Eger - hetente kétszer, 1912

1912-07-03 / 53. szám

1912. julius 3.

EGER. (53. sz.)

3

megtakaríthatunk, ha akarunk. Legyenek az állások tiszteletbeliek, ez nem kerül pénzbe; a titkárnak, esetleg segédtitkárnak, gépírókisasszonynak és szolgának együttvéve bizonyára nem lesz szükséges 10.020 K., mint ahogy ez a miskolczi kamara költségvetésében szerepel. A dologi kiadásoknál is takarékoskodhatunk. Érjünk be szerényebb lakással; ennek a bére is, a fűtése és világítása is jóval kevesebbe kerül, a miskolczi előirányzat 3780 koronájánál. így, ilyen számítással bőven fedezhetjük a kamarai kiadásokat a már most meglevő és rendelkezésünkre álló összegekből anélkül, hogy csak egy fillérrel is emelni kellene a ma fizetett kamarai illetéket! . . .

De ne folytassuk tovább. Önálló kamarára szüksége van Egernek és Hevesvármegyének. Ezt tudja és érzi mindenki, és erre nézve nem is oszlanak meg a nézetek. Arai kis aggódás mégis mutatkozik az ipari és kereskedői körökben, az a költségekre vonatkozik. Negyven-ötvenezer korona évi kiadástól tartanak. Kimutattuk, hogy szerény keretekben, minden külön áldozat nélkül, csupán a most fizetett kamarai illetékekből is meg lehet oldani a kérdést.

És hisszük, hogy meg is oldjuk.

*

Vasárnap délelőtt 10 órakor egyébként értekezlet is volt ebben az ügyben Eger város közházának nagytermében. Az értekezletet — mint múlt számunkban jelentettük — a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara hevesvármegyei tagjai hívták össze, élükön nagyecséri Kánitz Dezsővel, aki a népes értekezletet, mint elnök, nagy ügyszeretettel vezette.

Nem sok szó esett az értekezleten, hanem az elnök indítványára, mindjárt az elején kimondották, hogy: Eger székhellyel külön kereskedelmi és iparkamara felállítását kérik Hevesvármegye részére a kereskedelemügyi kormánytól; és elhatározták, hogy monstre küldöttséget szerveznek a vármegye iparos és kereskedő társadalmának szine-javából, amely küldöttség azután közbenjár a kereskedelmi miniszternél a kérelem teljesítése érdekében. A küldöttségbe a vármegye mind a hét országgyűlési képviselőjét is meghívják.

Ezután megalakították az előkészítő-bizottságot, melynek elnöke nagyecséri Kánitz Dezső, társelnöke Károly Lajoá (Gyöngyös), alelnökei Tóth Ágoston és Fischer Lajos, jegyzője Kállay Miklós és tagjai Egerből, Gyöngyösről, Hatvanból, Pásztóról, Tiszafüredről, Hevesről, Apcz- ról és Verpelétiből, szóval a vármegye nagyobb helyeiről a számottevő iparosok és kereskedők közül mintegy ötvenen lettek.

Ez az előkészítő bizottság mindenek előtt fölhívást bocsát ki a mozgalom érdekében a vármegye területén működő összes iparosokhoz és kereskedőkhöz, amelyben részletesen kifejti a mozgalom célját és intencióit; azután elkészíti a miniszterhez fölterjesztendő memorandumot és szervezi az ezt fölvivő küldöttséget.

A rövid, alig fél óráig tartó értekezleten néhány felszólalás is történt, persze valamennyi az önálló kamara érdekében.

HÍREK.

Eger, 1912. juliua 2-án.

Tájékoztató.

Julius 5. Katonai utóállitás Egerben.

„ 6. Eger város közgyűlése.

„ 8. A' közigazgatási bizottság ülése.

„ 8—9. Országos vásár Egerben.

„ 10. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngyöstarjánban.

„ 10. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon.

Julius lő. Országos vásár Hevesen.

„ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban.

„ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Tárnáméi1 in.

„ 15. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Mátramindszenten.

