Eger - hetente kétszer, 1912
1912-07-06 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre------- 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 54. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 6. Uj koalíció. Eger, 1912. julius 5-én. Jóllehet az országgyűlést elnapolták, a politikai kohók alatt erősen szítják a tüzet, ügy ellenzéki, mint munkapárti részről erősen dolgoznak, hogy minél inkább a maguk részére hajlítsák a közvéleményt és gyarapítsák, erősítsék a saját táborukat. És ámbár a földműves nép most kevéssé ér rá politizálni a szorgos aratási munka miatt, ahol csak lehet, népgyűléseket tartanak s különösen az ellenzék ve- 'zérei fáradhatatlanok az agitációs munkában. A népgyűléseken elhangzott kijelentések között — ámbár nagyon sok volna a följegyzésre méltó — különösebb figyelmet érdemel az a gondolat, mely egy uj koalíció megalkotásának eszméjét vetette föl. Károlyi Mihály gróf, a gondolat szerzője, úgy véli ezt megoldhatónak, hogy valamennyi ellenzéki párt egyesülne a munkapárt ellen, helyesebben Lukács László és Tisza István gróf ellen. Az ő megbuktatásuk, eltávolításuk lenne a fő eél s e mellett megcsinálnák a sokat emlegetett „restitutio in integrum a-ot (hogy miképen, azt igazán aligha tudhatjuk) s megalkotnák az uj választási törvényt. És akkor — bizonyára így gondolják — Az „EGER“ tárcája. Megélhetési tanfolyam. — (Rendezi Ügyessy Leo Budapest-Külváros egyik elfelejtett, különben tűzveszély miatt hatósági zár alatt bomladozó rondellájában. Misztikus világítás, roppant gyanús hallgatósággal. A falakon kék plajbásszal e jelszavak: „Nem is olyan elszomorító, ha pénzünk nincsen!..“ „Ne élhetetlen- kedjünk!“ „Ha éhezel, ne szorítsd örökösen szükebbre a nadrágszíjjat, hanem idehallgass!“ stb. A rendőrség a város túlsó kerületeiben razziát tart. Idő: este 11 óra.) — Ügyessy Leo a sugólyuk dobján megkuporodva kezdi: — Hölgyeim és Uraim! Tanfolyamot nyitottam a mai nehéz megélhetési viszonyok között azok számára, akik a fixet, a drágasági pótlékot, a fizetésemelést, a kappanpecsenyét, a pántlikás szivart, és a többi kapitális fogalmakat csak a napilapok hírrovatából ösmerik. Köszönöm megjelenésüket. Előre kijelentem, hogy tányérozni nem fegok, de számítok a hallottak szives fölhasználásából 22’5% tisztelet-díjra. felszámolna az ad hoc alakult politikai párt, feloszlanék a koalíció és — re bene gesta — mindenki visszatérne hűtlenül elhagyott politikai tűzhelyéhez. Károlyi Mihály gróf, ámbár sokat olvasott és sokat tapasztalt ember — a vérmes politikusok közé tartozik. A temperamentum és hangulat erősen dolgozik nála; annyira, hogy a kétszerkettőt is háttérbe szorítja. Csak így magyarázható meg, hogy fenti gondolatát, mint komoly eszmét bocsátotta világgá. És ugyancsak a temperamentum, a hangulat és az optimizmus adhatja magyarázatát annak, hogy ellenzéki részen hozsannával üdvözölték, komolyan tárgyalták és mérlegelték a terv kivihetőségét. Nem akarunk itt foglalkozni az erkölcsi alap nélkül szervezkedő uj koalíció esetleges boldogulásával, csak arra kívánunk reámutatni — mert hiába, ez az első! — hogy már megalakulása is lehetetlen. Ki is tudná elképzelni, hogy a hatvanhetesek nyeregbe segítsék a negyvennyolcasokat és viszont? Ki hinné el, hogy a radikális Justh-párt és a konzervatív gondolkozásu politikusok egy gyékényen áruljanak? Ki hiszi el, hogy a keresztény világnézet alapján állók és küzdők karöltve haladjanak a radikális