Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-06 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ------- 5 » Negye d évre - 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 55. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, julius 10. teremtése. A Német-birodalomban az j (1903—7.) öt évi átlagtermés volt búzából 1141 kg., rozsból pedig 932 kg. | katasztrális holdankint. Ha most meggondoljuk, hogy a kapásnövényekből és szálastakarmányból még jóval nagyobb a terméstöbblet; továbbá, hogy e terméstöbblet kitünően hasznosítható az állattenyésztésben: megtaláljuk a jövő teendőire vonatkozó utasítást, mely egyszersmind a boldogulás útját is megmutatja. Nagyon érdemes ennél a kérdésnél egy kis számítást csinálni, mert igazán nagy okulást meríthetünk belőle. Magyarországon kerekszámban 22 millió hold a szántóföld. Ennek minden holdja többet jövedelmezhetne, — mondjuk, — egy és fél métermázsával; 772 kgr. átlagról fölemelkednék 922 kg. termés-átlagra a búza, és 738-ról 888 kg.-ra a rozs. Ez még mindig nagyon messze járna az említett németbirodalmi termés-átlagtól, de máris 30 korona jövedelem-többletet jelentene holdankint. Első pillanatra nem sokat mond ez a szám, de 22 millió kát. hold földnél már évi 660 millió korona jövedelem-többletet jelentene az országnak. Ha pedig meggondoljuk, hogy ez az állandó jövedelemtöbblet egyúttal az ingatlan értéknövekedését is jelenti: a magyar szántóföld értéke 13 milliárddal emelkednék, vagyis ennyivel érne többet a nemzeti és magánvagyon. Ha pedig nem akarunk sokat markolni, mert visszariadunk az intenzívebb munkától, emeljük csak a termésátlagot holdankint — okszerű gazdálkodás utján — egy fél métermázsával. Már ez is 220 millió korona évi jövedelemtöbbletet és négy milliárd- nál nagyobb vagyongyarapodást jelentene egyelőre. A német-birodalmi munkásviszonyok sem kedvezőbbek a mieinknél; az éghajlati viszonyok sem jobbak, mint nálunk. Ha tehát ott ilyen sikereket tudnak elérni, nálunk is többre lehetne menni, ha akarnók. Csak nagyobb munkakedv kell és több szakértelem. Sem az egyik, sem a másik nem lehetetlen, mert a jó Isten a magyar népet igen sok szép tehetséggel áldotta meg. Szaktudást nem nehéz szerezni; a munkát csak meg kell szokni és meglevő tőkénkkel — e három tényezőtől függ a nemzeti boldogulás — sokat, nagyon sokat érhetünk el. E tekintetben igazán nem kell példákért külföldre fáradnunk, mert — hála Istennek — itthon is találunk mintaszerű nagy- és kisgazdaságokat — tíz- métermázsás termés-átlaggal. Termés-átlagunk. Javában folyik az aratás, mely a gazdálkodók munkáját a főterméssel, a gabonafélék terméseredményeivel jutalmazza. Ha ugyan jutalmazza!? Gyakran ugyanis bünteti; bünteti a rossz munkát, a nembánomságot, a tudatlanságot. így van ez nálunk is, ahol a jó termés úgyszólván az időjárástól függ, mert a magyar gazda ugyan igen kevéssé korrigálja a természet működését. Innét van azután, hogy — ámbár a földművelésügyi minisztérium hivatalos jelentése szerint jó közepes termést várhatunk — a „jó közepes termés“ Magyarországon 7*72 q. búza, 7'38 q. rozs, katasztrális holdankint, átlagban. Más szóval: ez olyan termés, amelyből csak a mai magas gabonaárak mellett remélhetünk némi jövedelmezőséget. És ha meggondoljuk, hogy a termelési költség évrcl-évre nagyobb, amellyel nem tarthat lépést a gabona áremelkedése: nemsokára el kell jutnunk oda, hogy a gabonaneműek termelése meddő foglalkozás lesz. Mindamellett nem lehet, sőt nem szabad kétségbeesnünk, mert beszédes példák bizonyítják, hogy nem ördögi mesterség a nagyobb termés-átlag előAz „EGER44 tárcája. Bucsúpohár. Forr, zajg a nedv törékeny billikomban, Mint megtört szívben köny- s indulatár... A szomj éget, s szivünkben fájdalom van, Egyik, mint másik, enyhülésre vár. Föl, föl barátim! Csengjen a pohár! E perc miénk!... Ki tudja, ránk mi vár ? Cseng a pohár, de hangja oly rideg, bús, Mintha torunkon gyász közt csengene; Mint téli szél, amelyet fagy követ s zúz, Olyan szívbántón sír fel a zene ... Talán érzi, hogy búcsúnk perce ez, Oly szomorúan azért zengedez? És mintha vér sem volna szíveinkben, Szemünk sötétül, lankad, fénytelen; Nehéz sóhaj kél zajló kebleinkben, Hol harcban áll az iker-érzelem: A válás kínja és a hü remény, Hogy összejövünk a lét tengerén. A harc lezajlott zajló kebleinkben, És újra fölcseng a megtelt pohár Győzelmesen: reményünk győzhetetlen, Hogy látjuk egymást újra, bármi vár! A bú kötözve, s félig győzve már, Másik felét elűzi e pohár! ... S forr, zajg a nedv félig tört billikomban, Mint megtört szívben kín- s indulatár: Szemünkben mégis köny és fájdalom van: Hisz válnunk kell, előttünk a határ . .. Folyjon a köny! — Falhoz veled pohár! Tiszted bevégzéd; — sajkánk készen áll. Szöllössy Alfréd. A tárogató szerelmese. A napokban, hogy harmadszor rázott föl évekre visszanyúló álmaimból a tárogató hangja, nagy zajjal rontottam be egyetlen barátomhoz, ilyes szavakkal: Meglátod, komám, én még az öreg Cátóhoz hasonlóan, 80 éves koromban tanulok meg. . .! Nem folytathattam. A végére nem tehettem egy szót, azért, mert a megriadt kenyeres pajtásom tágra nyílt szemekkel, szinte kétségbeesve vágta szavaimba: görögül?! — és maga is a megtestesült kérdőjellé változott! Elég gyöngédtelenül ugyanis ily módon akarta eszembe juttatni, hogy hiszen, diák koromban szüntelenül harcban állottam a göröggel, mindig „bakter“-ből fordítottam az Iliászt és Odisszeát. De ippst a kitűnő vadász, mint szokás-mondás: bakot lőtt. Nem talált. Én ugyanis 80 éves koromban nem „görögül“-ni, hanem tárogatózni tanulok meg. Most legalább is úgy érzem, hogy megtanulok. Meg! Ha nem is lesz az a materiális értelemben vett tárogató, de a hangja bizonnyal az lesz, tárogató hang lesz. . . És ma a tárogató hangból minél több kell Magyarországon. Nagyon elkelne, ha mások is, sokan tanulnának velem együtt, mert honfitársaink légiói alusznak mély álomban, olyanban, amelyből csak a magyarok legszebb hangszere, a tárogató, az én szerelmesem képes őket felébreszteni. Engem is ez ébresztett fel, és ennek akarom én most a történetét elmondani. * Régen volt. Még akkor nem ismertem a tárogatót. Nem is láttam, nem is hallottam. A YI. gimnáziumot végeztem el s Péter Pál