„ 20. A hevesvárm. jegyzők gyűlése Egerben.

„ 20. Eger város közgyűlése.

„ 20. Katonai utóállítás Hatvanban.

„ 22.. Országos vásár Verpeléten.

« 26. Szt. Anna-buesú.

„ 29. Országos vásár Apcon.

Dalosaink az országos versenyen.

Junius 30-án fejezték be az ország dalosai a háromnapra tervezett dalosversenyt, melyben Egerből a Koszorús Dalkör és a Polgári Dalkör vettek részt. Az ország különböző vidékeiről mintegy 3000 dalos gyűlt egybe az ország fővárosába, hogy bemutassa vidékének zenekultúráját. 54 dalosegylet négy csoportba osztva küzdött a dicsőségért. A harmadik csoport versenyéneklése szabadon választott karokkal mindjárt az első napon megkezdődött; ugyanezen a napon énekelt a második csoportba osztott énekkarok egyrésze is. A verseny második napján az első csoportba tartozók is befejezték a verseny-éneklést, s a harmadik napra csak a király-díjért versenyző 10 énekkar versenye maradt. A harmadik csoportban találjuk a kezdő énekkarokat s a második csoport dalosainál már határozott haladást látunk az előző csoporttal szemben. Még fokozottabb sikereket érnek el az első csoportban versenyzők. A figyelem középpontja természetesen főleg azok felé irányul, kik a király-díjért vették fel a nemes versenyt.

Az összes csoportok mind elismerésre méltó eredményt produkáltak, de bennünket egrieket,, főleg két csoport érdekelhet: u. m. a második csoport, ahol a Polgári Dalkör, városunknak ez a fiatal énekkara, csüggedést nem ismerő kitartással és fáradhatatlan buzgalommal versenyez az elsőségért, továbbá a királydíjasok versenye, hol Koszorús Dalkörünk küzdött azért, hogy az elsők között is első lehessen. Jóllehet egyik dalkörünknek sem sikerült az első díjat megnyernie, annyit mégis megállapíthatunk, hogy a mostani szereplésükkel eddigi sikereiket csak szaporították. És ha a zsűri nem annyira a helyi érdekeket tolta volna előtérbe, a vidéki dalkörök általában nagyobb megnyugvással tértek volna vissza a XIX. országos dalosversenyről.

Ami a királydíjasok versenyét illeti, a versenyek közönségének véleménye úgy oszlott meg, hogy nem tudott választani a Budai Dalárda és Egri Dalkör, továbbá a Lugosi Magyar Dal- és Zeneegylet között. Lényegében véve odaterelődtek a vélemények, hogy valamelyiknek e három dalostársaság közül kell elvinnie az első díjat. És ez a megtisztelő elismerés már magában véve is megnyugtathatja az Egri Dalkör tagjait és az egri közönséget az iránt, hogy Koszorús Dalkörünk most is díszére vált az egri névnek. Precizitásban, felfogásban, kidolgozásban, erőben stb. lehettek árnyalati különbségek, de — igaza volt Pogatschnigg Guidónak — azt nem lehetett megállapítani, hogy vájjon az Egri Dalkör előadásában lett volna hiba.

Megnyugodhatunk ennélfogva, hogy a ki- rálydíjért versenyző tíz legkitűnőbb dalosegyesület közül az Egri Dalkör ezidőszerint a harmadik díjat, (egy aranyserleget) hozta el a XIX. orsz. verseny küzdelméből. Hiába, nem tudott megbirkózni a Budai Dalárda csodás hanganyagával és a Lugosi Magyar Dal- és Zeneegylet felfogásával és bámulatos kidolgozásával! így került harmadik helyre minden lelkiismeretes törekvése mellett is.

