegyéje nevében is. „Fogadd — így végzi levelét — fogadd Szentséges Atya, lelkünk ez érzelmeit, melyeket a gondjaimra bízott egyházmegye, törhetetlen hitünk, tántoríthatatlan hűségünk, szeretetünk és engedelmességünk zálogául, velem együtt a legmélyebb hódolattal bemutat“. 1883-ban intézkedik sz. István király szentté avatása nyolcszázados évfordulója méltó megüléséről. 1886-ban intézkedik Budavárának a török uralom alól való dicső visszavívása kétszáza- dos emléknapjának megüléséről. „A hazafiúi szív kegyeletes érzelmekkel újítja föl — úgymond — a nagy nap emlékét, melytől állami létünk újabb megszilárdulásával, nemzeti életünk s polgárosultságunk új, boldogabb korszaka indult ki; s melyet a hon győzelmével együtt a kereszténység győzelme szentelt meg. Méltó, hogy honfiúi és keresztény örömünk és hálánk e jelen ünneplésen is az Úrhoz törő buzgó imában találjon leghűbb kifejezést.“ 1896-ban ülte meg az ország hazánk ezer éves fennállását. Már 1895. évi karácsony ünnepén kiadta erre vonatkozó körlevelét, mely lángoló hazaszeretetének fényes megnyilvánulása. „Volt-e valaha nemzet — igy szól ekkor papságához — melynek szentebb lett volna a haza neve, a haza nagysága? Dicsőségünk és boldogságunk, hogy hírünk, nevünk róla szállt ránk; képének ragyogása, mint a ránk virradt napé a mi mindennapi gyönyörűségünk. Más nemzeteket tudós férfiak bölcseleti tételekkel oktatták be, hogy a haza üdvében a közjónak, sorsuknak zálogát lássák; belénk a természet oltotta ezt; nekünk nem kellene ily oktató szót
