Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-17 / 66. szám
2 EGER. (66 sz.) 1912. augusztus 17. Az Egyházat, melyet ő megalapozott, lázas, dühöngő harcvággyal ostromolja az ellen. El akarják venni hitelét, tekintélyét; meg akarják fosztani anyagi erőforrásaitól, hogy az elrabolt, anyagi és erkölcsi tőkét — a maguk javára kamatoztathassák. Ebben az ádáz küzdelemben feledik, hogy hazánk legerősebb oszlopát gyöngítik, midőn a katolicizmust ostromolják . . . Hol van harcias karod, sújtó fegyvered, Szent István, dicső királyunk? Vallási és politikai remekművedet akarja megsemmisíteni az ellenség: Egyházad és Hazád; Egyházunk és Hazánk ellen köszörüli fegyvereit. Térítsd őket a jó útra, miként eleinkkel tevéd, mert különben elsatnyul féltve őrzött, ápolt virágoskerted, Pannónia és zokogva énekelhetjük : «Hol vagy, István király ?... Fordítsd szemeidet régi országodra!® Matlák József. A kivándorlás. — A Mr. ügyészség, közigazgatási és rendőrhatóságok figyelmébe. — Az Osztrák fővárosból magyar nyelven szerkesztett kis, 16 oldalas füzettel árasztják el most Magyarországot, amely füzetkének ez a teljes címe: KIVÁNDORLÁSI ÜGYÜNK ÉS SÉRELMEI. IRTA: HEY FRIGYES cs. és kir. kormánytanácsos. E. u. j. Edhoffer nyomása és kiadása, Wien, IX. Lichtensteinstrasse. 21. Mi hozzánk is eljutott ebből a füzetkéből egy példány, pedig igazán nem kértünk belőle. A füzet mellett egyéb is volt. Egy kéziratnak tekintendő laptudositó, egy kommüniké és egy kísérő nyomtatvány, amelyben arra kérik a szerkesztőséget, hogy a kommünikét közlő lappéldányt küldjük meg a füzetke kiadójának, mert ha ezt elmulasztjuk, — többé nem kapunk semmit a szerzőnek további „közérdekű“ füzeteiből. Lehet, hogy ettől a fenyegetéstől ijedt meg néhány laptársunk, de lehet, hogy el sem olvasta sem a füzetet, sem a róla szóló kommünikét, hanem egyszerűen kiszedette és közreadta a Becsben készült könyvismertetést, amiként ezt, sajnos, itt, nálunk, Egerben is olvashattunk. Mi átolvastuk a füzetet is, a kommünikét is. (A kíváncsi>ág vitt rá bennünket, hogy ti. mit írhat Hey ur 16 oldalas füzetben arról a kérdésről, amilyenről már könyvtárakat írtak össze — mások?) És ezennel beszámolunk tapasztalatainkkal, amelyet a hazafiasán érző közönség, különösen pedig a kivándoilás ellenőrzésere hivatott hatóság figyelmébe ajánljuk. Mit ír Hey ur a füzetében? Hát mindenek előtt A kivándorlás célja, nemei és szükségessége cím alatt nagyképüsködik. Két oldalon azt bizonyítja, hogy a kivándorlás szükséges és hogy „a kivándorlás szükségességének oka az a tény, hogy a monarchia bizonyos területei túlnépe- sek . . .“ Ez persze nem igaz, mert hiszen a kivándorlás — mint tudjuk — nem éppen a legsűrűbben lakott területekről történik. Egyébként ez a bevezetés. Az első fejezet „Az Észak- amerikába irányuló kivándorlás hátrányai11 -t fejtegeti három oldalon. Amellett, hogy a monarchiát állandóan „az emberfelesleg országának“ nevezi, olyan dolgokat tálal fel, amit mindenki tud, hogy t. i. Északamerikában a munkás nem részesül védelemben; a gyárakban ezerszámra pusztul; az amerikai rendőrség tehetetlen a rablókkal, gyilkosokkal szemben stb. Mindezt