A Polgári Dalkörnek még nehezebb volt a helyzete. A II. csoportban versenyző húsz dalosegylet között harmadmagával került be olyannak, amely eddig a III. csoportban küzdött a

pálmáért. A többi tizenhét már eddig is rendes tagja volt a II. csoport versenyeinek. Ámbár darabja (Lányi: Kis kertemben . . .) nem kelthette a megérdemelt hatást és az eredmény nem állott egyenes arányban a ráfordított munkával: a versenyek közönségének általában az volt a hangulata, hogy legalább is a második díjat kell megkapnia. És nem a lokál-patriotizmus mondatja velünk, hogy az Iglói Dalárda sokszor hangoztatott nemzeti missziója miatt, a Veszprémi Dalegylet pedig azért került eléje, mert most tartotta meg fennállásának 40 éves jubileumát. A Polgári Dalkör mégis felküzdötte magát annyira, hogy az Országos Dalosszövet- . ség emlékdíja közül az elsőt hozta el. Egyébként pedig versenydarabjának előadása után — a közönség és a szerző lelkesedése nem mindennapi volt — Frangois Lajos, budafoki pezsgő-gyáros vendégül hívta magához fiatal egyesületünk tagjait és őket házánál nagy lelkesedéssel köszöntötte, melyet Károly János elnök keresetlen szavakban viszonzott a gavallér házigazdának.

Akik két dalkörünk mostani sikereit leki- csínylik és nincsenek megelégedve a tiszteletreméltó eredménnyel, azoknak figyelmébe ajánljuk, hogy elvégre az egriek

___nem lehetnek

m

indig az elsők. És ha már ilyen előx-e jutottak az ország versenyző dalosainak sorában, az magában véve is érdem és megtiszteltetés, amelyért hálásaknak kell lennünk.

Papnövendékek fölvétele. Az egri főegyházmegye papnövendékei közé, a folyó hó 1-én, Szmrecsányi Lajos, cyrrói érsek, egri bibornok- érseki koadjűtor elnöklete alatt megtartott felvételi vizsgálaton a következő 16 ifjú vétetett föl: a theológia I. évfolyamára: Gyóni József, a gyöngyösi állami főgimnázium VIII. osztályából, Herczeg Lajos, a gyöngyösi állami főgimnázium VIII. osztályából, Lang János, a miskolczi kir. kát. főgimnázium VIII. osztályából, Kmetz Imre, a nyíregyházi ev. ref. főgimnázium VIII. osztályából; — a főgimnázium Vili. osztályára: Vizi Miklós, az egri kát. főgimnázium VII. osztályából, Pintér Ferenc, a váci kegyesrendi főgimnázium VII. osztályából, Tamásy Kálmán, a miskolczi kir. kát. főgimnázium VII. osztályából; — a főgimnázium VII, osztályára: Hering Lajos, az egri kát. főgimnázium VI. osztályából, Kelemen András, az egri kát. főgimnázium VI. osztályából, Melcher Bertalan, az egri kát. főgimnázium VI. osztályából, Szabó István, az egri kát. főgimnázium VI. osztályából, Malcsovszky Ferenc, az eperjesi kir. kát. főgimn. VI. osztályából, Kalász József, a rozsnyói kát. főgimn. VI. osztályából, Lékó Béla, a jászberényi kát. főgimn. VI. osztályából, Dankó József, a rozsnyói kát. főgimnázium VI. osztályából, Kovács József, a miskolczi kir. kát. főgimnázium VI. osztályából.

Halálozás. Gyász-zászlókat lenget a szél. Eger városnak ismét nevezetes halottja van. Petravich Ferenc városi nyug. gazdasági felügyelő hétfőn, julius hó 1-én este fél 9 órakor meghalt. A boldogult egész életében a város közügyéit szolgálta és dacára magas életkorának (a 90 év körül járt), mindössze csak két éve, hogy nyugalomba vonult.

Anyakönyvi kinevezés. Hevesvármegye főispánja a gyöngyössolymosi anyakönyvi kerületbe Darányi Mihály segédjegyzőt anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki.

A vasárnapi kabarének zsúfolt háza volt. Meg valljuk, hogy a helyi erők: Komáromi Ödön és Komáromi Pál, továbbá színtársulatunk tagjai : Batizfalvy Elza, Mikes Margit és Oláh Ferenc tehetségük legjavát vitték bele az est műso-