Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-17 / 66. szám
1912. augusztus 17. EGER, (66. sz.) 3 avatkozást érdemel, mert elősegíti a nyerészkedő hajóstársaságok fosztogató célját, akik a mi derék és jobb sorsra érdemes magyar népünket, csak azért, hogy vagyonkájából kiforgathassák, Délamerika mocsaras őserdőibe csábitják, ahol nem a jólét, hanem a sárgaláz várakozik reája. A füzetke mellé küldött „Atlas“ című lap* tudósítónak is csak ez a célja. Az „én“ kultusza. A küzdelmek korát éljük. Elkeseredett harc folyik minden téren, még a vallás tex-én is. Ha széjjel nézünk kissé, — sajnos — arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az egész vonalon az anyagi élet kérdései érdeklik az agyvelőket és a vallás háttérbe szőrűi. A kellemesen éles, a század kényelme és fényűzése, a munkás és agrárkérdés, a nő-kérdés, testedzés stb.: ezekkel foglalkozik ma boldog-boldogtalan. Ezek pedig vajmi kevés kapcsolatban vannak az örökéletű lélekkel. A föld bálványozása, az „én“ kultusza ez. A föld poi’ához ragadnak a lelkek, azt hívén, hogy csak ez boldogítja őket. Pedig dehogy! Hiszen „a tör- ténelem minden lapja bizonyság reá, hogy a népek jólétének, igazi haladásának emelkedése vagy hanyatlása a vallás iránti tisztelet mérvével függ össze; és ha egyiknél-másiknál talán a vallás tiszteletének alászálltával a vagyoni jólét és a hatalom külsőségei nem tűntek is el, fentartó erejök forrása a hitnek még némi töredékes maradványaiban található meg.“ a) Népek, nemzetek története igazolja ezt. Zsidóország, a minden jóban bővelkedő Kánaán birtokosa, rabigába görnyed, mert elpártol az igaz Istentől. Róma, ez a rettegett világhatalom, erkölcstelenségbe fül, elpusztul. És ez természetes is. Mert ahonnan száműzik a vallást, ott hiányaznak az államfenntartó erények. Ott nincs jog, nincs méltányosság; megbomlik a rend; megszűnik a törvény. Ennek pedig az a következménye, hogy előbb- utóbb elpusztúl az ilyen ország. Örök igazság tehát, hogy csak az az ország fejlődhet, boldogulhat és virúlhat, amelyben a polgái-ok vallások. Ha fölvetjük a kérdést: vájjon ilyen fiai vannak-e a mi országunknak? — szomorúan kell felelnünk: nincsenek. A föld porához von’) Samassa dr : Hódolati utasítás 1889. zódó „én“ kultusza nálunk is háttérbe szorította a keresztény eszméket. A felebaráti szeretet, a jóindulat, az igazsságossáir, Istenbe vetett bizalom és hit mind csak külsőségek már, afféle pompásan hangzó szavak, anélkül, hogy valaki fontosságuk szerint mérlegelné őket. Pedig vallás nélkül élni nem lehet. Yondd meg testedtől a táplálékot: elpusztulsz! Foszdd meg lelkedet a vallástól: ei‘kölcsileg illetve lelkileg tönki-e mégy. Hiába béleljük ki fejünket tudományokkal és gondoljuk, hogy már tudósok vagyunk: eljön a halál és kiszedi a bélést koponyánkból. A föld élete nem élés, csak elmúlás. A lélek azonban örökké él. A kérdés csak az: melyiket műveljük inkább: a végest-e a vagy a végtelent? Ugy-e bár, ha valamelyik ruhakereskedő azt kérdené, — hozzunk fel egy egész triviális példát — milyen ruha kell: olyan-e amely tartós, vagy ami pár hét alatt tönkremegy: bizonyosan a tartósabbat választanók. Mért nem teszünk igy a lélekkel is? így berendezve életünket, több lesz az, mint Dosztojewszky felfogásában : hogy t. i. „marják egymást szenvedélyeink és mi fölé hajolva jegyezzük ordításaikat.“ Mily szépen mondja Dudek: „Be szép az élet, ha élni tudjuk azt! Ez azonban csak a vallás alapján lehetséges; csak annak a világítása mellett szép, érthető, célszerű és boldogító az élet!“ Ha azt kérdené valaki: hogyan tápláljam lelkemet? Igen egyszerű erre a felelet. Imádkozz, olvasd a Bibliát, olvasd mindazon könyveket, amelyek lelkedhez méltók. Mert mi lehetne méltóbb lelkűnkhöz az Úr Igéinél, az 0 szavainál, amelyek az 0 legbensóbb gondolatait és feltételeit jelentik ki előttünk. Ép’ oly szükséges a biblia olvasása lelkünk táplálására, mint amily szükségesnek tartjuk a táplálélkot életünk fenntartására s amennyire tiszta, friss levegőt szívni óhajtunk. Valódi szükség az; nem külső kényszerűség, mely természetünkkel ellenkeznék, vagy valamely súlyos teher, amelyet í-ánk raktak. Olyan szükség, mely után egész lelki életünk sóvárog. Vájjon nem az-e egyik oka életünk gyengeségének, hogy nem szívjuk eléggé a Biblia éltető levegőjét? Tartalmukat visszaadni a keresztény eszméknek, ez a mai korban a főfeladat! Be kell mutatni azoknak életképességét. Ilyen élet mellett, aminőt a mai „modern“ emberek élnek, lehetetlen érvényesülni. Mert élhet egy ország gazdagság, győzelmek, művészetek nélkül, de vallás nélkül napjai meg vannak számlálva. Igaza van koszorús költőnknek, midőn felháborodva a nemzet nemtörődömségén, így énekel: „ ..minden ország támasza, talpköre A tiszta erkölcs, mely ha elvész: Róma ledül 8 rabigába görnyed.