pedig azért teszi, hogy előbb a második fejezetben az idézőjelek közé rakott „Közgazdászaink“ - kai polemizáljon, (persze a maga javára), azután pedig a harmadik fejezetben „Az állam feladatai“-vk tegye egyrészről: az Északamerikába való kivándorlás megszüntetését (?), másrészről az északamerikai államoknak kényszerítését (!) hogy munkás-védő törvényeket hozzanak és . . . és... (Itt bújik ki a szög a zsákból!) — hogy a kivándorlást Délamerikába, főleg Argentiniába terelje. Erről a végső „feladatról“ egyébként már a negyedik fejezetben külön elmélkedik, amelynek ezt az ártatlan cimet adta: „Az időszaki kivándorlás,“ És minden jel arra mutat, hogy az egész füzet is csak azért Íródott, hogy benne ezt az ügyetlen fejezetet elhelyezhesse az érdemes cs. kir. kormánytanácsos ur, aki talán térben és időben nem is létezik. Ez a negyedik fejezet bátran ezt a büszke cimet is viselhetné: „Argentinia dicsérete“. Mert igazi szirénhangokon a legszebb dicshimnuszokat zengi erről a délamerikai államról. Elmondja, hogy ott mennyire becsülik a magyart. Hogy ott mennyire kell a földműves. Hogy ott ,,szabad ellátás" (?!) mellett 10—12 korona a napi kereset. Hogy ott ősztől tavaszig (mert ott akkor aratnak, mikor nálunk tél van) 1000 korona tisztán megtakarított pénzt hozhat haza a kivándorló. Azt persze nagy bölcsen (és célzatosan) elhallgatja, hogy Argentinia egészségtelen. Hogy a gyilkos éghajlat alatt úgy hullanak az emberek, mint nálunk ősszel a legyek. Hogy a bevándorlókkal, több heti járóföldre minden emberlakta helytől őserdőket irtatnak. Hogy a közbiztonság még szásszorta rosszabb, mint Északamerikában. Hogy a pénzüknek alig van értéke a mienknél tízszerte nagyobb drágaság miatt. E helyett füllent egy nagyot Olaszország föllendüléséről, melyet a Délamerikába való kivándorlásnak köszönhet és hogy hasonló „fényes pénzügyi helyzetbe jutna“ a mi monarchiánk is, ha a kivándorlókat Dél- amerika felé irányítaná, mert ez a monarchia hajózásának — 60 milliónyi koronát jövedelmezne. Hát ha ez nem kivándorlásra csábítás, akkor semmi sem az 1 Nézzük a kommünikét. Szórul-szóra igy szól: Kivándorlási ügyünk és sérelmei. (Irta: Hey Frigyes kormány tanácsos). E füzet egész uj világításban tünteti fel a kivándorlás égető kérdését. A szerző aki nem az államitisztviselő zöld asztala mellől, hanem közvetlenül a gyakorlati életből meríti tanulságait, rámutat a kivándorlás veszedelmére, de meg is oldja a nagy problémát míképen lehet a jövőben sikeresen szembeszállni az elnéptelenedéssel. Végezetül oda lyukad ki a szerző, hogy ha most bizonyos mértékig tehetetlenek is vagyunk a kivándorlással szemben, legalább ne Észak-Amerikába engedjük kivándorlóinkat, ahol az ipari üzemekben száz meg száz veszedelem fenyegeti őket, hanem Dél- Amerikába, kivált Argentiniába, ahol télviz idején, amikor nálunk semmi munkájuk, kapnak megfelelő foglalkozást és aránytalanul gazdag keresetet, tavasszal pedig nagy megtakarításokkal ismét visszatérhetnek hazájukba, hogy itthon megművelhessék a földet. E kis munka német kiadása széles körű érdeklődést keltvén és számos kiadást elérvén, most magyar nyelven is megjelent és kapható a kiadónál: Edhoffer, Wien, Liechtensteinstrasse 21. Ára csak 50 fillér. A konkolyhintő Írásnak ez az útlevele már magában is kimeríti a kivándorlásra csábítás tényét és igy ennek megfelelő kommentár nélkül való közlése már magában is ügyészi be12. Testünk egyenes tartására állás- és járásközben is gondunk legyen. 