Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-29 / 52. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre ~ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ = intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 52. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 29. négy évi felső iskola 4000 koronába. Összesen 10,000 koronába. Ennek a kiképzésre felhasznált pénztőkének csupán 6 százalékát számítva, ezen az alapon jogosan számíthat mindenféle diplomás ember azonnal, amint az életbe kilép, évenkint kerekszámban 600 koronára, anélkül, hogy szellemi tőkéjének kamata számításba vétetnék. A szellemi tőke értékét pénzben kifejezni nem lehet; annyit mégis meg lehet állapítani, hogy 12 évi tanulás után, az oly értéket képvisel, hogy tisztán annak kell meghoznia a tisztességes megélhetésre szükséges kamatjövedelmet. Ha ezt egy garzon intelligens embernél 2400 koronába számítjuk, akkor a méltányosság és az igazságosság úgy hozná magával, hogy ehhez még hozzáadjuk a tanulásra befektetett tőkének kamatát, vagyis 600 koronát Eszerint egy középiskolát végzett diplomás embert, amint életfen tartó pályára lép, 3000 korona értékű javadalmazás illetne meg, amely azután fokozatosan emelkednék. De mit látunk az életben ? Azt, hogy sokan éveken át díjtalanul, vagy csekély díjért szolgálnak és ezt az összeget tíz évi szolgálat előtt alig érik el, sőt akár- hányan egész életük alatt sem jutnak ilyen javadalmazáshoz. A minősítésnek tehát nincs meg a megfelelő ellenértéke. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a tudományos pályákon nagy a túltermelés. A tanulság ebből az volna, hogy jobban föl kellene karolni az ipari és kereskedelmi pályákat, mert most igazán úgy áll a dolog, hogy éppen e túltermelés miatt, nem boldogul sem az egyik, sem a másik. A diplomás pálya azért nem jó, mert a kínálat sokkal nagyobb, mint a kereslet; viszont az ipari pályán kevés a rátermettség s még kevesebb az alapos készültség, a szélesebb látókör. És ez, sajnos, mindig igy lesz, amig csak a rövidlátó és elfogult szülők erőszakolják, hogy minden áron diplomához juttassák gyöngén tanuló gyermekeiket, akiket pedig szívesen kiselejtezne az iskola igy az év végén. Jótékony intézményeink. Sok szó esett már lapunkban a szabadkőműves társaságokról. Most is rájuk gondolunk. Pedig egészen más a tárgya közleményünknek. Egyszerűen bemutatni kívánjuk olvasóinknak vármegyénkjótékony intézményeit, amelyek a nyomor enyhítése mellett, a gyermekvédelem szolgálatára állanak. Hanem hát régi igazság, hogy az egymástól távol fekvő dolgok is találkoznak; amint hogy a legnagyobb ellentét, az árnyék is nyomon követi a fényt. Most, hogy országszerte megindult a pat- ronázs-egyesületeknek szervezése, és — hogy köréjük csoportosíthassák, — számon szedik a fiatalkorúak támogatására hivatott jótékonycélu intézményeket: a szabadkőműves tábor egyre hangosabban hivalkodik az ő saját külön — jótékonyságával. Jövedelem és minősítés. — Elmélkedés az iskolaiév végén. — Eger, 1912. junius 28-án. Míg a magasrangu állásoknál még ma sem kívánnak kvalifikációt, — miniszter, főispán, államtitkár lehet diplomáján ember is, — addig a kisebb- rangú állásokkal szemben mindig nagyobb képzettségi követelményeket támasztanak. Gazdasági, állatorvosi, gyógyszerészi, községi jegyzői pályára már csak érettségi bizonyítvány alapján mehet a jelölt. Az értelmiség fejlesztésére irányuló eme törekvéseket csak helyeselni lehet, ha az párhuzamban halad a szerzett szellemi tőke kamataival. De mit látunk? Azt, hogy a javadalmazások épen nem tartanak lépést a korkövetelte kívánalmakkal, a folyton fokozódó drágasággal és — ami fő — nem hozzák meg a szellemi tőkének megfelelő kamatait. Nem tekintve az erkölcsi értéket, amelyet az emberben a becsületesség, a tudományos képzettség képvisel és azt a fáradságot, amelyet a tudományok megszerzésére fordít valaki: ha számításba vesszük az anyagi áldozatot, amelybe a sok évi tanulás került; akkor tudjuk meg, hogy mennyibe kerül egy pálya elvégzése, illetőleg az oklevél. Középszámítással a nyolc középiskola átlag 6000 koronába kerül; a Az „EGER“ tárcája. Papszentelés. Még nem is oly rég én álltam ottan, Hol most tizenöt levita áll, S éreztem a mennytől áthatottan Az üdvöt, az Ur zsámolyinál. Olyan érzés, olyan üdv-varázsló, Olyan édes volt a pillanat, Minőt soha nem érzék, s nem érzek Soha többé a szép nap alatt. S most ott állnak ők ... előttük díszben A jó Pásztor, a felszentelő . . . Ki, már, Isten tudja, hányadízben Áld, szentel ... és — oly felemelő — Arcra hullva szent fogadást tesznek: Krisztust soha-soha el nem hagyják. Őt követik — s nem az embereknek Hisznek!.. Oh, be végtelen boldogság!.. Szent áldás jár tiszta nyomotokban, Mit nem üthet gőgös ember arcul. De zárjátok el a szív redőnyit!.. Krisztus házát tisztán védje meg A főpásztor áldása ... s a Jézus ... Várnak rátok már az emberek. Emberek, — kik széles útra tértek, Kiknek rózsa kell csak — s nem tövis: Tanítsátok — az az ut a: vétek — S a keskeny az: mi a mennybe visz. De legyetek hithű hadvezérek: Elől menve víjjátok a harcot! — Példaképül a Jézust vegyétek — Ő is így tett — ti is ezt tegyétek — Mig a földi mester-utja tartott!.. Lóránt József. Reflexiók.*} — Utóhangok a „Hajótörés“ előadásához. — Egyik fővárosi napilap néhány év előtt divatba hozta, hogy közvetetlenül a bemutató előadás előtt elmondatott egyet-mást a szerzővel darabjáról. A fisyelemébresztésnek ezzel a módjával sohasem tudtam megbarátkozni, ügy gondoltam, hogy a színpadi szerző mondanivalója a nagyközönséghez ott kezdődik, mikor fölmegy a függöny. És ez a gondolat mélységes érzéssé lett bennem, mikor nem a mások, hanem a magam munkájáról volt szó. Nemcsak nyomtatott betűk útján nem akartam elébe vágni azok véleményének, akiket egyenkint és összesen bírálóimmá tettem, mikor munkámmal eléjök állottam, hanem még élőszóval is csak azokkal beszéltem részletesebben róla, akiknek véleményére önbizalmam erősítgetése, vagy bátorítás céljából volt szükségem. Sőt többet mondok: alig egy órára terjedő megbeszélés keretében elvégezvén a rendezővel az elvégezendőket, oly megnyugvással tettem darabom sorsát az ő és az előadó személyzet kezébe, hogy — amit talán sokan érthetetlennek találnak majd — még csak egyetlen próbán sem voltam jelen. Hogy azonban most, „post festa“ — és ezt a kifejezést, a két szép est után, igazán szóJöjjetek csak !.. Krisztus tüze lobban Szivetekben ... (idekinn a harc dúl) ') Előző számunkból tárgyhalmaz miatt maradt ki.