“ Vissza tehát a valláshoz! Lelkesüljünk annak tételein, igazságain; tápláljuk lelkünket minden olyan dologgal, amely javára válik. Legyünk Krisztus igaz gyermekei, mert „spec- taculum facti sumus mundo! Soh’se feledjük: látni kell a világnak rajtunk, hogy keresztények vagyunk! Ne csak a mai napra gondoljunk, hogy t. i. ma nem ért semmi büntetés azért, mert lelkemet nem tápláltam, hanem jövőre is, mert: Van a sirhalmon túl bizonyos jövendő. Hol meglakol a bűn, akár palotában Űzte gonoszságát, akár szalmás házban.“ (Tárkányi B: Aranykalászok.) Szőlld8sy Alfréd. A hét. Kivándorlásra csábítás — hazafias sajtó támogatásával. A bécsi Edhoffer-féle könyvnyomda-cég elárasztja a vidéki sajtót Hey Frigyes osztrák kormánytanácsosnak „Kivándorlási ügyünk és sérelmei/“ c. munkájával. Az osztrák író jól dolgozik. Szidja az Északamerikába való kivándorlást, hogy annál jobban magasztalhassa és ajánlhassa Dél-Ame- rikát, különösen pedig Argentiniát. Végső következtetése az, hogy a magyar munkás a téli hónapokra — amikor itthon semmi (?) munka nincs — menjen Ai-gentiniába. Ott sokat kereshetnek és tavaszra ismét visszatérhetnek a „nagy megtakarításokkal.“ Csodáljuk, hogy ezt a könyvet, mely tiltott, kivándorlásra való csábítást tartalmaz, megtűi'i a kormány, nem bünteti az államhatalom, amelynek egyik legnagyobb vérvesztesége a kivándorlás. És csodáljuk azokat a vidéki lapokat, amelyek (el sem olvasva e könyvet) melegen ajánlják a könyvvel együtt, készen beküldött ismertetés alapján. Elismerjük, hogy ez kényelmes mód, de nem helyes, nem ésszerű és nem hazafias. Elvégre is az első pillanatra megállapítható, hogy a munkás nem fecske, amely ősszel megy és tavasszal jön — hajójegy nélkül. Ki tételezheti és tiszta legyen. A tüdővész legnagyobb ellensége a napfény és a tiszta levegő. A napfény elpusztítja a baktériumokat. A tiszta, szabad levegő élvezete az egészség megőrzésének és visszanyerésének egyik legfőbb titka. Azokban a lakásokban, amelyekben a tiszta levegő és a napfény otthon vannak, ritka vendég az orvos. Pihenő időnket a lehetőség szerint töltsük szabad levegőn sétával, testgyakorlással s a szabadban űzött nem túlzó sportokkal (kirándulás, úszás, csónakázás, korcsolyázás, labdajáték stb.). Lélekzetet mindig orrunkon át vegyünk. 26. Mértékletesen együnk és rendes időben. Minden falatot jól megrágva szabad csak lenyelni. A vacsoi-át legalább 2 ói-ával a lefekvés előtt fogyasszuk el. A nyers tejet, a teljesen ki nem sült húsokat, romlott húsételeket kerüljük; élvezetük sok betegségnek volt már okozója. 27. A gyümölcsöt csak gondosan megmosva, vagy meghámozva együk. A gyümölcs magvát lenyelni nem szabad. Élelmiszereket sohasem takarjunk ujságpapirosba; az újságok fertőző betegségben szenvedők kezében is megfordulnak. 28. Italunk jó friss víz legyen. Nincs semmi, ami azt pótolhatná. Csak ott igyunk vizet, ahol a víz egészséges. A kolera, tífusz, vérhas és más ilyen veszedelmes betegségek, a rossz ivóvíz útján terjednek. Szeszes italt sohase igyunk, mert valóságos méreg, különösen az ifjú szervezetre; még kis mértékben élvezve is gyöngíti a szervezet ellentálló képességét a betegségek, de különösen a gümőkói’- ság ellenében. Tartózkodjunk a tea- és fekete- kávé-ivástól is. 29. Csak a magunk ivóedényét használjuk ; más után sohasem igyunk. A gümőkórosnak nyála is tele van bacillusokkal; ebből a nyálból a pohár kiöblítése után is marad a pohár szélén annyi, amennyi elég az utána következőnek fertőzésére. Minthogy az asztalkendő is okozhat fertőzést, csak a saját magunkét használjuk. 30. Könyvtári könyveknek lapozgatásánál újjunkat nyelvünkkel megnedvesíteni nem szabad. ügy lehet, hogy a könyvet előttünk gümőkóros ember használta, aki váladékával megfertőzte a könyv lapjait. 31. Ne dohányozzunk! A dohány mérge megmérgezi szervezetünket; a dohányfüst megfertőzi szobánk levegőjét. 32. Ceruzát szájunkba venni, körmünket rágni, a papiiosra esett tintafoltot felnyalni — ártalmas. 33. Az állatokat magunkhoz közel ne engedjük, mert tőlük veszedelmes bajokat kaphatunk. 34. Vigyázzunk jól egészségünkre! Aki beteges, könnyebben kapja meg a ragadós betegségeket is. 35. Ne titkoljuk el bajunkat, mert ez oktalan és ártalmas. Legyünk bizalommal az orvos iránt, aki mindenben csak javunkat akarja. 36. Ügyeljünk erkölcseink tisztaságára is! Ami a jó illemmel, tisztességgel, vagy épen az erkölccsel ellenkezik, az í’endesen az egészségnek is árt.