13. Séta és erősebb mozgás közben — ha fólhevültünk — se vizet ne igyunk, se légvonatba ne álljunk. 14. Az év hidegebb szakaiban fürödjünk hetenkint legalább egyszer laugyos meleg [Vízben. Ha ez nincs módunkban, gyakrabban vegyünk — lefekvés előtt — langyos láb vizet s minden hónapban legalább egyszer mossuk le egész testünket. Nyári meleg napokon fürödjünk uszodában. 15. Fölhevült testtel hideg vízben fürödni nem szabad. 16. Tele gyomorral ne fürödjünk! 17. Ha ruhánk átázott, hazaérve, első dől- j gunk legyen ruhát váltani. Ruházatunk az időjáráshoz és évszakhoz igazodjék. Midőn mozgunk, kevésbbé kell beburkolva lennünk, mint nyugvó helyzetben. Ruhánk ne szorítson. Lábunkat — ; tekintet nélkül a időjárásra — mindig szárazon és melegen kell tartanunk. Fejünket nem szabad elkényeztetnünk meleg sapkák viselésével. 18. Túlságos melegen ne öltözKödjüuk, mert hamar megizzadunk s a megizzadt test köny- nyen meghűl. 19. A padlóra köpni nem szabad! De ne köpjünk még az utca gyalogjárójára sem. Ha köpnünk kell, köpjünk a köpőcsészébe, vagy zsebkendőnkbe. 20. Sok ember hordja magában a tüdővész mérgét; még olyan is, aki maga sem tudja, hogy beteg. A beteg ember köpésében benne van az a parányi gümő-bacillus, amely ha az egészséges emberbe jut, azt is gümőkó- rossá teszi. Ha a köpés a padlón megszárad, elporlik, a giimőkórság csirái a felkavart porral ruházatunkra, szobánk tárgyaira, az élelmiszerekre szállanák, a belélegzett levegővel a tüdőbe jutnak. A padlót köpéssel szennyezni valóságos bűn. 21. Ha köhögünk, tüsszentünk, tartsuk tenyerünket, vagy zsebkendőnket szájunk elé. 22. Ne szemeteljünk; papirost, ételmaradékot, gyümölcshéjat ne szórjunk el a padlón. Csendesen járjunk, hogy a padlóra rakódó port fel ne verjük. 23. A gümőkórság és minden fertőző betegség ellen a legbiztosabb óvószer a tisztaság. Szobánk ablakát — télen is — fölkelés után és lefekvés előtt egy félórára nyissuk ki. Ezt azért kell megtennünk, mert a lélekzés, a lámpaégés, a dohányzás stb. termékeivel tisztá- talanított levegőben való huzamos tartózkodás nem kevésbbé ártalmas, mint a méreg, amely lassan, de biztosan öl. A tüdővészre való hajlamot is a szellőzetlen szoba rossz levegője teremti meg. Ruhánk, különösen a testtel köz- vetetlenül érintkező fehérnemű meg az ágynemű mindig tiszta legyen. 24. Minden étkezés előtt mossuk meg kezünket. Az ember sok mindenféle tárgyat megfog, amelyet azelőtt beteg ember érintett, váladéka, vagy a szálló por megfertőzött. Ezek a tárgyak — ajtókilincs, újság, pénz, stb. — az egészséges ember kezét is megfertőzhetik. A megfertőzött kéz az ételek útján, vagy az által, hogy vele ajkunkhoz, szemünkhöz nyúlunk, szervezetünket is fertőzötté teszi. A fertőzött kéz úgy is beleolthatja a ragályt a testbe, hogy valamely sebéhez hozzáér. 25. Lakásunk világos, száraz, napsütött