szabadkőművesekkel ? — Célom, hogy önöket fölemeljem hivatásuk magaslatára. Lobog bennem a vágy, hogy lelkesedést, ambíciót, hivatásszeretetet lopjak szivükbe, mert ez, uraim, szükséges. Hisz’ aki nem szereti pályáját, a társadalmunkban olyan, mint valami kificamodott tag az emberi testen. . . — Nekünk ugyanis, Hölgyeim és Uraim! beborult! Mi vagyunk azok az ürgék, akiket kiöntötték a lyukból. Mi vagyunk azok a szerencsétlenek, kiknek kezéből kiütötték a mindennapi kenyeret, kik alól kirántották a gyékényt, akiknek feje fölött lebontották a hajlékot. . . És most itt állunk elhagyatva. Érezzük, hogy az állam, a társadalom nevelt minket; konstatáljuk, hogy á mai gazdasági fejlődés terméke vagyunk, sürgetjük is egyre: tartson el bennünket az állam, mint Széchenyit az ő barátai. De hasztalan! A magyar társadalomban nincs meg a felelősségérzet. (Különben is az mindig ilyen szűkkeblű volt.) A tek. Karok és Rendek már a pozsonyi országgyűlés idején elkövették azt az udvariatlanságot, hogy hajlandók voltak a nagyasszonyt Sok mindent megértünk már, amit előre nem hittünk volna. Hiszen lehetetlennek tartottuk a legsovinisztább párt ölelkezését a szociáldemokratákkal. De ott mégis volt valami közös alap, valami elvi azonosság: a radikális választójog. Az uj koalíciónál azonban ez sincs meg és éppen ezért csak a cél egy: a buktatás; az elvi alapok azonban merőben ellentétesek és egymást kizárók. Ezeket nem lehet eltüntetni a fehér asztal mellett való barátkozás emelkedettebb hangulatával, mert ezek örvényt vájtak elv és elv, politikus és politikus között. Az uj koalíció gondolata tetszetős, de — mindenkinek bele kell nyugodnia — kivihetetlen; vagy ha megalakulna is, nagyon rövid idő alatt — még a cél elérése előtt — szétmállik. Képviselőtestületi gyűlés. Eger város képviselőtestülete 1912. év julius hó 6 án (szombaton) d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tart, melynek 23 tárgya közül fölemlítjük a következőket: Évnegyedes jelentés. Dr. Demkó Györgynek, az egri papnövelde rektorának, kérelme a villamos áram árának kedvezményes megállapítása iránt. A m. kir. belügyminiszter rendelete a pöcegödrök és csatornák tisztántartásáról alkotott szabályrendeletre vonatkozóan. Szabó Frigyes vállalkozó végleszámolása a füzesabonyi villamos távvezeték költségéről. A Korona-utca aszfalttal leendő kiépítése céljából megtartott versenytárgyalás eredménye. életükkel és vérükkel szutenírozni, de a pénzről még zab alakjában sem akartak hallani. — Pedig hát ma mindenki csak a pénzre refllektál. A vért csak a hentes keresi, az élet körül pedig csak a hóhérnak vannak kötelezettségei ; mi tehát Mária Teréziával tartunk. És ez nem szégyen! — Ne tévessszük össze magunkat azokkal a mutogatni való szentimentálisokkal, akik húsos fazekuknál virrasztanak; hisz’ Eötvös József, akinek külöuben sohse fogom megbocsájtani, hogy báró mert lenni, azt mondja: A gazdag és szegénynél, ha különböznek is egymástól, a lélek alapja egy marad; s a rongyokban, mint a divatos köntösben egy filozófia járja: a legvastagabb materializmus. Csoda e hát — az irgalmát! — ha javítani akarunk helyzetünkön, és pénzre szomjazunk ! ? — A mi lobogós ingbe járó elődeink, úgy kötötték az egészséges üzleteket, hogy kovapuskájukat neki szegezték a világ mellének, és körül-belül ezt rikoltották: pénzt vagy életet! (Megjegyzendő, hogy itt elv-csusztatással állunk szemben, mert ők az életre sohasem reflektál-
